Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-13 / 111. szám, hétfő
A szakma varázsa Rohan az idő;.. És ez nemcsak a hétről-hétre felbukkanó slágerekre, meg a tizenévesek nyelvének újabb és újabb szó- használatára vonatkozik. A gyorsulás ma az egész emberiség fejlődésének jellemzője. Jól be kell osztanunk az időnket, mert az örökkévalóságból számunkra nem is olyan sok idő adatott. Az óra, ez a furcsa időmérő szerkezet, úgy hasítja ki az örökkévalóságból a pontosan megszabott, percekre, órákra osztott időszakaszokat, mint a szeletelőgép a szalámit. Ha történetesen pontosan jár, jól jár, s nem áll meg. Az idő persze közben könyörtelenül, megállás nélkül múlik, mi pedig bosszankodunk, s előbb vagy utóbb bemegyünk az órásokhoz. Nézzék már meg kérem, ugyan mi baja lehet ennek az órának. Eddig mindig pontosan járt. Így kerültem én is a KLENOTY vállalat galántai órajavító műhelyébe, kezemben a majdnem húsz évvel ezelőtt vásárolt POBJEDA karórával. Pónya Irén, a műhely vezetője meghallgatta panaszomat, de mivel az üzletbe szinte percenként újabb és újabb vásárlók érkeztek, ezért egyenesen a műhelybe, a mesterekhez küldött. FURCSA HANGZAVAR, össze-vissza tiktakolás kötötte le figyelmemet a belépés utáni pillanatokban. Legalább száz óra tiktakolt. Nem zavarja Önöket? kérdeztem. Bicsan Géza, a szélső asztalkánál ülő mester, miközben szakavatott mozdulatokkal kiemelte a karóra belső szerkezetét, csak úgy odavetette: — Mi már nem is halljuk. Azután szeméhez illesztett egy nagyítót, apró csipesszel belenyúlt az óra szerkezetébe. Önkéntelenül adódott, hogy ebben a pillanatban így fogalmazzak: Az órák orvosa vizsgálatot tart, megállapítja, hogy ... S valóban, már mondta is: Ez egy nagyon jó óra, de gondozni kell. Időnként, legalább két-há- rom évenként tisztítani kell. Szakszerűen persze. — Mi a teendő? Erre a többiek is felemelték fejüket. Prepák Ede, a legidősebb mester megszólalt: — Kezelésbe vesszük kérem. A MŰHELY asztalkái mögül mindenki reánk figyelt. Előbb tehát megismerkedtünk. Az első sor szélén Bicsan Géza mester ült. A túlsó szélén Tartott Ferenc; aki mestere, instruktora a közöttük levő asztalnál ülő Horváth Tibor elsőéves tanulónak. A második sor asztalkái mögött Prepák Ede, Ignác György, Kontár Sándor mesterek figyelték beszélgetésünket. Figyelték, azután néha bele is szóltak. — Hányféle órát javítanak? — Már elég régen tanultam a szakmát — kezdte a magyarázatot Tartott Ferenc mester, — de pontosan tudom, hogy már akkor, 1955-ben, csak karórából ötezerfélét tartottunk számon... — Érdekesek az ütős órák ... — Érdekesek, de már nem divatosak — mondta Ignác György mester — mert nagyon hangosak. Az idősebbek persze kedvelik. Annak ellenére, hogy nem igaz, amit erről a fajta óráról a dalköltők találtak ki, hogy régi óra halkan jár... — Melyek a legmodernebb órák? — Tessék megfigyelni — mutatott„a falra Kontár Sándor mester — már a külsejük elárulja, hogy az elektromos órák azok. Nagyon jók a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott Weimar típusú órák ... — És az ébresztők? Erre szinte kórusban feleltek. — A miénk! A PRlM tíjiusú órák. A miénk! HAVONKÉNT átlagosan 700 órát szoktak javítani, öt mester és egy ipari tanuló, akinek a munkaideje természetesen sokkal rövidebb, mint a többieké. Hétszáz órát... Hm... Ez bizony nem kevés ... Hétszáz órát... Akkor egy napra legalább 10— 12 javítás jut... Nem sok ez? Megmutatták, hogy milyen új gépek segítik munkájukat. A svájci gyártmányú VYBRÁTOR elnevezésű tisztítógép ultrahang segítségével egyszerre kilenc órát tisztít. Anélkül, hogy emberkéz nyúlna valamelyik órához. Igaz, hogy a gép alkalmazása óta 6 százalékkal emelték az eddigi normát, de a munka üteme gyorsabb és kevesebb az esetleges hiba. — Ahogy a sebészorvosok szokták mondani: a művi hiba, illetve a műtős hiba ... így magyarázta Tartott Ferenc mester, tehát az orvosi szó- használatot alkalmazták a következő gép bemutatásánál is. — Ez olyan, mint az EKG ... A VYBROGRAF elnevezésű gép valóban olyan. Belehelyezik a karórát, megnyomják a gombot. Felerősödik az óra tiktako- lása, mint a szívhang. Ugyanakkor a mérőszerkezet skálája előtt mozgó mutató pontosan mutatja a tiktakolás ütemét, jelzi, hogy pegatív, vagy pozitív irányba milyen mértékű a kitérés. Tehát késik, vagy siet. Feljegyzik, majd fordított helyzetben betéve az órát, újra megmérik a kitérést. A két adat számtani középarányosa pontos és végleges választ ad arra, hogy 24 óra alatt hány másodpercet késik, vagy siet az óra. Tehát a mérés alapján azonnal Igazíthatnak a hajszálrúgós szerkezeten. A JAVÍTÁS, vagy ahogy ők mondták: a kezelés, nem is tartott tehát olyan sokáig. Természetesen Bicsan Géza mester amikor visszaadta karórámat, megismételte véleményét. — Ez egy nagyon jó óra, de gondozni kell. Időnként, legalább két-három évenként tisztítani kell. Szakszerűen persze ... A többiek is adtak egy-egy tanácsot. — Ahogy időnként tüdőt röntgeneztet az ember, vérnyomást méret, megvizsgáltatja a szívét, úgy kell az órát is kezelni ... — Akkor már késő, amikor megáll! — Nem szabad tűvel piszkálni a hajszálrúgót. — Lehetőleg mindig ugyanabban az időpontban kell felhúzni, egyenletes, finom mozdulattal. — Különben nem kell vele valami nagy gonddal törődni. Valami különös nagy gonddal. VISSZAFORDULTAM a küszöbről, mert jobban szemügyre vettem a műhelyt és környezetét. A hátsó udvarról nyíló műhelyajtó előtt gyermekek hancúroztak. Nem nyitottam ajtót, mert féltem, hogy labdájuk irányt téveszt, s valamelyik munkaasztalra esik. Tétova mozdulattal állhattam ott, mert megkérdezték: — Valamit elfelejtett? Gyors pillantásokkal azt mérlegeltem, hogy a szűk műhelyben vajon hány négyzetméternyi terület jut egy-egy mesterre ... Három? Vagy kevesebb? És ha légköbméterekre számítanánk? Nem akartam azonban ezt a bizonyára számukra is kényes problémát különösebben megvitatni, inkább a legidősebb mesterhez fordultam. — Igen, elfelejtettem... Megkérdezni, hogy miért lett órás... Miért éppen ezt a foglalkozást választotta? Mosolygott. — Az úgy volt, hogy általában érdekeltek a gépek ... Azután megtanultam ezt a szakmát. Olyan szép ez a munka, ez a szakma... Igazán órássá pedig a mesterem nevelt, meg a szakma varázsa ... HAJDŰ ANDRÁS A felvételeket TÓTHPÁL GYULA készítette íl óratengely köszörülése nagy figyelmet igényel A műhely dolgozói Egyszerre kilenc órát tisztít ultrahang segítségével Tartott Ferenc mester az ipari tanulók munkájáról beszél A PÁDON Az új lakótelep házóriásai között szerényen húzódik meg a kis park, sárgára festett ló- cáival, zöld pázsitjával, miniatűr játszóterével. Ez mindössze egy piciny homokozóból, és egy furcsa, torz, rácsos épületből áll, melyen olykor-olykor vidáman kapaszkodnak, másznak, lógnak a környék apróságai. Délutánonként — ha csak tehetem — különösen így tavasszal, gyakran üldögélek itt, Megvan a kedvenc padom — melyet már-már „saját" pádként emlegetek, ugyanúgy, mint a többiek, akikkel itt törzsvendégnek számítunk. Négyen vagyunk. A nagybajuszú, keménykalapos öreg órásmester, ő rendszerint fél három és három között szokott megjelenni. Furcsa grimasszal az égre tekint, kimért biccentéssel köszönti a többieket, utánozhatatlan le- zsérséggel nézi meg a pontos időt öreg, díszes zsebóráján — és csak azután ül le. Soha nem szól senkihez és egyszavas válaszaival még Lidi nénit is távol tudja tartani magától, akt kedvesen raccsoló hanglejtésével mindenkit kifaggat. Ez minden szórakozása. Fiánál lakik a hetediken, szidja a felvonót, mely ha működik is, hol túl gyors, hol pedig akadozik. Hetente legalább egyszer olyankor szorul be a harmadik és negyedik emelet között, amikor Lidi néni is benne van. Persze ezt még senki sem látta, Lidi néni mindig elsőként foglalta el helyét a parkban. Géza bácsi csak estefelé érkezik. Panaszkodik a reumájára, szidja a mai fiatalokat, majd nap mint nap olaszországi katonaélményeit meséli, de mindig más és más, nagyon lényeges epizódot említ. Hosszúnak tűnt ez a tél. Vártam a tavaszi napfürdőzést, lestem, mikor sarjad ki a pázsit zöldje, mikor melegszik fel az Idő s bizony hiányzott már az öreg órásmester utánozhatatlan lezsérsége, Lidi néni kalandjai a felvonóval és Géza bácsi katonaemlékei is. Vártam őket... A hosszú tél után hirtelen jött a tavasz. Március elején már kellemes melegét árasztotta a Nap. Siettem le a kis parkba. Üres volt, csak egy fiatal anyuka, sétálgatott ott, babakocsit tologatva. Tavaly ilyenkor még kézenfogva sétáltak udvarlójával... Hiába vártam. A törzsgárda nem jött össze. Sem aznap, sem később. Március első hetében megállítottam Lidi néni fiát az áruház előtt, ö mondta el, hogy mindhármukat elvitte a tél. Mintha összebeszéltek volna ... Már végérvényesen itt a tavasz. Lágy melegével, visszatért madaraink csiripelésével, ózondús, üde illatával igazán lenyűgöző. Nekem mégis hiányzik valami ebből a tavaszból... PÁLHÁZY JÓZSEF Sikeres munka a csavargyárban Kelet-Szlovákia egyik legészakibb részében, Stará Lubovňán a Csavargyár már évek óta sikeresen teljesíti termelési feladatát. Az idén 102 százalékon felül teljesíti az árutermelési tervet. Az eredmények elérésében jelentős szerepet játszik a jól szervezett és rendszeresen értékelt szocialista munkaverseny és inás hasznos mozgalom. A „Mindenki szocialista módon“ mozgalomban 672 dolgozó vesz részt, nyolc munkaközösség viseli a szocialista munkabrigád címet, melyért további hat kollektíva versenyez. A csavargyárat jelentősen kibővítik, s a közeljövőben újabb 150 ember talál munkára az új iizemrészlegben. (k)
