Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-17 / 115. szám, péntek
A kommunisták is helyet kaptak a portugál kormányban Bocsássák szabadon Arismendit! Lisszabon — A kommunisták is helyet kaptak a portugál kormányban, amely csütörtökön délután tette le a hivatali esküt Antoni de Spinola tábornok, a szerdán kinevezett államelnök kezébe. Dr. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára tárcanélküli miniszterként, Avelino Pacheco Gonsalvez pedig munkaügyi miniszterként tevékenykedik majd. A várakozásnak megfelelően a miniszterelnöki tisztet Adeli- no Palma de Carlos liberális politikus tölti be és a 15 miniszter között a kommunisták mellett három szocialista is található. Mario Soares, a szocialista párt vezetője, a külügyi tárcát ’-apta. A 15 tagú kabinet az április végén hatalomra került katonai vezetés által hozott döntés értelmében legkésőbb március végéig marad hivatalban, addig ugyanis általános választásokat kell tartani az országban. A kormány tagjai: Külügyminiszter: Mario Soares (szocialista), belügyminiszter: Magal- haes Mota (Demokratikus Néppárt), a tengerentúli ügyek minisztere: Antonio de Almeida Santos, hadügyminiszter: Mario FirmiJio Miguel (liberális), igazságügyminiszter: Francisco Salgado Zenha, gazdasági koordinálás minisztere: Vasco Vie- ira de Aimeida (liberális), közoktatásügyi miniszter: Raul Re- go, szociálisügyi miniszter: Mario Muriéira, munkaügyi miniszter: Avelino Pacheco Gonzalves (kommunista), tárcanélküli miniszter: Alvaro Cunhal (kommunista). Egyenlő esélyek Párizs — A Figaro csütörtöki számában ismerteti a Sofres intézet által május 14-én végzett közvéleménykatatás eredményét, amely megerősíti az IFOP intézetnek a France-Soirban szerdán közölt megállapítását: A francia Választók pontosan 50—50 százalékos arányban készülnek Mitterrand-ra, illetve Giscard ď Estaing-ra szavazni. A Nation, az UDR lapja szerint az esélyek jelenleg ugyan egyenlőeknek látszanak, de a korábbi közvélemény kutatási eredményekhez viszonyítva inkább Mitterrand javára lehet felfedezni kedvező tendenciát, mert a múlt hét végén még Giscard d’Estaing számára mutatkozott némi előny, a Nation szerint ez nyilván annak következménye, hogy a választók egy része aggódik amiatt, hogy Giscard d’Estaing győzelme esetén kiéleződne a szociálpolitikai feszültség az országban. Giscard d'Eslaing most választási kampányában éppen azt hangsúlyozza, hogy „minden francia elnöke“ kíván lenni és szociálpolitikai reformokat bajt majd végre. Mitterrand szerdán este Mar- seille-ben elhangzott beszédében viszont arra mutatott rá, hogy a franciáknak nemcsak két személy, hanem két merőben különböző társadalmi felfogás, két politika között kell választ aniok: „A kastélyok és páncélszekrények" politikája és a megújhodás és a társadalmi igazságosság politikája közöli. Mitterrand mintegy 30 000 főnyi tömeg előtt beszélt Mar- seille-ben, és egyidejűleg Lyonban is 25 000-en vettek részt a baloldali pártok és szakszervezetek közös nagygyűlésen. Georges Marchais, az FKP főtitkára Lyonban- hangsúlyozta, hogy Giscard d’Estaing győzelme a kalandok, a bizonytalanság. korszakát nyitná meg. Buenos Aires — Rodney Aris- mendinek, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkárának élete veszélyben forog, ezért valamennyi demokratikusan gondolkodó ember kötelessége, hogy támogassa az első titkár megmentésére irányuló mozgalmat — hangsúlyozza az uruguayi szakszervezeti központ (CNT) felhívása. Mint ismeretes, az 1973 júniusában végrehajtott „palotaforradalom“ után a Bordaberry-re- zsim betiltotta a kommunista pártot. Moszkva — A szovjet dolgozók nevében a Szovjetunió szakszervezeteinek össz-szövet- ségi központi tanácsa határozott tiltakozását fejezte ki az uruguayi hazafiak és demokraták önkényes üldözése miatt. A moszkvai napilapok több cikket közöltek az uruguayi helyzetről. A Krasznaja Zvezda rámutat, hogy „Uruguay a Icg- dilhödtebb reakció diktatúrájává változott." A Szakszervezeti Világszövetség irodájának nyilatkozata felhívja a szakszervezeteket, hogy fejtsenek ki széles körű aktivitást Uruguay dolgozóinak támogatására. A világszövetség tiltakozását fejezte ki Arismen- dynek a letartóztatása miatt. DRASZTIKUS ADÓEMELÉSEK DÁNIÁBAN A második világháború után a nyugat-európai államok gazdaságpolitikája a mezőgazdaságban a gyors tőkés koncentrációra irányult, később pedig a mezőgazdasági közös piac megteremtése volt a célja. A koncentráció szükségességét azzal indokolták, hogy csak a nagyobb vállalatok lehetnek jövedelmezők és állhatják a konkurrenciát a külföldi szállítókkal. Egyes nyugat-európai kormányok éveken át céltudatosan tervezték a kis- és középbirtokok számának csökkentését, s hozzácsatolásukat a nagyvállalatokhoz. Adókedvezményekkel, szubvenciókkal és kiviteli pótlékokkal szilárdították a nagyobb mezőgazda- sági üzemek helyzetét s így lehetővé tették nekik, hogy felfalják a kisebb vállalatokat. A nyugatnémet kormány „zöld terve" megjelöli a kis és közepes mezőgazdasági üzemek számának évente várható csökkenését és ennek meggyorsítására irányuló számos intézkedést tartalmaz. A burzsoá kormányok törekvésének megvolt az eredménye: a parasztok millióinak vagyonát verték dobru, s az egykori tulajdonosok mezőgazda- sági munkások vagy ipari dolgozók lettek. Hasonló sors érte felnőtt családtagjaikat is. Tavaly az NSZK-ban a nagyobb mezőgazdasági üzemek 28 500 mezőgazdaságot faltak fel. Az 1960—1973. évi adatok még élesebben rávilágítanak erre az irányzatra. A parasztgazdaságok száma ez alatt az idő alatt 1 millió 400 ezerről 960 ezerre csökkent, ami azt jelenti, hogy minden harmadik földműves A sztrájkoló munkások tömege délelőtt a parlament épülete elé vonult, hogy tiltakozzék a döntés miatt. A szakszervezetek által szervezett tömeggyűlésen a három munkáspárt vezetői mondtak beszédet: a kommunisták képviseletében Knud Jespersen, a szociáldemokraták nevében Anker Jör- gensen és a szocialista néppártiak küldötteként Gert Peter- sen. persona non grata Buenos Aires — Buenos Aires városi tanácsa persona non gra- ta-nak, azaz nem kívánatos személynek nyilvánította Pinochet tábornokot, a chilei katonai junta vezetőjét, aki csütörtökön Paraguayból hazatérőben — négyórás látogatást tett a Buenos Aires-i repülőtéren. Pinochet tábornok három napig folytatott hivatalos tárgyalásokat Stroessner paraguayi államelnökkel. Mexikóváros — A mexikói Daily Excelsior című napilap legutóbbi számában chilei egyházi vezetők jelentését közölte a katonai junta embereinek kegyetlenkedéseiről. A jelentés részletesen leírja a junta börtöneiben végzett elektromos sokkolásokat, égő cigarettával, savakkal és egyéb eszközökkel végrehajtott kínzásokat. Kiszabadulásuk előtt a foglyoknak nyilatkozatot kellett aláírniuk, amelyben az állt, hogy a börtönben jól bántak velük. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA DZSALLUD MOSZ K VÁRA N A sszad szíriai elnök közelmúltban tett szovjetunióbeli láto- ** gatását követően Moszkvában kedd óta ismét vezető arab politikus folytat tárgyalásokat. Dzsallud líbiai kormányfőt szerdán fogadta Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök. Az esemény kétségtelen jelentőségű mind a szovjet—líbiai kapcsolatok, mind a Szovjetunió és általában az arab világ barátsága szempontjából. Dzsallud kormányfő néhány nappal ezelőtt a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában e kettős megközelítésben fogta össze látogatásának jelentőségét. Mint mondotta: a szovjet—líbiai barátság alapja a célok egysége, s ez állandó jelleget kölcsönöz a két ország barátságának. A Szovjetunió következetes álláspontja a közel-keleti kérdésben, együttműködése az arab államokkal a döntő tényezőt jelenti az imperializmus támadásának visszaverésében — hangsúlyozta a líbiai miniszterelnök. A szovjel—líbiai barátságot Moszkvában is állandó és nem átmeneti jellegű tényezőnek tartják. Noha kétségtelen, az elmúlt időszakban Kadhafi elnök néhány megnyilatkozásából az derült ki, hogy a két fél között voltak és bizonyára vannak is bizonyos ideológiai nézeteltérések, a Szovjetunió a kapcsolat meghatározójának azokat a tényezőket tekinti, amelyek egyesítik, összekötik a két ország törekvéseit. Koszigin szovjet miniszter- elnök pohárköszöntőjében hangsúlyozta: „A mérleg ngelve feltétlenül erősen arru az oldalra billen, ahol az van, ami egyesít bennünket“. így mindenekelőtt a Szovjetunió és Líbia közös nézeteket vall az iperializmus elleni harc megítélésében. (Dzsul- lud a közelmúltban egyértelműen az Egyesült Államokat nevezte meg Líbia ellenségeként és a Szovjetuniót barátjaként.) A mostani tárgyalások alkalmával a szovjet vezetők ismét felhívták a figyelmet a közel-keleti rendezés egyetlen lehetséges módozatára. Mint Koszigin mondotta, amíg az izraeli csapatokat nem vonják ki valamennyi megszállt arab területről, s amíg nem biztosítják a palesztin nép törvényes jogait, a Közel- Keleten nincs lehetőség a tartós és igazságos békére. Ezt a következetes álláspontot nem véletlenül ismételte meg a szovjet miniszterelnök. Ugyanis a jelenlegi szakaszban Izrael és pártfogói az átfogó rendezés helyett olyan félintézkedéseket próbálnak előtérbe állítani, amelyek csak látszatmegoldást eredményezhetnek. A csapatszétválasztást éppen ezért úgy kell tekinteni, mint első lépést az átfogó rendezéshez vezető úton. A szovjet—líbiai tárgyalások jelentőségét az is növeli, hogy olyan időszakban került sor Dzsallud moszkvai látogatására, amikor izrael változatlan hevességgel folytatja katonai akcióit a szíriai frontszakaszon. A szovjet álláspont hangsúlyozása figyelmezte'és mindazoknak a köröknek, amelyek szeretnék félmegoldásokkal lezárni a közel-keleti rendezés ügyét. Választások előtti aktivít ás a Szovjetunióban Moszkva — A Szovjetunióban befejeződött a választási kampány egyik fontos szakasza — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldötteinek jelölése és regisztrálása. A kerületi választási bizottságok egyértelműen elfogadták Leonyid Brezsnyevnek, Nyiko- laj Podgornijnak és Alekszej Kosziginnak a képviselői jelöltségét. A regisztrált jelöltek között a legjobb munkások, koielvesztette gazdaságút. Elsősorban a 20 hektárnál kisebb gazdaságok szűntek meg. Ezzel szemben a 20—50 hektáros gazdaságok száma 120 ezerről 173 ezerre nőtt, az 50 hektárt Nyugol-európai parasilgondok meghaladó nagybirtokok száma pedig 16 ezerről 24 ezerre emelkedett. A nyugatnémet kis- és középparasztok felszámolódása folytatódik. A feltétlenül szükséges gépek, műtrágya, s egyéb termékek megdrágulása méginkúbb meggyorsítja ezt a fejlődést. Hasonló a helyzet Olaszországban. 1951-ben az olaszok 40 százaléka még a mezőgazdaságban dolgozott. A kis és közepes terjedelmű gazdaságok felszámolásával kapcsolatban csak tavaly 180 ezer paraszt és családtagjai veszítették el megélhetési lehetőségüket. Olaszország 1957. évi közös piaci csatlakozása óta több mint 2 millió 300 személyt sújtott a mezőgazdaság tőkés koncentrációja. Hivatalos becslések szerint a hetvenes évek végéig további kétmillió személy veszti el megélhetési lehetőségét a mezőgazdaságban. Olaszországban ez különösen drasztikus probléma, mert itt nagy a munkanélküliség, s a gazdaságukat elvesztő parasztok nehezen találnak munkát. További nyugat európai államokban is hasonló a helyzet. Franciaországban 1956 óta 970 ezer kis- és közópgazdaságot nyeltek el a nagybirtokok. Nagy-Britanniában évente 20 ezer, Svédországban hétezer kis- és középparaszt vagyonát árverezik el. Hasonló fejlődést figyelhetünk meg Ausztriában és Dániában. Míg a szocialista országok a mezőgazdasági kérdést a szocialista nagyüzemi termelésre való áttéréssel oldották meg, amely a kezdeti nehézségek után jólétet teremtett a földműveseknek és a falvaknak, a tőkésállamok a mezőgazdaság tőkés koncentrációját támogatják, amely koldusbotra juttatja a parasztok millióit, akik kénytelenek bérmunkásnak elszegődni a nagybirtokokra vagy a gyárakba, vagy elég gyakran az utcára kerülnek. Ám a tőkés nagyüzemi termelésre való folyamatos áttérés sem biztosította a mezőgazdasági termékek árának stabilitását s nem teremtette meg a nyugat-európai mezőgazdasági közös piac feltételeit. A tőkésországokban a kiskereskedelmi árakat nem a felvásárlási árakkal közvetlen összefüggésben szabják meg, hanem a felvásárló monopolszervezetek maximális profitérdekeikkel összhangban határozzák meg az árakat. így tanúi vagyunk annak, hogy az angol kisparasz- tok jövedelme tavaly az előző évhez képest húsz százalékkal csökkent, viszont az élelmiszerek kiskereskedelmi ára húsz százalékkal emelkedett. A felvásárló szervezetek kevesebbet fizetnek a földműveseknek, mint a múltban, de drágábban adják tovább az árut a kereskedelemnek. Amennyiben pedig mégis hajlandók többet fizetni a parasztoknak, sokkal markánsabb a kiskereskedelmi árak emelkedése. Az NSZK-ban tavasszal 1,6 százalékkal csökkent a hús felvásárlási ára, viszont a kereskedelemben tíz százalékkal drágult a hús. Sok ilyen példát említhetnénk. Az egyes közös piaci tagállamokban eltérő a mezőgazda- sági termelés színvonala, s ez kezdettől fogva megnehezítette a közös piac bevezetését. A tagállamok pénznemeinek eltérő szilárdsága a további komoly akadály volt. Az NSZK már kezdetben annyi kivételt csikart ki magának a mező- gazdasági közös piacra vonatkozó rendelkezésekből, hogy ez már kihatott a kezdeti alap- gondolatra — a mezőgazdasági termékek szabad kereskedelmének lehetővé tevésére. A nyugati világpiaci mezőgazda- sági árak emelkedése után Franciaország mezőgazdasági termékeinek a Közös Piacon kívüli exportálásával kívánja pótolni az olajárak emelkedése okozta fizetési mérleghiányát. Olaszországnak olyan passzív a fizetési mérlege, hogy kénytelen volt korlátozni a termékek többségének behozatalát, egyebek között a gabona, a hús és a zöldség behozatalát. A mezőgazdasági közös piac tehát lényegében összeomlott. A réseket lehetetlenség betömni. A paraszoknak pedig ez gyakran nem is érdekük, mert az egyik országból való nagy behozatal a másik országban u mezőgazdasági termékek árának emelkedését vonja maga után. |ÁN BLANSKÝ hoztagok; szakemberek, a szovjet népgazdaság különböző ágazatainak élmunkásai, tudósok, kulturális dolgozók, az intelligencia és a fegyveres erők képviselői találhatók. Tekintettel arra, hogy a választások június 16-án lesznek, teliát a nyári szabadságok idején, a választóbizottságok javasolták, hogy a szavazók tekintet nélkül tartózkodási helyükre adhassák le szavazatukat. A Szovjetunióban megkezdődtek a választók és a jelöltek összejövetelei. A szovjet emberek e találkozókon megismerkednek képviselőikkel, és értékelik eddigi munkájuk eredményeit. Ezek az eredmények főleg az életszínvonal javítása terén kimagaslóak, hiszen az utóbbi három évben mintegy 34 millió ember lakáskörülményein javítottak jelentős mértékben. Űttoriaszok Belfastban Belfast — Északír szélsőséges elemek csütörtökön lopott autóbuszokból torlaszokat emeltek Belfast utcáin, s ily módon igyekeznek megbénítani a főváros forgalmát. Az ulsteri dolgozók tanácsa szerdán felhívta az északír protestáns dolgozókat, hogy általános sztrájkkal fejezzék ki tiltakozásukat az északír parlament által kedden megszavazott úgynevezett Su- mingdale-i egyezmény ellen, amely szorosabb kapcsolatokat irányoz elő Írország és a Nagy- Biitanniához tartozó északír tartomány között. Londonderryben, Észak-íror- szág második legnagyobb városában gyújtóbombákat dobtak egy hatalmas áruházra. A robbanás komoly anyagi károkat okozott. Szerdán a zavargások újabb két halálos áldozatot követeltek Newry északír kisváros közelében, ahol brit katonák egy titkos fegyvergyárat fedeztek fel. Az ott „dolgozó“ két személy söröshordókat töltött robbanóanyagokkal. Mivel a bombagyártók ellenállást tanúsítottak, a katonák tüzet nyitottak rájuk, s mindkét személyt agyonlőtték. 1974. V. 17. 10 Kommentárunk Koppenhága — Mintegy tízezer dán munkás lépett sztrájkba csütörtökön reggel a parlamentben szerdán elfogadott kormányjavaslat miatt, amely egy „takarékossági program" keretében drasztikus adóemeléseket vezetett be. A legnagyobb fővárosi és vidéki napilapok a nyomdászok sztrájkja miatt csütörtökön nem jelentek meg.
