Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-03 / 104. szám, péntek

¥1 - •••• .• - NÉHÁNY SORBANi nagyszabású hadműveletek a felszabadított területek ellen „Portugália éren a demokráciára ' Portugáliában 192.6 óla első ízben ünnepelhették meg szabadon május elsejéi. Felvételünkön: Alvaro Cunhal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkára és Mario Suares, a Szocialista Párt főtitkára a május elsejei nagygyűlésen. (Telefoto — ČSTK — UPIJ (Folytatás az l. oldalról / )e, azzal a megszorítással, hogy naponta egy folyószámláról legfeljebb 2000 escudo kifize­tést eszközölhetnek. Stockholm — Mario Soares, a Szocialista Párt főtitkára nyilatkozatot adott az Expres- sen című stockholmi esti lap­nak. Kifejezte azt a reményét, hogy „Spinola tábornok portu­gál de Gaulle lesz, aki tárgya­lásokat kezd az afrikai felsza- badilási mozgalmakkal". A szo­cialista pártvezető azt fejte­gette, hogy nincs alapvető né­zeteltérés a demokratikus el­lenzék és a junta vezetője kö­zött, csupán a tervezett mód­szerekben tér el véleményük a gyarmati kérdés megoldásáról. Soares megértést tanúsított a tábornok azon terve iránt, hogy a gyarmatoknak csak egy ál­lamszövetségen belül ad önkor­mányzatot, mert félő, hogy a túl gyors előrehaladás a füg­getlenség felé esetleg elszaka­dásra ösztönzi a fehér telepe­seket. Ami Portugáliát Illeti, Soares szerint ott sem kisebb veszé­lyekkel kell szembenézni. „Ma a junta tartja kezében a ha­talmat. De a gazdasági erők még mindig nagyok. A fasizmus gyökereit nem irtottuk ki né­hány nap alatt. Eközben a for­radalom új hatalmat teremtett, a népét, amely megkapta a szó­lásszabadságot. A nép támo­gatja a juntát, mint az május 1-én kitűnt. Én mindenesetre derűlátó vagyok“ — mondotta Soares. A többi baloldali pártot ille­tően a szocialista vezér han­goztatta, hogy kétségtelenül a kommunisták szenvedtek leg­többet a fasiszta rezsim alatt. Elmondotta, hogy a szocialisták átfogó népfrontot szeretnének létrehozni, amelyben liberáli­sok, katolikusok, kommunisták és szocialisták együtt harcolná­nak a gazdasági erők legyőzé­séért. Lisszabonban bejelentették, hogy azonnali hatállyal nyug­állományba helyezték a fegyve­res erők 25 tábornokát és fő­tisztjét, köztük a Caetaúo-rezsim volt tengerészeti és légiközle- kedési miniszterét, valamint Joaquim de Luz Cunha táborno­kot, az angolai portugál csapa­tok jobboldali nézeteiről ismert volt főparancsnokát, akit Cae- tano március közepén Costa Gomes vezérkari főnököt és Spinola vezérkari főnökhelyet­tes leváltása után nevezett ki az ország fegyveres erőinek ve­zérkari főnökévé. Dakar — A katonai junta San Gooeia alezredest nevezte ki Portugál-Guinea új katonai fő­parancsnokává. A korábbi, le­váltott főkormányzót és főpa­rancsnokot katonai kísérettel Lisszabonba szállították. Luanda — Angolában is meg­alakult a demokratikus bizott­ság, és első ténykedéseként május elsején szabadságot kö­vetelt a politikai bebörlönzöl- teknek. A junta intézkedésére Mozambikban szabadon bocsá­tották a politikai foglyokat. Az Angolai Demokratikus Bizott­ság kiáltványában ezen kívül azt kérte a lisszabonni hatósá­goktól, hogy Angolában is ne­vezzenek ki új tisztségviselőket. Ottawa — Mitchell Sharp ka­nadai külügyminiszter szerdán az alsóházban kijelentette,"hogy kormánya nagy figyelemmel ki séri a portugáliai fejleménye­ket, de egyelőre nem ismeri el az új kormányzatot. Hanoi, Saigon — Eredmény­telen volt a dél-vietnami kato­nai vegyes bizottság küldöttség- vezelőinek ülése a saigoni kép­viselő szokásos szabotázsa miatt — jelenti a VNA. Vo Dong Giang ezredes, a DIFK ka­tonai küldöttségének helyettes vezetője felszólította a saigoni felet, hogy haladéktalanul szün­tessék be az ülések elszabotá- lására irányuló cselekedeteit, biztosítsa a DIFK katonai kül­döttségének normális munkafel­tételeit, tartsa tiszteletben a párizsi megállapodásban előirt diplomáciai előjogokat. A saigoni fegyveres erők — tűnik ki főparancsnokságuk közleményéből — csütörtökön is folytatták nagyszabású had­műveleteiket a felszabadított te­rületek ellen Saigontól 80—00 kilométerrel nyugatra, a kam­bodzsai határ térségében. Hiva­talosan is megerősítették, hogy a saigoni támadókat nehéz tü­zérség és a légierő is támogat­ja. A harcokban ejtett foglyo­kat a CIA amerikai kémközpont által alapított Air America Lé­gitársaság gépei szállítják el a harcmezőről — írja az AP ame­rikai hírügynökség a cég fotó­sai által készített fényképfelvé­telekre hivatkozva. Az amerikai hírügynökség felhívja a figyel­met arra, hogy a légitársaság gépeinek fogolyszállításra való felhasználása egyenértékű a párizsi megállapodás nyílt meg­sértésével. Idézi ugyanakkor Graham Martin saigoni ameri­kai nagykövetet, aki elismerte ugyan, hogy „egy sebesült ka­tona elszállítására“ kölcsönad­ták az Air America egyik gépét, de azt állította, hogy nincs tu­domása a társaság rendszeres fogolyszállító tevékenységéről, s így a történteket nem tekinti a párizsi megállapodás megsér­tésének. Hivatalosan az Air Washington — Richard Ni­xon, az Egyesült Államok elnö­ke az amerikai Kereskedelmi Kamara évi kongresszusán el­hangzott beszédében kedvező­nek minősítette az egyetemes béke megteremtésének távlatait. A terveknek megfelelően fo­lyik a szovjet és az amerikai vezetők harmadik csúcstalálko­zójának előkészítése —, mon­dotta, majd kifejezte azt a re­America polgári légitársaságot, szerződéses kapcsolatok fűzik a saigoni amerikai nagykövets’ég- hez. Az AP jelentése emlékez­tet arra, hogy a légitársaság éveken keresztül szolgált a CIA laoszi titkosháborújának fedő- szervéül. Washingtonban Fdward Ken­nedy szenátor módosító indít- ványt terjesztett a szenátus elé az 1974-es pótköltségvetési tör­vénytervezethez. A pótköltség­vetés 266 millió dollár katonai különsegélyt irányoz elő a sai­goni rendszer számára. A sze­nátor módosító indítványa meg­tiltaná a dél-vietnami katonai segélyek minden további kiegé­szítését. Párizs — A Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forra­dalmi Kormányának a La Celle- Seint CIoud-i tárgyalásokon részt vevő küldöttsége nyilatko­zatban követelte, hogy a sai­goni adminisztráció haladékta­lanul szüntesse be katonai ak­cióit Dél-Vietnamban, és felté­tel nélkül újítsa fel részvételét a konzultatív találkozókon. A nyilatkozat ezenkívül követeli, hogy a saigoni fél tartsa tiszte­letben a DIFK katonai küldött­ségének' sérthetetlenségét, hagyjon fel a kétoldalú kato­nai vegyes bizottság illéseinek szabotálásával. Vientiane — A laoszi nemzet­közi ellenőrző bizottság elnöke hivatalosan tájékoztatta Suu- vanna Phoumát, a laoszi ideig­lenes koalíciós kormány elnö­két, hogy a bizottság felújítot­ta tevékenységéi és együtt kí­ván működni az új kormánnyal. A laoszi nemzetközi ellenőrző bizottságot — mint ismeretes — az 1962-ben aláírt genfi meg­állapodás értelmében hozták létre India, Lengyelország és Kanada részvételével. ményét, hogy ezen a találkozón haladást érnek el a stratégiai fegyverzetek korlátozásának kérdésében s az együttműködés több más területén. Az elnök hangsúlyozta, hogy jóllehet az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között mélyreható ideo­lógiai különbözőségek vannak, a két nagyhatalom „köteles együtt törekedni a béke meg­teremtésére a világban". NIXON A KÉT NAGYHATALOM EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL N incs béke, de mégcsak fegyverszünet sem Dél- Vietnamban, s a világ lassan kétkedéssel fogadja, hogy az Egyesült Államok egyáltalán komolyan gondolja-e a párizsi megállapodásokban vállalt kö­telezettsége teljesítését. Meri igaz ugyan, hogy az amerikai haderő több mint egy évvel ezelőtt elhagyta az országot, nem igaz viszont, hogy ezzel megszűnt az amerikai beavat­kozás. Összekötőként vagy sze­relőzubbonyban Dél-Vietnam valamennyi támaszpontján ma­radtak amerikaiak, s mint a DIFK-nyilatkozat több ízben felhívta erre a figyelmet, szá­muk eléri u 25 ezret. Az Egyesült Államok kormá­nya ugyanakkor kötelezte ma­gát, hogy megadja Saigonnak mindazt a katonai, gazdasági és politikai támogatást, mely „önvédelméhez“ szükséges. A közelmúltban közzétett Kenne­dy szenátorhoz címzett Kissin- ger-levélből azt is megtudjuk, hogy Washington 1974-ben egy- milliúrd 12 millió dollárt, 1975- ben pedig 1,6 milliárd dollár katonai segélyt nyújt. Ilyen ala­pon aztán érthető, hogy Thieu­nak eszeágában sincs a politi­kai rendezésen törni a fejét, sőt — ahogy az elmúlt napok ese­ményei mutatták — dél-vietna­mi katonák betörtek Kambod­zsába is, azzal az állítólagos ürüggyel, hogy a hazafiakat „üldözték“. S a harci cselekmények, sőt a felújított bombázások mögött a Thieu-rendszer területrabló katonai akciói állnak. A kor­mány hadserege rendszeresen támadja a felszabadított öveze­teket, tüzérséggel lövik a ka­tonai objektumoktól távol eső lakott településeket, s hazug propaganda-had járatot indítot­tak a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és az« Saigoni mesterkedések NEFB munkájában részt vevő szocialista országok küldöttsé­ge ellen. Nem halad előre a párizsi tanácskozás sem, s a Thieu-rendszer önkényesen megszüntette azt a légijáratot, mely a katonai vegyes-bizott­ságban dolgozó DIFK-küldött- ségnek a kapcsolatát biztosí­totta kormányával. Dél-Vietnamban tehát több mint 15 hónappal a párizsi megállapodás után még mindig nincs tűzszünet, s a DIFK pá­rizsi küldöttsége legutoljára szólította fel a Thieu rendszert, hogy kezdje meg érdemi tár­gyalásait az ország politikai jö­vőjéről. A legutolsó javaslat pe­dig március 22 én hangzott el, amikor a DIFK — az elmúlt hónapok tapasztalata alapján — újabb kezdeményezéssel állt elő, hogy a holtpontról elmoz­dítsa a helyzetet. A hatpontos javaslatot külföldi megfigyelők béke ja vaslat nak minősítették, mely első pontjában kimondta: „Azonnal el kell hallgattatni a fegyvereket. Dél-Vietnam egész területén hatékonyan végre kell hajtani a tűzszünetet". A ja­vaslat ütemtervet Is tartalma­zott a további teendőkre. Ezek szerint 18 hónapon belül béké­sen rendezhetnék Déi-Vietnam politikai problémáit, megvaló­sulhatna a nemzeti megbékélés, s új korszak kezdődhetne eb­ben a sokat szenvedett ország­ban. Valahogy úgy van azonban, ahogy az egyik amerikai szená­tor mondta a minap, hogy Wa­shingtonnak elég egy Lón Nol, Thieu vagy bárki más báb, hogy máris döntse a dollármil­liókat. Ilyen körülmények kö­zött aztán csak vérszemet kap­hatnak a bábok, különösen ha ehhez még az ösztönzés sem hiányzik. „Nyugtalanító — írta a New York Times vezércikke —, hogy az Egyesült Államok Thieut hallgatólagosan a hábo­rú folytatására buzdítja". Ezt a kétarcú magatartást vi­lágosan látják a világnak azon erői is, melyek kikényszerítet­ték a párizsi megállapodás megkötését. A múlt hónap ele­jén ért véget Stockholmban az a nemzetközi értekezlet, melyet a párizsi békemegállapodás vég­rehajtása érdekében hívtak ösz- sze. A konferencia követelése ma sem veszített időszerűségé­ből. Ahhoz, hogy Üél-Vietnam- ban elhallgassanak a fegyve­rek, arra van szükség, hogy: — az Egyesült Államok szün­tessék be katonai és egyéb be­avatkozását Dél-Vietnam bel- ügyeibe, s a Thieu-rendszert ne használja jel a párizsi megálla­podások szabotálásának eszkö­zeként; — az Egyesüli Államok tel­jesítse kötelezettségét a VDK- val szemben, azaz járuljon hoz­zá a háborús károk felszámold sához; — Saigon haladéktalanul ren­deljen el tűzszünetet, bocsássa szabadon valamennyi katonai és polgári foglyát és biztosítsa a demokratikus szabadságjogokat. Merthogy lehetséges a meg­békélés, arra egy másik indo­kínai ország, Laosz a példa, ahol a koordinációs bizottság első ülését megtartva hozzálá­tott a választások előkészíté­séhez, s ezzel a tényleges poli­tikai rendezés feltételei bizto­sításához. Dörögnek viszont a fegyverek Kambodzsában, ahol a bábot Lón Nol-nak hívják, s minden amerikai segítség elle­nére egymás után szenvedi el a khmer hazafiaktól a súlyo­sabbnál súlyosabb vereségeket. A kiragadott példák is bi- ** zonyíthatják, a fegyve­res akciók folytatása Dél-Viel- namban, vagy Kambodzsában Thieu. illetve Lón Nol „szemé­lyes" ügye. Felelősek ezért a washingtoni politika Irányítói, akik támogatják bábjaikat, hogy hitszegő módon léphessenek fel a megállapodással szem­ben. Márpedig ez a megálla­podás, ha valóban komolyan vennék azok, akik oly kitartó­an gáncsoskodnak körülötte, — a megbékélés alapjait jelent­hetné. Mert a rendezés — min­den ármánykodás ellenére — csakis a térség békéje és jövő­je biztosításával, s az ott élő népek jogainak tiszteletben tar­tásával érhető el. Ehhez viszont elemi követelmény a párizsi megállapodás szigorú és követ­kezetes betartása. FONOD ZOLTÁN BONNBAN az NDK és ez NSZK alapszerződésének és az 1974. március 11-én aláírt jegy­zőkönyv értelmében május 2-án megnyílt az NDK-nak az NSZK- ban működő állandó képvisele­te. Ügyvivő vezetőjévé Hans Bernliardt nagykövetségi taná­csost nevezték ki. A képviselet június elején kezdi meg tevé­kenységét. rt GÖRÖGORSZÁGBAN a hatósá­gok megváltoztatták annak a két arab terroristának a halá­los ítéletét, akik tavaly augusz­tusban kézigránátokkal és gép- jjiszlollyal támadtak az athéni repülőtér utasaira. Az akciónak üt halálos és 48 sebesült áldo­zata volt. Mindkettőjük halál- büntetését életfogytiglani bör­tönre enyhítették. JAMES CALLAGHAN brit külügyminiszter kijelentette, hogy a munkáspárti kormány azért bocsátott a chilei junta rendelkezésére két torpedóha­jót és két tengeralattjárót, mert Chile a Nagy-Britanniába irányuló rézszállítások leállttá, savai fenyegetőzött. AMERIKAI szakemberek be­fejezték a Szuezi-csatorna Port Saidtól a Timsah-tóig terjedő részének aknátalanítását. A tisztítási munkák a csatorna déli részén folytatódnak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK képviselőházának jogi bizottsá­ga 20:18 arányban úgy döntött, hogy Nixon elnök a bizottság kérelmének nem tett eleget amikor az igényelt magnetofon­szalagok helyett csupán azok írásbeli tartalmát nyújtotta át a bizottságnak. Nixon a 42 magnetofonszalag helyett több mint 1200 oldalas anyagot bo­csátott a bizottság rendekezé* sere. BAGDADBAN „az állam biz­tonsága ellen elkövetett szabo­tázscselekmények“ vádjával ha­lálra ítéltek egy öttagú terro­rista csoportot. A vádlottak azt állították, hogy „Barzani, a kurd szakadórok vezére bérel­te fel őket.“ ADDISZ ABEBÄBAN az etióp hadsereg tagjai menesztették Assef Ayne tábornokot, posta­ügyi minisztert és bebörtönöz­ték. HERBERT CRAY kanadai köz­szükségleti ipari miniszter a parlamentben javaslatot terjesz­tett elő, amely megakadályoz­ná, hogy a részvénytársaságok u fogyasztók számlájára növel, jék nyereségüket. MARIO SOARES, a Portugál Szocialista Párt főtitkára Lon­donba érkezett, ahol tárgyalá­sokat folytat Wilson miniszter- elnökkel és Callagiian külügy­miniszterrel. Soares az angol Munkáspárt vendége. INDIRA GANDHI, India mi­niszterelnöke négynapos hivata­los látogatását befejezve Te­heránból hazautazott Új-Delhi­be. Iráni látogatása során In­dira Gandhi két ízben találko­zott a sahhal és több megbe­szélést folytatott Hoveida mi­niszterelnökkel. 15 év A KGST negyedszázados jubi­leumával egyidejűleg érkezett el 15. évfordulójához a sokol­dalú könnyűipari együttműkö­dés szervezetének létrehozása. A másfél évtizede életrehívolt könnyű- és élelmiszeripari, majd az 1963-ban „önállósult“ könnyűipari állandó bizottság­ban a tagországok egymást se­gítik a lakosság minél jobb el­látásában, s ennek érdekében a korszerű termékek kialakításá­ban, új gyártási technológiák kidolgozásában. Ennek köszönhetően emelke­dett a könnyűipari késztermé­kek kölcsönös forgalma, a szál­lítások ma már megközelítik az iparcikk-kereskedelem forgal­mának a felét. 1960 és 1970 kö­zött a KGST-országok egymás közötti közszükségleti cikk-for­galmának évi átlagos növeke­dése elérte a 11 százalékot, s értéke ma már meghaladja a 2 milliárd rubelt. Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents