Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-21 / 118. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája Jan Baryl elvtárs felszólalása A CSKP Központi Bizottsága Elnök­ségének beszámolója helyesen rámuta­tott, hogy a tudmányos-műszaki fejlő­dés forradalmi eredményei különösen mezőgazdaságunkban nyilvánulnak meg. Szocialista mezőgazdaságunk ne­gyed évszázada meggyőzően bizonyítja a szocialista nagyüzemi termelés, és a tudományos-műszaki haladás vívmá­nyai összekapcsolásának eredményeit. Ha az elért eredményeket szükségle­teink szempontjából értékeljük, le kell szögeznünk, hogy még csak az óriási lehetőségek kihasználásának elején ál­lunk. Két alapvető feladatot kell meg­oldani. Elsősorban alkalmaznunk kell a haladó tapasztalatokat, és a lemara­dó üzemeket az élenjárók színvonalára kell felemelnünk. Továbbra is ez jelen­ti mezőgazdaságunk belső tartalékai mozgósításának fő útját. A legutóbbi esős időszak után megjavultak az idei kilátások, s ezért mindent meg kell tennünk a sikeres betakarításért. Má­sodszor: intenzíven érvényesíteni kell mezőgazdaságunkban a tudományos­műszaki fejlődés progresszív ismere­teit. A XIV. pártkongresszus óta eltelt időszak bebizonyította — az élelmi­szergyártás területén — az önellátás növelésére vonatkozó irányelv helyes­ségét. A VI. ötéves tervidőszak folya­mán újabb előrehaladást érhetünk el ezen a területen. Abból kell kiindul­nunk, hogy a mezőgazdaság továbbra is legfontosabb hazai nyersanyag-ága­zatunk. Jelentősége egyre emelkedik. Bonyolult és nehéz feladatok állnak előttünk. Megoldásuk megköveteli, hogy változtatásokat eszközöljünk a mezőgazdasági termelés struktúrájában és fejlesszük az eddig lemaradó terü­leteket. A mezőgazdaság intenzív fejlődésé­ben egyre nagyobb jelentőségű az álla­tok és a növények biológiai potenciál­jának kihasználása. A magnemesítés­ben az elmúlt években több pozitív eredményt értünk el, de továbbra is sok a kihasználatlan lehetőség. A nö­vénytermesztésben az egyik legjelentő­sebb intenzifikálási tényező a kemizá- lás. Feladatunk, hogy valóban minde­nütt érvényesítsük a talaj és a növé­nyek táplálásának tudományos rend­szerét. Mezőgazdaságunk további arányos fejlesztésének központi problémája a hazai takarmányulap megszilárdítása. A központi bizottság elnöksége tavaly programot fogadott el e feladat teljesí­tése érdekében. Az önellátás fokozása szempontjából nagyon fontos a repce új fajtáinak termelése, ami által pótolni tudjuk a behozott olajok egy részét. E feladat megoldását az indokolja, hogy évente csaknem 1,8 milliárd korona értékű zsiradék-nyersanyagot és olajat hozunk be a kapitalista országokból. Az állat- tenyésztésben is egyre jelentősebb sze­repet töltenek be a tudomány és a tech­nika ismeretei. A gabona- és a takar­mány-problémákat a termelés növelé­sével, s egyúttal az állattenyésztésben való hatékonyabb kihasználásukkal oldhatjuk meg. A mezőgazdasági termelés fejlődésé­nek meg kell nyilvánulnia az élelmi- szeripari termékek jobb minőségében és nagyobb választékában. Újfajta ter­mékek gyártását kell bevezetni, ame­lyek jelentős időmegtakarítást tesznek lehetővé a lakosság számára. Ki kell bővíteni a gyermek tápszerek és a cu­korbetegek számára gyártott élelmisze­rek, a különböző gyümölcs- és zöldség- készítmények, az alkoholmentes üdítő italok választékát. A tudományos-műszaki fejlődés ér­vényesítése a mezőgazdaságban na­gyobb igényeket támaszt a mezőgazda­ság irányításával és szervezésével, a káderek szakképzettségével szemben az irányítás valamennyi fokán, a vállala­toktól egészen a minisztériumokig. A tudományos-műszaki szervezési és gax dasági tényezőket egy rendszerbe kell összpontosítani, s el kell érnünk, hogy az erők a legfontosabb szakaszokra koncentrálód janak. A járási mezőgaz­dasági igazgatóságok és a felsőbb szervek egyik legfontosabb feladata a mezőgazdaság műszaki színvonala eme­léséhez szükséges feltételek megterem­tése. Különösen fontos feladatok várnak a mezőgazdasági és az élelmiszeripari kutatás alapjára. Az elmúlt években több pozitív eredményt értek el a ku­tatásban és az eredmények gyakorlati érvényesítésében is. A mezőgazdasági kutatási alap itt általában ugyanazok­kal a nehézségekkel küszködik, mint a többi területeken. Ebl>e nem törődhe­tünk bele, mert a szocialista nagyüze­mi termelés gyors fejlődése következ­tében a gyakorlatban menet közben kell megoldani a termelés, a gazdaság, a szervezés és az irányítás összetett kérdéseit. A feladat fontosságát növeli a koncentrálás gyors folyamata is. Ma Csehszlovákiában 3658 efsz van, átla­gos földterületük egyenként 1100 hek­tár, ami 1970-hez viszonyítva csaknem kétszer több. A kutatásnak választ kell adnia a felmerülő problémákra. A CSKP KB 1972 áprilisi plénumának határozatával összhangban intézkedé­seket dolgoztak ki a mezőgazdaság tu­dományos kutatási alapja tervszerű irányításának megszilárdítására. Az egész kutatói munka alapját a terme­lés szükségletei képezik. Ennek az a feltétele, liogy a kutatást a termelést irányító szervek közvetlenül irányít­sák. Ez megköveteli, hogy a mezőgaz­dasági akadémiák tudományos kutatói alapja a Mezőgazdasági Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozzon. Egyúttal meg kell szilárdítani a me­zőgazdasági kutatás egységes állami tervének szerepét úgy, hogy az anya­gi-, a káder- és a pénzügyi forrásokat nagyobb mértékben irányítsuk a fő fel­adatokra. A tudományos kutatómunka további fejlődése és a mezőgazdaság tudomá­nyos-kutatási fejlődésének egész prog­ramja összekapcsolódik a nemzetközi szocialista integráció fejlődésével. A szocialista országok mezőgazdasága közös elvek alapján fejlődik. Az egyes országok tudományos-kutatói alapja azonos problémákat old meg. Ezért rendkívül kedvezőek a feltételek a gazdag együttműködés kibontakoztatá­sához. Különösen fontos a Szovjet­unióval folytatott együttműködésünk. A mezőgazdaság műszaki fejleszté­sének feladatairól beszélve tudatosíta­nunk kell, hogy ezek a feladatok egy­úttal a szállítói ágazatokra is hárul­nak. Meggyőződésem, hogy különösen a gépipar és a vegyipar fokozott igye­kezettel meg tudja oldani azokat a kérdéseket, amelyek ebben az ötéves tervidőszakban állnak előttünk, s egy­úttal a nemzetközi szocialista integrá­ció előnyeinek kihasználásával jelen­tős előrelépést tesznek a VI. ötéves tervidőszakban. A mezőgazdaság műszaki fejlesztése folyamatának értékelésekor nem té­veszthetjük szem elől azt a tényt, hogy nem kizárólag műszaki kérdésekről van szó. A párt vezető szerepének megszilárdítása és a tudományos-mű­szaki haladás fejlesztéséért folytatott harc forradalmi feladatként való ér­tékelése teljes mértékben a mezőgaz­daság területére is érvényes. A műsza­ki haladásért folytatott küzdelemnek a pártmunka fontos részévé kell válnia. A mindennapi pártmunka, a kommu­nisták pártos állásfoglalása, az embe­rek kezdeményezése — ezek a mező- gazdaság műszaki fejlesztésének döntő tényezői. A pártszervek és -szervezetek az elmúlt évek során gazdag tapasz­talatokat gyűjtöttek. Ezért jogosan fel­tételezhetjük, hogy az új, igényes fel­adatokkal is megbirkóznak. Gejza Šlapka elvtárs felszólalása A központi bizottság ülésének prog­ramját rendkívül igényesnek tartom, mivel feldolgozza a XIV. pártkongresz- szus határozatait a tudományos-kutatá­si munka területén. Városi pártszerve­zetünk állandó figyelmet szentel ezek­nek a kérdéseknek, mivel Bratislavá­ban nagy tudományos-kutatási alap összpontosul, amely az SZSZK tudomá­nyos-kutatási alapjának csaknem 50 százalékát képviseli. Strukturális szem­pontból az alapkutatást végző munka­helyek vannak túlsúlyban, míg az ipa­ri termelés nincs kellőképpen ellátva kutatási munkahelyekkel. A városi pártbizottság 1972 végén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Állást foglal­tunk a XIV. pártkongresszus feladatai­nak teljesítéséhez. Ez az állásfoglalás tartalmazta a helyzet értékelését és az új feladatok meghatározását. A tanács­kozás határozatait megtárgyalták a pártalapszervezetek. Az egész tudomá­nyos kutatási alapot egységesen ős komplexen kell irányítanunk. Az erő­ket a legfontosabb feladatokra kell összpontosítani, hogy a tudomány kö­zelebb kerüljön a termelés és a tár­sadalmi gyakorlat szükségleteihez. A kutatási és fejlesztési alap haté­konysága érdekében fontos a belső problémák, valamint az eredmények gyakorlati érvényesítésével kapcsolatos problémák megoldása. Városunkban a kutatási és fejlesztési alapnak arány­talanul tág kutatási programja van. A megoldást nem a kutatási feladatok számának gépies csökkentése, hanem az jelenti, hogy a tudományos és kuta­tási munkahelyek bizonyos témák megoldására szakosodnak. El kell érni, hogy a gyakorlatiban megvalósuljanak a szocialista integrá­ció elvei. Ez a tudományos kutatási alap mai ellátottságával kapcsolatban is szükséges. A beruházások gyors nö­vekedése ellenére kutatási és fejlesz­tési alapunk ellátottsága alacsonyabb, mint a szocialista országok többségé­ben. Ugyanakkor fokozott gondot kell fordítanunk azoknak a berendezések­nek és technikáknak jobb kihaszná­lására, amelyekkel a kutatási munka­helyek már rendelkeznek. Sajátos problémák merülnek fel a főiskolákon, ahol a tudományos kuta­tói munka szorosan összefügg a neve­lői folyamattal. A főiskolák kutatói tu­dományos munkáját be kell vonni az állami feladatok megoldásába. A vá­rosi pártbizottság és a körzeti pártbi­zottságok arra ösztönzik a tudományos és kutatási munkahelyeken dolgozó kommunistákat, hogy legyenek birá- lóak saját munkájukkal szemben, kö­vetkezetesebben érvényesítsék a, párt vezető szerepét, elvhű káderpolitikát folytassanak, ami jelentősen hozzájá­rul a tudományos kutatómunka haté­konyságának növeléséhez. A közelmúlt negatív hatását a- párt­szervek és -szervezetek céltudatos ki­tartó munkájával sikerül áthidalni. A politikai helyzet általában kedvező. Tudatosítjuk azonban, hogy a jobbolda­li revizionisták és antikommunisták nézetei nem tűntek el, annak ellenére, hogy nem nyilvánulnak meg külsőleg. Ezért minden tudományos kutatási munkahelyen a kommunisták segítsé­gével meg akarjuk szilárdítani a tudo­mány ideológiai funkcióját úgy, hogy a tudomány fejlődésében és a tudomá­nyos-műszaki előrehaladásban érvénye­süljön a marxista—leninlsta elkötele­zettség elve. Ez azt feltételezi, hogy a tudományos és műszaki dolgozók tu­datában megszilárdítsuk az emberiség fejlődésének, az osztályharcnak tör­vényszerűségeit, a munkásosztály tör­ténelmi szerepét és a marxizmus—leni­nizmus elméletét. A pártszervek figyelme most a ká­der- és a személyzeti munka megjaví­tására, az ideológiai-politikai nevelés­re és a dolgozók helyes elhelyezésére összpontosul. Külön gondol kell fordí­tani a koncepciós tudományos-szerve­zési és irányító tevékenységet végző káderek kiválasztására és előkészíté­sére. Rendkívül nagy jelentőségű a tehet­ségek rendszeres felkutatása és a tudo­mányos dolgozók nevelése. A problé­mák megoldásának komplex megköze­lítése érdekében a kutatásban a cso­portos munkának kell elsősorban érvé­nyesülnie. Az alkotó kezdeményezés fejleszté­sének fontos része a szocialista ver­seny. Az irányítás mai rendszere és a verseny eredményei összehasonlításá­nak összetettsége nagyon megnehezíti a jó célok megvalósítását. Egyszerűbb a munkahelyeken kívüli tevékenységre vonatkozó kötelezettségvállalások elfo­gadása. A párt- és a szakszervezetek munkája eredményeképpen felújítottuk az újító- és fetaláló-mozgalmat. Az utóbbi három év alatt a benyújtott újí­tási javaslatok száma csaknem két és félszeresére növekedett. Az élenjáró újítók aktívan bekapcsolódnak a száz­ezresek mozgalmába. A tudományos-kutatási alapot fel kell használnunk a város távlati fejlő­dése kérdéseinek megoldására. Váro­sunk eddig csak közvetve érezte a tu­dományos-kutatási alap segítségét. Pe­dig lehetséges lenne, hogy közvetlen segítségét, is élvezhetné. Ezért a tudo­mányos kutatási alapot az eddiginél jobban kell a fejlődőképes ágazatok, az ipar, a lakásépítés, az életkörnye­zet, a szolgál la tások, az életszínvonal és a közlekedés problémáinak mega­dására irányítani. Emil Rigó elvtárs felszólalása A XIV. pártkongresszus határozatai hangsúlyozzák, hogy a tudományos mű­szaki haladás lehetőségeinek teljes ki­használása a szocialista gazdaság to­vábbi fejlődésének egyedüli lehetősé­ge. A gazdaság irányítása a gazdasági és a politikai szervek munkája számá­ra elsőrendű társadalmi-politikai fel­adat. Ma ugyanolyan erővel kell har­colnunk a műszaki-gazdasági fejlődé­sért, mint annak idején a népgazdaság konszolidálásáért. A vaskohászaiban, így a Kelet-szlo­vákiai Vasműben is a kutatási és a fejlesztési feladatok a termelés mű­szaki és gazdasági színvonalának eme­lésére irányulnak. Vállalatunk gazda­sági és politikai vezetősége a területi pártszervek hathatós segítségével ál­landóan nagy figyelmet szentelnek ezeknek a kérdéseknek. Az új kapaci­tások és berendezések üzembe helye­zésénél, valamint az elévült berendezé­sek rekonstrukciójánál az üzem követ­kezetesen figyelembe veszi a korszerű tudomány és technika követelményeit. Az egész termelési, technológiai és irá­nyítási munka e célok teljesítésére irányul. Teljesítettük a tudomány és a technika fejlesztésének feladatait, ami az anyagi termelésben is fokozatosan megnyilvánul. Egy állami, három szak­ágazati, 15 vállalati és 19 extern fel­adatot sikeresen teljesítünk. A dolgo­zóknak a komplex szocialista raciona­lizálásba való bevonásával egy év alatt jelentős tüzelőanyag-megtakarítást ér­tünk el. A tudományos és technikai ismere­tek gyakorlati érvényesítésével kap­csolatban előtérbe kerül a káderek kérdése. A gazdasági és a politikai konszolidálás, kommunista pártunknak a szocialista társadalom alapelveinek felújítására kifejtett törekvése anyagi, társadalmi és politikai alapot biztosí­tott e kulcsfontosságú probléma bizto­sításához. A komplex kádermunkának arra kell irányulnia, hogy az üzemben ne tűrjék meg a műszaki konzervati­vizmust. Ennek fontos eszköze, hogy minden dolgozót megnyerjenek a komplex szocialista racionalizálás programjának teljesítésére. Arra kell ösztönözni a dolgozókat, hogy járulja­nak hozzá a belső tartalékok kihasz­nálásához. Üzemünkben tavaly jelentő­sen kibővült az újítómozgalom. 1800 újítást, újítási javaslatot és találmányt nyújtottak be, ebből 770-ot fogadtak el és 723-at vezettek be. Ezáltal egy év alatt csaknem 28 millió koronát taka­rítottunk meg. Az új technika bevezetésének elvá­laszthatatlan részét képezi a szocialis­ta verseny fejlődése, amely az elmúlt évben mintegy 40 millió korona meg­takarítást eredményezett. Az üzem de? gozóinak 93 százaléka versenyez, 90 kollektívánk nyerte el a szocialista munkabrigád címet. Tudatosítjuk, hogy a jövőben a lég fontosabb szerepet a teljes középisko­lai végzettséggel és magas szakkép­zettséggel rendelkező munkás tölti Ima A munkások jelentős részének szakkö­zépiskolai, egy részének pedig főisko­lai végzettsége lesz. Üzemünkben a műszaki-gazdasági dolgozók többsége származása révért szorosan összekapcsolódik a munkás* osztály érdekeivel. Továbbra is gondot fordítunk politikai fejlődésükre, osz­tályöntudatuk és szakképzettségük nö­velésére. A műszaki-gazdasági dolgo­zók mai műveltségi színvonala általá­ban kedvező. Műszaki értelmiségünk közvetlenül érdekelt a termelésben. A munkásosz­tállyal együtt az új ismeretek gyakor­lati érvényesítésének fontos tényezőjo lett. A hatvanas évek tapasztalatait fi­gyelembe véve azonban találkoztunk olyan jelenségekkel is, amelyek meg­bontották a munkásosztály és az ér­telmiség akcióegységét. Ennek társa­dalmi és gazdasági okai voltak. AZ egység megbontásának fő oka az értel­miség társadalmi szerepének lebecsü­lése és a gazdasági revizionizmus el­leni harc hiánya volt. Az értelmiség munkásosztály érdekeitől való elidege­nedésének folyamata 1968—69-beil csúcsosodott ki. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a műszaki értelmi­ség egészében véve nem okozott csaló­dást a válságos időszakban, annak el­lenére, hogy jelentős része mély dep­resszióba került. Vállalatunkban a mű­szaki értelmiség többsége levonta a tanulságot a múlt hibáiból és tévedé­seiből, s fokozatosan tudatosítja, hogy a munkásosztály oldalán a helye. A munkásosztály és az értelmiség kapcsolatának kialakításában a mar­xizmus—leninizmus elveiből indulunk ki. Értelmiségünk a szocialista társa­dalom fejlesztése feladatainak egyik megvalósítója, s ez meghatározza a műszaki értelmiség szerepét a szocia­lista társadalom struktúrájában és fej­lődésében. A műszaki értelmiség tár­sadalmi tudatában akkor érünk el tar­tós változásokat, ha az elvi szemponto­kat összekapcsoljuk a konkrét felada­tok megoldásával. Üzemünkben a mű­szaki szakemberek többsége ma elkö­telezetten támogatja a párt céljainak teljesítését. Véleményünk szerint a munkásosztály és az értelmiség szer­ves egységének megszilárdítása a kom­munista párt elsőrendű feladatai közé tartozik. Befejezésül még meg akarok emlí­teni néhány nyílt problémát. Jelenleg nem kielégítő a kutatói munka és a gyakorlati szükségletek közti kapcso­lat. Növelni kellene a vezérigazgatósá­goknak az ágazat műszaki fejlődésere gyakorolt hatását. Intenzívebben kelle­ne segíteni az üzemek azon feladatai­nak teljesítését, amelyek hasznot je- tenek gazdaságunknak.

Next

/
Thumbnails
Contents