Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-25 / 122. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A BRAZIL MODELL KOPÍROZÖI A közelmúltban több latin-amerikai állam, Argentína, Bo- jTa lívia, Venezuela, Kolumbia, Panama, Peru, Ecuador elnökei találkoztak Limában s népekeik közös érdekeinek védelmére teendő egybehangolt akciókról tárgyalták. A kontinens vezetőinek ilyen találkozóit kezdeményező perui és venezuelai kormány emellett szorgalmazza a kapcsolatok bővítését g különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése keretében. Ezzel a trenddel most szöges ellentétben van az, ami Uruguayban történik. A felek szerint a hatalmat a hadsereg vezetőivel együtt gyakorló Bordaberry elnök mindinkább háttérbe szorul s egy szűkebb katonai kör diktátuma érvényesül. A hét eseményei is ezt Igazolják. TÁBORNOKOK A SZÍNEN Uruguay példája nagyon konkrét bizonyítéka annak, hogy a burzsoázia, mindenekelőtt a nagybirtokos oligarchia haladásellenes szerepe, illetve ellenforradalmi megmozdulásának lehetősége azokban az országokban nem becsülhető le, amelyekben, főként a mült viszonyaiból kiindulva, nem éleződtek ki annyira az osztályellentétek, s állítólagos „harmónia“ jellemezte a burzsoá demokratizmus viszonyait. így volt ez sokáig Uruguayban is, amelyet olykor „latin-amerikai Svájcként“ emlegettek. Amikor a tavalyi elnökválasztáskor a két hagyományos vezető párt egykének, a Blanco (Fehér) vagy Nemzeti Pártnak a jelöltje, Juan Maria Bordaberry győzött, aki a szintén több frakcióra oszló pártban a nagybirtokos oligarchia érdekeit képviselő csoportnak, a Falusi Akció Szövetségi Ligájának az embere, egy viharosabb fejlődés vetette előre árnyékát. Bordaberrynek előszöris azzal sikerült megnyernie választóit, hogy Ígéretet tett a különféle szélsőbaloldali, kalandor cselekedeteikkel a haladó mozgalomnak néha ártó gerillák, elsősorban a tupama- rók mozgalmának felszámolására. Bordaberry beiktatása után valóban hozzálátott nemcsak a gerillák, hanem ennek ürügyén általában a demokratikus haladó mozgalom üldözéséhez. Antidemokratikus intézkedéseivel merevséget vitt a politikai életbe, a tupamarók azonban Veszteségeik ellenére is folytatják akcióikat. Bordaberry tehát képtelennek bizonyult a burzsoáziának, elsősorban a vele egyívású nagybirtokosoknak adott ígéretei beváltására. Intézkedései ugyanakkor ellenakciókat váltottak ki — mind az ellenzék táborában, mind a szélsőjobboldal táborában, amely nem leplezi szándékát, hogy chilei, illetve brazil típusú katonai diktatúrát kíván bevezetni. A hadsereg reakciós körei késztették Bordaberryt tavaly június 27-ién végzetes lépésére: a parlament feloszlatására, az alkotmány felfüggesztésére, a kényelmetlen ellenzéki pártok, elsősorban a kommunista és a szocialista párt betiltására, vezetőinek bebörtönzésére. Tulajdonképpen önpuccsot hajtott végre tábornoki segédlettel. Az elnök és a hatalomban vele együtt osztozó junta ősz óta fokozta a megtorló Intézkedéseket, amire a dolgozók számtalan sztrájkkal válaszoltak. Az uruguayi rezsim bebörtönőz- tette a haladó nézeteiről ismert Liber Seregni nyugalmazott tábornokot, a Széles Front nevű haladó választási tömb vezetőjét, akinek egészségi állapota a fogságban veszedelmesen leromlott. A napokban fogták el Rodhey Arismendit, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, akinek szabadlábra helyezéséért nemzetközi szolidaritási mozgalom bontakozik ki. Am a fokozódó terror sem töri meg az uruguayi dolgozók harci szellemét s ez bőszítl a reakciót. INFLÁCIÓ ÉS RIADÖKÉSZÜLTSÉG Hétfőtől riadókészültségbe helyezték az uruguayi hadsereget és rendőrséget s a hírügynökségi Jelentések a hadsereg egyes vezetőinek az elnök nélkül, majd az elnök bevonásával tartott titkos tanácskozásairól számoltak be. Miről volt szó? Az ország helyzetéből és a történtekből egy dologra lehet következtetni. Az ország gazdasági válsága igen elharapódzott. Bár a Bor- daberry-kormány tett intézkedéseket az infláció megfékezésére és a kereskedelmi deficit az év első négy hőnapjában az ugyanazon tavalyi időszak 46 millió dollárjáról 14 millió dollárra csökkent, megbénulás fenyegeti az ország legfőbb Iparágát — a hús- és gyapjú- feldolgozó ipart. A múlt év első négy hónapjában Uruguay húskivitel! bevétele 56 millió dollár volt, az idén már csak 47 millió dollár. Emellett a peso folytatólagos leértékelése következtében mindinkább süllyed a lakosság életszínvonala. Természetesen nagy méreteket öltött a munkanélküliség is, s az utóbbi években további tízezrek vándoroltak ki munkát keresve, A vészjelekre felfigyelt a hadsereg. Sürgetően felléptek egy „új gazdaságpolitika“ követelményével Bordaberryvel szemben. Az „új gazdaságpolitika“ megfogalmazóit azonban még uruguayi viszonyok között Is jobboldaliaknak tartjákl Tehát valamilyen nagyon reakciós komplett készül a nép nemzeti érdekei ellen. Ezt a feltevést az is megerősíti, hogy a hadsereg vezetésében történt változások „keményebb irányvonalat“ engednek érvényesülni. Hugó Chiapve Posse tábornokot azért váltották le a főparancsnoki tisztségről, mert „liberálisnak“ bizonyult a tisztikar ün. brazil szárnyának szemében. Kinevezett utóda, Julio Cesar Vadora jelenleg az ország washingtoni katonai attaséja. A főparancsnoki teendőket addig is Esta- ban Christi konzervatív tábornok látja el. A tisztikarnak ez a szárnya a konzervatív brazil juntához Igazodik, annak a módszereit szeretné átültetni Uruguayban, s az is feltételezhető, hogy egy adott helyzetben a chilei Pinocheték példáját utánoznák és képesek lennének vérfürdőt rendezni Uruguayban. A tábornokok mozgolódásának a gazdasági helyzet mellett más oka is van. A hadseregen belül létezik egy másik pólus is, amelyet röviden „peruanista tisztek“ mozgalmaként emlegetnek. Ez a csoport nem a félelmetes konzervatív brazil óriástól, hanem Juan Velasco Alvaradó tábornok, perui rendszerétől kíván tanulni. Így aztán eleve nem zárható ki az uruguayi tisztikar e két szárnyának összecsapása. Ezzel magyarázható a jelenlegi riadó- készültség is. A kommunista párt és a politikáját támogató erők illegalitásban is vívják nehéz küzdelmüket. Magatartásukra jellemző az a megállapítás, amelyet Liber Seregninek egyik börtönlevele tartalmazott: „Nehéz utat választottunk, amelyen éj közepén haladunk, de megérjük a virradatot, amelyet a nép harca meggyorsít“. L. L. MUNKÁSPÁRTI GYŐZELEM AUSZTRÁLIÁBAN Az ausztráliai Munkáspárt a múlt szombaton megtartott parlamenti választásokon a 127 képviselőházi mandátumból 65- höz jutott és ezzel megszerezte a kormányalakításhoz szükséges többséget. Az ellenzéki liberális—agrárpárt! koalíció 59 képviselőházi helyet kapott és még három hely sorsa ismeretlen. A szenátusi mandátumok megoszlásának összeszámlálása ifiég hosszabb időt vesz igénybe, de az már bizonyos, hogy a Munkáspárt Itt is több szavazatot kapott mint a konzervatív ellenzék. JOSZIP BROZ TITO jugoszláv elnök táviratban mondott köszönetét Leonyid Biezsnyevnek és Nyikolaj Podgornijnak jókívánságaikért újbóli köztársasági elnökké történt választása alkalmából. KADAR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Aldo Morót, az Olasz Köztársaság külügyminiszterét ALDO MORO, az Olasz Köztársaság külügyminisztere, aki hivatalos látogatáson Magyar- országon tartózkodik, a HÖsők terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. BELGRADBAN jugoszláv—iráni megbeszélések kezdődtek, melyet Jugoszláv részről Bije- dics, a jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, iráni részről Hoveyda kormányelnök vezet. EDWARD HEATH, a brit konzervatív párt vezetője Kínába érkezett. Heathot a pekingi vezetőség még miniszterelnöksége idején hívta meg, azonban akkor a Nagy-Britanniában kialakult feszült belpolitikai helyzet miatt nem tehetett eleget a meghívásnak. A PERINGBEN áprilisban aláírt japán—kínai légiforgalmi megállapodás a ratifikációs okmányok kicserélésével pénteken hivatalosan életbe lépett. JAN MITREGA lengyel energetikai és bányaügyi miniszter vezetésével tíznapos egyesült államokbeli látogatásának befejeztével visszaérkezett Varsóba a lengyel kormányküldöttség. BULGÁRIÁBAN a diákok és a tanulóifjúság hagyományos nagyméretű felvonulásokkal ünnepelte meg a kultúra és művelődés napját. AZ ANGOL kormány állítólag elhatározta, hogy földalatti atomrobbantást készít elő az Egyesült Államok területén. Nagy-Britannia 1965 óta nem végzett nukleáris kísérletet. AFRIKA NAPJA 1963. május 25-én, az Addisz Abeba-1 Africa Hallban írták alá az Afrikai Egységszervezet alapító okmányát. Azóta ezt a napot az afrikai felszabadulás és az egység ünnepeként tartják számon. Az Addisz Abebában létrejött kontinentális szervezet Jelentőségéhez nem fér kétség. Az azóta eltelt idő azonban azt is bebizonyította, hogy az afrikai charta létrejötte csak a kezdet volt, a földrész egységéért még hosszú küzdelmet kell folytatniuk az afrikai népeknek. Az egységszervezet érdemet közé somiható, hogy hatékonyan munkálkodik a gyarmati múlt súlyos örökségének felszámolásán, továbbá hozzájárult ahhoz, hogy ne lehessen háborúba keverni egymással az afrikai országokat. A szervezet igyekezett segítséget nyújtani azoknak a mozgalmaknak is, amelyek fegyverrel szálltak síkra a még gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek, köztük Mozambik, Angola és Bíssau- Guinea lakosságának teljes felszabadításáért, a függetlenség kivívásáért. Ez a tevékenység azért is nagyjelentőségű, mert bár az egységszervezet megalakulása óta is újabb léptekkel haladt előre a gyarmati rendszer felszámolásának a folyamata, de a gyarmatosítók még tartják hadállásaikat Dél-Afrikában és Rhodesiában, s az egykori portugál gyarmatok esetében is csak a legutóbbi lisszaboni események keltenek reménytkeltő várakozást. A szocialista országok lehetőségeikhez mérten mindig politikai, diplomáciai és gazdasági támogatást adtak a függetlenségükért küzdő afrikai államoknak, s napjainkban Is segítik őket a haladás és a nem kapitalista fejlődés útján. A nemzetközi szervezetek fórumain pedig mindenkor síkraszálltak a fejlődés gondjaival küzdő országok ügyéért, amint azt az ENSZ legutóbbi rendkívüli közgyűlésén az Igazságosabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról, valamint a nyersanyag- árakról folyó vitában történt. Afrika napján baráti jókívánságainkat küldjük mindazoknak, akik a fekete földrészen a függetlenségért, a haladásért küzdenek, az újgyarmatosítás és a kizsákmányolás, a faji megkülönböztetés nyílt vagy burkolt formája ellen. (KsJ NATO-tanácskozás Londonban London — A NATO katonai vezetői megkezdték az újabb konzultációk és találkozók intenzív fordulóját. A sorozatot Roy Mason angol hadügyminiszter nyitotta meg, aki május 22- én Bonnba érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Georg Le- ber nyugatnémet hadügyminiszterrel, A jövő héten Mason kétnapos látogatásra Washingtonba utazik, ahol tárgyalásokat folytat majd Schlesinger hadügyminiszterrel. Mint várják, e hónap végéig Georg Leber Is ellátogat Washingtonba. Bergenben június 12-én megtartják a NATO nukleáris tervezőcsoportjának ülését, és közvetlenül ezután Brüsszelben az eurocsoport és a katonai tervezőbizottság ülésezik. Nyugati hírügynökségek szerint e konzultációk és találkozók célja: erősíteni a NATO politikai és katonai együttműködését, hangsúlyozni annak jelentőségét és szerepét a nyugati országok terveiben, a NATO- tanács Ottawában megtartandó júniusi ülésszak küszöbén. Ez az ülésszak különleges közleményt hoz nyilvánosságra az Észak-atlanti Szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából, amelyről olyan langyosan emlékeztek meg április 4-én. A NATO egyik legfőbb óhaja: visszatéríteni Franciaországot a tömb katonai szervezetébe. EREDMÉNYESEN FEJLŐDNEK A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KAPCSOLATAI A SZOVJET PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG SAJTÓKONFERENCIÁJA Washington — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nyolctagú küldöttsége ötnapos washingtoni látogatásának befejezéseiként csütörtökön középeurópai idő szerint a késő esti órákban a szovjet nagykövetségen rendezett sajtóértekezleten találkozott az amerikai és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Az első szovjet parlamenti küldöttséget, amely az amerikai kongresszus meghívására hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban, Borisz Ponomarjov, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa Külügyi Bizottságának elnöke, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A nagy érdeklődéssel kísért sajtóértekezleten Ponomarjov elöljáróban kiemelte, hogy a szovjet parlamenti küldöttség első egyesült államokbeli látogatása megnyitja az utat a két ország törvényhozó testületéinek rendszeres érintkezése előtt. Hangsúlyozta, hogy látogatásukra a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésének „különleges időszakában* került sor. „Ezt az időszakot — mondotta — a legutóbbi években két csúcstalálkozó nyitotta meg, jó alapot teremtve a szovjet-amerikai együttműködés bővítésére. Ez az együttműködés — azáltal, hogy csökkenti a termonukleáris világháború veszedelmét, s mivel jobb és megbízhatóbb gátakat emel a veszedelemmel szemben — jótékony hatással volt és van az egész nemzetközi helyzetre.“ Ponomarjov hangoztatta, hogy a szovjet törvényhozók választóik akaratának tesznek eleget, amikor tevékenyen előmozdítják a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődését és elősegítik, hogy ez a fejlődés, amint Leonyid Brezsnyev mondotta, „tartós és visszafordíthatatlan folyamattá váljék . — A békét nem lehet a „félelem egyensúlyára“ építeni, hanem azt a biztonság egyensúlyára kell alapozni, a békés egymás mellett élés Irányelvei alapján. Ez viszont feltételezi a nemzetek közeledését, egymás jobb megismerését és nemcsak politikai, hanem gazdasági, tudományos, technológiai és kulturális együttműködésük előmozdítását, hanem közéleti és személyi kapcsolataik bővítését is. A szovjet parlamenti küldöttség vezetője rámutatott: „cl szovjet—amerikai együttműködésnek egyesítenie kell bennünket az egész világgal, nem pedig elkülöníteni attól.“ „Mi ellenzünk — mondta — bármiféle „szuperhatalmi kon- dominiumoť. A „szuperhatalomnak“ kifejezésben tükröződő felfogás — jóllehet ez nem a mi kifejezésünk — merőben idegen a szovjet kormány politikájától. A világ Jövője valamennyi nép ügye és azt csak közös erőfeszítéssel biztosíthatjuk.“ Az amerikai törvényhozókkal folytatott eszmecseréikről szólva elmondotta, hogy nem szorítkoztak udvariaskodásra, a problémák széles körét vitatták meg, nem volt „tilos téma“ s mindkét részről felvetettek „elevenbe vágó“ kérdéseket is. Az eszmecserék három fő témakörre összpontosultak: 1. Az enyhülési politika minden nemzet számára pozitív eredményeinek kiemelésével egyidejűleg szovjet részről hangsúlyozták, hogy az enyhülés és a fegyverkezési verseny nem haladhat egymással párhuzamosan a végtelenségig, következésképpen a „politikai de- tentc-ot“ alá kell támasztani „katonai detente-tal“. Haladást kell elérni a fegyverkezés korlátozásában az „egyenlő biztonság“ elve alapján. Továbbá meg kell vizsgálni a hadászati fegyverek csökkentésére irányuló Intézkedések lehetőségét Is, hogy az így felszabaduló nemzeti erőforrásokat békés, alkotó célokra használhassák fel. 2. Szükséges, hogy a két nagyhatalom egyesítse erőfeszítéseit a háborús tűzfészkek felszámolására. Ebben az ösz- szefüggésben kifejtették a szovjet felfogást a közel-keleti válság rendezésének módozatairól az ENSZ-határozatok alkalmazása alapján. 3. Beható eszmecsere folyt a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok előmozdításának kérdéséről, a még számos területen fennálló kihasználatlan lehetőségekről, valamint a kapcsolatok fejlődését hátráltató politikai jellegű mesterséges akadályokról. Szovjet részről nyomatékosan rámutattak, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelmi kapcsolatok általánosan elfogadott normája, s ezen alapszik a Szovjetunió kereskedelme több mint 80 országgal, köztük olyan fejlett tőkés országokkal, mint Japán, Olaszország, Franciaország, Nyugat- Németország. Kérdésekre válaszolva Ponomarjov és a küldöttség tagjai elmondották, hogy washingtoni látogatásuk eredményeként jobb képük alakult ki a kong- resszus és az amerikai törvényhozók munkastílusáról. A szovjet vendégek „nyíltnak és bá- torítónak“ minősítették a vitákat, amelyek elősegítették számos nézeteltérés leszűkítését, illetve a felületi és mesterséges kérdések megkülönböztetését azoktól a valódi problémáktól, amelyeknek rendezése komoly és kitartó munkát igényel. Ponomarjov befejezésül hangsúlyozta, hogy a nézetkülönbségeknek nem szabad akadályoznak az amerikai kongresz- szus és a szovjet legfelsőbb tanács kapcsolatainak fejlődését, különösen azután, hogy a szovjet parlamenti küldöttség látogatásával immár mozgásba lendítették a két parlament együttműködésének gépezetét. Végül bejelentette, hogy a Legfelsőbb Tanács nevében viszontlátásra hívta meg a Szovjetunióba az amerikai kongresszus küldöttségét.
