Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-16 / 114. szám, csütörtök

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE

a népgazdaság tndamdnirnsmílszaki fejlesztése imseii i

1974.

V. 16.

/Folytatás a 4. oldalról)

nem termelő területen is. Nem szabad megengedni, hogy a munkaerőnövekedést ezen a területen elnyelje a kisipari munkamódszerek és technológiák mindmáig döntő méretű aránya. Ezért itt is hangsúlyozzuk, hogy feltétlenül teeh- nizálni kell különösen a szolgáltatásokat, a kereskedelmet, és szükség van az irányítás és a munkaszervezés tudományos módszerére.

A tudományos-műszaki fejlődésnek érezhetőbben kell behatolnia minden olyan területre, ahol fel kell számolni a fizikailag megerőltető munkát, az egészségre ártalmus munka- környezetet, vagy pedig ahol az a feladat, hogy megkönnyítsük a nők munkáját.

Fejlődést értünk el az alapvető termelés gépesítésében és néhány ágazatban az automatizálás fejlesztésében is. Ennek ellenére a népgazdaság több ágazatában és szakaszán a gépesítés alacsony fokú. ilyen terület például a segédmunka, a manipuláció, a szállítás, a csomagolás és a tárolás, amely közel egymillió embert foglalkoztat.

A Raktárgazdálkodásunk

mérlege 110 000 raktár, 385 négyzetméter átlagos területtel, inig a világszínvonal 1000 négyzetméter. Ennek következtében raktárainkban alacsony a műszaki színvonal és a,munkaszervezés, nehezen érvényesíthető a gépesítés és az anyag- mozgatás hatékony irányítása a számítástechnika felhasználása, val. Ezért úgy kell megoldanunk a raktárak nagyobb koncentrálását, hogy azok a nagy ipari központokban, különösen Prágában létesüljenek.

Az ezen a területen a kormány által elfogadott állami racionalizálási programot nem teljesítik következetesen, ezért nem eredményez döntö javulást. A program céljait el kell mélyíteni, és arra kell törekedni, hogy erősebben befolyásolja a feielősebb központi szerveket annak érdekében, hogy irányítsák a nyersanyagok, az anyagok, a késztermékek és a kereskedelmi termékek körforgását az ellátó szervezetekben, meggyorsítva a készletforgalmat és rugalmasabbá téve az ellátást. Az irányítás minden fokán következetesen kell törekedni az anyagáramlás optimalizálásának észerösítésére. E tartalékok közül igen sokat nagyobb beruházási költségek nélkül, lehet mozgósítani. Különleges figyelmet igényel azoknak a komplex feltételeknek a kialakítása, amelyek lehetővé teszik az órucsoportosltási rendszert és a kontejneresítést, ezek műszaki és termelési alapjainak megoldását a KGST által elfő. gadott rendszerhez kötődve.

A társadalmi munkatermelékenység fejlesztésében növekvő szerepe van a termelő és az Irányító folyamatok kiberneti- zálásának. Az új számító és szabályozó eszközök kialakítják az irányítás döntő átépítésének alapjait, és kifejezően bővítik a munka minőségének és termelékenységének növekedési lehetőségét.

A KGST országok tudósai, konstruktőrjei és munkásai közős erőfeszítésével kifejlődött a számítástechnika harmadik nemzedékének egységes rendszere. E rendszer kialakításában részt vett Csehszlovákia is, amely a közös számítógépsor egyikét fejlesztette ki és gyártja, ezenkívül számos kiegészítő berendezést termel. A számítástechnika az egyik leggyorsabban fejlődő gépipari ágazat. Termelésének volumene 1973-ban elérte csaknem a 2 milliárd koronát és 1985-ig V milliárd koronára növekszik. A tudományos-műszaki fejlesztés elsőrendű feladatának tartjuk a számítógépek és kiegészítő berendezések további nemzedékeinek a kutatását és fejlesztését, szoros együttműködésben a szocialista országokkal.

Ebben az ötéves tervben több mint 440 számítógépet vezetünk be a népgazdaságba,

közülük 160 a KGST-országok egységes számítógép rendszerébe tartozik, amelyeket 1973-tól alkalmazunk népgazdaságunkban. A jövő ötéves tervben az újonnan vezetett számítógépek száma megkétszereződik, s közülük több mint 80 százalék, vagyis 750 az egységes rendszerbe tartozó számítógép lesz. Ezzel még jobban kidomborodik e számítástechnika

helyes orientációjának, alkalmazásuk idejében való előkészítésének és teljes kihasználásuknak a kérdése.

Eddig a számítástechnika

bevezetésében számos gyenge pont mutatkozik, s ezek csökkentik e gépek hatékonyságát. A programok előkészítése, a káderek felkészítése és elhelyezése fogyatékosságainak következtében a számítógépeket gyakran lassan állítják munkába és kevéssé használják ki. E gépekkel túlnyomórészt csak a szokásos adminisztratív ügyvitelt végzik, s csak kevéssé használják fel a döntések tökéletesítésére a tervezés során, a beruházások irányításában, a termelési és a kiviteli programok optimális meghatározásában. Valamennyi minisztériumban és termelési gazdasági egységben feltétlenül elemzést keli végezni, és intézkedéseket kell hoznunk a fogyatékosságok kiküszöbölésére.

Hasonlóképpen, mint a Szovjetunió és más szocialista országok, a számítástechnikát az automatizált irányítási rendszerek műszaki bázisaként igyekszünk érvényesíteni. Arról van szó, hogy a számítógép-rendszereket felhasználjuk az irányítási kapcsolatok, a szervezeti struktúrák új racionális elrendezésére, a tájékoztatások megbízhatóságának növelésére és a döntések objektivizálására.

Az automatizált irányítási rendszerek alapja a technológiai termelési folyamatok irányításának automatizálása.

Ezért a számítástechnika beve tését is mindenekelőtt erre a területre kell irányítanunk, s ebhez mielőbb meg kell teremteni a szükséges tervezési és káderfeltételeket. Fokozatosan arra fogunk törekedni, hogy a termelési folyamatok irányításának automálizálása a vállalatok és szakágazatok egész automatizált irányítási rendszerévé növekedjék. Ennek tetőfokát a gazdaság központi automatizált irányítási rendszere alkotja majd, ami lehetővé teszi a kapcsolatok kiépítését a KGST többi tagállamának hasonló rendszereivel.

A számítástechnika egyre nagyobb tért hódít a társadalom életének számos területén. Nagyobb mértékben kell arra törekedni, hogy hozzáférhetőbbé váljék, hogy mindennapos segítséget nyújtson a termelés műszaki gazdasági színvonalának, az egész népgazdaság színvonalának emelésében és az Irányítás tudományos alapokra való helyezésében. A fő és a szakiskoláktól már most megkívánjuk, hogy biztosítsák a szakképzett dolgozók előkészítését a számítástechnika és az automatizálás hatékony fejlesztése és felhasználása érdekében.

Nagyobb figyelmet a termékek műszaki-gazdasági színvonalának

A tudományos műszaki fejlesztés további fontos feladata a termékek műszaki és gazdasági színvonalának emelése és a termelési programok módosítása. Ebben látjuk a termelés hatékonysága növelésének, a külkereskedelemnek és a társadalmi szükséglet tökéletesebb kielégítésének egyik legnagyobb tartalékát. A CSKP KB 1972. évi februári ülése határozatainak alapján számos vállalat kidolgozta gyártmáfty- fejleszlési programját és. gyorsabbá tette az új gyártmányok bevezetését. 1973-ban több mint 8000 új terméket termeltünk, több mint 25 milliárd korona értékben, ami a termelt áruk mintegy 13 százalékát teszi ki.

Ennek ellenére a gyakorlati tapasztalatok, a pártszervek és -szervezetek ismeretei és az emberek véleménye azt mutatja, hogy még sok a javítanivaló a termékek műszaki színvonala és minősége tekintetében. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a ©misztériumok, a főigazgatóságok és a vállalatok, az átvevő szervezetek aktív részvételével a VI. ötéves terv előkészítése folyamán behatóan elemezzék a gyártmányok műszaki-gazdasági színvonalát és kidolgozzák a gyárt- mányfejlesztési programokat, biztosítva a gyártmányok kiváló minőségét és esztétikai színvonalát.

A termékek magas műszaki színvonalának és tökéletességének elérése és fenntartása rendkívül nagy igényeket támaszt a vállalatok gyártmányfejlesztési aktivitásával szemben. Nem könnyű világszínvonalú termékeket gyártani és ezt a színvonalat meg is tartani. A gyártmányfejlesztési ciklus világviszonylatban egyre gyorsul. Annál is inkább meg kell követelnünk, hogy a termékek magas műszaki színvonala és tökéletessége minden egyes vállalat becsületbeli ügye és érdeke legyen, ez legyen az egyik fő kritérium a vállalat értékelésekor és a vezető gazdasági dolgozók munkája színvonalának elbírálásakor. A központi bizottság elnöksége és a szövetségi kormány intézkedéseket hagyott jóvá a termékek minőségének irányítására. A központi szerveknek következetesebben kell biztosítaniuk ezeknek az intézkedéseknek a teljesítését, s szigorúan gondoskodniuk kell a progresszív normák és szabványok kialakításáról és megtartásáról.

Az egész népgazdaság műszaki és gazdasági színvonalának emelésében rendkívüli szerepe van a gépiparnak. Az ipari termelésnek 30 százalékát, a kivitelnek csaknem 5U százalékát alkotja, és négyötöd rész ben fedezi a népgazdaság gép és berendezésszükségletét.

A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításávul a gépiparnak mint az egész gazdaság műszaki fejlődését dinamizáló ágazatnak a szerepe tovább növekszik. Ezért különös igényeket támasztunk munkájának eredményeivel szemben. Ezt nem ítélhetjük meg csupán a terv mennyiségi teljesítése alapján, hanem főként aszerint kell megítélnünk, hogyan segíti a gépipar a műszaki színvonal emelését, hogyan befolyásolja az általa szállított termelőeszközökkel a munka termelékenységének növekedését az átvevő ágazatokban, hogyan teljesíti határidő és minőség tekintetében a beruházások szükségleteit, és hogyan elégíti ki a bel- és a külkereskedelem egyre igényesebb követelményeit.

Ahhoz, hogy a gépipar teljesíthesse e feladatait, az irányító dolgozóknak behatóbban kell megismerniük a népgazdaság gépipari szükségleteit és helyesebben kell előrelátniuk fejlődésüket, sokkal intenzívebben ás hatékonyabban kell megvalósítani a műszaki fejlesztést, határozottabban kell törekedni a termelési alap koncentrálására és szakosítására, valamint optimális kihasználására.

A gépipari dolgozók eredményeinek pozitív értékelése mellett még sok a tartalék ebben az ágazatban. Ezekre figyelmeztetett a CSKP XIV. kongresszusa, amikor feladatul tűzte ki a gépipari termelési választék leszűkítését, struktúrájának fokozatos átépítését, felhasználva a szocialista integráció, mindenekelőtt a Szovjetunióval való integráció lehetőségeit, a termelőhelyek és a kutatási alap koncentrálását a fő fejlesztési ágazatokra és termékekre. Az Ilyen eljárás feltétlen szükségességét alátámasztja az a tény, hogy a gépipari ágazatok teljes egyhar- madának terjedelme igen csekély, s közülük átlagosan mindegyik csak 0,2 százalékát alkotja az egész gépipari termelésnek. Emellett egy ágazat termelése 10, sőt több termelési egységben valósul meg. Ez az állapot ugyanakkor azt bizonyítja, hogy gépiparunkban még távolról sem használjuk ki a termelési programok célszerű átcsoportosításának, szakosításának, hasonló termelésekbe való összpontosításának a lehetőségeit. Ugyanakkor e folyamatok feltétlenül szükségesek a termelés hatékonysága, a tudomány és a technika e r edm én v ei n ek felhasználása érdekében.

Egyes gépipari ágazatok nem rendelkeznek megfelelő kutatási-fejlesztési kapacitással, holott a CSSZSZK kutatási-fejlesztési alapja dolgozóinak csaknem 50 százaléka a gépiparban dolgozik. Sőt, egyes esetekben a kutatás és a fejlesztés jelentős eredményei a termelési kapacitások hiánya miatt nem használhatók fel gyorsan és maradéktalanul.

A gépipari termelés struktúrája megoldásához vezető első lépés a kiválasztott fejlesztési fő programok megvalósítása, amelyeket az V. ötéves terv tartalmaz. Teljesítésük eredményei elvben a kitűzött feladatok helyességét és reális voltát bizonyítják.

De bírálóan meg kell állapítani, hogy a gépipar struktúrájának komplex megoldása, a XIV. kongresszuson kitűzött kulcsfeladatnak a megoldása, aj ni nagy jelentőségű a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása szempontjából a gépiparban és a népgazdaságban — még nem halad megfelelő ütemben előre. Ez mindenekelőtt a kevéssé erélyes és lassú megoldás, valamint a távlatokkal nem rendelkező termelés elégtelen korlátozásának a következménye.

Az Illetékes szervek elsőrendű feladata a legrövidebb időn belül kidolgozni a csehszlovák gépipar struktúrája fejlesztésének komplex programját a népgazdaság hosszú tartamú szükségletei és a nemzet közi munkamegosztásban való ije- kapcsolódásunk alapján. Ennek részeként megfelelő változtatásokat kell eszközölni a kutatási és a fejlesztési alap struktúrájában is, hogy koncentrálásával és irányzatával teljes mértékben biztosítsa a fejlesztési fő programok teljesítését és a további strukturális változtatásokat. A továbbiakban szükség van az egyéb termelési programok korlátozására és a távlatokkal nem bíró termelési ágak felszámolására, mert ez a haladó termelési programok gyors és elsődleges fejlesztésének alapvető reális tartaléka.

A gépipar kulcsfontosságú feladatai

A gépiparb«n megvalósítandó strukturális változtatások során döntő fontosságú a gépipar kutatási-fejlesztési alapja, amelynek hozzá kell járulnia a gépek és berendezések műszaki-gazdasági paramétereinek növeléséhez, az automatizáláshoz, a komplex technológiai rendszerek megoldásához és megbízhatóságuk növeléséhez.

Figyelmet érdemel főként a textilipari gépek további fejlesztése. A vetélő nélküli szövőgépek sikerei kell, hogy arra vezessenek bennünket, hogy a termelési programok célszerű átcsoportosításával már most gyors ütemben kialakítsuk a legkorszerűbb szövőgéptípusok fcontis) gvárása optimális terjedelmének feltételeit. A termelés növelésével kell megszilárdítanunk pozíciónkat a külföldi piacokon, főként a BD—200-as fonógépek gyártásával, ugyanakkor biztosítani kell a hazai szükséglet fedezését is.

Gyorsabb fejlesztést igényel a számítástechnika is, amely már ma jó műszaki színvonalat ért el, és biztosítani kell az értékesítést a szocialista országokkal kötendő hosszú lejáratú egyezményekkel.

A mezőgazdasági nagyüzemi termelés számára a gépiparnak a nemzetközi munkamegosztás keretében a nagy teljesítményű traktorok, valamint a mezőgazdasági géprendszerek és berendezések gyártását kell fejlesztenie. Ezek a gépek a behozott gépekkel együtt fokozatosan biztosítják a mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszának komplex gépesítését.

Számos ágazatban, főként a gépkocsiiparban és a vegyi gépiparban elsődlegesen biztosítani kell a nemzetközi megállapodásokból származó kötelezettségeket. Erre célszerűen összpontosítani kell a beruházási eszközöket, mindenekelőtt racionálisabban kell kihasználni a meglevő termelőhelyeket,

és célszerűbben be kell avatkozni a termelési programokba, hogy korlátozzuk a kevésbé hatékony termelést.

A finális termékek műszaki színvonalának emelése és a szállítások rugalmassága megköveteli a komplettízáló szakágazatok elsődleges fejlesztését. Ez főként a gyenge- és az erősáramú elektrotechnikára, a mérő- és szabályozó technikai berendezésekre vonatkozik, amelyeket gyorsabban kell fejleszteni az egész gépipar fejlesztési üteménél.

A magasabb fokú munkatermelékenység, a műszaki színvonal, a minőség és a termékek megbízhatóságának növekedése a gépiparban a csomópontok, az alkatrészek és a technológia szakosításának növelésétől függ. Ezért nem tűrhetjük el tovább azokat a törekvéseket, hogy egyes termelési-gazdasági egységek és vállalatok nagy költséggel az ösz- szes komplettizáciős terméket gyártsák, hanem ragaszkodni kell szakosított részlegek kialakításához a meglevő termelőhelyeken, s ott kell biztosítani az összegyűjtött termelést, mégpedig magas fokú gépesítéssel és automatizálással. Ez megköveteli a fegyelem megszigorítását és a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendszeres tökéletesítését.

Ahhoz, hogy a gépipar csúcs- technikával láthassa el a többi ágazatot, önmagát is el keüi látnia. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a gépipar termelési alapjában lassan növekszik a szerszámautomaták és félautomata gépek hányada, lassú a komplex technológiák, a tér* melésv magasabb fokú gépesítésének és automatizálásának a bevezetése. Ezeknek a követelményeknek jobban megfelelnek a számirányítású gépek és a rugalmas megmunkáló- rendszerek, amelyek elősegítik a gépek jobb időbeli kihasználásának lényeges növelését, s ezáltal a gépiparban a munkatermelékenység fokozását is.

A mezőgazdaság intenzív fejlesztése

A tudomány és a technika egyre fontosabb szerepet tölt be szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésünk fejlesztésében. A mi feltételeink között, amikor gyakorlatilag kimerítettük a mezőgazdasági földalap kiterjesztésének lehetőségeit, amikor nincs elegendő fontos mezőgazdasági nyersanyagforrásunk, és amikor csökken a munkaerők száma, a mezőgazdasági termelés további hatékony növelésének egyedüli útja az imtenzifikálás, az ipari módszerek alkalmazása és a tudományos-műszaki haladás érvényesítése.

A gyors fejlődés a kemizá* lás, a termelési folyamatok gépesítése terén, a növények és a gazdasági állatok genetikai potenciáljának jobb kihasználása, a termelés szervezésének

(Folytatás a 6. oldalon/