Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-17 / 115. szám, péntek

A kommunisták is helyet kaptak a portugál kormányban Bocsássák szabadon Arismendit! Lisszabon — A kommunisták is helyet kaptak a portugál kormányban, amely csütörtökön délután tette le a hivatali esküt Antoni de Spinola tábornok, a szerdán kinevezett államelnök kezébe. Dr. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtit­kára tárcanélküli miniszterként, Avelino Pacheco Gonsalvez pe­dig munkaügyi miniszterként tevékenykedik majd. A várakozásnak megfelelően a miniszterelnöki tisztet Adeli- no Palma de Carlos liberális politikus tölti be és a 15 mi­niszter között a kommunisták mellett három szocialista is ta­lálható. Mario Soares, a szocia­lista párt vezetője, a külügyi tárcát ’-apta. A 15 tagú kabinet az április végén hatalomra ke­rült katonai vezetés által ho­zott döntés értelmében legké­sőbb március végéig marad hi­vatalban, addig ugyanis általá­nos választásokat kell tartani az országban. A kormány tagjai: Külügymi­niszter: Mario Soares (szocia­lista), belügyminiszter: Magal- haes Mota (Demokratikus Nép­párt), a tengerentúli ügyek mi­nisztere: Antonio de Almeida Santos, hadügyminiszter: Mario FirmiJio Miguel (liberális), igazságügyminiszter: Francisco Salgado Zenha, gazdasági ko­ordinálás minisztere: Vasco Vie- ira de Aimeida (liberális), köz­oktatásügyi miniszter: Raul Re- go, szociálisügyi miniszter: Ma­rio Muriéira, munkaügyi minisz­ter: Avelino Pacheco Gonzalves (kommunista), tárcanélküli mi­niszter: Alvaro Cunhal (kom­munista). Egyenlő esélyek Párizs — A Figaro csütörtöki számában ismerteti a Sofres in­tézet által május 14-én végzett közvéleménykatatás eredmé­nyét, amely megerősíti az IFOP intézetnek a France-Soirban szerdán közölt megállapítását: A francia Választók pontosan 50—50 százalékos arányban ké­szülnek Mitterrand-ra, illetve Giscard ď Estaing-ra szavazni. A Nation, az UDR lapja sze­rint az esélyek jelenleg ugyan egyenlőeknek látszanak, de a korábbi közvélemény kutatási eredményekhez viszonyítva in­kább Mitterrand javára lehet felfedezni kedvező tendenciát, mert a múlt hét végén még Giscard d’Estaing számára mu­tatkozott némi előny, a Nation szerint ez nyilván annak követ­kezménye, hogy a választók egy része aggódik amiatt, hogy Giscard d’Estaing győzelme ese­tén kiéleződne a szociálpoliti­kai feszültség az országban. Giscard d'Eslaing most vá­lasztási kampányában éppen azt hangsúlyozza, hogy „minden francia elnöke“ kíván lenni és szociálpolitikai reformokat bajt majd végre. Mitterrand szerdán este Mar- seille-ben elhangzott beszédé­ben viszont arra mutatott rá, hogy a franciáknak nemcsak két személy, hanem két merő­ben különböző társadalmi felfo­gás, két politika között kell vá­laszt aniok: „A kastélyok és páncélszekrények" politikája és a megújhodás és a társadalmi igazságosság politikája közöli. Mitterrand mintegy 30 000 fő­nyi tömeg előtt beszélt Mar- seille-ben, és egyidejűleg Lyon­ban is 25 000-en vettek részt a baloldali pártok és szakszerve­zetek közös nagygyűlésen. Georges Marchais, az FKP főtit­kára Lyonban- hangsúlyozta, hogy Giscard d’Estaing győzel­me a kalandok, a bizonytalan­ság. korszakát nyitná meg. Buenos Aires — Rodney Aris- mendinek, az Uruguayi Kom­munista Párt KB első titkárá­nak élete veszélyben forog, ezért valamennyi demokratiku­san gondolkodó ember köteles­sége, hogy támogassa az első titkár megmentésére irányuló mozgalmat — hangsúlyozza az uruguayi szakszervezeti központ (CNT) felhívása. Mint ismeretes, az 1973 júniu­sában végrehajtott „palotafor­radalom“ után a Bordaberry-re- zsim betiltotta a kommunista pártot. Moszkva — A szovjet dolgo­zók nevében a Szovjetunió szakszervezeteinek össz-szövet- ségi központi tanácsa határo­zott tiltakozását fejezte ki az uruguayi hazafiak és demokra­ták önkényes üldözése miatt. A moszkvai napilapok több cikket közöltek az uruguayi helyzetről. A Krasznaja Zvezda rámutat, hogy „Uruguay a Icg- dilhödtebb reakció diktatúrájává változott." A Szakszervezeti Világszövet­ség irodájának nyilatkozata fel­hívja a szakszervezeteket, hogy fejtsenek ki széles körű akti­vitást Uruguay dolgozóinak tá­mogatására. A világszövetség tiltakozását fejezte ki Arismen- dynek a letartóztatása miatt. DRASZTIKUS ADÓEMELÉSEK DÁNIÁBAN A második világháború után a nyugat-európai álla­mok gazdaságpolitikája a me­zőgazdaságban a gyors tőkés koncentrációra irányult, ké­sőbb pedig a mezőgazdasági közös piac megteremtése volt a célja. A koncentráció szüksé­gességét azzal indokolták, hogy csak a nagyobb vállalatok le­hetnek jövedelmezők és állhat­ják a konkurrenciát a külföldi szállítókkal. Egyes nyugat-eu­rópai kormányok éveken át céltudatosan tervezték a kis- és középbirtokok számának csök­kentését, s hozzácsatolásukat a nagyvállalatokhoz. Adóked­vezményekkel, szubvenciókkal és kiviteli pótlékokkal szilárdí­tották a nagyobb mezőgazda- sági üzemek helyzetét s így le­hetővé tették nekik, hogy fel­falják a kisebb vállalatokat. A nyugatnémet kormány „zöld terve" megjelöli a kis és kö­zepes mezőgazdasági üzemek számának évente várható csök­kenését és ennek meggyorsítá­sára irányuló számos intézke­dést tartalmaz. A burzsoá kormányok törek­vésének megvolt az eredmé­nye: a parasztok millióinak va­gyonát verték dobru, s az egy­kori tulajdonosok mezőgazda- sági munkások vagy ipari dol­gozók lettek. Hasonló sors ér­te felnőtt családtagjaikat is. Tavaly az NSZK-ban a nagyobb mezőgazdasági üzemek 28 500 mezőgazdaságot faltak fel. Az 1960—1973. évi adatok még éle­sebben rávilágítanak erre az irányzatra. A parasztgazdasá­gok száma ez alatt az idő alatt 1 millió 400 ezerről 960 ezerre csökkent, ami azt jelenti, hogy minden harmadik földműves A sztrájkoló munkások tö­mege délelőtt a parlament épü­lete elé vonult, hogy tiltakoz­zék a döntés miatt. A szakszer­vezetek által szervezett tömeg­gyűlésen a három munkáspárt vezetői mondtak beszédet: a kommunisták képviseletében Knud Jespersen, a szociálde­mokraták nevében Anker Jör- gensen és a szocialista néppár­tiak küldötteként Gert Peter- sen. persona non grata Buenos Aires — Buenos Aires városi tanácsa persona non gra- ta-nak, azaz nem kívánatos sze­mélynek nyilvánította Pinochet tábornokot, a chilei katonai junta vezetőjét, aki csütörtökön Paraguayból hazatérőben — négyórás látogatást tett a Bue­nos Aires-i repülőtéren. Pinochet tábornok három na­pig folytatott hivatalos tárgya­lásokat Stroessner paraguayi államelnökkel. Mexikóváros — A mexikói Daily Excelsior című napilap legutóbbi számában chilei egy­házi vezetők jelentését közölte a katonai junta embereinek ke­gyetlenkedéseiről. A jelentés részletesen leírja a junta börtöneiben végzett elektromos sokkolásokat, égő cigarettával, savakkal és egyéb eszközökkel végrehajtott kínzá­sokat. Kiszabadulásuk előtt a foglyoknak nyilatkozatot kel­lett aláírniuk, amelyben az állt, hogy a börtönben jól bántak velük. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA DZSALLUD MOSZ K VÁRA N A sszad szíriai elnök közelmúltban tett szovjetunióbeli láto- ** gatását követően Moszkvában kedd óta ismét vezető arab politikus folytat tárgyalásokat. Dzsallud líbiai kormányfőt szer­dán fogadta Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök. Az ese­mény kétségtelen jelentőségű mind a szovjet—líbiai kapcsola­tok, mind a Szovjetunió és általában az arab világ barátsága szempontjából. Dzsallud kormányfő néhány nappal ezelőtt a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában e kettős megközelí­tésben fogta össze látogatásának jelentőségét. Mint mondotta: a szovjet—líbiai barátság alapja a célok egysége, s ez állandó jelleget kölcsönöz a két ország barátságának. A Szovjetunió következetes álláspontja a közel-keleti kérdésben, együttműkö­dése az arab államokkal a döntő tényezőt jelenti az imperializ­mus támadásának visszaverésében — hangsúlyozta a líbiai mi­niszterelnök. A szovjel—líbiai barátságot Moszkvában is állandó és nem átmeneti jellegű tényezőnek tartják. Noha kétségtelen, az elmúlt időszakban Kadhafi elnök néhány megnyilatkozásából az derült ki, hogy a két fél között voltak és bizonyára vannak is bizo­nyos ideológiai nézeteltérések, a Szovjetunió a kapcsolat meg­határozójának azokat a tényezőket tekinti, amelyek egyesítik, összekötik a két ország törekvéseit. Koszigin szovjet miniszter- elnök pohárköszöntőjében hangsúlyozta: „A mérleg ngelve fel­tétlenül erősen arru az oldalra billen, ahol az van, ami egyesít bennünket“. így mindenekelőtt a Szovjetunió és Líbia közös né­zeteket vall az iperializmus elleni harc megítélésében. (Dzsul- lud a közelmúltban egyértelműen az Egyesült Államokat nevezte meg Líbia ellenségeként és a Szovjetuniót barátjaként.) A mostani tárgyalások alkalmával a szovjet vezetők ismét felhívták a figyelmet a közel-keleti rendezés egyetlen lehetsé­ges módozatára. Mint Koszigin mondotta, amíg az izraeli csa­patokat nem vonják ki valamennyi megszállt arab területről, s amíg nem biztosítják a palesztin nép törvényes jogait, a Közel- Keleten nincs lehetőség a tartós és igazságos békére. Ezt a kö­vetkezetes álláspontot nem véletlenül ismételte meg a szovjet miniszterelnök. Ugyanis a jelenlegi szakaszban Izrael és párt­fogói az átfogó rendezés helyett olyan félintézkedéseket próbál­nak előtérbe állítani, amelyek csak látszatmegoldást eredmé­nyezhetnek. A csapatszétválasztást éppen ezért úgy kell tekin­teni, mint első lépést az átfogó rendezéshez vezető úton. A szovjet—líbiai tárgyalások jelentőségét az is növeli, hogy olyan időszakban került sor Dzsallud moszkvai látogatá­sára, amikor izrael változatlan hevességgel folytatja katonai akcióit a szíriai frontszakaszon. A szovjet álláspont hangsúlyo­zása figyelmezte'és mindazoknak a köröknek, amelyek szeret­nék félmegoldásokkal lezárni a közel-keleti rendezés ügyét. Választások előtti aktivít ás a Szovjetunióban Moszkva — A Szovjetunióban befejeződött a választási kam­pány egyik fontos szakasza — a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa küldötteinek jelölése és regisztrálása. A kerületi választási bizott­ságok egyértelműen elfogadták Leonyid Brezsnyevnek, Nyiko- laj Podgornijnak és Alekszej Kosziginnak a képviselői je­löltségét. A regisztrált jelöltek között a legjobb munkások, koi­elvesztette gazdaságút. Elsősor­ban a 20 hektárnál kisebb gaz­daságok szűntek meg. Ezzel szemben a 20—50 hektáros gazdaságok száma 120 ezerről 173 ezerre nőtt, az 50 hektárt Nyugol-európai parasilgondok meghaladó nagybirtokok száma pedig 16 ezerről 24 ezerre emelkedett. A nyugatnémet kis- és középparasztok felszámoló­dása folytatódik. A feltétlenül szükséges gépek, műtrágya, s egyéb termékek megdrágulása méginkúbb meggyorsítja ezt a fejlődést. Hasonló a helyzet Olaszor­szágban. 1951-ben az olaszok 40 százaléka még a mezőgaz­daságban dolgozott. A kis és közepes terjedelmű gazdaságok felszámolásával kapcsolatban csak tavaly 180 ezer paraszt és családtagjai veszítették el meg­élhetési lehetőségüket. Olaszor­szág 1957. évi közös piaci csatlakozása óta több mint 2 millió 300 személyt sújtott a mezőgazdaság tőkés koncent­rációja. Hivatalos becslések szerint a hetvenes évek végéig további kétmillió személy vesz­ti el megélhetési lehetőségét a mezőgazdaságban. Olaszország­ban ez különösen drasztikus probléma, mert itt nagy a mun­kanélküliség, s a gazdaságukat elvesztő parasztok nehezen ta­lálnak munkát. További nyugat európai álla­mokban is hasonló a helyzet. Franciaországban 1956 óta 970 ezer kis- és közópgazdaságot nyeltek el a nagybirtokok. Nagy-Britanniában évente 20 ezer, Svédországban hétezer kis- és középparaszt vagyonát árverezik el. Hasonló fejlődést figyelhetünk meg Ausztriában és Dániában. Míg a szocialista országok a mezőgazdasági kér­dést a szocialista nagyüzemi termelésre való áttéréssel ol­dották meg, amely a kezdeti nehézségek után jólétet terem­tett a földműveseknek és a fal­vaknak, a tőkésállamok a me­zőgazdaság tőkés koncentráció­ját támogatják, amely koldus­botra juttatja a parasztok mil­lióit, akik kénytelenek bérmun­kásnak elszegődni a nagybirto­kokra vagy a gyárakba, vagy elég gyakran az utcára kerül­nek. Ám a tőkés nagyüzemi ter­melésre való folyamatos átté­rés sem biztosította a mezőgaz­dasági termékek árának stabili­tását s nem teremtette meg a nyugat-európai mezőgazdasági közös piac feltételeit. A tőkés­országokban a kiskereskedelmi árakat nem a felvásárlási árak­kal közvetlen összefüggésben szabják meg, hanem a felvá­sárló monopolszervezetek ma­ximális profitérdekeikkel össz­hangban határozzák meg az árakat. így tanúi vagyunk an­nak, hogy az angol kisparasz- tok jövedelme tavaly az előző évhez képest húsz százalékkal csökkent, viszont az élelmisze­rek kiskereskedelmi ára húsz százalékkal emelkedett. A fel­vásárló szervezetek kevesebbet fizetnek a földműveseknek, mint a múltban, de drágábban adják tovább az árut a keres­kedelemnek. Amennyiben pe­dig mégis hajlandók többet fi­zetni a parasztoknak, sokkal markánsabb a kiskereskedelmi árak emelkedése. Az NSZK-ban tavasszal 1,6 százalékkal csök­kent a hús felvásárlási ára, vi­szont a kereskedelemben tíz százalékkal drágult a hús. Sok ilyen példát említhetnénk. Az egyes közös piaci tagál­lamokban eltérő a mezőgazda- sági termelés színvonala, s ez kezdettől fogva megnehezítet­te a közös piac bevezetését. A tagállamok pénznemeinek elté­rő szilárdsága a további ko­moly akadály volt. Az NSZK már kezdetben annyi kivételt csikart ki magának a mező- gazdasági közös piacra vonat­kozó rendelkezésekből, hogy ez már kihatott a kezdeti alap- gondolatra — a mezőgazdasági termékek szabad kereskedel­mének lehetővé tevésére. A nyugati világpiaci mezőgazda- sági árak emelkedése után Franciaország mezőgazdasági termékeinek a Közös Piacon kí­vüli exportálásával kívánja pótolni az olajárak emelkedé­se okozta fizetési mérleg­hiányát. Olaszországnak olyan passzív a fizetési mérlege, hogy kénytelen volt korlátozni a termékek többségének behoza­talát, egyebek között a gabo­na, a hús és a zöldség beho­zatalát. A mezőgazdasági közös piac tehát lényegében össze­omlott. A réseket lehetetlenség betömni. A paraszoknak pedig ez gyakran nem is érdekük, mert az egyik országból való nagy behozatal a másik or­szágban u mezőgazdasági ter­mékek árának emelkedését vonja maga után. |ÁN BLANSKÝ hoztagok; szakemberek, a szov­jet népgazdaság különböző ágazatainak élmunkásai, tudó­sok, kulturális dolgozók, az in­telligencia és a fegyveres erők képviselői találhatók. Tekintettel arra, hogy a vá­lasztások június 16-án lesznek, teliát a nyári szabadságok ide­jén, a választóbizottságok java­solták, hogy a szavazók tekin­tet nélkül tartózkodási helyük­re adhassák le szavazatukat. A Szovjetunióban megkezdőd­tek a választók és a jelöltek összejövetelei. A szovjet embe­rek e találkozókon megismer­kednek képviselőikkel, és érté­kelik eddigi munkájuk ered­ményeit. Ezek az eredmények főleg az életszínvonal javítása terén kimagaslóak, hiszen az utóbbi három évben mintegy 34 millió ember lakáskörülményein javítottak jelentős mértékben. Űttoriaszok Belfastban Belfast — Északír szélsősé­ges elemek csütörtökön lopott autóbuszokból torlaszokat emel­tek Belfast utcáin, s ily módon igyekeznek megbénítani a fő­város forgalmát. Az ulsteri dol­gozók tanácsa szerdán felhívta az északír protestáns dolgozó­kat, hogy általános sztrájkkal fejezzék ki tiltakozásukat az északír parlament által kedden megszavazott úgynevezett Su- mingdale-i egyezmény ellen, amely szorosabb kapcsolatokat irányoz elő Írország és a Nagy- Biitanniához tartozó északír tartomány között. Londonderryben, Észak-íror- szág második legnagyobb váro­sában gyújtóbombákat dobtak egy hatalmas áruházra. A rob­banás komoly anyagi károkat okozott. Szerdán a zavargások újabb két halálos áldozatot követel­tek Newry északír kisváros kö­zelében, ahol brit katonák egy titkos fegyvergyárat fedeztek fel. Az ott „dolgozó“ két sze­mély söröshordókat töltött rob­banóanyagokkal. Mivel a bom­bagyártók ellenállást tanúsítot­tak, a katonák tüzet nyitottak rájuk, s mindkét személyt agyonlőtték. 1974. V. 17. 10 Kommentárunk Koppenhága — Mintegy tíz­ezer dán munkás lépett sztrájk­ba csütörtökön reggel a parla­mentben szerdán elfogadott kormányjavaslat miatt, amely egy „takarékossági program" keretében drasztikus adóemelé­seket vezetett be. A legna­gyobb fővárosi és vidéki napi­lapok a nyomdászok sztrájkja miatt csütörtökön nem jelentek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents