Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-20 / 117. szám, hétfő
Az UEFA Kupa elstt döntőié előtt Az UEFA Kupa maga nem nagy múltra tekinthet vissza, hiszen érte csak az 1971/72-es idény óta játszanak földrészünk olyan csapatai, amelyek az előző évadban nem nyertek országos bajnoki elmet, vagy nem voltak az országos kupaküzdelmek legjobbjai. így tehát minden esetben az úgynevezett legközvetlenebb „trónkövetelőkről“ van szó, s ennek megfelelően valóban rangos is ez a sorozat. Míg a Bajnokcsapatok Európa Kupájában és a Kupagyőztesek EK küzdelmei során nincs egyetlen ország labdarúgása sem hátrányos helyzetben, az UEFA Kupa megkülönböztetett részvételű. Például az angol labdarúgást négy együttes képviselheti (a nyugatnémetet, az olaszt és a spanyolt is), addig például a baráti országok csak két-két együttest indíthatnak. Nem ártana itt is újítani már a lebonyolítási rendet, a részvételi jogosultságot, hiszen ha valahol és valaha, a labdarúgásban, s még Európában is ha nem Is idényröl-idényre, de évenként mégiscsak változnak az erőviszonyok. Annak ellenére, hogy mint már említettük, az UEFA Kupa önmagában rövid múltra tekinthet vissza, hagyománya az Európai Vásárvárosok, majd a Vásárvárosok Kupája révén 1958-ig nyúlik vissza. — Megjegyezhetjük, hogy nem mindig és minden országot csupán a nemzetközi vásáraikról ismert városok klubcsapatai képviselték. Az UEFA Kupa eddigi döntői: A rendes játékidőben a visszavágón is döntetlen született (1:1), a hosszabbításban alakult ki a végeredmény. Tottenham Hotspur: — Grashoppers Zürich 5:1, 4:1, — Aberdeen 1:1, 4:1, — Dinamó Tbiliszi 1:1, 5:1, — FC Köln 2:1, 3:0. Az angol csapat tehát e sorozatban ezúttal eddig nem talált legyőzőre. MIT MUTATNAK FÖL A VITRINEK? A Feyenoord 1970-ben elnyerte a Világkupát, s természetesen a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A Tottenham 1973-ban KEK, 1972-ben pedig UEFA Kupa védó volt. AZ ESÉLYEK? Az UEFA Kupa legjobb csapatainak előnye, hogy az oda- vissza alapon sorra kerülő döntő egyikét saját közönségük előtt játszhassák, márpedig ez mind angol, mind holland földön nagy látogatottságot, morális és anyagi támogatást jelent. Amint az eredmények, a helytállás mutatják, a Totten- hara volt az ütőképesebb, csakhogy a Feyenoord is ki tud magáért tenni, ha igazán nagy tétről van szó. Az UEFA Kupa birtokbavételének lehetősége pedig kétségtelenül ilyen. (zata) Csaknem huszonöt éves tevékenység Jövőre ünnepli fennállásának 23. évfordulóját a Tatran Gemerská Hôrka (Gömörhorka) sportegye- sület sakkszakosztálya. Kezdetben tagfait a helyi cellnlézgyárlian dolgozó munkások és értelmiségiek soraiból toborozták. A szakosztály megerősödése után beneveztek a járási bajnokságba és több-kevesebb sikert értek el. Egy azonban bizonyos: a szervezett munka eredményeként ma már a rožňavai (Rozsnyó) járás élvonalbeli sakk-szakosztályai közé tartoznak. Az 1973—74-es sportidényben második helyen végzett a csapat. A huszonöt év természetesen magával hozta az elméleti és a gyakorlati munka tervszerűvé, rendszeressé válását. 1972 óta a Szakszervezeti Üzemi Klub mellett működő sakk-szakkörben Siska János és Koncz László irányításával mintegy 20 fiatal ismerkedik a sakk rejtelmeivel. A szakkör tagjainak életkora 7 évtől 15 évig terjed. A legtehetségesebbek közó tartozik ifj. Pal- csó Sándor, Ligért István, Szaba- ri Gábor, Kardos István, ifj. Hu- nyák István és ifj. Prihradszky Fedor. Ennek a körnek volt a tagja Bacsó Tibor is, aki 15 éves fejjel tagja a járási bajnokságban sikerrel szereplő csapatnak. A csapat és a szakkör minden támogatást megkap az iizemi klnb és a Gömöri Papir és Cellulóz- gyár nemzeti vállalat vezetőségétől. A napokban Gömiirhorkára látogatott Vlastimil Jansa nemzetközi nagymester, aki az éppen akkor Rimavská Sobotän (Rimaszombat) sorra került országos bajnokság egyik pihenő napját ál- doxta fel a helyi sakkozók kedvéért. A találkozó közvetlen hangú beszélgetéssel kezdődött, amelyből a jelenlevők értékes információkat szereztek a nemzetközi és hazai sakkéletről. A beszélgetőst szimultán játszma követte. Vlastimil jansa 41 sakktáblán játszott, és 5 érás küzdelemben 41:2 pontaránya győzelmet aratott. Mindszenty Géza, Nada- bula-i (Sajóbáza) győzelmet, Mihály István šafárikovói (Tornaija) és Kozák Gábor štitnfki (esetnek) versenyző pedig döntetlent ért el. A szimultán játszma érdekessége volt, hogy a legfiatalabb résztvevő 7, a legidősebb pedig 61 éves volt. Vlastimil jansa nemzetközi nagymester személyében — aki azóta megnyerte az országos bajnokságot — nagyon szimpatikus sportembert ismertek meg a gömörhorkai sakkozók. DUSZA ISTVÁN Vlastimil Jansa nemzetközi nagymester a legfiatalabb résztvevő, Prihradszky Fedor táblájánál JÁN ONDREIČKA, AZ SZNF SPORTOLÓJA Ján Ondreička 38 éven át volt aktív az ökölvívősban, és 88 alkalommal küzdött a szorítóban. Ezzel a sportággal 1934-ben az akkori BC Slovakia együttesében jegyezte el magát, de előbb már az atlétikával is szerencsét próbált az I. CsSK Bratislavában. Mint ökölvívó az AC Jánošík Trnava és az AC Sparta Považská Bystrica tagja is volt és katonakorában a Martin ökölvívó együttesének alapító tagja lett. Ökölvívó pályafutását a könnyűsúlyban kezdte és a nehézsúlyban fejezte be. A ma 55 esztendős J. Ondreička így emlékezik: „Valójában sohasem voltam nehézsúlyú. Akkor azonban az ilyesmi nem okozott fölösleges gondokat. A hiányzó súlyokat ügyességgel, gyoisasággal, technikával és harckészséggel pótoltuk.“ Nagy sikerének számítja, hogy 1940-ben a szlovákiai bajnokság során a középsúly döntőjébe jutott, s híres bécsi és budapesti versenyzőkét is megadásra kényszerltett. Az SZNF Ján Ondreičkát Hlohovec városában érte, ahol katonáskodott. A német tankok ellen Felső-Nitra vidékén harcolt, volt a zvoleni várban is, ahol a II. csehszlovák partizánbrigádot alakították. Előbb a Thai maiin csoportban, majd 1945. március 15-től kezdve a Jan Žižka brigádban harcolt, amíg fogságba nem esett. Néhány nappal később sikerült megszöknie és április 1-én a szovjet hadsereghez csatlakoznia. A felszabadító haď. sereg tagjaként jutott el a Kárpátokig és a trnavai járásban levő Dobrá Vodánál gránát szilánk sebesítette meg, fejezte be harci tevékenységét. Ján Ondreička hűséges maradt sportjához. Mindmáig a legjobb ökölvívók csatározásának bírája és külföldre is ellátogat ilyen minőségben. A járási ellenőrző bizottság tagja, és a Szlovák ökölvívó Szövetség központi ellenőrző bizottságában is működik. A fasizmus elleni harc tizenegy kitüntetését kapta meg. Ján Ondreička léptei gyakran vezetnek a Banská Bystrica-1 iskolák diákjai közé, akiknek történelmünk dicsőséges fejezetéről így beszél: „Nem szabad megengednünk, hogy az ifjú generáció megfeledkezzen fasisztaellenes ellenállásunk történelméről. Ezért járok szívesen az ifjúság közé és megtanítom a legfiatalabba- kat a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományainak tiszteletére.“ a brazilok chilei győzelmé- /\ nek hatására több csapat ** „átállt“ a 4 — 3 — 3-as taktikai alakzatra. A csatársor- ból újabb embert vontak hátra, hogy az erősítse és segítse a védelmet a váratlan manőverezések és gyors ellentámadások esetén. A kísérletezések azonban nem maradtak ennyiben, mert Argentínában és később Európában is újabb elmélettel Jelentkeznek. Teremtettek egy Jiberót“, azaz söprögetöt, aki a védelem és a kapus között szabadon mozoghatott, és nem volt semmilyen „előírt“ feladata. Az olasz, angol, nyugatnémet szuperklubok, amelyeknek elsősorban presztízsük megőrzéséről volt szó, halászni kezdtek a múlt zavaros vizeiben, és horgukra is akadt a „totálisan“ védekező labdarúgás. Játékfelfogásuk kiindulópontja a már em- Tített söprőgetö volt. A legvédekezőbb játékfelfogás Tehát újra megjelent a „beton“, amelyet az olaszok hírhedt „catenacclo“-jukkái szinte a végtelenségig tökéletesítettek. Ä szakemberek nagy többsége szerint a „catenacclo“ a legvédekezőbb játékfelfogás, amilyent valaha Is ismert a labdarúgás. Az argentin származású Helento Herrerának, az ln- ter Milano edzőjének jelszava pedig valósággal veszélyeztetni A LABDARÚGÁS FEJLŐDÉSE (4) kezdte a labdarúgás alapelveit. Herrera ugyanis kijelentette: „Nem az a fontos, hogy jól vagy rosszul játszik a csapat, hanem az, hogy ne veszítsen.“ Szerencsére sok országban a söprögető nemcsak védekező szerepkört lát el, hanem az ellentámadásokból is kiveszi a részét, sőt ö maga szervezi azokat, és lövi a gólokat is f lásd Beckenbauertl). Az elmúlt időkben a macskaügyességü kapus, a szélvészgyors és kitűnően cselező csatár volt egy-egy csapat igazi hőse, manapság viszont azok a játékosok örvendenek a legnagyobb elismerésnek, akik mindent tudnak, lehetőleg mindkét lábbal, és természetesen fejjel, ésszel Is. Az ilyen futballisták közé tartozik a hátravont középcsatár, az ún. karmester és vele együtt a szabad mozgási lehetőséget élvező ,Jt- bero“. A négyévenként megrendezett VB-k mindig valami újjal, valami űj felfedezéssel szolgáltak a világ labdarúgásának. Az 1966-os VB előtt is felvették a kérdést: „Mit hoz majd a fut- ballnak az angliai seregszemle?“ Bizony az előrejelzések nem voltak túl derűlátóak, semmi sem indokolta a túlzott reménykedést, mert Európaszerte „betonkeverőgéppel“ futottak ki a pályára a csapatok: haszonleső — nem taktikait — védekező futballt játszottak azzal a szándékkal, hogy minél kevesebb gólt kapjanak (Herrera: „Nem az a csapat győz, amelyik gólt rúg, hanem az, amelyik nem kap gólt“) Pedig a labdarúgás értelme kezdettől fogva a góllövés. Az európai országok bajnokságain, a nemzetközi kupatornákon viszont elszomprttóan gyenge volt a „gólszüret“. Így már előre nyilvánvalóvá vált: Angliában inkább csak embfr elleni küzdelem lesz, mintsem látványos játék. A Jó öreg“ Anglia, akt csak húsz esztendő után tartotta fontosnak részvételét a VB-n, nyolc évvel ezelőtt nemcsak a rendezést kapta meg, hanem megnyerte az első világbajnoki címét Is. Angliában tulajdonképpen arról volt szó, ki hogyan fogja tudni alkalmazni az ún. erőfutballt, kt hogyan lógja tudni azt gazdagítani valamilyen többlettel kiforrott játékosat révén. Egyetlen kiút 1966-ban csakugyan nem „kisasszonyfutballt“ láthattunk a világbajnokságon. A kemény, könyörtelen küzdelmekre elsősorban azok a csapatok fizettek rá, amelyek a legszebb labdarúgást játszották kontinensünkön — Portugália és Magyar- ország. Brazília olyan válogatottat küldött Angliába, amely a selejtező csoportok „húsdarálójában“ képtelen volt az ellenállásra. A dél-amerikaiak közül csupán az argentinok vehették fel a harcot az európaiakkal, de Argentínát szégyenletes módon semlegesítették a játékvezetők. Az angol válogatott nem valami új játékrendszerrel győzött a VB-n, hanem a 4 — 3 — — 3-as felállás módosított másával, ahol a három középpályás közül B. Charlton volt a „viharcsináló“. Elől a két „fal- törö kos“ (Hunt és Hurstj, valamint a helyét állandóan változtató Ball keverte az ellenfél sorait. Es még valami közrejátszott az angolok átgondolt taktikáján kívül: a labdarúgók já- téktntelligenciája, az a képesség, hogy önállóan és villámgyorsan tudtak reagálni a játék alakulására. A sok negatívum mellet egy pozitív tanulsággal is szolgált az angliai világbajnokság: a jövőben csak az a csapat győzhet, amely a lehető legtökéletesebb kollektív összpontosítással játszik. A nagy egyéniségeknek továbbra is elegendő területük lesz ahhoz, hogy kitűnjenek játékintelligenciájukkal, továbbra is befolyásolják majd a játékritmus alakulását, és mlndpn kétséget kizáróan lövik majd a gólokat Is, azonban — már nem dönthetik el egyedül egy-egy találkozó sorsát. Kollektív Iqye- kezet, küzdeni tudás, szívósság nélkül manapság már senki sem lehet világbajnok. Éppen azért lesz szükség a nagy egyéniségek labdarúgó-művészetére és játékintelligenciájára. A könyörtelen és kíméletlen küzdelmek következtében az angliai világbajnokságon teljesen kihalt mindennemű, igyekezet a modern és látványos futball iránt, és a FlFA-körökben kitört a pánik: a labdarúgás megállt a fejlődésben, a jelenlegi helyzet nem haladás a múlthoz viszonyítvaI Rögtön kineveztek egy bizottságot, mely feladatul kapta: kijelölni hogyan tovább. A bizottság ugyan nem jött rá semmilyen világrengető dologra, de elnöke, az angol W. Winterbottom mégiscsak kimondott egy gondolatot arról, hogy a jövőben kt számíthat a világbajnoki címre: „Egyetlen kiút a jelenlegi helyzetből az, hogy a jövőben csaknem teljesen megszűnnek a kötött posztok: a tíz mezőnyjátékos közül mind a tíz egyaránt védekezik és támad." TOMI VINCE 1972: Tottenham—Wolwerhampton Wanders 2:1, 1:1. 1973: Liverpool—Borussia Mönchengladbach 3:0. 0:2. A Vásárvárosok Kupáját a következő csapatok hódították el: 1958—60: Barcelona, 1961: Róma, 1962—63 Valencia, 1964: Reál Zaragoza, 1965: Ferencváros, 1966: Barcelona, 1967: Zágrábi Dinamó, 1968: Ncwcastle United, 1970: Ar*e- nal, 1971: Leeds United. A jelenlegi döntősök útja: Feyenoord Rotterdam: — Oester Vöxjö 3:1, 2:1, — Gwardia Varsó 3:1, 0:1, — Standard Liége 1:3. 2:0, a 11-esek sikeresebb végrehajtása segítette tovább a holland szupercsapatot. — Ruch Chorzów 1:1, 3:1.
