Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-23 / 120. szám, csütörtök

Ärkus István: Véres napok Chilében (■-> Véres napok Chilében címmel a Kossuth Könyvki­adó és a Táncsics Könyvki­adó gondozásában a napok­ban jelent meg Árkus István riportkönyve. Árkus István, aki a Népszabadság tudósí­tójaként több évig élt San- tiagóban, a szemtanú hite­lességével mondja el, hogy ; mi történt Chilében. Alább részletet közlünk a kötet bői. Menekülő érkezik Háromnegyed háromkor csen­getnek kapunkon. Jalme T. elv­társ, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, az egész család kedves barátja kér bebocsátást. Fiamat azon­ban most határozottan félretol- Ja, négyszemközt akar velem beszélni. Annak idején Bolíviában Gue- vara osztagában harcolt, majd a bolíviai hatóságok letartóz­tatták, és vissza toloncolták Chilébe. Érkezésekor a Frei- kormány titkosrendőrsége egy Ideig fogva tartotta, majd fel­tételesen engedélyezte vissza­települését, de állandó rendőri felügyelet alatt állt. A Népi Egység éveiben az egyetemi if­júsági mozgalom egyik irányí­tója volt, és mint Kubában vég­zett orvos, az államosított tex­tilgyárak üzemi rendelőiben társadalmi munkában látta el a betegeket. öt most többszörösen is ke­resik: mint aki évekig Kubában élt, mint ifjúsági vezetőt és mint volt gerillát. Néhány nap­ja éppen, amikor az egyik ál­lamosított gyárban rendelt, raz- ziázott ott a hadsereg. Akkor egy órán át „minden gyanús elemet“ — persze őt is — fog­va tartották, és adatait följe­gyezték. Mint csakhamar kiderült, Jai- me tévesen azt hitte, hogy a Népszabadság tudósítójának la­kása dtplomácíailag védett te­rület, ahová katonai egységek a nemzetközi jog megsértése nélkül nem nyomulhatnak be. Egy sarokkal odébb van egyéb­ként a kubai konzulátus, és ezért is jött Ide hozzám. Mene­dékjogot ott egyelőre neon kí­ván kérni, hiszen a helyzet nem tisztázódott, és talán még van remény ... Gyors „családi tanács“: ne gyedóra múlva kezdődik a ki­járási tilalom. Nálunk elfoghat­ják, de még a Providencia su- gárutat sem érhetné el, amikor már megállítaná a kijárási ti­lalom megtartásának érvényt szerző első katonai járőr. Ezek a vérszomjas katonák még azokkal ts elbánnak, akiknek a papírjaik rendben vannak, s Jaime sorsa nem lenne egy pil­lanatig sem kétséges. Egyéb­ként hova is mehetne, hiszen a néhány nap előtti igazolta­tásnál a katonai titkosrendőr­ség címét már felírta ... — Nem — döntjük el —, Iái­ménak mindenképpen ilt kell maradnia nálunk. Három óra előtt néhány perccel a junta a kijárási tila­lom kezdetét este hat órára he­lyezi át. Már semmiféle |á.rmű- íorgalom sincs az utcákon, és az emberek, akiket a városköz­pont harci cselekményei hosz­saú időre egy-egy kapualjba vagy az utcasarkokon a házfa­laknál való lapulásra kénysze­rítettek, a csatazaj átmeneti csökkenését kihasználva, elin­dulhatnak a városszélt faházak­ban levő lakásaik felé. Jaime kihasználja, hogy újra van telefonvonalunk, és egyre- nrásra tárcsáz. De az állam­csíny esetére neki megadott titkos számok nem válaszolnak. — Mi történhetett? — kérdi kétségbeesve. — Hová lettek elvtársatnk? És miért hallgat­nak azok a rádióadók, ame­lyeknek államcsíny esetén kel­lett volna megszólalniuk? Végre egy telefonszámon vá­laszokat kap. Halálsápadtan fordul hozzám: — Azt mondják: lehet, hogy Allende megsebesült, vagy meghalt, mert egy katonai mentőautóban ismeretlen hely­re már el is szállították. A helyzet úgy látszik rendkívül súlyos számunkra. A junta tag­jai a jelek szerint mindenre alaposan felkészültek. Már az első órában, amikor még azt hittük, hogy a puccskísérlet csak Valparaisóra korlátozódik, lecsaptak titkos tartalék rá- d i óál lornósa lukra, összebom ­bázták antennáinkat, elfog­lalták rejtett stúdióinkat, le­tartóztatták ott tartózkodó ügyeletes elvtársainkat. Csak ezután irányították csapásaikat a legális baloldali rádiók ellen, így történhetett meg, hogy tíz óra húsz után nem volt egyet­len olyan rádiónk sem, ame­lyen keresztül a néppel kap­csolatban maradhattunk volna. Ez nagyon súlyos dolog, hiszen tömegkommunikációs eszközök híján nem lehet szervezni a tömegesebb ellenállást, és a junta — mivel övé a hírközlés monopóliuma — olyan álhírt terjeszthet, amilyent csak akar. — Baj van sok illegális rej­tekhelyünkkel — folytatta ha­lálsápadtan — s a központunk­kal is. Arra számítottunk, hogy ezek kiépítésével gyorsan át­irányíthatjuk az etvtársak egy részét a földalatti munkára, az ellenállás megszervezésé re. Ma még nem tudni, hogyan: árulá­sok folytán, vagy konspirációs hibából, vagy mert nem eléggé ügyeltünk a katonai titkosszol­gálat felderítő tevékenységére, a junta tudomást szerzett a rejtekhelyek egy részéről is. így voltak helyek, ahol már géppisztolyos katonák várták illegalitásba vonuló elvtársin­kat ... — Arra is számítottunk, hogy államcsíny esetén a dolgozók elfoglalják az üzemeket, a szolgáltató intézményeket. így azonnal megbéníthatják a köz­szolgáltatásokat, ellenőrzésük alatt tarthatják a telefonköz­pontokat, hiszen ezek is álla­mosított üzemek. — Sajnos, nem így történt. Elvtársainkat még a junta fel­hívásának közzététele előtt be­nyomuló katonai járőrök tar­tóztatták Je, és a telefonháló­zat teljesen a junta kezében van. Kész listákkal jöttek oda és gyanús állomások egész so­rát kapcsolták ki. így lehetet­lenné tették a kapcsolattartást utasítási központjaink között. Az utca közben teljesen el­néptelenedik, hiszen már hat Nagy lendülettel építik újjá a VDK háború pusztította városait és faloait. Thanh Hoa tartományban a bombázás súlyosan meg­rongálta az Április 4. hőerőművet. A villanytelepet ismét üzembe helyezték. Képünkön: Két szerelő a transzformátort javítja. {Felvétel: CSTK — VTKJ óra van, a kijárást tilalom kez­dete. Amint leszáll az este, ki­újul a csatazaj. Zeng az ég minden oldalról, a városköz­pont felől csakúgy, mint a kül­városok felől. Helikopterek, harci repülőgépek zúdítanak égyú- és géppuskatüzet az el­lenállási körzetekre, és a pad- lásablnkokból jól láthatók az éjszakában a bombák nyomán támadt tüzek. Hasbún atya jelentkezik Bekapcsoljuk a televíziót. Csak a katolikus egyetem csa­tornáján van adás. Ez a televí­zióadó, mely a keresztény de mokrata párt jobbszárnyának befolyása alatt aktív szerepet vállalt a katonai pucesot előké­szítő sztrájkmozgalmak szításá­ban, azonnal a junta mellé állt. Ugyanazok a riporterek, akik a Népi Egység kormányzása Idejére annyira rokonszen­veztek mindenfajta összeeskü­véssel és szélső jobboldali ak­cióval, most a junta közlemé­nyeit olvassák be. Cserébe el­érik azt, ami a népi rendszer idején nem adatott meg nekik: a reléláncolatot. A baloldali erők gyűjtőhelyévé vált chilei állami televíztóadó santiagói berendezéseit ugyanis a junta rohamcsapatai még a kora reg­geli órákban használhatatlanná tették. Érintetlen maradt vi­szont az Aricátől Punta Arená- sig terjedő 45 helyi adót ösz- szekapesoló közvetítő láncolat. A junta „engedélyezte“, hogy a santiagói 13-as csatorna — (uz. a katolikus egyelem adója —, e hálózaton keresztül az egész országnak közvetíthesse a junta felhívását, parancsait, közleményeit. A katolikus egyetem televí­zióadóján Hasbún atya, az állo­más szélsőséges, jobboldali uszításra mindig kész főnöke, hálatelt szívvel mond köszöne­tét: „Megvalósult a legdédelgetet- tebb álmunk — hangzik nyi­latkozata. — Az elmúlt három évben csak azt érthettük el, hogy Concepciónra és Talcahua- néra terjesszük ki az Igazság hangját. De most az egész or­szágba eljuthat szavunk. Test­véreim! Könyörögjünk és imád­kozzunk, hogy nemes hadsere günk elhivatott vezetői teljesít­hessék történelmi és felelős­ségteljes küldetésüket, és sza­badítsák meg országunkat a marxista mételytől, amely már hívőinket, vallásunkat fenye­gette ...“ — Micsoda hazugság! — fa­kad ki ingerülten Jaime. — Hiszen maga a santiagói bíbo­ros, aki néhány héttel ezelőtt a kereszténydemokratákkal va­ló tárgyalásainkat kezdemé­nyezte, is bizonyíthatná, hogy Chilében soha nem volt akkora vallási szabadság, mint éppen az elmúlt három évben. Teg­napelőtt magam is ott voltam elvtársaimmal azon a könyör­gésen, amelyet az összes fele- kezetek saját szertartásaik sze­rint együtt rendeztek a Plaza de Armas-i katedrális előtt a békés kibontakozásért és a megbékélésért. Negyvenezren szorongtak ott a téren, köztük mi; persze pártjaink utasítá­sára. Hasbún atyát mindenki jól ismeri Chilében. Nemrég még kereszténydemokrata ismerő­seim is elhatárolták magukat vérszomjas kijelentéseitől, az egyházi hatóságokról nem is beszélve. Azt mondta ugyanis, hogy ha kell, nem sajnál több tízezer emberéletet is föláldoz­ni, csakhogy elkerüljék az or­szágban a „marxista vörös tár- \ sadalmi berendezkedést". A televízió „híreiben“ semmi sincs sem az elnöki palotáról, som Allende sorsáról. Csupán hosszú listákat Ismertetnek azokról u baloldali vezetőkről, akiknek haladéktalanul meg kell jelenniük a hadügyminisz­tériumban, vagy a legközelebbi katonai járőrnek kell „önként megadniuk magukat“, hogy le­tartóztathassák őket. Mindazo­kat, akik e keresett személye­ket rejtegetik, vagy menekülé­sükhöz segítséget nyújtanak, a helyszínen agyonlövik — fe­nyegetőzik a junta. Jaime — legalábbis egyelőre nem szerepel ezeken a listá­kon. . A bratislavai Hegesztési Kutatóintézet, országunk egyehen ilyen típusú tudományos intézménye, az idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Ez a tudományos és szakmai munkahely a ku­tatási és fejlesztési jellegű feladatok megoldásán kívül a hegesz­tési szakemberek kiképzésével is foglalkozik. Az intézet egyik jelentős technológiai találmánya az oxigén-acetilénlángos fém forgácsolás. Felvételünkön: ívun Polcer hegesztő 20 mm es acél­lemez forgácsolása közben. (Felvétel: Ivan Dubovský — ČSTK) intenzív ptiesioot építenek Trávnik (Füss) községnek esu pá n k i I e n cszázeg y néhán y lakosa van, ennek ellenére két mezőgazdasági üzem is van a területén. Az egyik a helyi efsz, a másik a Calovói (Nagy- megyeri) Állami Gazdaság üzemegysége. Bozsaky Aladár, az üzemegység vezetője akár élő krónikása is lehetne a gaz­daságnak, hiszen mint munkás már 1949-ben is itt dolgozott. Elmondotta, hogy a község egy elmaradott nagybirtokot örö­költ. 1949-ben az állami gaz daság megalakulásakor 450 dolgozó művelte az 1100 bek tárnyi szántóterületet, 60 pár igavonó állat segítségével. Ma ugyanezen a területen a gaz­daság 130 dolgozója dolgozik, s az eredmények több mint há­romszorosára növekedtek. A dolgozók nagyszerű hozzáállá­sával az úri birtokokat intenzív gazdasággá alakították át. Ezt bizonyítják uz elmúlt évi eredmények is. Gabonából 50 mázsa termett hektáronként. Cukorréj>ál>ól tavaly 602 mázsa volt az átlagos hektárhozam, amivel már másodízben szerez­ték meg szlovákiai viszonylat­ban az előkelő harmadik he­lyet. A gazdaságban a kukori­cára sem lehet panasz, amiből szemes állapotban 60,5 mázsa termett hektáronként. Az utol­só öt év átlaga kerek 60 má­zsa. Az állattenyésztés eredmé­nyeiről így vélekedett az üzem­egység vezetője: a tejtermelés­ben tavaly nem tudtuk teljesí­teni a tervet, viszont az eddigi eredmények alapján már el­mondható, hogy az idén túl is szárnyaljuk. A sert éstemy észt ős­ben 18 malacot választottunk el anyánként. Szeretnénk mi­nél előbb elérni a 19, esetleg a 20 darabos nnyánkénti átlagot. Ehhez elsősorban a technoló­gia elsajátítására van szükség.- A hizlalás nálunk 15 kg-os súlytól 45 kg ig történik, utána Hroboüovóra szállítjuk a serté­seket. Ezt a feladatunkat ma­radéktalanul teljesítjük. Egy kilogrammos súlygyarapodás­hoz csupán 3,40 kg takarmányt használunk fel. Ennek az a tit­ka, hogy nagyon jó a kollektí­va, amely többnyire fiatalokból áll. A növénytermesztésben 60— 65 dolgozó tevékenykedik. 1974-ben az elmúlt évihez ha­sonló eredményeket vagy még azoknál is jobbakat szeretnének elérni. Az összes őszi vetés ápolását határidőn belül és eredményesen végezték el. A tavasziak előkészítése, vetése és vegyszerezése szintén az adott technikai határidőn belül történt. Az üzemegység nö­vénytermesztői főleg a gabona­félék, a cukorrépa és a kuko­rica termesztésére szakosod­nak. Jelenleg 380 hektárnyi te­rületen termesztenek őszi bú­zát, 150 hektáron tavaszi ár­pát, 80 hektáron cukorrépát és 170 hektáron pedig kukoricát. A kukorica termesztését kor­szerű módszerekkel végzik. Zeazinnal permetezték, gépi erővel takarítják majd be, és a szárítást is maguk végzik. A felvásárló üzem ebből a gazda­ságból az elmúlt évben is kivá­ló szárított állapotban vásárol­ta fel a kukoricát. A növény- termesztés szakemberei és dol­gozói ebben az évben is min­dent elkövetnek a jó minőség érdekében. A cukorrépát még csak 30 hektárnyi területen termesztik vegyszeres módszer­rel, a többit pedig hagyomá­nyosan. Külön fejezetet érdemelnek a gazdaság gépei. Olyan gépeket láthatunk itt, amilyenekről a község lakosai a felszabadulás előtt még csak nem is álmod­tak. A hatvan igavonó állatot ma 24 kerekes és 4 lánctalpas traktor helyettesíti. A gabona betakarítására a gépjavítók már most előkészítik a gépeket. Négy darab SK—4-es szovjet és egy 312-es német kombájn áll készenlétben. Teljes gépsorral rendelkeznek a cukorrépa beta­karításához is. Van egy három­soros (ezt a gépet a mezőgaz­dasági üzemek közötti verseny­ben nyerték) és egy kétsoros kombájnjuk. Ugyancsak teljes gépsorok állnak a növényter­mesztők rendelkezésére a ku­korica betakarítási munkálatai­hoz. A gépek javítását a gépjaví­tók 14-tagú kollektívája végzi. Általában télen hajtják végre a nagyobb javításokat, azon­ban menet közben sem lehet fennakadás. A gazdaságban a gépek meghibásodásának meg­előzése céljából új munkamód­szert vezettek be: mindennap reggel fél hatkor a műhely ve­zetője és két brigádvezető meg­jelenik a munkaelosztáson. Itt találkoznak a gépvezetőkkel, akikkel megbeszélik a teendő­ket, esetleg rögtön meg is ja­vítják a hibás gépeket. A mű­hely dolgozói egyébként az utóbbi években a csúcsmunkák idején mindig nagy áldozat- készségről tettek tanúbizonysá­got. Az üzemegység 130 dolgozó­jából 34 kommunista. Kezdemé­nyezésük alapján alakultak meg két évvel ezelőtt a szocia­lista munkabrigád cím elnyeré­séért versenyző kollektívák. A megtisztelő cím elnyeréséért versenyben van Rigó János 34- tagú traktoros- és gépkezelő kollektívája, valamint a fejő­gulyások három csoportjának 23 tagja, ök három különböző gazdasági udvarban dolgoznak Farkas Károly, Sárközt Zoltán és Fehérvári József vezetésével. További két kollektíva a sertés- tenyésztésben versenyez. Beke Dezső és Kálmán József vezeté­sével a szocialista munkabri­gád címért versenyző kollektí­vák értékes felajánlásaik telje­sítésével nagymértékben elő­segítik az Állami gazdaság ter­vezett feladatainak teljesítését, illetve túlszárnyalását. K0L02SI BKN0

Next

/
Thumbnails
Contents