Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

1974 V. 19. 19 PÁLYA Hosszú évek múltán két is­kolatárs találkozik, s feleleve­nítik diákköri emlékeiket. Egy­szer csak így szól az egyikük: — Hallottad, hogy Oszkár felcsapott irodalomkritikus­nak? — Nem, de könnyen elkép­zelhető, hisz már az iskolában is gyűlölte az irodalmat. SZERETET Tízéves házasságot megért pár tölti meg­szokott csendes együtt- létben az estéjét. Hosz- szas hallgatás után megszólal a feleség: — Meg vagyok győ­ződve róla, hogy már nem szeretsz. — Ugyan, mit nem gondolsz szivecském! — De igen! — Hát ide figyelj! — gurul méregbe a férj. — Azt hiszed, máskülön­ben el tudtam volna melletted viselni azt a tíz évet? SZÖVEG NÉLKÜL HATÄSOS GYÓGYSZER Egy skót megkérdezi a ha­jóorvostól, hogy mi a leghatá­sosabb eszköz a tengeribeteg­ség ellen. — önnek azt ajánlom — vá­laszolja az orvos —, hogy tart­son a szájában egy shillin­get... BÖK A premier után azt mondja az ismert színésznőnek egy névtelen hódolója: — Egészen másnak képzel­tem magát. — Bizonyára öregnek és csú­nyának ... — Nem. Fiatalnak és szép­nek ... FÉRJÉK — Miért hagyod magad sze­kálni a feleségedtől folyton? — kérdezi a férj a barátjától. — Mutasd meg neki egyszer, hogy ki az úr a háznál! — Gondolod, hogy ő nem tudja? (Jaroslav Pop rajza) SZÖVEG NÉLKÜL — Drágám, az értekezlet elmaradt, nemsokára otthon leszek. (Krokogyil) MÉRKŐZÉSEN Az edző így vi­gasztalja a tönkre­vert ökölvívót: — Tudod, hogy a harmadik menet egészen megrémí­tette öt? — Hogyhogy? — Hát, az után a nagy knock out után azt hitte, hogy agyonütött téged. HtttM Wr»Dc*cK — Hol az ördögben lógtál ennyi ideig? Ez a tegnapi újság! (Daily Mirror) (Eulenspiegel] A Hl« — Hallottad, hogy Angéla hozzáment ahhoz a mérnökhöz? — Hallatlan! Pedig micsoda nagy szere lem volt! BnRtetemenyeit Vannak emberek, akik szellemileg is az utolsó divat szerint öltözködnek Bertold Auerbach □ Azt a nőt válaszd ma­gadnak, aki nem hisz an­nak, amit lát. Paul Valéry □ Agglegény az, aki reg­gelenként mindig más vá rosnegyedből érkezik a munkahelyére. Leonard Levinson □ Az anyakirálynő már nyugdíjban van, de a mo soly sohasem tűnik el az arcáról. Miért is ne, hi­szen ha az én feleségem is olyan nyugdíjat kapna, ugyancsak nem szűnne meg folyton evetni. William Hamilton □ Okuljunk abból a ta­pasztalatból, hogy az em­berek nem okulnak a ta pasztalatokból. G. B. Shaw FOGALMAZÁS KÉRDÉSE Két barát beszélget: — A múltkor azt mond­tad nekem, hogy három hónapig alkoholelvonó kú­rán voltál, közben pedig én úgy értesültem, börtön­ben ültél! — S mit gondolsz, ott talán adtak innom?! Aesopus és La Fontaine munkássá­gát már sokan folytatták, meséiket új­ra átírták — de ez még mindig nem elég. A korviszonyok változása szüksé­gessé teszi, hogy a halhatatlan trák- görög mester és a nagy francia költő tanulságos állatmeséi újabb változa­tokban kerüljenek az olvasó elé, gyö­nyörködtetésül és okulásra. Ennek a követelménynek teszünk eleget, ami­kor néhány közismert meséjüket me­gint megfejeljük: íme: A FARKAS ES A BÁRÁNY Történt, hogy a két címszereplő ugyanahhoz a patakhoz tért szomját csillapítani. — Miért vedelsz abból a forrásból, amelyből én iszom? — förmedt rá az ikes igék helyes ragozására szerfö­lött kényes ragadozó a jámbor fűevő­re. — Először is, ez nem forrás, még csak nem is csermely, hanem patak — fe­lelte egy hidrológushoz illő szaksze­rűséggel, de azért illemtudóan a bá­rány. — Másodszor pedig: kénytelen vagyok ide járni inni, mivelhogy ezen az átkozott környéken több kilométe­res körzetben nincs más, az egész­ségre ártalmatlan ivóvíz, csak er.. Mert egyre több az ipari szennyvíz, s ez ellen a klórozás is csak vajmi keveset használ... — Ennek a dögnek igaza van — mormogta kedvetlenül a farkas, és el- kullogott.' A RÓKA ES A HOLLÓ A holló ott ült egy faágon, csőré­ben sztaniolpapirosba burkolt, nagy darab sajtot szorongatva. Az éhes róka a ja alól nézte a ma­darat, s szájában összefutott a nyál. — Szebb a hangod, mint Zalainay Saroltáé — hízelkedett a ravaszdi. — Szavamra mondom, nagy kár is, hogy nem jelentkezel a Filharmóniá­nál próbaéneklésre, amit ott meghall­gatásnak neveznek ... — Kár, bizony, kár — bólintott a holló, s már hullott is alá a sajt kt- tátott csőréből. — Az viszont nem kár — tette hozzá gyorsan sőt direkt öröm számomra, hogy megsza­badultam ettől a büdös rokforttóll A TÜCSÖK SS A HANGYA A bohém lelkületű tücsök — bevett szokása szerint — egész nyáron At hegedült, s amikor leesett az első hó, bizony nem volt mit ennie. Fogta hát magái és felkereste a hangyát, aki viszont egész nyáron gyűjtögette az élelmet a szűkösebb napokra. — Adhatnál kölcsön egy kis harap- nivalót, szomszéd, hogy in médiás rés kezdjem — így a hegedűművész. A szűkmarkú hangya azonban jobb­nak látta, ha spájzának megnyitása helyett inkább tanáccsal szolgál. — Aztán mondd csak — szólt —, mit is szoktál te játszogatni? — Nagy néha Paganinit, de legin­kább a saját szerzeményeimet — hangzott a válasz. — Na, látod? — mondta a hangya. — Nincs semmi szükség rá, hogy ké- regetni járj egy kis elemózsiáért. Hi­szen a Szerzői Jogvédő Hivatal fűtői­fától beszedi a zenedíjat. Es te tud­hatod a legjobban, mennyi fű és fa van erdőn-mezőn, a működési területe­den. Műveid után téged megillet a szerzőt fogdV, fordulj tehát jogos já­randóságodért a szóban forgó hivatal­hozI A tücsök nyilván megfogadta a jó tanácsot, mert azóta senki se látta őt kéregetni. * • » Aesopus is, La Fontaine is sok me­sét írt, csupa bölcs tanulsággal. Foly­tathatnánk a mesék átírását, de úgy vél fűk, olcsóbban jön ki az olvasó, ha házilag, maga állítja elő ezeket. HEVES FERENC wmmmmmmmmmmmmmammmammmmmii

Next

/
Thumbnails
Contents