Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

I 1974 V. 19. 3 A KOMMUNISTA PÄRT TEVÉKENYSÉGE A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ALATT M int ismeretes, s amint a doku­mentumok is bizonyítják, a kommunista pártnak ideológiai, politikai, program- és szervezési okok miatt az volt az egyedüli lehe­tősége, hogy illegalitásba vonuljon, s a föld alatt folytassa munkáját. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitöré­se utáni első pillanatok és a felkelő területeken több mint két hónapig tartó szabad élet bebizonyította: a kommunista párt volt az egyedüli jól szervezett politikai párt, amelynek tevékenysége azonnal legálissá vál­hatott. Szlovákia Kommunista Pártja a többi párthoz viszonyítva jobban felkészült arra, hogy ne csak mint pártszerv működjön. Ez a tény már magában is figyelemre méltó. Az SZLKP azonnal mint a nemzeti fel­szabadító harc és a népi demokrá­cia egyedüli szervezett és kezdemé­nyező ereje lépett fel. A felkelő területek járásainak túl­nyomó többségében már augusztus 29-én vagy 30-án legálisan kezdtek dolgozni a járási pártszervezetek, élükön a járási pártbizottságokkal. Még augusztus 29-e előtt újították fel legális tevékenységüket Liptovský Mikulásban, Rúžom bér ok ban és Mar­tinban. A járási pártszervezetek a fegyveres felkelés előkészítése során kapott instrukciók és augusztus 29-e után az SZLKP és a Szlovák Nemzeti Tanács elvi jelentőségű dokumentu­mai, elsősorban a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember elsejei, az SZLKP szeptember 2-i nyilatkozata szerint dolgoztak. A járási pártszervezetek a felkelés alatt feladatul tűzték ki: 1. hogy sokoldalú segítséget nyújt­sanak a frontnak (a partizánmozga­lom tagjainak toborzása, mozgósítás, anyagi és technikai jellegű kérdé­sek); 2. a nemzeti bizottságok megerősí­tését és gyors megszervezését ott, ahol augusztus 29-ig még nem léte­sültek; 3. az SZLKP építését (helyi szerve­zetek és üzemi szervezetek megalapí­tását, a párt politikai nevelőmunká­jút). A párt vezető szerepének megfe­lelően az a feladat is a pártra há­rult, amely teljesen új és talán a leg­igényesebb is volt: a pozitív építő- munka (a termelés és az ellátás za­vartalan menetének biztosítása, a mezőgazdasági munkák befejezése). Az akciók szervezettségét és cél- tudatosságát az biztosította, hogy a járási bizottságok, szervezetek és tit­kárságok vezető funkcionáriusai többnyire tapasztalt párttagok vol­tak, akik az illegalitás nehéz idősza­kában elsajátították az önálló, fele­lősségteljes döntések módjait, ismer­ték a párt munkájának, mozgásának és rugalmasságának mechanizmusát, személyesen is részt vettek a két há­ború közti időszakban folytatott küz­delmekben, a sztrájkokban és a tün­tetésekben. A felkelés alatt a városokban, a falvakon és az üzemekben bővültek a kommunisták sorai. A kommunisták aktivitásán és kezdeményezésén kívül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az elvi forradalmi változá­sok, hatalmi, politikai fordulat kér­dése, ennek rögzítése, védelme és esetleges fejlesztése túllépte a har­coló felkelők, a kommunisták, a for­radalmi proletariátus és a paraszt­ság lehetőségeinek keretét annak el­lenére, hogy nagy számban, elköte­lezetten a legnagyobb áldozatokat is vállalva vettek részt a fasisztaelle- nes harcban. A történelem során a vérontás és a nagy áldozatok sohasem szavatol­ták azoknak az eszméknek az érvé­nyesülését, amelyek nevében az em­berek harcoltak és meghaltak. A párt vezető szerepének biztosítása a felsőbb szervektől, elsősorban a leg­felsőbb pártszervtől, vagyis az 5. il­legális központi bizottságtól függött. Az illegális központi bizottság a Szlo­vák Nemzeti Felkelés kitörésétől le­gálisan dolgozott, nyíltan a felkelők, az egész társadalom, a kommunisták és szövetségeseik, a politikai és osz- tálye'llenséja; elé állt. A párt legfelsőbb szerve tagjainak legfontosabb feladata a Szlovák Nemzeti Tanács keretébein folytatott munka volt. A Szlovák Nemzeti Tanács ülései­nek jegyzőkönyvei rövidek, nem tar­talmazzák a viták egész lefolyását, gyakorlatilag csak a tárgyalások eredményeit ismerjük az SZNT illeté­kes határozatai és döntései alapján. A dokumentumok szerint azonban re­konstruálni tudjuk a kommunisták­nak a munkásosztály védelméért folytatott küzdelmét, a Szlovák Nem­zeti Tanácson belül a partnerekkel folytatott együttműködésüket és az olyan konfliktusok kikerülésére irá­nyuló törekvésüket, amelyek a fa­sisztaellenes küzdelmet gyengítő el­lentéteikhez vezethettek volna. A nemzeti és demokratikus változások elsődlegességét szem előtt tartva, számos kérdést aránylag rugalmasan oldottak meg. A Szlovák Nemzeti Ta­nács határozatot hozott Hlinka Szlo­vák Néppártjának feloszlatására, minden erőt a fegyveres harc meg­szilárdítására mozgósított, szervezte a felkelők, a katonák és a partizá­nok ellátását, fontos intézkedéseket hozott a német fasiszták és hazai szövetségeseik ellen. Nehezebb volt a forradalom érde­keinek védelme és további fejlődésé­nek biztosítása azokon a helyeken, ahol az SZLKP a polgári tömb politi­kai éberségébe, a ľudák rezsim mé­lyen gyökerező mechanizmusába üt­között. A ľudák rezsim gyökerei a két háború közti időszakba nyúltak vissza, összefüggtek a burzsoázia uralkodásának formájával, valamint rendszerének lényegével a hadsereg­ben és a közigazgatásban is. A gyor­san pergő események közepette egyik probléma sem oldódhatott meg csupán a Szlovák Nemzeti Tanács határozataival és a személyes válto­zásokkal. A fegyveres felkelés első napjai­ban és heteiben a hadsereg nagy lét­számával, műszaki ellátottságával .és puszta jelenlétével döntő szerepet játszott a rendszer központjaiban. A hadsereg belső elrendezését, az ál­lami ideológia hatását, a politikai nyomást nem tudta ellensúlyozni' a kommunisták munkája, mivel a had­seregben rendkívül körültekintően és szívósan akadályozták az állam szem­pontjából ellenséges nézetek terje­dését. A forradalmi eszmék terjesztése A kommunista párt a Szlovák Nem­zeti Tanács keretében több módon biztosította a forradalmi eszmék ter­jesztését a hadseregben. Megszervez­ték a tisztek aktíváját, megalakítot­ták a frontszínházat, felvetődött és megoldódott a következetesebb tisz­togatás kérdése. A kommunistáknak az a törekvése, hogy a hadsereget forradalmi katonasággá változtassák, több okból nem valósulhatott meg. A tisztek többsége a Szlovák Nem­zeti Felkelésnek nem azt a variánsát támogatta, amelyet a kommunisták szorgalmaztak, komoly műszaki aka­dályok gördültek a hadseregben az ideológiai és a politikai nevelő tan­folyamok megrendezése, valamint a káderváltozások végrehajtása elé, az egyre súlyosabb hadműveletek miatt. Ezenkívül a hadseregben végzett rendszeresebb munkát az is akadá­lyozta. hogy az egyes helyőrségek­ben átcsoportosításokat hajtottak végre, és a tisztikar tagjai lehettek antifasiszták, de semmilyen esetben sem kommunisták. Rendkívül fontos és Igényes volt az SZLKP-nak a népi hatalom szer­vei kiépítésében kifejtett munkája. A nemzeti bizottságok, hatásuk, kez­deményzésük, rugalmasságuk, össze­tételük és hatáskörük meghatározta a felkelés jellegét, befolyásolta az életet a felszabadított területeken, példát mutatott a közigazgatás jövő­beni fejlődésének. A legfelsőbb pártszervekben a kom­munistáknak az volt a célja, hogy támogassák a kommunisták kezdemé­nyezését és határozottságát a nemze­ti bizottságokban, és így bénítsák meg a régi államapparátust, amely­nek képviselői, a falvakban és a vá­rosokban is, különösen a felkelés el­ső heteiben defenzívában voltak, és az alibizmus s a passzivitás felé haj­lottak. A döntésekből részben az is kiszorította őket, hogy automatikusan megszakadt a kapcsolatuk az állam­apparátusnak a felkelő területeken kívül működő szerveivel, és a Szlo­vák Nemzeti Tanácstól nem kapták meg az olyan fajta utasításokat, ame­lyeket a bürokratikus elemek ösztö­nösen teljesítenek. A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 5-i körleteie, majd az 1944. szetember 27-i irányelvek a nemzeti bizottságok jogkörére vonat­koztak. Az irányelvek nem fejezték ki teljes mértékben az SZLKP elkép­zeléseit, mivel Gustáv Husák belügyi megbízott a Nové Slovo első számá­ban 1944. szeptember 24-én lényege­sen pontosabban vázolja a nemzeti bizottságok feladatait, és egyúttal utaľ azokpa a nézeteltérésekre, ame­lyek jogkörük és létezésük kérdései­vel kapcsolatban keletkeztek: „Kísér­leteket tesznek, vagy már tettek ar­ra, hogy előírásokkal és paragrafu­sokkal korlátozzák a nép kezdemé­nyezését, a tömegek hatását. A fel­kelés néhány hete után már a for­radalmi népi szervek megszüntetését követelik. Paragrafusokkal akarják megkötni a nép óriási erejét és lele­ményességét. Minden forradalomban felüti fejét egy olyan irányzat, amely a bürokratikus gépezet útvesztőjébe vezetné a forradalmat. Ez azonban pangását és végét jelentené. Szigo­rúan meg kell védenünk a népi szer­vek jogait. Senki sem győz meg en­gem arról, hegy egy bürokrata job­ban oldja meg a problémákat, mint a népi szervek.“ A kommunisták becsülettel helytálltak Az SZLKP nézete szerint a Szlovák Nemzeti Tanács keretében kifejtett tevékenységével nem merítette ki a jelen és a jövő iránti kötelességét. A forradalom továbbfejlesztése *és a felszabadulás után az eseményeknek a kommunisták általi maximális be­folyásolása megkövetelte, hogy ne hanyagolják el a párt építését, tag­sági alapjának bővítését, a tagok osz­tály- és politikai öntudatának meg­szilárdítását, tájékoztassák őket a programcélokról, és ezeket alkalmaz­zák az új Csehszlovákia végső for­májáért, az új állam szociális-gaz­dasági alapjáért folytatott további harc követelményeinek megfelelően. A párt a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése alatt és augusztus 29-e után is áldozatkész, becsületes helyt­állásra ösztönözte a kommunistákat. Arra törekedett, hogy megmagyaráz­za az SZLKP tevékenységének cél­jait, többek között Szlovákia Kom­munista Pártja nyilatkozatában is, amelyet 100 000 röpiraton szeptember 2-án indítottak útnak Banská Byst- ricából. Szeptember 3-a agitációs vasárnap­ként vonult be az SZLKP és a Szlo­vák Nemzeti Felkelés történetébe. A párt ezen a napon nyilvános gyű­lések sorozatát Indította el. Szep­tember 3-a után az egyes járásokban és városokban további gyűléseket és összeiöveteleket is rendeztek, de az agitációs vasárnap a politikai tömeg­munka első és rendkívül sikeres ak­ciója, a kommunista agitátorok és a néptömegek első személyes taláfKO- zása volt. Az SZLKP a személyes agi­táció útján jelentős lépést tett előre a marxizmus—leninizmus alapeszméi­nek terjesztésében és az addigi ál­lamideológia elleni harcban. Megma­gyarázta a cseh nemzettel való új kapcsolatok és testvéri együttélés el­veit, fokozta a Szovjetunió iránti ro- konszenvet, tájékoztatott a szociális igazság alapelveiről. Az ideiglenes legalitás időszaka lehetővé tette a pártnak, hogy az azelőtt megvalósít­hatatlan módszerekkel befolyásolja a társadalmi-politikai tudat kialakítá­sát, méghozzá rendkívül kedvező kö­rülmények között. A helyi és a járási szervezetek a lehetőségek és szük­ségletek szerint szeptember 3-a után is rendeztek nyilvános gyűléseket. További nagy jelentőségű politikai akció volt az SZLKP és a szociálde­mokrácia egyesülő kongresszusa, va­lamint az ezt követő járási pártkon­ferenciák, amelyeket október elsején rendeztek, amennyiben a front kö­zelsége és a harci jellegű feladatok­ra való összpontosulás nem akadá­lyozta meg e politikai események megvalósítását. Október 15-én a köz­vélemény és elsősorban a munkások figyelme az üzemi bizottságok kül­dötteinek podbrezovál konferenciájá­ra összpontosult. Az SZLKP elvi jelentőségű politikai kérdések megoldásáért kifejtett küz­delmének köre fokozatosan lezárult. Gyors iramban kisebbedet! a párt le­gális tevékenységének területe, és a felkelés utolsó heteiben egyértel­műen elsőrendű feladata a német csapatokkal szembeni védelem és a hegyekbe való visszavonulás előké­szítése volt. Október 8-án az SZLKP sajtószer­ve, a Pravda, fontos dokumentumot tett közzé — az SZLKP Központi Bi­zottságának a szlovák nemzethez in­tézett felhívását. A felhívásban a párt nemcsak tagjaihoz fordult, a ka­tonákhoz, a partizánokhoz, a tisztek­hez, a munkásokhoz, a parasztokhoz és az értelmiségiekhez szólt, mivel joga és kötelessége volt, hogy harcra szólítsa a nemzet valamennyi réte­gét és osztályát. A felhívás hangsú­lyozza, hogy a párttagokat a kom­munista eszmék esküként kötik. Nem fojthatjuk meditációkba a fel­kelés igazi nagyságát és eszméinek életképességét. A Szlovák Nemzeti Fokelés jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a nemzet fejlett része fegyveres fellépésével fejezte ki el­lenállását a fasizmussal szemben. A Szlovák Nemzeti Felkelés és hagya­téka ösztönzőleg hat a szocialista társadalomra, mivel a szlovák törté­nelem legnagyobb forradalmi tettét elsősorban a kommunista párt szer­vezte, s ebben a küzdelemben olyan fejlett pártként mutatkozott be, amely a tömeges forradalmi mozgás élére tud állni, szakképzetten, lelke­sen és politikai éleslátással tudja biztosítani a forradalom vívmányait, és újabbakat kivívni azon cél eléré­se érdekében, amelyet már több mint 100 évvel ezelőtt a Kommunista Kiáltvány határozott meg. ZDENKA HOLOTÍKOVA

Next

/
Thumbnails
Contents