Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-02 / 103. szám, csütörtök
A szovjet mezőgazdaságba fektetett állami beruházások egy harmadát ez idén a talajjavításra fordítják. A jelenlegi ötéves tervidőszak keretében a Volga menti sztyeppés területeken mintegy félmilliónyi hektár földet öntöznek majd. Felvételünk a szaratovi körzet sztyeppéin végzett talajjavítási munkálatokról készült. (Felvétel: CSTK — TASZSZ) Hőerőművek építése a Szovjetunióban A szovjet villamosenergiatermelésben továbbra is a hőerőművek vezetnek. Az energetika fejlesztésének távlati terve sokmillió kW összkapacltású energetikai egységek üzembe helyezését irányozza elő, összesen annyit, amennyit a szovjet állam egész történetében eddig üzembe helyeztek. Arra a kérdésre, hogy miért támogatja a Szovjetunió a hőerőművek építését, Vladimír Doncsenkotól, a Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztériuma fejlesztési igazgatóságának a vezetőjétől kértünk választ. — A modern hőerőművek bonyolult ipari termelő komplexumok, amelyek a gőz különösen magas paraméterei mellett dolgoznak (240 atm. nyomás, 550 °C hőmérséklet). Az ilyen hőerőművek jelentős fűtőanyagmegtakarítással dolgoznak. A szlavjanszki erőműben például már több mint egy éve üzemel két olyan aggregát amelyek; egyedi teljesítménye 800 000 kW. Előkészületek folynak továbbá a kosztromszki hőrerő- műben két, egyenként 1 200 000 kW teljesítémnyű energiablokk szerelésére. A nagy aggregátok előnye vitathatatlan. Ismeretes, hogy a teljesítmény és a megtakarítás között egyenes az arány. Minél nagyobb az aggregát — természetesen ésszerű határokon belül — annál kisebbek a teljesítményegység beruházási és további költségei. A nagy energiablokkok lehetővé teszik az energiatermelés önköltségének jelentős csökkentését, üzemanyagot takarítanak meg, megteremtik a termelési folyamatok automatizálásának és gépesítésének feltételeit, lehetővé teszik a megbízható ellenőrző rendszerek bevezetését, az önműködő szabályozást és távirányítást. A nagy hőerőművek (3—4 és több millió kW teljesítmény- nyel) az energetikai rendszerek kulcsfontosságú tényezői, amelyek 1980-ig fokozatosan megteremtik a Szovjetunió egységes energetikai rendszerét. Szovjetunióban már most is több mint 30 hőerőmű működik. A kilencedik ötéves tervben (1971—1975) további 19 hőerőmű építése folyik, egyenként 2,5—4 millió kW tervezett teljesítménnyel. Ezek a világ legnagyobb teljesítményű hőerőművei. Az ilyen építkezés a legnagyobb egységes energetikai rendszerek építésénél a leghatásosabb, amelyek képesek a különlegesen nagy teljesítményű erőművek energia- termelésének befogadására és elosztására. A Szovjetunióban működő villamos erőművek összteljesítménye 190 millió kW, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunióban több villamosenergiát termelnek, mint Nagy Britanniában, Franciaországban, az NSZK-ban és Franciaországban együttvéve. A villamosenergia 80 százalékát továbbra is a hőerőművek termelik. — És hogyan egyeztethető össze ez a program a világot ienyegető fűtőanyag-válsággal? — Ez a fenyegetés nem alaptalan. Tudományos előrejelzések szerint 2000-ig a világ kőolajtartalékának 87 százaléka, a földgázénak 75 százaléka, a széntartalékok 2 százaléka merül ki, s az energiatartalékok meglehetősen aránytalanul vannak elosztva. Ebből a szempontból a Szovjetunió meglehetősen előnyös helyzetben van. Nagy kiterjedésű területein jelentős mennyiségű földgáz-, kőolaj- és széntartalékok vannak (a világ tartalékának kb. 50 százaléka). Ezért a Szovjetunióban korai lenne még energiaválságról beszélni. A szovjet tudósok véleménye szerint még ha a Szovjetunióban 2000-ig 5 milliárd tonna átszámított fűtőanyag kerül is kibányászásra és feldolgozásra, a feltárt tartalékok még több évtizedre elegendők. Mivel a hőerőművekben értékes, főleg vegyipari nyersanyagokat égetnek el, ezért feladatunk a hőerőművekben felhasznált fűtőanyagok jobb és komplexebb kihasználása, amelyen a szovjet tudósok már dolgoznak. Ismeretes, hogy a magas hőmérsékleten elégetett fűtőanyagok melléktermékei magas kalóriaértékű gázok és értékes gyanták, amelyek felhasználhatók a műanyagok, festékek, gyógyszerek, kaucsuk stb. gyártásánál. A hőerőművek idővel hatalmas technológiai kombinátokká változnak át. Ez elsősorban tiszta levegőt és takarékos fűtőanyag-felhasználást fog eredményezni. Itt a levegőt szennyező vegyi anyagokat nemcsak környezetvédelmi szempontból fogják kiszűrni, hanem fontos nyersanyagként különböző termékek gyártásához használják majd fel. — Hogyan helyezkednek el a hőerőművek a Szovjetunió területén? — Az energetika további fejlesztésének elsősorban azokban az országokban szentelnek nagy figyelmet, amelyek a forradalom előtt elmaradt terüle>- tek voltak. Ma már távolról sem elmaradottak, közgazdaságuk a fejlett országrészek színvonalára emelkedett, s energia- ellátásuk is javult. Például Kir- gízia, ez a 3 millió lakost számláló kis középázsiai köztársaság, ma csaknem kétszer annyi villanyenergiát termel, mint a2 egész forradalom előtti Oroszország. A villamos erőművek építésénél minden esetben figyelembe veszik az energiafogyasztók és a tüzelőanyag-források távolságát. Az erőművek nagy kiterjedésű területen helyezkednek el, ezért egy nagy energetikai rendszerben összpontosulnak. A Szovjetunióban kb. 100 járási energetikai rendszer van, amelyek 11 nagyobb energetikai rendszert alkotnak. Ebből nyolcat már bekapcsoltak a Szovjetunió európai területének hatalmas energetikai rendszerébe. Valamennyi rendszer működését a központi diszpécser- szolgálat irányítja. Az európai rendszer fokozatosan kibővül, és a Szovjetunió egységes energetikai rendszerévé változik át. NYIKOLAJ MASZLOV (APN) Milyen változásokat hoz május 5-e? Pompidou elnök hirtelen halála Franciaországban idő előtt napirendre tűzte a köztársasági elnöki választásokat. Míg a baloldal, amely már évek óta három párt: a kommumnislák, a szocialisták és a baloldali radikálisok közös programjának diadalra juttatásáért küzd, készen állt a választási küzdelemben való részvételre, a jobboldalt zavarba hozta a választások korai határideje, amit nem vártak ily hamar. A franciák most olyan furcsa gyakorlatnak a tanúi, ami országuk politikai színpadáról már 15 éve, tulajdonképpen de Gaulle tábornok hatalomra jutása óta eltűnt. Pompidou, aki a tábornokot követte, ugyancsak erősen tartotta kezében az elnöki kormányrudat, s ezért a különböző érdekcsoportok civakodása csupán diszkrét formában, a kulisszák mögött zajlott. Örökösödési háború Pompidou távozása fényt derített e csatározásokra, amelyeket most az újságírók „örökösödési háborúnak“ neveznek. Különösen a jobboldal soraiban mutatkozott meg teljes élességben ez a harc. Azt hitték, hogy visszatér a harmadik vagy a negyedik köztársaság ideje, amikor nem volt igazi baloldali egység és ezért a jobboldali és a centrista kombinációk uralták Franciaország politikai életét. Chaban:Delmas alig várta, hogy lezárják Pompidou koporsóját, s máris teljes erővel a választási küzdelembe vetette magát. A közvélemény ezt bizonyos megrökönyödéssel fogadta. Az idő azonban sürgetett. Chiracnak (Pompidou hívének) védőszárnyai alatt olyan törekvések bontakoztak ki, hogy Messmer miniszterelnök jelölését rákényszerítsék a gaulle-ista UDR-re. Chaban-Del- mas, bordenux-i polgármester azonban, aki hosszú időn keresztül bomlasztotta a gaulle- ista szervezeteket, minden intrika ellenére az UDR jelöltje maradt. Valéry Giscard d’Estaing pénzügyminiszter, akiről ismert, hogy hadilábon áll Chaban- Delmas-szal, ugyancsak a „függetlenek“ mellett áll ki. A két első helyezett Á küzdelem igen szorosnak ígérkezik és három jelölt között: Mitterand, Giscard d’Estaing és Chaban-Delmas között dől majd el. A közvéleménykutatások szerint Mitterand a szavazatoknak mintegy 43 százalékára számíthat, de mivel a baloldali jelölt e közvóleménykutatások folyamán mindig háttérbe szorul, várható, hogy a reá adott szavazatok száma megközelíti az 50 százalékot. A legderűlátóbbak őt tekintik már most az elnökválasztások első forduló győztesének. A jobboldal számára azonban a tót igen komoly. Az alkotmány alapján ugyanis a második fordulóban (ha az első fordulóban egyik jelölt sem ért el többséget) csupán az a két jelölt marad, akikre a választók a legtöbb szavazatot adták le. PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Mivel Mitterand gyakorlatilag az első helyen áll, a második helyért Chaban-Delmas, az UDR jelöltje, és Giscard d’Estaing között, aki de Gaulle alatt éppúgy, mint Pompidou alatt is pénzügyminiszter volt, igen éles küzdelem várható. Míg az első közvéleményku- talások — amelyek előjátékai a tulajdonképpeni választásoknak, de nem mindig oly ártatlanok, mint amilyennek tűnnek — egy kevés előnyt jósolnak a bordeaux-i polgármesternek, a legutóbbi közvéleménykutatá- sok főként Royer jelöltségének lemondása után, Chaban Del- mast a harmadik helyre állítják. Ez a második fordulóra vonatkozik. Ha teljesül e fel- tételezés, akkor a gaulle-isfák elvesztik 16 év óta fenntartott hatalmukat. Szoros küzdelem A május 5-ét megelőző hetekben heves választási küzdelem folyt, de a végső döntés a választókon múlik. Nehéz jóslásokba bocsátkozni, de a valószínű sorrend a következő: Francois Mitterand, Giscard d’Estaing és J. Chaban- Delmas. A második fordulóban a jobboldal minden bizonnyal két jelöltje közül azt állítja az élre, amelyik a legtöbb szavazatot kapta. A küzdelem nagyon szorosnak ígérkezik. A választási kampány lefolyása, a személyes bemutatkozások a televízióban, az egyik vagy a másik jelölt javára billenthetik a mérleget. Giscard d’Estaing például általában sikert arat televíziós fellépéseivel, s országunk politikai erkölcsei sajnos olyanok, hogy a választók egy része már előre eldönti, hogy kire fog szavazni, mégpedig a személyes benyomás alapján, nem pedig a jelölt meghirdetett programja szerint. Anti kommunizmus Bizonyos, hogy végső soron nem ez dönti el majd a választás kimenetelét. Az ötödik köztársaság, amelyet a kommunisták a „monopóliumok uralmának” neveztek el, egyre több elégedetlenséget szül a dolgozók széles rétegeiben. A tőkés vállalatok még sohasem gazdagodtak meg annyira, mint most, s az uralkodó körökben napfényre került pénzügyi botrányok ugyancsak visszatetszést keltettek a közvéleményben. Míg a tőkések profitja egyre emelkedik, három millió francia közül két milliónak havi 450—500 frank jövedelemből kell megélnie. Az infláció mindenre rányomja bélyegét. Egyre súlyosabb a gazdasági válság hatása. A munkanélküliek száma emelkedik. E kedvezőtlen mérleggel szemben a jobboldal azzal igyekszik védekezni, hogy féktelen és demagóg amtikommunista kampányt bontakoztat ki. Torzképet rajzolnak a kommunistákról, a szocialista országokról, azt állítva, hogy ezekben az országokban nincs szabadság s a kis embert megfosztják vagyonától, s ehhez hasonló rágalmakat hir- detnek... Mivel a jobboldal hosszú évek sora óta csaknem minden tömegtájékoztatási esz- közt a kezében tart, ez a propaganda bizonyos hatást gyakorolt és tájékozatlanságot okozott a néptömegek körében. A baloldal esélyei Franciaországban május 5-vel politikai változások várhatók. A baloldal esélyei még sohasem voltak oly nagyok, mint most. A legutóbbi parlamenti választásokon a baloldal már 11 millió szavazatot, vagyis a szavazatok 46 százalékát szerezte meg. Mitterand még több szavazatban reménykedhet. Nem eszményi helyzet azonban gazdasági válság kezdetén hatalomra kerülni. Az „örökség** igen súlyos lesz — de nincs más választás. Ha Mitterandot megválasztják, csupán kevés többségre számíthat. Nem fognak hiányozni a nehézségek. A szocialista párt főtitkárai választási programjában a baloldal közös programjának eszméit és elveit vallja magáénak. A kommunisták csupán ezzel a feltétellel biztosították támogatásukról a szocialista párt jelöltjét. Bizonyos, hogy kísérletek történnek majd (a szocialista párton belül is) Mitterand választási kampányának a „centrum“ felé való befolyásolására. A kommunisták szigorúan őrködnek afelett, hogy « létrejött megállapodásokat be is tartsák. Francois Mitterand a baloldal jelöltje, ha megválasztják, nem folytathat jobboldali politikát“ — hangsúlyozzák. A baloldali jelölt külpolitikai! programja a nemzeti függetlenség, a béke, a békés egymás mellett élés, a leszerelés és valamennyi országgal való együttműködés elveit tartja szem előtt. Chaban-Delmas, ha az elnöki székbe kerül, a gaulle-ista politika folytatója lesz, de kétségtelenül bizonyos változtatásokat is eszközöl, szociális intézkedéseket foganatosít a legsanyarúbb sorsban élők helyzetének némi megjavítására. (Egyébként már 15 év óta ígérgetik e helyzet megjavítását!) A monopóliumok továbbra is a rendszer nyújtotta kiváltságok élvezői maradnának. A munkások, a közép-rétegek volnának az áldozatok, helyzetük semmit sem javulna. A külpolitika terén — de Gaulle, majd pedig Pompidou által megkezdett irányvonalat folytatná, vagyis az Egyesült Államokhoz való közeledést szorgalmazná, de ugyanakkor egy „harmadik erő“ megteremtését tűzné zászlajára Európában. Giscard d’Estaing lényegében! ugyanezt a politikát folytatná. Csupán egy kissé konzervatívabban, és nemzetközi területen jobban szorgalmazná az Egyesült Államokhoz való közeledést. A versenyfutás a szavazatokért végéhez közeledik: a végküzdelem napja, május 5-én következik be. A Francia Kommunista Párt a választási kampányban Mitterand-ot támogatta
