Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-21 / 118. szám, kedd

Síoviet-fM kereskedelmi egyezmény Dzsallud Leningrádban SÚLYOS HELYZET ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Moszkva — Hétfőn Moszkvá­ban Ivan Szemicsasztnov szov­jet külkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Ahmed Al-Atras líbiai gazdaságügyi miniszterhel yettes szovjet—líbiai kereskedelmi megállapodást írt alá. A megállapodásban a felek leszögezték, hogy igyekeznek mindenképpen előmozdítani a kölcsönösen előnyös kereske­delmet. Ebből a célból megál­lapodtak abban, hogy a keres­kedelmi kapcsolatokban a leg­nagyobb kedvezmény elvét al­kalmazzák. Megegyeztek még további, u kereskedelem fejlesz­tését célzó intézkedésekről is. Az aláírásnál jelen volt Alek­szej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszter- elnöke és Abdusszalam Dzsal­lud, a Líbiai Forradalmi Pa­rancsnokság Tanácsának tagja, Líbia miniszterelnöke, aki — mint ismeretes — a szovjet kor­mány vendégeként hivatalos lá­togatáson tartózkodott a szovjet fővárosban. Dzsallud tegnap Moszkvából Lenlngrádba utazott. ARAB HADÜGYMINISZTEREK TANÁCSKOZÁSA Kairó — Húsz arab ország hadügy- és külügyminiszterei hétfőn Kairóban tanácskozást kezdtek a katonai együttműkö­dés szorosabbra fűzéséről és a közel-keleti helyzet katonapo­litikai vonatkozásairól. Hivatalos kairói források sze­rint a délelőtti zárt ülés napi­rendjén fontos helyet foglalt el Izrael Libanon elleni ag- resziója és a Golan-front fej-' leményet. Az Arab Ligához kö­zel álló személyiségek úgy tud­ják, hogy szóba került az ön­álló arab hadiüzemek felállítá­sának terve is, amelyről valószí­nűleg az arab állam- és kor­mányfők következő csúcstalál­kozóján hoznak elvi döntést. Damaszkusz — Henry Kis­singer amerikai külügyminisz­ter tegnap Izraelből Szíriába érkezett, hogy folytassa megbe­széléseit a Golan-fronton szem­benálló erők szétválasztásáról. Kairó — Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára táviratot in­tézett Kurt Waldheim ENSZ- íőlilkárhoz és ebben felhívta a világszervezetet, tegyen meg mindent a közel-keleti helyzet kiéleződésének meyakadályozá­Moszkva — A moszkvai Prav­da kommentárt fűz a szíriai — izraeli tűzzsüneti vonalon foly­tatódó összecsapásokhoz. Rá­mutat, hogy Tel Aviv tés a mö­götte álló imperialista erők ezekkel a harci cselekmények­kel „közvetlen nyomást akar­nak gyakorolni Damaszkuszra a csupa/szétválasztás kérdésé­ben és egyoldalú engedménye­ket akarnak kicsikarni a ma­guk számára“. A szovjet lap hangoztatja, hogy ilyen körül­mények között a közel-keleti konfliktus szövevényének fél­megoldásokká], például csak a csapatszétválasztással való bon- togatása aligha vezet tartós bé­kéhez. Az ilyen intézkedések csak az enyhülés illúzióját kelt­hetik. „A Közel-Keleten nem azért folyik továbbra is a vér, mert az arabok meg akarják semmisíteni Izraelt, mint azt Tel Avivban bizonygatják, ha­nem mert ennek az országnak a vezetői nem óhajtják végre­hajtani a Biztonsági Tanács lia- tározatát, amely valamennyi megszállt arab terület felsza­badítását és a palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogainak elismerését írja elő.“ Helyi választások az NDK-han Berlin — Az NDK-ban vasár­ra]) tartott helyi választások végeredményét az országos vá­lasztási bizottság — egyelőre még nem hivatalosan — nyilvá­nosságra hozta. Az eredmény igy alakult: Választásra jogosultak: 12 242 440. Leadott szavazatok: 12 030 267 (98,27 százalék}; ér­vénytelen szavazatok: 2263 (0,02 százalék); érvényes szava­zatok: 12 028 004 (99,98 száza­lék); a Népfront jelöltjeire le­adott érvényes szavazatok: 12 017 603 (99,91 százalék); a Népfront jelöltjei ellen leadott érvényes szavazatok: 10 301 (0,09 százalék). Friedrich Ebért, az országos választási bizottság elnöke a vá­lasztások eredményéről adott első nyilatkozatában többek kö­zött hangsúlyozta: „Az NDK Nemzeti Frontja választási fel­hívásának értelmében a válasz­tók milliói szavazatukkal meg­erősítették eltökéltségüket, hogy tevékenyen és kezdemé- nyezően tovább működnek köz­társaságunk Társadalmi fejlődé­sének új szakaszáért, amelyet a Vili. pártkongresszus vezetett be.“ ' AZ INDIAF fővárosban vasár­nap nagygyűlésen tiltakoztak amiatt, hogy a reakciós erők vallási zavargásokat szítsanak az országban. Az Indiai Kom­munista Párt és az ország más baloldali pártjai felszólították a kormányt, hogy részesítse ha­tározott visszautasításban a reakciót, amely saját céljaira akarja kihasználni a vallási fa­natizmust. VLAGYIMIR KIRILLINNEK, a szovjet minisztertanács elnök­helyettesének, a tudományos és műszuki állami bizottság elnö­kének vezelésével szovjet kor­mányküldöttség érkezett Lon­donba. A delegáció a szovjet —angol műszaki-tudományos és kereskedelmi-gazdasági együtt­működési kormányközi állandó bizottság harmadik ülésszakán vesz részt. INDIÁBAN tovább tart az or­szágos vasutas sztrájk. Gandhi miniszterelnök asszony másod­szor is fogadta a sztrájkotok képviselőit. Ismét kifejezésre juttatta a kormány tárgyalási készségét, de kérte a sztrájko­tokat, hogy előbb vegyék fel a munkát. A sztrájkolok megbí­zottai ezt elfogadhatatlan felté­telnek minősítették. AM1R ABBASZ HOVEIDA irá­ni miniszterelnök május 23—25 között baráti munkalátogatást tesz Jugoszláviában — jelentet­ték be Belgrádban. BULENT ECEVIT miniszterel­nök vezette török köztársasági Néppárt vasárnap úgy döntölt, liogy kilép a 4 hónapja hatal­mon lévő koalíciós kormány­ból. A párt döntése, amely újabb politikai válságba sodorja az országot, a párt végrehajtó bizottságának és parlamenti csoportjának vasárnapi, két na­pon belül immár második ülé sét követően született. ÚTBAN HAZAFELÉ rövid ide­ig Moszkvában tartózkodott Kim Jong Dzu, a Koreai Mun­kapárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes. A repülőtéren Nyikolaj Tara- szov könnyűipari miniszter és más hivatalos személyiségek üdvözölték. „AMERIKAIAK, TAKARODJA­TOK!“ „Nyugodtan akarunk él­ni!“ — ilyen és ehhez hasonló jelszavakkal tüntettek vasárnap Madtlalena olasz szigeten, ahol amerikai haditengerészeti tá­maszpont található. A demonst­rációban diákok és egyetemi hallgatók vettek részt. Belfast — Az észak ír protes­táns ultrák által kikényszerí- tett sztrájk következtében hét­főn fokozatosan megbénult a tartomány gazdasági élete és közlekedése. Az ulsteri „Mun­kástanács“, amely nem képvi­seli a szakszervezeteket, a múlt héttől kezdve megfélemlítéssel, fasiszta módszerekkel kezdte kizárni a munkásokat az üze­mekből, hogy tiltakozzék a sun- ningdale-i egyezmény ellen az új választásokat kényszeresen ki. Az angol tartományi minisz­térium hallani sem akar a vá­lasztásokról vagy az egyezmény visszavonásáról. Miután a fegy­veres terrorszervezetekkel kö­zeli rokonságban álló „Munkás- tanács“ bejelentette, hogy a lét­fontosságú szolgáltatások szá­mára kivételt adó általános sztrájkot vasárnap éjféltől tel­jessé teszi, a brit kormány fe­lelős minisztere, Mervyn Rees, vasárnap délben rendkívüli álla­potot hirdetett ki. A „lojalis- tak“, mivel nem akartak szem­bekerülni az erőművek üzemel­tetésére felkészült hadsereggel, visszaléptek a teljes áramkikap- csolás tervétől. Helyette hétfőn délelőtt zavargásokat szervez­lek. Az UDA nevű protestáns fél­katonai szervezet és az UVF terrorkülönítmóny bandákat küldött Belfast utcáira. A cso­portok autóbuszokai raboltak, autókat gyújtottak fel, torlaszo­kat emeltek az utcákon és dél­re elzárták a tartományi szék­helyre vezető összes útvonala­kat. Az aulóbuszközlekedós le­állt, a vasúti forgalomban sú­lyos zavarok keletkeztek. Majdnem minden üzlet bezárt Belfastban és zavarokat jelen­tettek a vidéki körzetekből is. A másfél millió lakosú tarto­mány helyzete — helyi politi­kusok véleménye szerint — a legsúlyosabbra fordult azóta, hogy 1969-ben pogromok rob­bantak ki a jobboldalnak a ka­tolikus kisebbség ellen irányuló politikája miatt. Ténymegállapító körút Mozamhikban és Angolában Lisszabon — Három és fél héttel a fasiszta rendszer meg­döntése után továbbra is rend­kívül élénk u politikai élet Por­tugáliában. A PAP lengyel hír- ügynökség külőntudósítójának Lisszabonból keltezett jelenté­se szerint vasárnap a portugál fővárosban több gyűlést is tar­tottak. A Benfica-klub stadion­ját zsúfolásig megtöltötték, ez­úttal azonban nem labdarúgó esemény, hanem a demokrati­kus pártok által szervezett nagygyűlés vonzotta a lelátók ra a tömegeket. A lisszaboni egyetemen az ország minden ré­széből érkezett diákküldöttsé­gek gyűlésükön többek között olyan határozatot hoztak, amelyben teljes szolidaritásuk­ról biztosítják a portugál gyar­matok függetlenségért harcoló népeit. Porta Aleyre-ben a portugál szocialista párt állal összehí­vott nagygyűlésen Mario Soa­res, a párt főtitkára, az ideigle­nes kormány külügyminisztere beszédet mondott. Ebben síkra- szállt a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal, vala­mint az afrikai és arab orszá­gokkal létesítendő diplomáciai kapcsolatok mellett. Vasárnap este Lisszabonból hatnapos ténymegállapító kör­útra Mozambikba és Angolába utazott Antonio de Almedia Santos, a portugál kormány téhgerentűli ügyekkel foglalko­1/ilenc nap alatt megoldó- *'■ dott a bonni kormány - válság, mely Willy Brandt vá­ratlan lemondása miatt új hely­zetet teremtett az NSZK-ban. Azóta nemcsak új kancellárja van az országnak, hanem Wal- ter Scheel személyében új el­nöke is. Heinemann eddigi el­nök ugyanis nem jelöltette má­sodszor magát, így az eddigi ai- kancellár és külügyminiszter. Scheel lett az új államelnök. Ezt követően, csütörtökön vá­lasztották meg az új nyugatné­met kancellárt, Helmut Schmidt személyében. Mivel a szociál­demokrata — szabaddemokrata kormánykoalíciónak biztos többsége van a Bundestagban, nem volt kétség afelől, hogy a koalíció új jelöltje valóban el is foglalhatja a kancellári szé­ket. Willy Brandt váratlan elhatá­rozását ugyan azzal indokolta lemondó levelében, hogy vál­lalnia kell a „politikai és sze­mélyes felelősséget a Guillau- me-kémügyben elkövetett mu­lasztásokért“, későbbi nyilatko­zataiból azonban kiderült, nem a kancellári hivatal egyik tisztviselőjének bukása, hanem a jobboldal féktelen támadása, valamint a szaporodó belső gondok kényszerítették arra, hogy átadja helyét. Nem akar­ta megvárni — mint mondta — egyéni tekintélye teljes le­rombolását. A jobboldal soha sein tudta megbocsátani Willy Brandtnak a „keleti nyitást“, s abban az országban, ahol a kancellár törvénytelen szár­mazásától a varsói gettó áldo­zatai emlékműve előtti letérde- lésig mindent ki lehetett aknáz­ni a volt kancellár személye el­len, Willy Brandtnak nem ma­radt más választása, mint a Bonni változások távozás. Hozzájárult ehhez az is, hogy belpolitikai szempont­ból adós maradt a választóknak adott ígéretekkel, elmaradtak a megígért reformok, ellentétek keletkeztek saját pártjában is, elsősorban az „ifjú szocialisták­kal“, s amit tetl, a monopóliu­moknak sok volt, a tömegeknek kevés, így a szabaddemokraták a tartományi választások során egymás után szenvedték el ve­reségüket. Az új kancellár, a tehetséges és energikus, politikai meggyő­ződésében azonban Brandttól kissé jobbra álió Helmut Schmidt kormányprogramjában és nyilatkozataiban a kitűzött Brandt—Scheel irányvonal folytatását ígérte. Nem vitás, persze, hogy a koalíció kan­cellárja tovább is tekint, s a választásokig esedékes két és fél esztendőt arra szeretné fel­használni, hogy visszahódítsa azokat a tömegeket, melyek időközben elpártoltak a szo- ciál-liberálisoklól. Az új kormányprogram jel­lemzője — melynek vitája teg­nap kezdődött a Bundestagban — a „folytonosság“ és a „kon­centráció“. A program főleg belpolitikai és gazdasági kérdé­seket tartalmaz. Vállalva ugyan a korábbi program célkitűzé­seit, az időközben támadt gon­dok azonban arra kényszerítik az új kancellárt, hogy reálisan és józanul a lényegre összpon­tosítson, s célkitűzései megva­lósításában visszafogottabb le­gyen. Külpolitikai elkötelezettségé­ben mindenekelőtt az Egyesült Államokkal való jó viszonyra, s a NATO-ra épít, folytatni kí­vánja azonban „a béke biztosí­tásának politikáját, az ország biztonságának fenntartását és megszilárdítását“. „A NATO-lioz fűződő szövetségünk szilárd alapján ápoljuk a jóviszouyt a Szovjetunióval, a Varsói Szer­ződés államaival...“ Schmidt korábbi nyilatkozataiban is le­szögezte, „keleti irányban kül­politikánk helyes vágányokon halad ... nem támadnak új ne­hézségek és nem lesznek vál­tozások sem“ Nyilatkozatában viszont a nemzetközi fejlődésre utalva kiemelte: helyes volt, hogy keleti szomszédaink irá­nyában a szerződések politiká­jával nem szalasztottuk el an­nak esélyét, hogy a magunk érdekeit egybekössük a világ­méretű enyhülési folyamattal. Sajnálatos, hogy a két német állam közötti kapcsolatokban ismét a „különleges“ viszony fogalma kerül előtérbe, belpo­litikáikig pedig a „radikális“ törvény elfogadását szorgal­mazza az új kancellár. Ez utób­bi megtiltaná, hogy kommunis­ták állami alkalmazottak lehes­senek. A jobboldal, mely „józanságra és mértéktartásra“ intette az új kancellárt, megválasztása után támadásba kezdett, azóta azonban a támadás éle enyhült. Feltehetően ki akarják várni a monopóliumok urai a kormány első lépéseit, s csak azt köve­tően megnyitni ellene is az új frontokat. Hogy van mit tennie az új kancellárnak, s a kor­mánykoalíciónak, hogy gátat vessen a jobboldal jól irányzott propagandahadjáratának, ahhoz aligha fér kétség. A monopó­liumoknak, valamint a kommu­nistaellenes erőknek tett en­gedmények azonban aligha se­gíthetik a kormánykoalíciót po ziclői megerősítésében. Ä szocialista országok a további jó kapcsolatok reményében tekintenek a nyu­gatnémet változásokra. „Meg­győződésünk — hangzik Brezs­nyev és Koszigin távirata az új kancellárnak —, hogy a köl­csönös megértés és együttmű­ködés, amely a Moszkvában aláirt szerződés megkötése, va­lamint ezt követően a két fél hatékony erőfeszítése eredmé­nyeként alakult ki a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság között, tovább fej­lődik és erősödik a két állam népe, az európai és a világbéke javára". És így hisszük ezt mi is... FONOD ZOLTÁN zó minisztere. Elutazás előtt a repülőtéren újságíróknak el- mondta, hogy ténymegáilapító látogatásának eredményeit ösz- szegezve ajánlásokat tesz az ideiglenes kormánynak a ten­gerentúli területek sorsának rendezésére. A miniszter három­három napot tölt a két gyar­maton és útban hazafelé, Lon­donban találkozik a Bissau-Gui- neában küzdő szabadságharco­sok képviselőivel, akik szomba­ton kezdik meg tanácskozásu­kat az angol fővárosban. A mi­niszter egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a gyarmati kérdés rendezésének lehetősé­gei közül nem lehet kizárni a teljes függetlenség megadását. Samora Machel, a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) elnöke a tanzániai rádiónak adott nyilatkozatában hangoz­tatta: „Mozambik függetlensége nem lehet tárgyalási téma, a függetlenség elnyerésének mód­jai azonban igen". Az NDNSZ tanácskozása Varsó — A lengyel főváros­ban hétfőn megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus No- szövetség Tanácsának négyna­pos ülésszaka. A napirenden központi témaként a nők 1975-ös nemzetközi éve és a nemzetközi nőkongresszus elő­készítése szerepel. Az üléssza­kon összegezik a nők jogaiért vívott harc eredményeit is. A tanácsülésen 97 országból több mint 100 nőszervezet kül­döttei vesznek részt. A szovjet delegáció élén Valentyina Tye- reskova áll. A küldöttek meleg ünneplés­sel fogadták a tanácskozáson részivevő Hortensia Bussi Al- lendet, a meggyilkolt chilei el­nök özvegyét. Ezt követően jerzy Majewski varsói polgármester tolmácsol­ta a főváros lakóinak üdvözle­tét, majd Fanny Edelmann (Ar­gentínai az NDNSZ főtitkára tartotta meg beszámolóját a világszervezet múlt évi tevé­kenységéről, aláhúzva a nők de­mokratikus jogai általános elis­meréséért folytatott harc foko­zásának szükségességét. Harcok Dél-Vietnamban Saigon — Folytatódott a DIFK erőinek és a saigoni csa­patoknak szombaton elkezdő­dött ütközete a Saigontól 40 kilométerre fekvő Ben Col tar­tományi székhely és a vele szemben fekvő An Dien között. A dél-vietnami hadvezetés beismerte két előretolt állásá­nak megsemmisítését. Saigon egy 400 főből álló újabb erősí­tést küldött a helyszínre. A saigoni hadvezetés váloga­tott katonai alakulatokat irá­nyított a hetes számú országúi térségébe, Saigontól 40—45 ki­lométerrel északra azzal a fel­adattal, hogy visszafoglalják azokat a támaszpontokat, ame­lyekből a népi erők a múlt hé­ten szorították ki a környező felszabadított terület ellen ál­landó támadásokat végrehajtó saigoni helyőrségeket. I

Next

/
Thumbnails
Contents