Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-25 / 122. szám, szombat

NEM ISMERTÜK A FÉLELMET EGY VOLT PARTIZÁN EMLÉKEIBŐL Minden nemzetnek van tör­ténelem folyamán dicső idősza­ka. Ilyen volt a szlovák nem­zet életében a Szlovák Nemzeti Felkelés. Krasňanský János Po­hronský Ruskov-i (oroszkai) la­kost kerestem fel, hogy mint az SZNF aktív résztvevőjével elbeszélgessek vele. Arról be­szél, hogy a krími frontra ke­rültek. — Itt védelmi vonalba he­lyeztek bennünket. A katonák és a tisztek között állandóan erősödött az ellenszenv, mert arra akarnak bennünket kény­szeríteni, harcoljunk egy test­vérország ellen. Itt véglegesen megérlelődött az emberekben: mihelyt csak lesz rá kínálkozó alkalom, átállunk a szovjetek­hez. 1943-ban harcba akartak ben­nünket vetni, de ml Melitopol- nül az egész alakulattal (2700 emberrel) átálltunk a szovje­tek oldalára. Különleges bánás­módban volt részünk — Jobb ruházat, koszt, ellátás. 1944 ja­nuárjában Jefremovónál meg­kezdődött az ejtőernyős brigád kiképzése. Naponta reggeltől estig tartott, s hetenként há­rom éjszakai gyakorlat is volt. 1944. április 23-án a 2. ejtő­ernyős brigád megkapta harci zászlaját, melyre felesküdtünk. Még azon a napon meglátoga­tott bennünket K. Gottwald, aki nagyon meleg hangú be­széddel köszöntött bennünket. Május elején Proskurovba he­lyeztek bennünket, amely már frontközeiben volt. Itt további kiképzésben vettünk részt. A sapkánkra kitűzhettük a cseh­szlovák állam jelvényét, ami erősítette bennünk a csehszlo­vák államhoz való tartozásunk érzését. És amire mindig em­lékezni fogok: az egész kikép­zés alatt a legfárasztóbb mun­ka is örömet jelentett számunk­ra, közülünk senkit sem kellett meggyőzni. Az, hogy drága ha­zánk felszabadításában Is részt vehetünk, mindennél többet je­lentett számunkra. — Az egységével hol vett részt először a harcokban? — Az első igazi tűzkereszt­ségen a Duklai-hátgónál estünk át. Nagyon kemény harc volt, de becsülettel helytálltunk a szovjet egységekkel együtt. Harcoltunk még Pulavi és Szá­nok községnél. Tisztek hiányá­ban először — őrvezetői rang­ban — egy őrsnek, majd később egy nagyobb egységnek a pa­rancsnoka voltam. A Duklal- hágó bevétele után visszahúzód­tunk Kroszno térségébe, ahol vártuk n további parancsot. — Itt tudták meg, hogy ki­tört a Felkelés? — • Igen. Az egész ejtőernyős brigád egy emberként akart harcolni. Minél előbb testvé­reink segítségére szerettünk volna sietni. A szovjet hadve­zetőség eleget tett kérésünk­nek, és rendelkezésünkre bo­csátott 350 repülőgépet, melyek Krosno térségéből 1944. szep­tember 23-án kezdték meg szál­lításunkat a Tri Duby repülő­térre. Végtelenül rossz Időjárá­si viszonyok közt folyt egysé­günk szállítása, mégsem akadt egy ember sem, akt visszalépett volna. (A szállítás október 12- én fejeződött be 12 repülőgép veszteségével.) Közben mint a megtáltosodott, félelmet nem ismerő óriások vetettük bele magunkat a harcokba. Október 12-én a brigád elfoglalta Dúb- ravát. Harcoltunk Hronská Brezmicánál, Dobroőnál, Hro- necnól, MoőiamáJ. A harcok so­rán egyetlenegyszer sem szen­vedtünk vereséget. A németek nagyon féltek tőlünk, a Kár­pátok ördögeinek „becéztek" bennünket. Törődnek a fiatalokkal Jól dolgozik az ifjúsági klub Az elmúlt években (különö­sen 1968—69-ben) úgy szapo­rodtak az ifjúsági klubok egész Közép-Szlovákiában, mint eső után a gomba. Sajnos, számos klubnak semmi köze sem volt a kultúrához, és nagyon kevés a fiatalok céltudatos nevelésé­hez. Egyes helyeken úgy is hív­ták őket, hogy „ifjúsági kocs­ma". így aztán nem csoda, hogy ezeket a sok szeszes italt tar­tő presszókat a községi szervek megszüntették. így volt ez Brusznóban is. — Ez így igaz. Nálunk is ilyen volt az akkori klub tevé­kenysége — mondja Juraf Lup- ták elvtárs, a falusi pártszer­vezet elnöke. — Talán azért, mert a klubhelyiség ugyanarról a folyosóról nyílt, mint a ven­déglő söntése. így aztán meg­szüntettük. A fiataloknak per­sze ezután nem volt hol össze­jönniük. A hnb tanácsa azonban csakhamar kiutalta a SZISZ- nek az egykori orvosi rendelő épületét, amit a fiatalok ma­guk, társadalmi munkában rendbehoztak. A Járási Fogyasz­tási Szövetkezet rendelkezésük­re bocsátotta a belső berende­zést, s így a fiataloknak Ismét megvan a saját klubjuk: két elegánsan berendezett helyiség. S ez megfelelő hely a rendes társas szórakozásra és a kü­lönféle népművelési rendezvé­nyek megtartására. A klub már több mint egy esztendeje műkö­dik. A fiatalok elégedettek, s mi, a falusi pártszervezet tagjai szintén örülünk, hogy minden a legnagyob rendben megy. A brusznól SZISZ-tagok örül­nek a klubjuknak. Megnyitása előtt együttes ülésre hívták meg a falusi pártszervezetnek és a helyi nemzeti bizottságnak a tagjait. Ezen az ülésen elis­merően szóltak kezdeményezé­sükről és a klub átalakítása körül végzett társadalmi mun­kájáról, ugyanakkor figyelmez­tették őket, hogy nem szeret­nék, ha ez a klub Is olyan sorsra jutna, mint az előző. A SZISZ-tagok jól őrzik a klub­jukat. Ez mindenekelőtt a SZISZ falusi szervezetének az érdeme, amely éppen a Jól működő klub révén Jelentős befolyást tud gyakorolni a 2400 lakost számláló falu fiataljainak több­ségére. A fiatalok a klubba meghívják a CSKP régi tagjait, az ellenállási mozgalom harco­sait és elbeszélgetnek velük. Jól működő irodalmi színpad­juk van, azonkívül esztrádcso- portjuk, sakk-körük, turista- és tűzoltócsoportjuk is, meg egy lényképészszakkörük. Azok szá­mára, akik szeretik a társas­táncokat, teadélutánokat, szó­rakoztató esteket tartanak. A mai klubéletet így értékeli Lup- ták elvtárs, a falusi pártszerve­zet elnöke: „Mindig élénk itt az élet. Mi, a falusi pártszervezet tagjai, illetve a hnb tisztségviselői Is szívesen Járunk az ifjúsági klubba. Meggyőződünk róla, hogy a klub tevékenysége a tervhez igazodik-e, amit együtt beszélünk meg a SZISZ-tagok- kal." A kommunistáknak a fiata­lok iránt tanúsított helyes ma­gatartásáról beszél Karol Uhlík is, a SZISZ falusi szervezeté­nek elnöke: „Mi, fiatalok igen nagyra becsüljük azt a segítsé­get, amit a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság tagjaitól kapunk. Különösen az tetszik nekünk, hogy mindig van idejük számunkra. BARTÓK JÁNOS Október vége felé szervezet­ten húzódtunk a hegyekbe. Közben állandó kapcsolatot tar­tottunk a harcoló kisebb cso­portokkal. Az ejtőernyős bri­gádból pnrMzánbrieád lett. Az ellenség háta möeött sok-sok hónapon keresztül harcoltunk. Akkor már szakaszvezetői ran­gom volt. A nartlzántevékenv- séget Osrblfe, Ciemy Balog, Trl Vodv és más falvak térségében folytattuk. A felszabadítás egy osztrák lágerben ért, mert fogságba es­tem. Néhány hónap alatt is rengeteg megpróbál tatásban és borzalomban volt részem. A felszabadulás után Pezínok- ba, onnan Nitrába, Banská Bvstrlcára, majd a levicei ka­tonai alakulathoz kerültem. 1945 novemberében zászlósi rendfokozattal leszereltem. Bol­dogan vállaltam minden mun­kát, amit rám bíztak. így elő­ször Zeliezovcén (Zselízen) dol­goztam, majd Pohronský Rusko- von (Oroszkán) a cukorgyár­ban, mint szakagronómus a cu­korrépa-termesztésben. — Azóta Itt él a lévai járás­ban? — Megkedveltem ezt a járást és itteni munkámat. Nagyon jó elvtársakra találtam itt. BENDE JÓZSEF PAVOL HOROV: ZÚG A SÖTÉT ERDŐ Zúg a sötét erdő, búsan, keservesen, mit csinálsz a borús éjben, kincsem, egyetlenem. — Várlak. Szívem folyton csak utánad eped, hogy orcámat megsimítsa izmos, erős kezed. — A kezem ökölben, üt még, nem simogat. Üti a ránk romlást hozó gyilkos bitangokat. Viharban az erdő, fái hajladoznak. Visszatérek, én szerelmem, ha megvlrrad holnap. Csupa vidám ének lesz majd erdő, hegyhát, majd csak akkor ölelhetjük, csókolhatjuk egymást. FÜGEDI ELEK fordítása Ma ünnepli 60. születésnapját Pavol Horov, az egyik lég ismertebb kortárs szlovák költő. Fiatalkori zsengéiben első­sorban a szimbolizmus és a szürrealizmus jegyei mutatha­tók ki. E kísérletezések után a harmincas évek derekán ta­lálta meg Horov sajátos költői hangját és kifejezésmódját. Verseiben elsősorban az ember problémáiról, apró és társa­dalmi méretű gondjairól vall, de költeményeiben meglelhotők a történelmi sorsfordulók nyomai is. Legismertebb kötetei: Áruló mélyvizek (1940), Anyánk, Nlobe (1942), Seregszem­le (1947), Delelön (1953). Legutóbbi verseskötetéért, amely a Mélyvizü folyó címen jelent meg, néhány nappal ezelőtt Klement Gottwald állami díjat kapott. Az itt közölt népdalok­ra emlékeztető verse a Szlovák Nemzeti Felkelés idején szüle­tett. _ Elavult térkép kapcsán A térképemre pillantok. Po­dunajské Biskupice (Pozsony- püspöki) — alig néhány kilo­méterre fekszik Bratislavától. És én még mindig a főváros utcáin robogok. Balra új la­kónegyed épül. Majd útkeresz­teződés következik. Az egyik irányjelző tábla jobbra, a Slov- naft felé mutat. Tán kissé „fe­leslegesen", hiszen a verőfény­ben csillogő-vlllogó acélkolosz- szus kéményeit, tornyait, tar­tályait, tekergő-kanyargó cső­vezetékeit már távolról észre­venni. Hajtok egyenesen to­vább. Sík vidékre, zöldellő ve­tések közé érnek. Falunak, amelyről végre kiderülne: Po­zsonypüspöki, se híre, se ham­va. Szorongó érzés kerít hatal­mába. Eltévedtem. Az út szélé­ről két fiatal integet felém. Fel­veszem őket — ötlik fel ben­nem. — Pozsonypüspökibe tartok kínálom fel buzgón szolgálatai­mat. — Akkor pedig vissza kell fordulnia — keserítenek el, de készségesen útbaigazítanak. — A benzinpumpától kissé távo­labb kanyarodjon jobbra! — Körös-körül rengeteg új épület. Itt Is Bratislavában van, mi a főváros második kerületé­be tartozunk — magyarázza Irodájában Mandli Imre elvtárs, a helyi nemzeti bizottság el­nöke. Meglepődök, amikor megtu­dom, hogy a pozsonypüspöki városnegyed lakossága immár meghaladja a tízezret, és egy­Megjelent a Pórtélét 10. szóma A lapnak „A CSKP IX. knngresz- azusának irányvonala — hazánk­ban a forradalmi szocialista vál­tozások kiindulópontja“ c. vezér­cikkei a párt 25 évvel ezelőtti, történelmi jelentőségű IX. kong­resszusára emlékeztet, mely fel­mérte pártunk tapasztalatait és elfogadta Csehszlovákiában a szo­cializmus felépítésének tő irány­vonalát. Tanulmány jellegű s idő­szerű problémákkal foglalkozik M. Sóiénak A propagandista munka­módszeréről, valamint Az ember és a társadalom c. sorozatban Ny. D. Tabunov szovjet szerző A tudományos ismeretek hatása az egyén magatartására c. Írása. A lap gazdag pártpolitikai és gazdasági cikkei közül a figyel­met A pártlrányftás konkrétsága és hatékonysága, A mesterekkel való foglalkozás formái és mód­szerei, valamint A nemzeti bizott­ságokban működő kommunisták ás hozzájárulásuk a bűnözés elleni küzdelemhez c. írásokra hívjuk föl. A gazdaságpolitikai cikkek közűi nem kerülhetik el a figyel­met a Napirenden: a terv teljesí­tésének biztosítása, de különösen Jaroslav Blažeknak, a CSSZK bel­kereskedelmi minisztere helyette­sének a Célunk: a dolgozók szük­ségleteinek kielégítése c. írása, mely a belkereskedelem jelenlegi problémáival foglalkozik. A testvérpártok életéből figye­lemre méltó frás A lenini hagya­ték iránti hűség kongresszusa c. tanulmány, mely az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIII. kongresszusának 50. évfordulója alkalmából Íródott, továbbá A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára készül c. cikk. Az olvasók kívánságára a lap­nak ez a száma A proletárdiktatú­ra és az ideológiai harc címmel közül elvi fontosságú cikket. A békeharc kérdéseivel foglalkozik I.. Hrzal írása, a Harc a békés egymás mellett élésért. A „Könyvismertetés“ c. rovat ez­úttal a Közös hazában c. Pravda- kiadványrál közül ismertetőt. (kezes) harmada korszerű torony házak­ban lakik. Mintegy ezer kom­fortos lakás épült, a gomba mődra szaporodó családi házak­ról nem is szólva. Tulajdon­képpen ez a tény jellemzi ma a leginkább az egykori Duna menti falucskát. Rövid Időn be­lül további kétezer ember köl­tözik ide. Ez annyit jelent, hogy az új negyed lakásnyil­vántartásába a következő szám kerül: 1560. Ám a múlt esz­tendőben már egy további la­kónegyed építését is megkezd­ték. Ide öt esztendőn belül 15 ezer ember költözhet majd be. Beszélgetésünket Szász Mik­lós elvtárs, a helyi nemzeti bi­zottság képviselője zavarja meg. Éppen az elnök elvtárs­sal akadt elintézni valója, aki, mintha csak most jutna az eszébe, megjegyzi: „Jól működő szövetkezetünk is van. Szász elvtárs a növénytermesztő cso­port vezetője ...“ S hogy Mandli elvtársnak ép­pen a földművesszövetkezetbe kellett sietnie, valóban szíve­sen kísértem el útjára. Tulaj­donképpen már a nemzeti bi­zottság és a földmüvesszövet- kezet elnökének üdvözlő szavai meggyőztek róla, hogy rendkí­vül jő kapcsolat alakult ki kö­zöttük. Egyébként ezt bizonyít­ják Ján Kmet elvtársnak, a „Ba­rátság" elnevezésű földműves­szövetkezet elnökének a szavai is. — A szövetkezet vezetői és dolgozói elsőrendű kötelessé­güknek érzik, hogy hozzájárul­janak Szlovákia fővárosa e ré­szének fejlődéséhez. Hiszen mi szintén fővárosunk polgárai va- gyunkl Nyilván ennek tulajdonítható, hogy az utcákon elhaladva mindenütt sudáran növő fákra, virágoskertekre, gondosan kar­bantartott gyalogjárókra leszek figyelmes. — A sportpálya építésében is segítettünk — teszi hozzá Kmeť elvtárs. S ekkor még nem szólt mindarról, ami a falufej­lesztési akció során épült. Szorgalmas, igyekvő emberek­ben nincsen hiány, ugyanakkor a szövetkezet jól felszerelt gép­parkkal rendelkezik, s ez a két tényező bizony nagy segítséget jelent a nemzeti bizottság szá­mára is. A „Barátság" földművesszö­vetkezetnek 360 tagja van, kö­zel 2000 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik. S amikor a földre terelődik a szó, hát... a földművelő ember szíve bi­zony kissé összeszorul. — Ez minden, ami maradt... Mindhiába, légvárakat nem építhetünk. A sikeres ál lat tenyésztéshez szintén jő minőségű termőföld­re van szükség. — ... s mi állattenyésztésre, főként szarvasmarha hizlalásra szakosítottunk. A tejtermelés sem lebecsülendő — folytatja a szövetkezet elnöke — 3272 liter átlagos tejhozamot értünk el. Természetesen többet sze­retnénk. Éppen ezért minden talpalatnyi föld kincset jelent számunkra. Annál is inkább, mert gyakran sújtja vidékünket szárazság. Az egyenlet teljesen világos. Ha fogy a termőföld, egyre ke­vesebb a takarmány. Viszont a pozsonypüspöki szövetkezet ve­zetői sem tétlenkednek. Első­sorban, s ez magától érthető, a hozamokat növelik. — Jelenleg 350 hektárnyi te­rületet öntözünk, további 420 hektáron most készül az öntö­zőrendszer — magyarázza Au- jeszky Gyula agronómus. — Persze, a repülőtérről származó széna sem eldobni való — toldja meg a szót ü csoportvezető. Ez utóbbihoz tudni kell, hogy a bratislavai repülőtér 240 hek­tárnyi területének egyharmadá- ról — szerződéses alapon — a pozsonypüspöki szövetkezet takarítja be a szénát. S a ter­vek szerint ez év őszén, öt esz­tendőre, az egész területet meg­kapják. Végeredményben a felsorolt terveknek, elképzeléseknek fe­lel meg az a félmilliós kötele­zettségvállalás Is, amelyet a szövetkezet dolgozói a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évforduló­jára ajánlottak fel. És ennek a vállalásnak van egy rendkí­vüli lényeges pontja. Mégpedig az, hogy a szövetkezet továbbra Is szorosan együttműködik a helyi nemzeti bizottsággal, „nem él külön konyhán", tehát aktívan bekapcsolódik a válasz­tási program teljesítésébe. Mert ez a program szintén közös program. A helyi nemzeti bi­zottság, a szövetkezet, a falu' Lakosságának programja, amely immár a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa választási programjának ls szerves részét- alkotja... Lám, egy térkép, amely mind­össze pár esztendeje került a könyvesboltok polcaira, telje­sen megtévesztheti az idegent. Mert Pozsonypüspöki immár nem a fővárostól néhány kilo­méterre eső község. Üj életünk összeoJvasztotta a falut a vá­rossal. FRANTIŠEK SCHINGLER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents