Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-21 / 118. szám, kedd
Történelmi jelentőségű esemény Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalrólf Jozef Lenárt elvtárs beszédében egyebek között azt mondotta, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a cseli és a szlovák nemzet újkori történelmének legdicsőbb fejezetei közé tartozik. Hősi tette volt a szlovák népnek, amely a kommunista párt vezetésével végrehajtotta a csehszlovák hazai ellenállás legnagyobb fegyveres akcióját, s amely a cseh országrészekben is ösztönözte a fegyveres antifasiszta harc felfokózódá- sát. A dolgozók forradalmi tette volt, amely nemzeti demokratikus forradalmunk kezdetét jelenti, kiindulópontja az alapvető hatalmi politikai változásoknak Csehszlovákiában. Lenárt elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés az európai népeknek a fasizmus és hazai szekértolói ellen, a szabadságért és a haladásért, a népek közötti barátságért folytatott közös küzdelme elválaszthatatlan részeként bontakozott ki. Internacionalista jellege a legszembetűnőbben és a legkézzelfoghatóbbnn a Szovjetunióval való egyértelmű politikai, katonai és erkölcsi orientációban nyilvánult meg, az első szocialista állam felszabadító küldetésével függött ösz- sze szorosan a felkelés kitörése, programja és célkitűzései. A felkelés a munkásosztály, a parasztság és a hazafias értelmiség számára nagy iskola és nagy próba volt. A nép a felkelésben nemcsak harcolni tanult meg, hanem uralkodni, és saját ügyeit intézni is, és maga kezdte alakítani saját sorsát. Ha feltesszük a kérdést, hogy Ibi a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentősége, összefoglalva azt mondhatjuk, hogy politikai céljaival, de mindenekelőtt kiharcolt és rögzített ŕredményeivel új fejezetet nyílott a cseh és a szlovák némtet életében. A felszabadított területen kihirdették a Csehszlovák Köztársaságnak, az egyenjogú cseh es szlovák nemzet közös állatnának felújítását. Elsöpörték Az úgynevezett szlovák állam fasiszta rendszerét, és elvetették a csehszlovákizmus elméletét. A nép kezdte lerakni a népi flemokratikus rendszer alapjait. A korábban illegalitásban hníködő nemzeti bizottságok hlint a nép politikai-hatalmi (szervei kezdtek legálisan dolgozni, annak jelképeként és telőjeleként, hogy az országban á nép veszi kezébe a hatalmat. A felkelésben megszilárdult ň munkásosztály egysége, aminek kifejezése volt a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülése, valamint az egységes forradalmi szakszervezetek kialakítása. Elmélyült a munkásosztály szövetsége a parasztsággal és a hazafias értelmiséggel; ez adta meg a Nemzeti Front alapját. A Szlovák Nemzeti Felkelésben, amely sokoldalú segítségben részesült a Szovjetunió részéről és amelyben közvetlenül részt vettek szovjet partizánok és katonák, a közös harcokban a közös tapasztalatokkal és áldozatokkal örökre megpecsételődött a csehszlovák—szovjet test v érbar á tság. A Szlovák Nemzeti Felkelés azért töltötte és tölthette be forradalmi küldetését, mert vezető ereje a kommunista párt volt. Mint ahogy a párt — kezdve a központtól — a moszkvai vezetésen, Gottwald elvtárssal az élén, a hadműveleti törzskaron, a Smidke, Husák és Novomeský elvtárs által képviselt V. illegális központi vezetőségen keresztül a gyárakban, a falvakon működött kommunista sejtekig bezárólag, ösztönzője, kezdeményezője volt a felkelésnek, ugyanígy szellemi központja és szíve lett a fegyveres harcnak. A kommunistáktól indultak el a döntő ösztönzések, nekik volt meghatározó befolyásuk az üzemekben és a községekben, a Szlovák Nemzeti Tanácsban, a nemzeti bizottságokban, a partizánosztagokban. Pártunk, mint a munkásosztály pártja, döntő erőt képviselt, amely a fő belső biztosítékot jelentette, hogy a fel- Jkelés után nem lehetett visz- szatérni a régi kizsákmányoló rendszerekhez. A párt több mint fél évszázados története, múltunk s jelenünk arra tanít, hogy a párt történelmi győzelmei, a nép sikerei szorosan összefüggtek és összefüggnek a lenlnizmushoz való hűséggel, szorosan összeforrnak ennek alkotó alkalmazásával életünk, konkrét feltételei küzött. Érvényes ez általánosságban és érvényes konkrétan a Szlovák Nemzeti Felkelésre is, amely dicső szakaszát jelenti a párt forradalmi útjának hősi fejezetét, a cseh és a szlovák nemzet küzdelmének a szabadságért, a haladásért, az emberiség előrehaladásáért. És fordítva — a történelem, a párt és a nép forradalmi küzdelmei, a szocialista építésben szerzett tapasztalatok ugyanígy arra tanítanak hogy a lenini eszméktől való eltérés, erről a forradalmi iránytűről való lemondás veszteségeket, károkat és kudarcokat okoz, a szocializmus ügyének veszélyeztetéséhez vezet. A válságos évek e tekintetben drágán, nagyon drágán megfizetett „Iskolapénzt“ követeltek. Megtanultuk, hogy milyen tragédiához vezet, ha hiányzik a lenini osztályhozzáállás az alapvető társadalmi kérdésekhez. Úgyszintén meggyőződtünk róla, hogy a leninizmus megtagadása, elhagyása a leninizmusnak, ennek a forradalmi tanításnak és tudományos hozzáállásnak a jelenségek vizsgálatához akár a politikai gazdaságtanban, akár a filozófiában, a történelemben, az államjog és más tudományos ágazatokban, kiúttalansághoz, az orientáció elvesztéséhez, a burzsoá ideológia előtti kapitulációhoz vezet. Tanulva a pozitív, de a negatív tapasztalatokból is, de mindenekelőtt a kor objektív szükségleteiből kiindulva, a párt joggal hangsúlyozza szüntelenül, hogy el kell sajátítania a leninizmust, mint a jelenkor leghaladóbb, legmodernebb tanítását. S alkalmazkodni ehhez az iránytűhöz, ennek szellemében alakítani hozzáállásunkat az élethez, ösztönöztetni forradalmi optimizmusától, ez is alapvető üzenete és tanulsága forradalmi történelmünknek. Kikristályosodott tapasztalata ez nemzedékeknek, melyek átélték a müncheni megaláztatást, de ugyanígy általánosított tapasztalata azoknak is, akik 1944 augusztusában olyan dicső forradalmi tettre serkentették a szlovák népet, mint amilyen a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. S ezért a Szlovák Nemzeti Felkelés vonzó és tanulságos eszmei örökének közvetítése különösen az ifjúság számára, az a törekvés, hogy a felkelés is erősítse a dolgozók széles rétegeinek szocialista tudatát, ez hatás és érdemdús feladat, mely az ideológiai front, propagandistáink, a sajtó, a rádió, a televízió munkatársai, de a kulturális dolgozók, a művészek előtt is áll. Ez a feladat tartós, de éppen ma különösen időszerű, szükséges és hasznos. A munkásosztályra nehezedő fokozott nyomás és a fasizmus térhódítása éveiben lejátszódott történelmi fejlődés rövid összefoglalása után Lenárt elvtárs kiemelte a munkásosztálynak és a nép többi rétegének a kapitalizmus legreakciósabb erői elleni növekvő internacionalista osztály küzdelmét. A konkrét történelmi feltételek következtében e harc középpontja a bolsevik párt lett, amely Lenin vezetésével élére állt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak és elvezette a munkásosztályt a világ teljes egyhatodának a tőkés iga alóli felszabadításához. A Nagy Október csapás volt a nemzetközi tőke rendszerére és kezdete a világméretű szocialista forradalomnak. A munkásosztály győzelme, amelyből a Szovjetunió megszületett, az első szétszakítása volt az imperialista front láncának. Ez a kapitalizmus általános válságának kiéleződésével, a munka és a tőke, az imperialista államok s a gyarmati és a félgyarmati népek és maguk az imperialista országok közötti kölcsönös ellentétek megnövekedésével együtt az általános válság további elmélyülését jelentette. Mindez azt mutatta, hogy új korszak kezdődött, a proletár- forradalmak kora, a nemzeti felszabadító forradalom kitere- bélyesedésének a kora, a kapitalizmus ellen indított közvetlen támadás, s az emberiség szocializmusba való átmenetének a kora. V. I. Lenin halhatatlan érdeme, hogy ebben az új történelmi korszakban ösztönzést adott a III. Kommunista Internacionále megalakításához, amelynek tevékenysége a kommunista mozgalom történetében rendkívüli jelentős fejezetet jelent, hogy kidolgozta és gyakorlatilag lerakta a kommunista világmozgalom stratégiájának és taktikájának alapjait az imperializmus elleni harc s a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszában. Az ő érdeme, hogy a kommunista pártok elsajátították a stratégia meghatározásának és a taktika kidolgozásának módszertanát, tekintettel az országukban levő eltérő feltételekre, elsajátították annak művészetét, hogyan kell alkotó módon kidolgozni a politikai irányvonalat a harc egyes szakaszainak változásaitól és új történelmi feltételek kialakulásától függően. Elsőrendű jelentőségű volt a kommunista pártok és az egész Komintern tevékenységére, a helyes politikai irányvonal kidolgozására nézve mindenekelőtt a marxista tanításnak Lenin részéről való továbbfejlesztése, amely a maga összességében a marxista tudományok új szakaszba — a leninizmusba — való felemelését jelentette. Csehszlovákia Kommunista Pártja is megalakulásától kezdve keresztülment az érés időszakán, amelyben meghatározó szerepet játszott a CSKP V. kongresszusa. Ez a kongresszus volt az, amely pártunk tevékenységében utat nyitott a stratégia, a taktika és a szervezés lenini elveinek, s a gottwaldi vezetést állította a párt élére, mely képes volt a néptömegek élére állítani a pártot, s döntő módon befolyásolni a cseh és a szlovák nemzet sorsát. Éppen azért, mert pártunk is sikeresen magáévá tette a leninizmust, mert alkalmazkodott ehhez a tanításhoz és alkotóan alkalmazta a gyakorlatban, fel- készülten állt, hogy aktívan szembeszállhasson a fasizmus veszélyével, amely a harmincas években nemzeteink előtt felmerült. És itt’ volt a Komintern és egyes társszervezetei, amelyek megértették, hogy a fasizmus az imperialista reakciónak s a reakció pusztító erőinek legszörnyűbb szüleménye, amely u polgári demokratikus szabadságjogok utolsó maradékainak felszámolását, a terror és a sötétség rendszerét jelenti az országon belül, s az agresszió, a háború és a megsemmisítés politikáját, különösen ami a kis nemzeteket illeti. Csak a leninizmus tanításával felfegyverzett kommunista pártok tudtak reális alternatívát kitűzni a fasiszta diktatúrával szemben. A Komintern 1935-ben megtartott VII. kongresszusa kidolgozta a fasizmus elleni harc stratégiai-taktikai irányvonalát, és felhívást adott ki az egységes népfront megalakítására, amely az egység erejével és az akció határozottságával hatékony gátat jelentett a fasiszta terjeszkedéssel szemben. A párt a konkrét történelmi helyzetből és a Kommunista Internacionále VII. kongresszusának határozataiból kiindulva világosan megfogalmazta a kommunisták, az egész nép, Csehszlovákia mindkét nemzetének feladatait. Pártunk a felkelés előkészítése és harcai folyamán a lenini tanításból indult ki. Forradalmi célt követett: Meg kell szervezni és meg kell valósítani a tömeges szembeszállást a fasizmussal, meg kell alkotni az új, szociálisan igazságos népi és valóban demokratikus Csehszlovákiát. E nagyszabású cél megvalé- sítása elválaszthatatlanul össze* függ az SZLKP V. illegális központi vezetésének létrejöttével, amelyben Ktrrol Smidke, Gustáv Husák és Ladislav Novomeský elvtárs foglalt helyet. E vezetőség tevékenységéhez kapcsolódik az alapvető fordulat a csehszlovák nemzeti felszabadító küzdelem történetében. Szlovákia Kommunista Pártjának ez a vezetősége lebontotta a nemzetközi kommunista mozgalom és a Klement Gottwald vezetésével működő moszkvai vezetőség politikai irányvonalát, és élére állt a munkásosztály, a parasztság és a tükkH dolgozó tömeges fegyveres harcának, amely a felszabadított területen felszámolta a fasiszta rendszert és lerakta új életünk alapjait. A koncepció, amelyet az SZLKP a nemzeti felszabadító küzdelemben követett, az objektív helyzet mély elemzéséből indult ki, mely helyzetre a Vörös Hadseregnek a hadszíntereken elért sikerei, a Szovjetunió tekintélyének hatalmas méretű megnövekedése, valamint a ludák rendszer elmélyülő szociális-politikai és erkölcsi válsága volt jellemző. A kommunista párt továbbá a szubjektív tényező szerepének elemzéséből, e tényező lehetőségeiből és feladataiból indult ki, amelyeket a nemzeti és demokratikus forradalomban teljesítenie kellelt. A fasizmus ellen, a nemzeti felszabadításért és a felszabadulás után a mélyreható szociális változásokért folytatott harc programja, amelyet az SZLKP V. illegális központi vezetősége fogalmazott meg, az előkészített tömeges fegyveres harc formái és közvetlen céljai keresésének és kikristályosodásának folyamán alakult ki. Betetőzése volt a párt sokesztendős politikai és elméleti munkájának, amelyben hibákat és tévedéseket is helyre kellett hozni. Az SZLKP V. illegális központi vezetősége volt az, amely — a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc lenini elveitől vezettetve — megtalálta a helyes kiutat, s meghatározta a helyes utat a párt és a nerqzeti felszabadító mozgalom számára. A nemzetközi kommunista mozgalom stratégiai és taktikai irányvonalában megfogalmazott alapelveket képes volt alkotó módon lebontani és kifejteni konkrét feltételeink között. Lebontotta és kifejlesztette őket úgy, hogy a nemzeti demokra- likus forradalom programjának formájában kiindulópontjává és alapjává lehettek az össznépi fegyveres felkelés előkészítése számára. A demokratikus és az antifasiszta erők összefogásának kifejezője volt Szlovákiában az antifasiszta mozgalom központi össznépi politikai szervének — a Szlovák Nemzeti Tanácsnak — létrehozása és a Karácsonyi egyezmény néven ismert közös programjának elfogadása 1943-ban. A kommunisták döntő pozíciójának és politikai befolyásának megnyilvánulása volt a szlovákiai antifasiszta ellenállás csúcsszerve létrehozásával kapcsolatban, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács tagjaivá az SZLKP képviselőin kívül csak azoknak a nem kommunista ellenállási csoportoknak a reprezentánsai lettek, akik akik elfogadták az SZLKP akcióprogramjának alapelveit. Azokat, akik ezeket elutasították, elvi okokból nem vették íel a felkelés előkészítésére alakult központi szervbe. A munkásosztály, amelyet politikailag a kommunista párt képviselt, hegemón szerephez jutott az antifasiszta és a nemzeti felszabadító küzdelemben. Olyan erőt képviselt, amely lehetetlenné tette az antifasiszta burzsoáziának azokat a terveit, hogy a munkásság szerepét — Lenin szavaival szólva — a segítőtárs szerepére korlátozza, amely erős ellenállást tud kifejteni, do politikailag tehetetlen. A felkelés idején a munkásosztály a forradalom vezérének szerepében mint az egész nemzet haladó tényezőinek vezető ereje lépett fel. Lenárt elv társ a továbbiakban arról beszélt, hogyan használta fel a kommunista párt a széles antifasiszta front megalakítására s az össznépi fegyveres felkelés előkészítésére Irányuló erőfeszítéseiben a meghatározó fegyveres forradalmi erő — a partizánokon kívül a szlovák hadseregben volt jelentős erőket is, így ez zel a fontos tényezővel is kibővítette az antifasiszta frontot. Az SZLKP KB első titkára elmondotta, hogy az SZLKP képviselőinek lenini hozzáállása valamennyi szlovákiai antifasiszta széles frontjának kialakításához a Szlovák Nemzeti Felkelés programjának megfogalmazásához, az ötvenes években tárgyat képezték megalapozatlan, kitervelt kritikának és kísérleteknek deformálni lényegét, alábecsülni jelentőségét a fontos történelmi jelenségeknek és eseményeknek. Az, hogy az SZLKP felkelési vezetése képviselőinek a történelmi igazsággal össze nem egyeztethető szándékokat rótták fel, a leninizmus tanítása nem tudásának, annak megnyilvánulása volt, hogy egyesek nem voltak képesek lenini pozícióikból interpretálni a Szlovák Nemzeti Felkelés helyét és jelentőségét és tör- nelmi kihatását, s a felkelés kommunista képviselőinek magatartását. A szocializmus ellenségeinek támadása 1968—69-ben a szocialista közösség országaival, főképp a Szovjetunióval való szövetségi kötelékeink ellen is irányult. A tapasztalatok azonban arra tanítanak, hogy a Szovjetunió ellen irányuló minden támadás egyszersmind támadás szocialista hazánk ellen is. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat minden gyengítése egyszersmind biztonságunknak, állami függetlenségünknek, nemzeti szabadságunknak és szocialista rendszerünknek gyengítése is. A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk megbontása ellentétben áll a felkelés értelmével, eredményeivel és szellemi hagyatékával. Pártunk története a Szlovák Nemzeti Felkelés eszmei ha- gytéka revizionista elferdítésének és meghamisításának fő célja nem volt más, mint az ellenforradalom eszmei előkészítése. A céltudatosan formált antiszocialista és jobboldali opportunista platform összeomlott, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja lenini jellege megújításának folyamatában ismét visszatért a forradalmi hagyományokhoz és fel-' számolta a revizionista hamisítások hordalékát .Az antifasiszta harc és a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy hagyománya jelentős segítsége volt a pártnak a mély társadalmi válság leküzdéséért folytatott harcában. Szimbolikus, törvényszerű, hogy pártunk fő képviselője a nemzeti felszabadító küzdelem kibontakozásának szakaszában, s a munkásosztály hatalmának megszilárdításáért a háború utáni években folytatott harc éveiben, Gustáv Husák elvtárs egyértelműen élére állt a pártunk marxista— leninista erőinek, és 1969. áprilisában megválasztották a CSKP legmagasabb funkciójába. Pártunk a lenini elvekhez hű képviselői és egyszerű tagjai jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a testvéri szocialista országok segítségével sikerült megakadályozni a fenyegető véres ellenforradalmi tragédiát, azután kivezetni a pártot és a társadalmat — kizárólag politikai eszközök alkalmazásúval — a mély politikai válságból. A jelen időszakban a felkelés öröké, eszmei hagyatéka kifejezésre jut a CSKP XIV. kongresszusának programjában, a konkrét feladatokban a népgazdaság területén az állam- hatalmi és államigazgatási szervek felépítéséiben, az ideológiai és a nemzetközi kapcsolatok területén.
