Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-23 / 120. szám, csütörtök
SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A Lenin-díjas Szimonov Konszía ntyin Szimonov szerencsés író. Természetesen, ennek a szerencsének az az egyik jele, hogy a Moszkvában kiadott akadémiai szovjet—orosz irodalomtörténet négy kötetében ő a legfiatalabb a méltatott írók között. Jövőre lesz hatva nesztendős. Szerencsésnek tartható azért is, mert a siker korán osztályrésze lelt. Szara- tovban volt esztergályos, amikor 19 éves korában első verse megjelent. Első Sztálin-dí- ját 27 esztendősen kapta (Legény a talpán című színművé- érp, s ezután hót év alatt még négyszer nyerte el e kitüntetést. 3L éves volt, amikor kinevezi ék a szovjet írószövetség főtitkára, Alekszandr Fagyejev helyettesének, és ugyanebben az évben bízták rá az egyik tekintélyes, ha ugyan nem a legtekintélyesebb szovjet irodalmi folyóirat, a Novij Mir szerkesztőségét. Néhány nappal ezelőtt első ízben tüntették ki Lenin díjjal, háborús trilógiájáért, melynek az Élők és holtak összefoglaló címet adta. E trilógia első része (a címadó az Élők és holtak c. regény) 1959-ben jelent meg. 1963—64-ben látott napvilágot a középső rész, a Nem születünk katonának, és 1970 —71-ben fejezte be e regénysorozatot Az utolsó nyárral. Ez a trilógia voltaképpen az eddigi legnagyobb méretű vállalkozás a második világháború szovjet ábrázolása. Konsztantyin Szimonov igazi írói szerencséje azonban az, hogy az utóbbi négy évtized nek szinte minden történelmi jelentőségű eseményénél szemtanúként volt jelen. Tavaly Halhingol tói Berlinig címmel kiadta háborús riportjainak válogatott gyűjteményét. Ennek az előszavában írja meg, hogy 1939 nyarán, a mongol pusztákban hallott először lövéseket és ettől kezdve, egészen a berlini kapitulációig haditudósítóként krónikása lett a háborúnak. Jelen volt Sztálingrádnál, járt Tito partizánjai között, ő írta a legnépszerűbb szovjet háborús verset, a Várj reám-ot, ott volt, amikor « fegyverletételt aláírták. De a sor folytatható: Szimonov elment Vietnamba is, Spanyolországban pedig a polgárháború spanyol és internacionalista hőseinek nyomait kutatta és végül, de nem utolsósorban: ö tudósította a Pravdát a kínaiak által 'provokált Damanszkij szigeti véres határ- konfliktusról is. Háborús író leháL Szimonov? •Tematikailag valóban a háború ábrázolása foglalkoztatta és foglalkoztatja leginkább. A Nappalok és éjszakáktól a sztálingrádi ütközet első igényes szépirodalmi ábrázolásától kezdve a háborús trilógián át egészen legfrissebb könyvéig, a Húsz nap háború nélkül című kisregényig: mindenütt a háború rettenetes képei határozzák meg Szimonov írói világát. És mindehhez hozzászámíthatjuk, hogy Szimonov mos tanában teszi közzé a háborús években írott naplóit, melyeknek dokumentum értéke felbe csülhetetlen, s valójában ugyanúgy forrásként szolgálhatnak a háború történészei számára, mint az egyes hadve zérek memoárjai. Szimonov mégsem nevezhető csak háborús írónak. Munkásságára ugyanis kezdettől fogva jellemző volt — függetlenül a művészi megalkuvás szintjétől — az a szándék, hogy az embert ábrázolja a háborúban. Tehát — ellentétben több kortársával — nemcsak a történelem nagy tablói érdekelték, hanem a tabló háttere is, sőt elsősorban ez. Háborús trilógiájának ez kierrfolkedő erénye. Szincov, a regény egyik fő figurája újságíróként kezdte, majd csapattiszt, tehát a lövészárok igazságát ké|)viseli. Szerpilin tábornok, a másik hős a forradalom folytonosságát példázhatja, hiszen harcolt már a polgárháború idején, végigszenvedte a személyi kultuszt, és nagyon nehezen, de kiküzdi magának azt a helyet, amely a hadsereg vezetésében megilleti. l)e sem Šzincov, sem Szerpilin nem tartozik a nagy, a történelmi írásban is szereplő figurák közé: ők azok közül valók, akiket „névtelen hősökként“ emlegetnek. Ám, a háborús trilógiában Szimonov Sztálin ábrázolásáról sem mond le. A Nem születünk katonának híi'es fejezete az, amely megörökíti Szerpilin tábornok kihallgatását Sztálinnál. Ez a regényfejezet egyike azoknak a kísérleteknek, melyeknek célja a történelmi igazságnak megfelelő Sztálin- portrét teremteni. Szimonov, a szovjet írók negyedik kongresszusán így szólott erről: „Mondjuk ki teljes hangerővel, hogy elsősorban Sztálint tér heti a rettenetes felelősség azért az 1941 es súlyos helyzetért, amely Moszkva falaihoz kényszerűéit vissza bennünket, de lehetetlen ki nem mondani azt is, hogy éppen Sztálinnak, a Vörös téren, 1941. november 7 én tanúsított magatartása fontos szerepet játszott abban, hogy Moszkvát nem ad tűk fel...“ Szimonov nenjcsak azért választotta írói munkásságának döntő területéül a háború korszakát, mert önnön életének legnagyobb élménye törvényszerűen ez volt. Ez a körülmény természetesen meg nem kerülhető. De ugyanolyan fontosnak látszik annak hangsúlyozása, hogy Szimonov a háborúban a szovjet ember új típusát kívánta ábrázolni. A háború az ő generációja számára nemcsak a döntő élmény volt, hanem új jellemvonások, új erkölcsi tulajdonságok formálódásának korszaka is. És ez a nemzedék volt az, amely meghatározta a szovjet történelem utóbbi négy évtizedét. Sőt: meghatározta a szovjet ember viszonyát a történelemhez, a történelmi igazsághoz. Szimonov műveivel nemzetének, a szovjet népek közösségének azt a történelmi igazsághoz való pontos és marxista, internacionalista viszonyát óhajtotta felelősségteljesen formálni. Mert tudja, hogy ez a viszony egyúttal a haladás, a forradalom mai mércéje is. Két idézet kívánkozik ide. „A történelem vitorláját — írta 1967- ben Szimonov — csak egyetlen szél feszítheti: az igazság szele, másfajta szelek nem léteznek a történelemben, mert minden más szél nem a történelem, de a konjunktúra céljait segíti.“ És ehhez szorosan kapcsolódik Szimonovnak egy 1971 es nyilatkozata: „Amidőn alkotásainkban büszkén szólunk nemzeti érzéseinkről, hazaszeretetünk erejéről, sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy hazaszeretetünk ne sértsen meg más nemzetet, másik hazát. Itt található meg az a lényeges tulajdonság, amely az igazi internacionalistát megkülönbözteti a hamistól. Ez az a lényeg, amely eltünteti az ellentmondásokat a nemzeti büszkeség és az internacionalizmus érzése között ... Igen, az én hazám a legdrágább számumra a világon. Számomra — jobb és szebb mindennél. De hagyjuk csak el ezekből a mondatokból azt, hogy „számomra“ — és a patriotizmus azonnal nacionalizmus lesz. Számomra — igenis a haza drágább, jobb és szebb mindennél. De csak számomra, és nem mások számára. Nem mindenki számára. Nem más népek, más országok embereinek.“ A háborús írót sokszor úgy képzeljük el, mint akinek a legfontosabb feladata a lelkesítés (talán még a történelmi igazság rovására is), a hazafiúi magatartás propagálása (talán még az internacionalizmus károsodása árán is). Szimonov nyilatkozataival és műveivel egyaránt azt kívánja demonstrálni, hogy a háború ábrázolása — éppen az átélt kegyetlen évek hatására — humanizmusra kötelez, a teljes igazság kimondását követeli és hogy az író sohasem feledkezhet meg a nacionalizmus j szón y ú m é r g ezésérő 1. „Nincsen idegen bánat“: ezzel a címmel írta Szimonov poémáját Vietnamról. Ez a cím mottóként is idézJiető, egész munkásságának jellemzéseként. Szimonov nem ismer idegen bánatot: írói felelősségét ez 'jellemzi a legtalálóbban. Konsztantyin Szimonov szerencsés író. Pályafutásának sikerei, és mondandójának mély humanizmusa egyaránt jogosulttá teszik a legmagasabb elismerésre is. Munkásságát megkoszorúzva a szovjet irodalom egyik döntő és a teljes igazság kimondására törekvő áramlatát is a legmagasabb fokon ismerték el. E. FEHÉR PÁL KULTURÁLIS HÍREK Ei André Malraux francia író, de Gaulle kormányának volt művelődésügyi minisztere könyvet írt Picassóról. Megjelenését az érdeklődők kíváncsian várják, ugyanis köztudott, hogy a két személy között nem volt valami jó viszony. Ennek tulajdonítható, hogy a festő műveinek nagy része nem Franciaországban, hanem Spanyolországban található. Úgy hírlik, hogy Malraux tudatosította hibáját, és Picassónak igyekszik legalább a halála után megadni azt a tiszteletet, amely őt megilleti. ■ A VI. berlini nemzetközi fotókiállításra 40 ország 482 fotósa küldte be alkotásait. J. Alexy felvétele VALAMENNYIÜNK FELADATA AZ ISKOLÁS GYERMEK egyik alapvető szükséglete, hogy az iskolában sikert érjen el, s minél gyakrabban legyen része sikerélményben. Vannak azonban olyan esetek, amikor ennek ellenkezője tapasztalható, tehát amikor a tanuló nem lesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket a lanterv előír számára. A gyakorlatban ez a rossz osztályzatban vagy a bukásban mutatkozik meg. Mivel a bukások száma magas, szükségét érezzük, hogy a tanulásban mutatkozó sikertelenségekről, ezek okairól és orvoslásuk lehetőségeiről szóljunk pár szót. A sikertelenség, a gyakori kudarc kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését. Correll szerint kisebb-nagyobb mértékben csaknem minden diáknál elŐ- furdul, hogy rövidebb vagy hosszabb távon nem éri el azt az eredményt, amit képességei alapján el kellene érnie. Vajon mivel magyarázható ez a tény? A szülő és a pedagógus néha meglepődve veszi tudomásul a gyermek gyenge eredményét, amit általában azzal magyaráz, hogy a gyermek nem rendelkezik megfelelő képességekkel és adottságokkal. Igaz ugyan, hogy a tanuló személyiségének fogyatékosságai előidézhetnek sikertelenségeket (itt az agy különböző sérüléseire gondolunk), ugyanakkor azonban gondolnunk kell arra is, a sikertelenség esetleg annak a következménye, hogy a személyiség egészséges fejlődésében valami zavar állt be és ez tükröződik vissza válság formájában a tanulásban is. A tanuló csak akkor képes eredményes tanulásra, ha jelen van a személyiségét alkotó és alakító összes tényező. Tehát ezekben a tényezőkben is kereshetők a tanulásban bekövetkezett sikertelenségek okai, amelyeket megfelelő nevelési módszerek alkalmazásával eltú- volíthatunk. A tanulásban megnyilvánuló nehézségek okainak vizsgálatánál elsősorban három tényezővel kell számolnunk, mégpedig az iskolával, a családdal és a tanuló személyével. Szóljunk részletesebben a két utóbbiról. A CSALÁD olyan feltételeket alakíthat ki, amelyek sikertelenséget okozhatnak a tanulásban. A család helyzete, struktúrája, a családban uralkodó légkör nagy mértékben meghatározza, hogyan viszonyul a gyermek a tanuláshoz. A felmérések azt mutatják, hogy a rossz előmenetelő tanulók 70— 80 százalékánál nem kielégítők a családi körülmények. A családi nevelés tehát azon tényezők egyike, amely jelentős mértékben hatással lehet a tanuló előmenetelére. Sok esetben éppen a nevelés hibás formáiban kell keresnünk a tanulásban jelentkező problémák okait. Ha a szülő elhanyagolja a gyermek nevelését, ha nem tanúsít érdeklődést a munkája iránt, nem segíti, nem irányítja őt, ha maga is negatív vélemény- nyei van a tanulásról, akkor feltételezhető, hogy ez fokozatosan áttevődik a gyerekre is és megnehezíti számára a sikeres tanulást. Ezeknél a tanulóknál általában megfigyelhető a tanulás iránti érdektelenség és az elért eredmények iránti közömbösség. Nagy hatással van a gyermekre a család általános légköre. A kiegyensúlyozott családi élet biztosítja a gyermek számára a tanulás egyik legfontosabb feltételét. Az a gyermek, aki gyakori szemtanúja és szenvedő alanya a családi perpatvaroknak, a szülők közötti civakodá- soknak, aki gyakran családi konfliktusoknak van kitéve, állandó belső feszültségben él. Az ilyen gyerek az órákon nehezen vtud összpontosítani, és ha figyelembe vesszük, hogy nincsenek meg az otthoni tanulás leltételei, akkor könnyen felismerjük a gyermek rossz előmenetelének okát. Ezeknél a tanulóknál fennél az a veszély is, hogy a sikertelenségekre hevesen és agresszív módon reagálnak, tehát további konfliktusokat élnek át. A gyermek egészséges lelki fejlődéséhez szükséges mindkét szülőnek a nevelésben való részvétele. A szülő hiánya negatív hatással van a gyerekre. A gyerek, főleg kisebb korban sok szokást és viselkedési módot utánzás útján sajátít el. így előfordulhat, hogy valamelyik szülő hiányának esetén a gyermeknél nem alakulnak ki azok a tulajdonságok, amelyek feltételezik az egyik vagy a másik szülő nevelőhatását (pl. a bátorság, merészség, önállóság kifejlesztéséhez szükség van az apa, a gyengédség, érzékenység, kedvesség kialakításához pedig az anya nevelő hatására). Ennek következtében a gyermek érzelmi életében, szociális kapcsolataiban jellembeli és akarati tulajdonságainak fejlődésében különböző sérülések, rendellenességek mutatkozhatnak. A nem teljes családból származó tanulónál megfigyelhetjük, hogy érzelmileg erősen kötődik a pedagógushoz és mintegy elvárja tőle, hogy pótolja a hiányzó szülőt. Ha a pedagógusban nem talál ilyen támaszra, az amúgy is érzékeny és önmagát bizonytalanul értékelő gyerek lelki állapota rosszabbodik, ami kedvezőtlenül visz- szatükröződhet az előmenetelben is. JÓLLEHET A CSALÁDI NEVELÉS, a légkör és a család struktúrája nagy jelentőségű a személyiség formálásában, . nem fogható fel teljesen meghatározó tényezőként. A gyermek testi, idegrendszeri felépítésétől, az iskola, a pedagógus és a tágabb szociális környezet hatásaitól, a gyermeket ért nem kívánt ingerek erősségétől stb. is függ, hogy a személyiség milyen mértékben károsul és fejlődése hogyan alakul. Az iskola és a család mellett a tanuló személye is közrejátszhat az iskolai sikertelenségek kialakulásában. A diák személyével ősszelüggő tényezők közül megemlítjük a lelki fejlődés rendellenességeit, az intelligencia hibáit, a megismerésben mutatkozó fogyatékosságokat. A lelki fejlődés leggyakoribb hibája a gyermekkorban az oli- gofrénia (értelmi fogyatékosság] és a neurózis. Az oligofré- nia lehet valamilyen terhességi vagy szülési károsodás következménye, de bekövetkezhet valamilyen betegség, esetleg baleset után is. Az agy ilyen sérülései nem teszik lehetővé a sikeres tanulást, sem pedig az iskolai rendszerhez való alkalmazkodást. Kisegítő iskolába való áthelyezéssel a gyermek saját haladási tempója és képességei alapján elérheti a számára maximálisan elérhetők Az egyes tantárgyakban mutatkozó nehézségeket magyarázhatjuk az adott tantárgy megkövetelte képességek hiányával is. Ezek a képességek a veleszületett adottságoktól függnek. Az adottságok hiányát nem szabad tragikusan felfogni. A tanuló kompenzálhatja ezeket azáltal, hogy más tantárgyakban jó eredményeket ér el. Említsük még meg a megismerés néhány hiányosságát. Mindenekelőtt a gondolkodás, az emlékezet és a figyelem hibáira gondolunk. Hvozdík széles körű felmérések alapján megállapította, hogy a gyenge tanulók nagy részénél hiányzik a megfelelő szintű absztrakt gondolkodás. Ez nehezíti az elvont ismeretek elsajátítását. Úgyszintén a logikus és a szimbolikus emlékezet hiánya is előidézhet tanulásbeli sikertelenséget. A figyelem tulajdonságai közül főleg a hosszab ideig tartó összpontosítás hibái lehetnek jelentősek a tanulásban felmerülő nehézségek szempontjából. Ha a diák nem képes bizonyos ideig koncentrálni, ha gyorsan elfárad, a tananyagot hiányosan, felületesen, esetleg hibásan sajátítja el, így nem alakulhat ki nála a biztos alap, amelyre a további ismereteit építené. AZ ISKOLAI SIKERTELENSÉGEIK komoly problémát jelentenek a szülők és a pedagógusok számára egyaránt. Ugyanakkor a gyermek egészséges lelki fejlődését is veszélyeztetik. Éppen ezért az orvoslás és főleg a megelőzés valameny- nyiünk feladata és közös ügye. ZIRIG MARGIT
