Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-16 / 114. szám, csütörtök

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE e népgazdaság tndoniánvos-mnszaki fejlesztése kérdéséiről /Folytatás a 3. oldalról) tepvüttmflködés biztosítja nép­gazdaságunk hosszú távú stabi­litását és fejlődési távlatát. Er­ről most ismét meggyőződhe­tünk, amikor népgazdaságunkat a lökés piac kedvezőtlen hatá­sa ellenére sem fenyegeti gaz­dasági és szociális Ingadozás. Ez azonban nem eredményezhe­ti, hogy gondtalanul gazdálko­dunk a nyersanyagokkal, az anyagokkal és az energiával. Ez már csak azért sem lehetsé­ges, mert a szükséglet egy ré­szét a tőkés és a fejlődő orszá­gokból behozatallal kell fedez­nünk. Ehhez mérten nftgérez- zük a nyersanyagok világpiaci ára emelkedésének következ­ményeit. Ezért az Idei tervben operatív intézkedésekkel reagá­lunk a kialakult helyzetre. Ezeket a hatásokat aktív úton Igyekszünk megoldani. Éspedig a k’vitel és nz export pénzügyi eredményének növelésével és a -komplex szocialista racionalizá­lás segítségével etért takarékos­sággal. Ez azt jelenti, hogy ha­tékonyabban mobilizáljuk gaz­daságunk belső tartalékait, amelyek utólagos befektetések nélkül üzembe helyezhetők, to­vábbá Igyekszünk mielőbb befe­jezni és üzembe helyezni az új termelési kapacitásokat, kihasz­nálni a munkaidőt, szilárdítani a fegyelmet és a gazdálkodás­ban gondoskodni az alapfokú rendről. Emellett abból kell ki­indulnunk, hogy a tüzelőanya­gok, a nyersanyagok és az anyagok árának növekvő ten­denciája hosszú távú már csak azért is, mert bányászásí költ­ségeik is emelkednek. Ez hang­súlyozottan megköveteli gaz­dasági fejlődésünk hatékonysá­ga hosszú távú tényezőinek fej­lesztését és érvényesítését, vagyis a tudományos-műszaki haladást és a szocialista gazda­sági integrációt. Meggyőződésünk, hogy nép­gazdaságunk erőforrásai, né­pünk képzettsége és áldozat- készsége, valamint a forradal­mi tudomány és technibn lehe­tőségei megadják mindazokat a nélkíilözhetetlén feltételeket, amelyekre gazdaságunk és az egész társadalmi élet tartós fejlesztése érdekében szüksé­günk van. Törekvésünk célja az életszínvonal emelése Ha ezekből a feltételekből in­dulunk ki. akkor az állami mű­szaki politikát mindenekelőtt a következő területekre kell irá­nyítani: Először is a lehető legjobban gazdálkodni tüzelőanyag-, ener­gia-, nyersanyag-készletünkkel, a fö’dalanpal és más termé­szeti erőforrásokkal, ugyanak­kor sokkal gazdaságosabban kell értékesíteni az importált nyersanyagot, energiát és anya­gokat; másodszor: a befektetett esz­közök arányában jelentős élő­munka megtakarítást kell el­érni a termelő- és a nem ter­melő tevékenységekben; harmadszor: tervszerűen ál kell alakítani a termelőerők szerkezetét és hatékonyabban kell az eszközöket a kutatásra és a fejlesztésre, az építkezési beruházásra, a korszerűsítésre és az újjáalakításra fordítani; negyedszer: gyorsan kell fel­újítani, éspedig a legmagasabb műszaki színvonalon a gyárt­mányválasztékot, és növelni kell az előállított gyártmányok minőségét; és végül, teljes mértékben ki kell használni a szocialista gazdasági integráció előnyeit. Az erőfeszítések célja a dol­gozók anyagi és szellemi szük­ségleteiről való sokoldalú gon­doskodás, az életszívonal eme­lése és az életkörnyezet javí­tása. Népgazdaságunk hosszú távú fejlődésének fontos feltétele lesz a tüzelőanyag-energetikai források biztosítása és haté­kony kihasználása. Az elmúlt három év alatt kö­zel 9 millió tonna szén fejtési kapacitását helyeztük üzembe, az új erőművek teljesítménye pedig 1250 megawatt, felépí­tettük a tranzitgázvezetéket és 7,5 százalékkal csökkentettük a nemzeti jövedelem kialakításá­nak energetikai igényét. Ezt a megtakarítást a tüzelőanyag­energetikai mérleg szerkezeté­nek javításával a kőolaj és a gáz arányának növelésével és Jó kihasználásával értük el. Hozzájárul ehhez az utóbbi évek enyhe téli időjárása Is. A fő feladat, hogy biztosítsuk az. egyensúlyt a tüzelőanyag- és az energiaforrások, valamint a uépgazdaságfejlesztés szükség­letei között. A megoldás érde­kében nem csupán az erőfor­rások fejlesztésére, a gazdasá­S gyakorlat haladó tapaszta­lainak széles körű kihaszná­lására és a műszaki-gazdasági kutatás eredményeire kell tá­maszkodni, hanem egyidejűleg törekedni kell a nemzeti jöve- 'delem alkotása energetikai igé­nyeinek lényeges csökkentésé­re, mivel ez hazánkban — a fejlett Ipari államokhoz viszo­nyítva — még aránytalanul ma­gas. Optimálisan kell kihasználni szilárd tüzelőanyag-készletün- ket, mivel a kétezredik évig főleg ebből fogjuk fedezni tüze­lőanyag- és energiaszükségle­tünket. Ezekkel az erőforrások­kal nem gazdálkodunk minden­kor gondosan. Például a lüzelő- anyag-fejtésnél mé® mindig je­lentős a geológiai nrénkészle- lek vesztesége, és kihasználá­sukban nem érvényesítik kellő­képpen az új dúsító folyamadó­kat, különösen a kénes feftiEk gázosítását. Sürgős feladal műszakilag megoldani és biztosítani a 10 ezer köbméter/óra teljesítmé­nyű fejtőkomplexum megbízha­tó üzemeltetését a Mukszim Gor­kij és más bányák számára, s ezzel biztosítani 1975—1980 kö­zött az évi barnaszénfejtés kb. b százalékos növelését. Az érin­tett vállalatoknak e feladatok teljesítéséért pártos felelősséget kell érezniük. A gáziparban preferáltan kell biztosítani a föld alatti tartályok építését, hogy a gázfogyasztásban ki­egyenlíthetők legyenek az időn­kénti kilengések. Az energeti­kában gyorsítani kell a villany­telepek építését és korszerűsí­tését, a meghatározott határ­időben kell realizálni a barna­szén-alapanyagú 500 megawat­tos blokkot, és fokozatosan kor­szerűsíteni kell elektromos rendszerünket, beleszámítva az elosztóhálózatot is, bővíteni kell az automatizálást, csök­kenteni kell a hálózati veszte­séget, valamint a karbantartás és az üzemeltetés költségeit. 1974—1975-ben az irányítás minden fokán ki kell alakítani a feltételeket arra, hogy gyor­sabban realizálják a tüzelő­anyag- és az energiakihasználás állami racionalizálási program­ját, hogy ezáltal legalább 2,3 millió tonna tüzelőanyagot ta­karíthassunk meg. A kőolajat és a földgázt min­denekelőtt olyan területeken és technológiai rendszerekben kell felhasználni, ahol népgazdasá­gi hasznuk a legnagyobb, vagy ahol ez Ideig technológiailag nélkülözhetetlenek. A tudományos-műszaki fej­lesztés fontos feladata feltárni a további tüzelőanyag- és ener­giaforrásokat, folytatni a termé­szeti erőforrások további geoló­giai kutatását, és áttérni a földkéreg olyan mélyebb részei­nek kutatására, amelyek bizo­nyos lehetőségeket ígérnek. A lehető leggazdaságosabban használjuk fel a nyersanyagokat és az energiát nálják a tüzelőanyag és ener­gia megtakarításával biztató további területeket. Ennek egyik műszaki iránya a félve­zetők érvényesítése a népgaz­daság különféle területein. A félvezetők növelik az elektro­mos berendezések és a fogyasz­tócikkek hatékonyságát, lehe­tővé teszik a magasabb fokú automatizálást és a szerkezetek egyszerűbb kezelését, jól ismert dolog, hogy a változó és az egyirányú vontatás félvezetős szabályozása például a mozdo­nyokon és a villamosokon je­lentős árammegtakarítást ered­ményez. Hasonló eredményeket érnek el alkalmazásukkal a hengerművek és más nagy ener­giaigényű berendezések üzemel­tetésénél is. A televíziókészülé­kekben és más fogyasztó eszkö­zökben a félvezetők ugyancsak jelentős hasznot hajtanak. Mindez együtt néhány rövid év alatt legalább egy nagy villany- telep teljesítményének megfe* lelő megtakarítást jelent. A félvezetőtechnikák bevezetése tehát a hatodik ötéves tervidő­szak egyik fontos feladata. Az atomerőművek építésének programja — amit a Szovjet­unió segítségével kezdtünk rea­lizálni — megteremti az ala­pokat arra, hogy biztosítsuk a szükséges elektromos energiái a jövőben, gépiparunknak pedig lehetőséget nyújt a berende­zések kedvező kivitelére. An­nak érdekében, hogy kivegyük részünket e program teljesíté­séből, ismernünk kell az atom­reaktorok eddigi típusait és elő kell készíteni a nagyobb telje­sítményű reaktorokat. Ez a pl- zefii Lenin Művek, a vítkovicei Vasmű, a Sigma, az Első Brnói Gépgyár, a tlmaöei Energetikai Gépgyár kutatói, technikusai és munkásai kollektíváinak, a kladnói és chomutovi kohá­szoknak és még számos más szervezet és kollektíva igényes és felelősségteljes feladata. Energetikusainknak is alaposan fel kell készülniük azokra a változásokra, amelyek az atom­energia következtében alakítják át elektromos rendszerünket. A minisztériumok, a termelő gazdasági egységek és a válla­latok, amikor új építkezésről, új technikáról, új technológiá­ról és új gyártmányokról dön­tenek, kötelesek biztosítani a tüzelőanyag- és az energia- szükséglet csökkenését, és idő­előnnyel kell kialakítaniuk a feltételeket a tüzelőanyag és az energia minden fajtája megta­karítására. Ez ideig jelentős tartalékaink vannak a nyersanyagok és az anyagok értékesítésében. Vo­natkozik ez különösen a fémek és a fémhulladék kihasználá­sára a gépiparban, ahol a nép­gazdaságban felhasznált összes fémeknek közel háromnegyed részét igénylik, s ahol az érté­kesítés kb. 25 százalékos. Az acélszerkezetek elemzése egyes építkezéseken azt mutatja, hogy kétszer több fémet használtak fel, mint más hasonló műszaki­lag haladóbb megoldású építke­zésen. Ezen a téren a fö feladato­kat a fémmegtakarítás állami racionalizálási programja rögzíti. E program fontossága, valamint az, hogy fel kell dolgozni és következetesen biztosítani kell, nem hatja át kellőképpen a mi­nisztériumok, a termelő gazda­sági egységek és vállalatok te­vékenységét, ezért teljesítése nem kielégítő. Arra van szük­ség, bogy a gépiparban, az épí­tőiparban és más állami és gaz­dasági szervekben e program teljesítésére nagyobb gondot fordítsanak, következetesen el­lenőrizzék és erre ösztönözzék a dolgozók fejlődő kezdeménye­zését is. A fémszükséglet csökkentését elősegítendő a jövőben az a követelmény, hogy kutassák a szilárd anyagok szerkezete és tulajdonságai közötti kapcsola­tokat. Arra számítunk, hogy a tudományos akadémiák és a főiskolák munkahelyei ered­ményeikkel tökéletesebb és könnyebb szerkezetű gépek és berendezések gyártásához Já- jralnak hozzá. A fejlesztés, a tervezés, a szerkesztés és a tecMógia jelentősége Arról, hogy magasabb fokon értékesítsünk minden kilo­gramm anyagot és fémet, min­denekelőtt a fejlesztésben, a tervezésben, a szerkesztésben és a technológiában határoznak. A termelési folyamat egyetlen további szakasza sem adhatja vissza a népgazdaságnak azt az anyagot, amit a termék konst­rukciós értelmezése, vagy nz építkezési terv a gazdaságossá­gi szempont mellőzésével hasz­nált fel. Itt nemcsak a megol­dás műszaki ötletességéről és haladé módszeréről van szó, hanem a legújabb számítástech­nikai módszerek alkalmazásá­ról, amelyek a konstrukciós munkák* racionalizálását jelen­tik. A kutatómunkahelyek és a főiskolák kötelessége, hogy ki­képezzék a szükséges dolgo­zókat a konstrukciók korszerű számítási módszereinek alkal­mazására. Egyidejűleg a terve­ző szervezetek, a konstrukciós és technológiai alakulatok, a vezérigazgatóságok és a válla­latok kötelessége rendszeresen kialakítani a haladó anyagnor­mákat, ezeket megtartani és a tudományos ismeretek alapján tovább szilárdítani. Az anyagok és különösen a fémek szükséglete csökkentésé­nek egyik feltétele a termelés szerkezetének a megváltozása is. Nem ritka jelenség azonban, hogy vállalataink ragaszkodnak az anyagigényes termeléshez, csupán azért, mert így köny- nyebben teljesítik a terjedelmi mutatókat. Ez a magatartás összeegyeztethetetlen a népgaz­daság érdekeivel. Az irányítás minden fokán erélyesebben kell harcolni a termelési programok olyan megváltozásáért, amelyek a haladó termelési módszerek­ben lehetővé teszik az anyagok jobb értékesítését. A miniszté­riumoknak azonban hatéko­nyabban kell érvényesíteniük az olyan árnyalt tervmutatókat, amelyek kifejezőbben ösztönöz­nék a termelést az anyagtaka- rékosságra. Az anyagszükséglet csökke­néséhez hozzá kell járulnia a minőség növekedésének és a termelési szerkezet haladó vál­tozásainak is. Ilyen intézkedé­sek az ötödik ötéves tervidő­szakban alapított kohómüvek fejlesztésében a nemes és öt­vözött acél arányának a növe­lése, a konvertoracél és a hen­gerelt anyagok kiválasztott faj­táinak növelése, nevezetesen ezek közé tartoznak a szűk méretű profilok, a jó minőségű bádogok arányának a növelése, amelyek lehetővé teszik a gé­pek és a gyártmányok műsza­kilag igényesebi) megoldását, és kialakítják a feltételeket a gép­es az építőiparban a fémek megtakarítására és műszaki fejlesztésére. Ahol az intézke­dés beruházást igényel, oll a tervező és az irányító szervek kötelessége idejekorán és meg­fontoltan dönteni. A fémszükséglet megtakarítá­sának egyik jelentős tényezője a korrózió okozta veszteségek csökkentése. Mivel ez népgaz­daságunkat évente a fémállo- mánynak közel egy százaléká­val, kb. 550 000 tonnával teszi szegényebbé, ez pedig egy ezer­köbméteres nagyolvasztónak kö­zel egyévi kapacitását képvi­seli. A kutatás és a termelés feladata olyan megfelelő anya­gokat és hatékonyabb felületi védelmet keresni és érvényesí­teni, ami lehetővé teszi, bogy lényegesen csökkentsük ezeket a felesleges veszteségeket. A Szabvány- és Mérésügyi Hi­vatal által kiadott műszaki nor­máknak és előírásoknak félre­érthetetlenül meg kell határoz­niuk a termelők és a felhasz­nálók számára is: hogyan kell hatékonyabban tervezni és job­ban karbantartani a fémgyárt­mányokat, különösen az acél­konstrukciókat, hogy védve le­gyenek a környezet korróziós hatásától. A vegyipar fejlesztésének feladatai A nyersanyag és az anyagbá­zis tudományos-műszaki válto­zásának jelentős tényezője a vegyipar fejlesztése és ennek alapján a népgazdaság kemizá- lása. A CSKP XIV. kongresz- szusa meghatározta, hogy a vegyipari termelést 55—60 szá­zalékkal kell növelni. Az öt­éves terv első három évében a vegyipari termelés évente átlagosan 10,3 százalékkal nőtt, vagyis gyorsabban a ter­vezett ütemnél. A textilnyers­anyagok szükségletében nőtt a műszálak aránya. Megkezdték az új kenőanyagok, radiális abroncsok, valamint a köz­szükségleti, az autó- és az épí­tőipar más termékeinek a gyártását. Azonban pótolnunk kell az előző időszak mulasztásait, és tovább kell gyorsítani a vegy­ipar fejlesztésének ütemét. A vegyi anyagok és gyártmányok biztatnak a legnagyobb pers­pektívákkal, és alkalmazásuk minden ágazatban az anyagbázis szerkezete progresszív változá­sainak egyik alapvető iránya. E feladatok teljesítése érdé. kében kialakítjuk a feltételeket olyan kőolaj vegyésze ti komp­lexumok építésére, amelyek lehetővé teszik a műanyag-, a műtrágyagyártás növelését és a nehéz szerves vegyészeti anya­gok gyártását. Jóllehet a vegyipar gyárt­mányválasztéka gazdag, azon­ban nem fedezi teljes mérték­ben a népgazdaság szükségle­teit. Ezért arra kell törekedni, hogy lehetővé tegyük a mű­anyagok és a nagy tisztaságú új anyagok széles körű fel­használását az elektronikában és az elektrotechnikában, a poiiészterszálak, a polipropilén és a viszkózaszálak szélesebb körű érvényesítését a textil­iparban, a higiéniai tulajdon­ságokkal bíró műbőr hatékony kihasználását a bőrfeldolgozó iparban, a jobb mechanikai tu­lajdonságú és kisebb gyúlé- konyságú, valamint a nagyobb kopásbíró tulajdonságú mű­anyagok érvényesítését az épí­tőiparban. A mezőgazdaságban tovább kell növelni a műtrá­gya, a kártevők és a gyom elle­ni vegyianyagok, valamint a ta­karmánykeverékek pótanyagaj- nak arányát, mivel ezek nagyon effektívek és egészségileg ár­talmatlanok. A megoldás meg­követeli, hogy a vegyipar fo­kozottabban vegyen részt a szocialista gazdasági integráció­ban. Ilyen alapvető feltétel az is, bogy a vegyi kutatást és fej­lesztést olyan gyártmányok és technológiák kiválasztott cso­portjaira korlátozzuk és össz­pontosítsuk, amelyek lehétővé teszik, hogy a gépipari kapa­citásokat a meghatározott ve­gyi berendezések gyártására koncentráljuk, s ugyanakkor lehetővé teszik a koncepciós licenpolitikát, a szocialista és a tőkésállamok kutatási ered­ményeinek a kihasználását. Az ipari termelés további fejlesztésének fő tényezői A tudományos-műszaki fejlő­dés a munkaerőtakarékosság és a munkatermelékenység nö­vekedésének meghatározó té­nyezője. A munkaerötakarékos- ságnak és a munkatermelé­kenység növekedésének kell 1976—1980-ban a korlátozott rnunkaerőnövekedés következ­tében biztosítania az ipari ter­melés egész további fejlődését. A termelés szakaszán ezt a feladatot mindenekelőtt az új technológiai módszerek érvé­nyesítésével, a gépesítés és az automatizálás bővítésével, a termelés és a munka szerve­zésének haladó módszereivel biztosíthatjuk. Azonos jelentő­ségű a munkaerőmegíakarílás a /Folytatás at 5. oldalon) t A tüzelőanyag és az energia -gazdaságos kttiasimálása olyan '«*rgt*4 Jetatet, aaneéf mtodeo irányító szervtől ér különösen a kutatástól! megköveteli, hogy keretsék 4» ha*ékpny%p kihass-

Next

/
Thumbnails
Contents