Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

A. SZ060LJEV: A JOBBOLDALI REVIZIONIZMUS

ELLENI HARC

1974

V. 28.

A világ fejlődésének jelenlegi szakaszában, amikor bővül és erősödik a né- fMtk szocializmusba való átmenetének folyamata és az ideológiai harc ennek « történelmi folyamatnak legfontosabb tényezője lelt, elsőrendű feladat korunk revizionizmusának bírálata, elméleti és politikai tarthatatlanságának bizonyítása. Ezzel kapcsolatban érdekes a „Korunk jobboldali revizionizmusa44 c. új köiiyv, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének, valamint a CSKP KB Politikai Főiskolájának szerzői munkaközössége írt. (Současný pravicový revizionizmus. Kritický rozbor. Miszl Könyvkiadó, Moszkva; megjelenik a prágai Svoboda Könyvkiadó gondozásában is.)

A probléma időszerűsége abban van, hogy korunk különféle színezetű revi- zionistái megkísérlik támadni a kommunista mozgalom alapelvelt, amely a nemzetközi munkásosztály forradalmi átalakító tevékenysége élén áll, irányítja a történelem mozgató erőinek társadalmi energiáját és napjaink legjelentősebb politikai ereje. A jobboldali és a „baloldali“ revizionisták, a maoisták és a nacionalisták megkísérlik revideálni a kommunista pártok eszmei- elméleti, politikai, stratégiai, taktikai és szervezeti alapjait, aláásni a szocialista közösség egységét, fellazítani a kommunisták felzárkózott sorait.

A kommunista pártok, történelmi küldetésüket teljesítve, a munkásosztály és a dolgozó tömegek élcsapataként offenzív jellegű, aktív és következetes harcot folytatnak a jobboldali és a „baloldali“ revizionizmus ellen, az osztályszellemű elvszerűségért az anti- imperialista és az antimonopolista harcban, a közösen kidolgozott forradalmi irányvonal következetességéért, a marxizmus—leninizmus tisztaságáért, alkotó fejlesztéséért és az egész gyakorlati tevékenységben történő alkalmazásáért. Eközben V. I. Lenin alapvető fontosságú tanítására gondolnak, aki hangsúlyozta, hogy „az opportunizmus nem oéletlenség, nem egyes személyek bűne, mulasztása, árulása, hanem egy egész történelmi korszak társadalmi terméke44 (Lenin Művei, XXI. k., 244. oldal.)

Korunk revizionizmusa társadalmi forrásainál, elméleti tételeinél, koncepcióinál és szervezeti formáinál fogva sokrétű, összetett jelenség. Bármilyen különbségek is vannak azonban számos revizionista irányzat és áramlat között, közös jellemző vonásuk a marxi-lenini tanítás nemzetközi jelentőségének, a munkásosztály történelmi küldetésének, a nemzetközi és a nemzeti dialektikájának tagadása, a dühödt szovjet el lenesség és antikommuniz- nius. Természetes dolog, hogy a revizionizmus minden megnyilvánulásával szembeni céltudatos és szüntelen küzdelem az egész kommunista mozgalom és minden egyes osztaga harckészsége és felzárkózóttsóga fokozásának múlha- tatlan feltétele.

A kommunistáknak, amint azt hang’ súlyozza a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán jóváhagyott dokumentum, ha sikeresen akarnak küzdeni az imperializmus ellen és te akarják leplezni reakciós jellegét, akkor következetesen védeniük kelt elveiket, törekedniük kell a marxizmus—leninizmus győzelmére, a konkrét helyzetnek megfelelően harcolniuk kell az elmélet és a gyakorlat jobboldali és baloldali opportunista elferdítése, a reformizmus, a dogmatizmus, a baloldali szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint lebecsülik azoknak a tényleges erőknek a jelentőségét, amelyeket be lehet és be kell vonni a harcba.

A Korunk jobboldali revizionizmusa c. könyv szerzői előszavukban leszögezik, hogy fő céljuk kritikus szemszögből elemezni a jelenlegi jobboldali revizionista koncepciók lényegét, .rámutatni antiimperíalista, antilenini jellegükre, feltárni a jobboldali revizionizmusnak a munkásosztály, a világ szocializmus és a nemzetközi kommunista mozgalom érdekei ellen Irányuló ellenséges beállítottságát. Bármilyen nemzeti talajból is csírázik ki a revizionizmus, az ellene folytatott harc mindig nemzetközi feladat.

Ez a könyv kollektív hozzájárulás a revizionizmus leleplezéséhez. Számos olyan anyagot használt fel, amely kevéssé ismert, sőt teljesen ismeretlen a szovjet és a csehszlovák nyilvánosság széles rétegeiben. A szovjet és a csehszlovák marixsták—leninisták közös alkotó munkája nagyon termékenynek bizonyult és elősegítette az érvek jelentős dúsítását, a könyv tudományos színvonalának emelését. A szerzők következetesen alkalmazták a kommunista pártosság elvét, meghatározták munkájuk célját és metodikáját. „Korunk révizionistáinak a bírálatában — írják — a revizionizmus és az opportunizmus szociális és ismeretelméleti kezdeteinek a Lenin által történt elem zéséből, valamint a revizionizmus lenini bírálata metodikájának alapvető vonásaiból kell kiindulni.“

A könyv gazdag tényanyag alapján bizonyítja azt a lenini tanítást, hogy a revizionizmus a marxizmussal szem benálló ellenséges opportunista áramlat, amely a marxizmus köntösébe burkolózik, azonban revideálja a forradalmi elmélet alapjait. A revizionizmus a valóságban burzsoá. és kispolgári koncepciókkal helyettesíti a marxizmus —leninizmust. Ugyanakkor kézenfekvő, hogy korunk revizionizmusának azonos vonásai vannak a XIX. század alkonya és a XX. század eleje revizionizmusá- val, de sajátos vonásai is vannak és változtatja formáját. „Míg a XIX. század végén és a XX. század elején — hangsúlyozzák a könyv szerzői — a jobboldali revizionizmus a „marxizmus nyílt bírálatának44 zászlaja alatt lépett lel, addig manapság a marxizmust burzsoá koncepciókkal helyettesítő va lamennyi jobboldali revizionista jelsza va elsősorlxin az „autentikus44, az „iga zi44 marxizmushoz való visszatérés kö vetelménye.44

A könyvben érvek alapján bírálják napjaink jobboldali opportunizmusának legfontosabb vonásait. A szerzők a marxi—lenini metodikához igazodnak, rámutatnak az opportunizmus forrásaira, felélesedésének okaira és a marxizmus—leninizmus revizionista meghamisításának alapvető irányzataira. Ugyanakkor helyesen megállapítják, hogy „korunk revizionizmusa fő figyelmét üssz pontosít ja a kapitalizmusból a szocializmusba és a szocializmus építésébe való átmenet alapvető törvényeinek tagadására44.

A könyv szélesre ágyazottan bírálja a jobboldali revizionizmus filozófiai és ideológiai nézeteit. A szerzők rámutatnak arra, hogy ennek a revíziónak lényege a materializmus és a dialektika elutasítása, a dialektika eltorzításának és szofisztikává való átalakításának törekvése. Bírálatuk feltárja a jelenlegi jobboldali revizionisták siralmas filozófiai nézeteit, az egységes koncepció hiányát. A revizionisták szőrszálhaso- gatóan összegyűjtik a burzsoá filozófiai tanítások különféle foszlányait és ezekljől igyekeznek eklektikus módon

összetákolni saját filozófiai koncepció jukat.

A szerzők nagy gondot fordítanak

korunk revizionizmusa kezdeti elemzésére. A könyvben ismertetik a revizi- onizmus szociális forrásait feltáró

alapvető lenini tételeket. Ezek a források az alábbiak:

a) a társadalom burzsoá rétegei:

b) a kommunista pártok fejlődésének sajátosságai;

c) egyes országok gazdasági elmaradottságai;

d) a burzsoá taktika köntörfalazása;

e) a burzsoá ideológia nyomása a munkásosztályra.

Ezzel összefüggésben boncolgatlak a revizionizmus forrásairól szóló lenini következtetések jelentőségét a revizionizmus jelenlegi fejlődési szakaszban való feléledése okai szempontjából és ebből érvekkel alátámasztott fontos következtetésekre jutnak. Korunkban a revizionizmus feléledését számos objektív és szubjektív tényező összhatásával magyarázzák. Joggal mutatnak rá a jelenlegi revizionizmust éltető tényezők egyikére, mégpedig a monopolista burzsoázia ellenállásának fokozására, a munkásosztályra és a dolgozók más rétegeire gyakorolt növekvő nyomására.

Az uralkodó burzsoázia valóban fokozza a marxizmus—leninizmus, a világszocializmus és általában a forradalmi erők elleni ideológiai harcot, hanem ezzel egyidejűleg, elsősorban a tudományos-technikai forradalommal spekulálva, igyekszik bebizonyítani korunk kapitalizmusának életképességét és haladó mivoltát. Ezen túlmenően egyes burzsoá ideológusok azt állítják, hogy a jelenlegi kapitalizmus közeledik a szocializmushoz. Ismeretes például, hogy a burzsoázia farkasszemet nézve a világszocializmus pozícióinak erősödésével és a kibontakozódó forradalmi mozgalommal, igyekszik enyhíteni az osztályellentétek kiéleződését és megakadályozni a társadalmi robbanáso kát. Kénytelen-kelletlen kielégíteni a munkásosztály számos szociális, gazdasági és politikai követelményét, de ezeket az engedményeket a „megújított“, „megváltoztatott“ kapitalizmus megnyilatkozásaként tünteti fel, amely szerinte forradalom nélkül képes az osztályellentmondások leküzdésére. A munkásosztály egy részénél ez szociális illúziókat és megalkuvás tendenciáit hívja életre. A burzsoázia körmönfont társadalmi manőverezése létrehozza korunk revizionizmusa feléledésének objektív feltételeit. Természetesen a társadalmi manőverezés és az ideológiai demagógia mellett a burzsoázia nem áttalja felhasználni elnyomó appa rátusát sem.

A marxista tudomány korunk revízió nizmusa feléledésének okait elemezve feltárja az opportunizmus társadalmi bázisát képező munkásarisztokráciával kapcsolatos lenini tételek sajátos vo násait. Ismeretes, hogy a monopolburzsoázia manapság az intézkedések igen széles palettáját használja fel, hogy befolyása alatt megtartsa a munkásosztály különféle rétegeit. A búr zsoázia politikája arra irányul, hogv az egyes vállalatokban, illetve minden monopolista társulásban kialakítsa a munkásosztályon belül a számottevőbb kiváltságos rétegeket.

A munkás- és a kommunista mozga lom ezeket a nézeteket tükrözi a teeh nokrata revizionizmus, amelynek éle a kapitalizmus jellegéről szóló marxi- lenini tanítás ellen irányul, meghamisítja és revideálja a tudományos kom munizmus elméletét. A könyvben egy külön lejezet („Tudományos-technikai forradalom és társadalmi haladás“/ számos érdekes megállapítást tartalmaz, főLíg a tudományos-techn kai forradalom társadalmi következményeiről, a szocializmusban és a kapitalizmusban; korunk revizionistáit itt bírálják e következmények szubjektivista értékeléséért

A szerzők megállapítják, hogy ko runk revizionizmusa a munkás- és a kommunista mozgalom fejlődési nehézségein élösködik. Egyes országokban ezeket a nehézségeket tetézik az egyik avagy a másik kommunista párt által a múltban, illetve ma elkövetett hibák és tévedések.

Korunk revizionizmusa feléledéseitek fontos oka, amint azt joggal állapíthatják meg a szerzők, a nem proletár rétegekből toborzódó dolgozók nagy szá- mának belépése egyes kommunista pártok soraiba és napjaink osztályhar- ca néhány problémájának hiányos elméleti elemzése.

Közismert, hogy a revizionizmus táp-- talaja a munkás- és a kommunista mozgalomba behatoló nacionalizmus. A könyv ezt a problémát politikailag és elméletileg is elemzi, nyilvánvalóan azonban még mélyebben kell majd rámutatni arra a tényre, hogy a nacionalizmus éltette, élteti és a jövőben Is éltetni fogja a különféle revizionista ingadozást.

A könyv szerzői teljesen helyesen és elég tüzetesen elemzik a jelenkori revizionizmus feléledésének komoly okai egyikét, mégpedig Kína Kommunista Pártja maoista vezetőségének destruktív, egységbontó tevékenységét. A maoizmus, amely rátért a szovjet- ellenesség és a hegemonizmus útjára, nagy utat lett meg azóta, hogy megkísérelte a kommunista mozgalomra rákényszeríteni a saját irányvonalát, egészen addig, hogy ténylegesen le- paktált az imperialista reakcióval. A pekingi vezetők, bár hegemonista törekvéseik csődöt mondottak, ismét megkísérlik, hogy maguk mellé felzárkóztassák mindazokat, akik a nacionalista hangulat hatása alá kerültek, támadják az SZKP-t. a Szovjetuniót és a szocialista közösséget, miközben a helyzethez való alkalmazkodás valóban kaméleoni képességét tanúsítják, A maoisták politikája ezért szüntelenül élteti a revizionizmust.

A revizionizmust szülő okok közül meg kell említenünk a szocializmusnak a kapitalizmussal folyó világméretű harca bonyolultságát is a tudományos-technikai forradalom feltételei között, az ingatag elemek spekulációját a szocializmus építése nehézségeivel, főleg azokban az országokban, ahol aránylag alacsony volt a kapitalizmustól örökölt termelés fejlődési szintje s ahol a szocialista fejlődés számos feladata még megoldatlan.

A történelmi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a revizionizmus ki* csírázását és bizonyos mérvű fejlődését lehetővé teszi a kommunista pár* tok ideológiai munkájának meggyengülése, a marxizmus—leninizmus elmélete elsajátításával kapcsolatban a csekély igyekezet.

Ezek korunk revizionista ideiglenes feléledésének alapvető objektív és szubjektív okai. Ezeknek az okoknak elemzése lehetővé teszi a jobboldali opportunizmus lényegének és a munkásosztály soraiban befolyása leküzdése módozatainak jobb megértését.

A könyv szerzői nagy figyelmet szentelnek korunk revizionizmusa elmélete és gyakorlata leleplezésének. Meggyőzően feltárják arra irányuló kísérletét, hogy revideálja a marxizmus—leninizmus filozófiai, gazdasági és történelmi nézeteit. A revizionisták a marxizmus—leninizmust elsősorban mint egységes nemzetközi tanítást tagadják, Lenint szembeállítják Marxszal, a fiatal Marxot pedig az érett Marxszal. Ugyanakkor elvetik a kapitalizmusból a szocializmusba történő átmenet általános törvényeinek objektív létét. Az egységes marxi—lenini tudománnyal és az egységes forradalmi gyakorlattal ellentmondásban az elméleti, a társadalmi és a politikai pluralizmus koncepcióját igyekeznek hirdetni és azt általános jellegűve avatni.

Korunk revizonistáinak nézete szerint a pluralizmus koncentrált formában tükrözi a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet folyamatát. Szerintük létezik eszmei-elméleti pluralizmus. vagyis a marxista gondolkodásmódnak számtalan autonóm, egymással össze nem függő áramlata. Szerintük létezik szocialista pluralizmus, vagyis a szocializmus számtalan modellje, a szocialista társadalom számtalan politikai bázisa, beleértve a hatalom szubjektumainak pluralizmusát, ami lényegében egyet jelent a proletárdiktatúrának, valamint a szocializmus építésében a munkásosztály vezető szerepének a tagadásával.

A könyv szerzői nagyon meggyőző módon rámutatnak arra, hogy a pluralizmus revizionista koncepciójának nincs semmi köze a szocializmusba történő átmenet változatossága lenini gondolatához. A pluralizmus tudományellem:« elméletének tényleges tartalma és politikai célja létrehozni a marxizmus— leninizmus elleni támadás bázisát, hogy megcáfolják ezt a tanítást, megkíséreljék beszennyezni az SZKP tapasztalatainak világtörténelmi jelentőségét és ferde formában ábrázolják a ténylegesen létező szooializmust. A pluralizmus revizionista koncepcióját az is veszélyessé teszi, hogy a forradalmi erők egységének megbontását célozza, mentegeti bármely osztagának elszakadását, gátolja a világszo- cializmus internacionalista feladatainak gyakorlati megvalósítását.

(A tanulmány befejező részét a Vasárnapi Űj Szó következő számában kö/.öljiik./