Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-21 / 118. szám, kedd
ELFOGATÓPARANCS A KIRÁLYNŐ ELLEN (cseh) Kamerával a bűncselekmény, a kihágás, az élősködés ellen — így összegezhetnénk tömören a barrandovi stúdfé leg- újabb krimijének mondanivalóját. A bűnügyi film cselekménye napjainkban játszódik, s jóllehet a story „szó szerint“ talán nem így történt, de a forgatókönyvírók az életből, szürke hétköznapjainkból merítették az ötletet, a témát. Igen — bár már szinte köz helyszemen hangzik — az élet a legjobb, a leghitelesebb szerző. Ennyi tudnivaló ismeretéljen bizonyára furcsának tűnik a film címe, hiszen napjainkban hol vannak nálunk királynők? févezetőt vonnak be a kseftbe, természetesen megfelelő nyereségrészesedésért. A lopások, a nyerészkedések füzéréből így alakul ki egy egész láncolat. De hát addig jár a korsó a kútra... nos, a rendőrségnek egy szép napon sikerül az ügyet felgombolyítania, mégpedig szinte véletlenül, egy gyilkosság körülményeinek a vizsgálata során. A tettesek után nyomozva a közbiztonsági szervek leleplezik a tolvajokat is, jóllehet a gyilkosság és a tröszt között látszólag nincs semmi összefüggés. De ez csak Játszat.. . Dušan Klein krimije aktuális problémával foglalkozik, hiszen Elfogatóparancs a királynő ellen című cseh krimi egyik kockája Hát mégiscsak vannak — bár átvitt értelemben. A film fiatal hőse is királynő, legalábbis a szépségét tekintve. A tenné szét azonban nemcsak királynői szépséggel, hanem kivételes ügyességgel, üzleti szellemmel és leleményességgel is megáldotta őt. A királynő egy vállalat laboratóriumának az alkalmazottja és a gyors meggazdagodási, a nyerészkedési vágy arra sarkallja őta, hogy főnökével szövetkezve a laboratórium mellett szeszgyárat, amolyan „fiókvállalatot“ létesítsen. Az alapanyagot, a tiszta szeszt természetesen az állami laboratóriumból „szerzik be“. A jól menő és jövedelmező „trösztöt“ kelten vezetik, de az üzlethálózat jól kiépített: sok-sok embert, étterem és bűtökről állít azok elé, akiknek nincs ínyére a munka, vagy igényeik kielégítésére nem elég a becsületes úton megszerzett pénz, hanem könnyű keresett forráshoz akarnak jutni és könnyűszerrel szeretnének meggazdagodni. A film mondanivalóját tekintve tehát nemcsak időszerű, hanem tanulságos is, hiszen figyelmeztet, hogy a mai társadalomból sem veszlek ki a csalók, az ügyeskedők, az élősködők. A rendező jó érzékkel, szolid mesterségbeli ludassal készítette filmjét. Az izgalmas cselekményt helyzetkomikummal fűszerezte. Munkáját olyan népszerű színészek segítik, mint Regina Ráz- looá, Vladimír Menšík, fosef Somr, Karéi Hlušička, Viera Síriniskooá és mások. A hatvanas évek szexéül lámát követően a nyugati orszá gok filmgyártól az erkölcsi szabadság látványától niegcsö- mörlött közönség apátiáját felismerve új „hullámot“ teremtettek, s a XIX. század romantikus irodalmának mintájára neommantikus filmeket kezdtek alkotni. Ismét divat lett az érzelgősség, a líra és az ennek az ízlésnek megfelelő zene, színek és ábrázolásmód. A (íeurounantikus áradat legnagyobb kasszasikert arató filmje a híres „Love Story“. A korszerűsödött újromantikus irányzatnak megfelelően készült a fotin és Mary című film is. A kamarafilm két magányos fiatal egymásra találásának érzelmes, kissé limonádéízű története. John és Mary partnert keres egy zsúfolt bárban, de megismerkedésük csak az együtt töltött éjszaka után reggel kezdődik. Mindketten gyanakszanak egymásra, bizalmatlanok egymás iránt, többször összevesznek, s csak lassan oldódnak fel. Peter Yates filmje szórakoztató közönségfilm, néhány humoros, derűs vígjátéki helyzettel, de kevés eredeti ötlettel. A meglehetősen híg történetet két kiváló színész, Dús- tin llojjman és Mia Farrow telíti meg élettel. —ym — INTERFERONNAL A VÍRUSOS FERTŐZÉS ELLEN Az orvostudomány már régóta nehéz harcot vív a vírusos fertőzések ellen: az influenza, a máj- gyulladás, a gyermekljénulás és a himlő leküzdésére. Sajnos, a közismert és a baktériumok ellen hatásosnak bizonyuló antibiotikumok (például a penicillin és a sztreptomicin) a vírusokra — egykét kivétellel — nem hatnak. így a vírusos fertőzések megelőzésének egyetlen módja a különféle vakcinák alkalmazása. A vakcinák olyan biológiai anyagok — többnyire mesterségesen gyengített kórokozók —, amelyek a szervezetet arra késztetik, hogy úgynevezett imunanyagokat — vagy — más néven — antitesteket termeljen. Ezek azután a szervezetbe jutott fertőző kórokozókat közömbösítik, és így meggátolják a fertőzés kifejlődését. Ilyen vakcina például a himlő ellen védő oltóanyag és a gyermekbénulás ellen használt Sabin-Csumakov féle oltóanyag is. Nagyon nehéz — ha éppen nem lehetetlenség — minden vírus ellen külön egy-egy hatásos vakcinát készíteni. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt azonban angol tudósok olyan kísérleteket végeztek, amelyeknek eredményeként talán sikerül egy új, határos fegyvert alkalmaznunk a vírusok mégsem mi sí lésére. Két angol kutató G. W. M. Findlay és F. 0. MacCallum a kísérletek során azt tapasztalta, hogy ha a majmokat egy enyhe lázat okozó vírussal fertőzik meg, nem hat rájuk az egyébként pusztulásukat okozó sárgaláz vírusa. Két vírus ily nemű hatását vírusinterferenciának nevezték el. Vírusinterferencián tehát azt a jelenséget értjük, amikor valamely vírussal fertőzött állal éppen a fertőzés miatt van védve egy másik vírus fertőzése ellen. Azóta számtalanszor észlelték ezt a jelenséget sok más vírus esetében is. Vírusinterferenciát nemcsak élő állatokban lehet előidézni, hanem a víruskutatásban gyakran használt szövettenyészetekben is. Fontos megfigyelés volt az is, hogy ha hővel vagy ultraibolya fénnyel megölt vírust juttattak a szövettenyészetek sejtjeihez, ez is megakadályozta egy későbbi időpontban az élő vírussal való fertőzést. A vírusinterferencia jelenségét a legutóbbi időkig nem tudták megmagyarázni. Alick Isaac és Jean Lindenmann angol víruskutatók az alábbi kísérletet végezték a vírusinterferencia tanulmányozására. Csirkeembrió-tenyészetet hővel elölt influenzavírussal kezelték, majd néhány óra múlva eltávolították a sejteket a tenyészetből. Ha a tenyészet sejtmentes szűrletét egy másik sejttenyészethez adták, akkor ezek a sejtek ellenállóvá váltak nemcsak élő influenzavírusokkal, de sok más vírussal szemben is, amelyek egyébként a sejttenyészetet hamarosan elpusztították volna. A hővel elölt vírussal kezelt sejtek tenyészete tehát valamilyen vírusközömbösítő anyagot termel, amely képes már vírusoktól megvédeni a sejteket. Ezt a vírusközömbösítő anyagot nevezték el — a vírusinterferencia jelenségére utalva — interferonnak. A további kísérletekből kiderült, hogy az interferon egy fehérje, amelynek molekula mérete megközelíti a vérben található hemoglobinét. Az interferontermelést sok más esetben is sikerült kimutatni. Érdekes, hogy a legnagyobb fokú védő hatást egy-egy állatfaj sejtjeire az ugyanazon fajú sejtek termelte interferon fejti ki. Csak kisebb mértékben hatásos a más állatsejtek termelte anyag. Nemcsak szövettenyészeteknek, hanem élő állatoknak is vizsgálták az interferon-termelését. Egereket fertőztek tüdőgyulladást okozó vírusokkal; a betegség lefolyása alatt napról napra mérték a fertőző vírusok szaporodását az állatok tüdejében, a vírusok hatására keletkező interferon mennyiségét és a fertőzés hatására keletkező ellenanyag mennyiségét. Az ellenanyagok — sok más egyebet nem tekintve — abban is különböznek az interferontól, hogy csak arra az egy vírusra hatnak, amely a fertőzést előidézte, míg az interferon másfajta vírusok szaporodását is gátolja. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy az interferon mennyisége a vírusok szaporodásával arányosan növekszik, majd 8—10 nappal a betegség lezajlása után lassan csökken. Az ellenanyag termelésű csak nagyon lassan indul meg, a maximumát a fertőzés lezajlása után éri el. Tehát az interferon a szervezetet azonnal védi — mint említettük egyéb vírusok ellen is —, míg az ellenanyag, amelynek termelése szintén a fertőzés hatására indul meg, de csak annak lezajlása után ér el hatásos szintet, inkább egy esetleges újabb fertőzés ellen nyújt védelmet. A további kísérletek célja az volt, hogy tisztázzák az interferon vírusközömbösítő hatásának mechanizmusát. A vírusfertőzés hatására keletkező ellenanyagok közvetlenül reagálnak a vírussal. Kimutatták, hogy az interferon esetében a dolog nem Ilyen egyszerű. Az interferonnal kezelt sejtbe ugyanúgy bejut a vírus, mint a kezeletlenbe, de ott nem tud szaporodni. Minthogy az interferon nemcsak egy bizonyos fajta vírusnak a szaporodását gátolja, hanem sokféle vírusét, föltehető, hogy a vírusok szaporodásának valamilyen alapvető mozzanatát gátolja. Megfigyelték, hogy az interferon hatására az ép sejtekben a sejtlégzés termelte energia csökken, és így a vírus nem képes a szaporodásához szükséges energiát a sejttől elvonni. Ez persze csak föltételezés, bár — úgy látszik — ezt igazolja az a tény, hogy olyan sejtekben, amelyekben az energiatermelés lélegzés nélkül is végbemegy (így a dnganatsejtekben és az egészen fiatal embriók sejtjeiben), az interferon nem tudja meggátolni a vírusok szaporodását. Ismeretes, hogy ha a terhes anyák rubeolavírusos fertőzése a terhesség első három hónapjára esik, súlyos elváltozásukat okoz a magzaton, míg a harmadik hónapot követő fertőzés gyakorlatilag nem károsítja meg a magzatot. Ez a jelenség is egybevág azzal a ténnyel, hogy az interferon az egészen fiatal magzat sejtjeiben nem tudja a vírusok szaporodását meggátolni, azaz nem védi a magzatot a rubeolás fertőzéstől. Egy másik irányból is megpróbálták földeríteni az interferon hatásmódjának titkát. A sejtek vírusos fertőzésekor a főszerep a vírusban levő nukleinsavaké: ők irányítják a vírusrészecske fölépítését. Ha tehát ez a sejt számára idegen nukleinsav bejut a sejtbe, a sejt interferon-termeléssel válaszol rá. Vajon csak a vírus nuklein- sava tudja ezt a termelést megindítani, avagy bármilyen más idegen nukleinsav is? A kérdés eldöntésére egy sejttenyészetet más, de szintén állati sejtekből kivont nukleinsavval kezelték (ebben — persze — vírus nem volt), és meglepő módon a nukleinsavak hatására ezek a sejtek is termeltek interferont. Az állati sejtek tehát idegen nukleinsav hatására is — függetlenül, attól, hogy vírusból származik-e vagy sem — interferont termelnek. A kísérletek azt mutatják, hogy egy ép sejtben az interferon talán részt vesz a sejt nukleinsav- szintézisének szabályozásában, de az embrionális fejlődés korai szakaszában, amikor a sejtek osztódása és növekedése nagyon gyors, ez a szabályozás még nem fejlődött ki. Mint láthatjuk, az interferon hatásának tanulmányozása — hazánkban egyeljek között a Szlovák Tudományos Akadémia Víruskutató Intézete foglalkozik ezzel — mélyreható biológiai és biokémiai problémák tömegét veti föl, és valószínűleg nagyon hasznos segítséget nyújt majd ezek megoldásában. Azt kell végül még tisztáznunk, hogy milyen szerepe lehet az interferonnak a gyógyításban. Az eddigi kísérletek nagy reményekre jogosítanak az alábbi okok miatt; Az interferon ugyanis nagyszámú vírusra — köztük az influenza-vírusokra is — hat, és úgy látszik, nincsen mérgező hatása, legalábbis eddig a kísérleti állatokon ilyet nem tapasztaltak. Az is nagy előnye, hogy a szervezetet nem készteti ellenanyag termelésre, hiszen ellenkező esetben, ismételt alkalmazásakor súlyos bonyodalmakat okozna. Végül nemcsak szövettenyészetekben, hanem állatkísérletekben is hatásosnak bizonyult. Természetesen még így is hosszú idő választ el bennünket attól a pillanattól, amikor az első interferon-készítmény emberen is kipróbálható lesz. A NEMESGÁZOK IS KÉPESEK VEGYÜLÉSRE Dúst in Huffman és Mia Fan-ow a , Jolin és Mary“ címszereplői. Tizenkét évvel ezelőtt még kémiai alaptételnek tekintették, hogy a nemesgázok vogyülésre képtelenek. Ennek okát — igen röviden és nagy vonalakban — következőképpen magyarázták: a vegyüléskor az atomok vagy atomcsoportok új kapcsolatokat teremtenek külső elektronhéjuk átcsoportosításával, tehát a vegyületképzésért a külső elektronhéj felelős. Alihoz, hogy pl. két atom egymással vegyüljön, a külső elektronhéjukból egy vagy több elektronnak le kell szakadni és egy új, most már közös elektronhéjba belépni. A negatív elektromos töltésű elektron csak valamilyen energia hatására lép ki pozitív elektromos töltésű atommagjának vonzásából. A nemesgázok külső elektronhéjában (a hélium kivételével) nyolc elektron kering, s ez az ún. elektronoktett rendkívül állandó. Megbontásához nagyobb energia szükséges, mint amennyi — pontatlan kifejezéssel — valamilyen más atom kémiai vonzásából rendelkezésre állhat. Ezért ve- gyülésre képtelennek, „inert“-nek tartották a nemesgázokat — 1962-ig. Ekkor N. Bartlett fiatal angol vegyész megállapította, hogy a platinahe- xnfluorid a xenon nevű nemesgázzal szilárd sárgásszínű kristályokat képez. Ezt követően a xenonnal, majd a radon és a kripton nevű nemesgázokkal a vegyületek egész sorát állították elő. így például a xenon, a radon és kripton különféle fluorvogyiileteit, sőt oxidjait is. Némely nemesgáz vegyidet igen állandó, a xenon-fluorid fehér kristályai az enyhe melegítést is bomlás nélkül tűrik; más pl. a xenon-trioxid robbanásszerűen bomlik. Megjegyezzük, hogy a hat nemesgáz (növekvő atomsúlyuk szerint: a hélium, a neon, az argon, a kripton, a xenon és a radon) közül csak az utolsó hárommal sikerült vegyületet létrehozni és ezeket is csak a rendkívül energikusan vegyülő fluor vagy fluor és oxigén együttes hatására. Ez nem jelenti azt, hogy a régi elmélet a nyolc eleklronos külső héj állandóságáról téves volt. Csak éppen a vegyészek kísérleti technikája fejlődött és ez lehetőséget adott — az elmélet érvényességén belül — néhány jelenség pontosabb felismerésére. Kiderült, hogy a három nehezebb nemesgázban az atommag és a legkülső elektronhéj között még több elektronhéj is elhelyezkedik és ezek „árnyékoló“ hatást fejtenek ki a mag és a külső elektronok között. Az elektromos vonzás így kissé gyengül és egyes nagy kémiai energiájú elemek — pl. a fluor — már képesek a nemesgáz egy vagy több elektronját a héjból kiszakítani és új, közös héjba kényszeríteni: vagyis új vegyület születik. (dj) 0 J FILMEK JOHN ÉS MARY _______________ (amerikai)
