Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-02 / 103. szám, csütörtök
Vágyak—emberek Péntek délután... Az építőipari vállalat tágas udvarán gépkocsik sorakoznak. Sürgölődnek, lesznek-vesznek körülöttük az emberek. Feltehetően a szokásos hétvégi „nagytakarítást“ végzik, hogy aztán hétfőn a nehéz teherautók, kii— Megtalálom a számításomat, nyugodtan tervezgethetek, élhetek... Persze, gondjai is akadnak az embernek. Hát akkor, ha most kívánhatna valamit? — Szeretném, ha új teherTán hamarosan beteljesül Takács Lajos vágya és megkapja az áj tehergépkocsit. jönböző gépek és jármüvek rendben kijuthassanak az égyes munkahelyekre. Banský Ferencnek a részleg vezetőjének „zűrös" napja volt ma. Műszaki ellenőrzésre készítetlek elő a kocsi-, illetve gépparkot, ez pedig sok gonddal jár, körültekintést, alapos szakmai hozzáértést igénylő munka. Mégis elrabol számunkra néhány percet az idejéből! ... Szót szó követ... De rögvest jelbúq a telefon, 'munkatársak, vendégek érkeznek különböző szolgálati ügyekben. Így hát szüntelenül elakad a beszélgetés fonala. Majd jó ötlete támad. — Bemutatom az egyik legjobb gépkocsivezetőmet. Érdekes ember, és a munkájával valóban nagyon elégedettek vagyunk. gépkocsit kapnék. A mostani már bizony ki-kihagy időnként. Ehhez tán nem szükséges különösebb „kommentárt“ fűzni. Takács Lajos vágya a maga tömörségében és egyszerűségében tán mindennél jobban példázza: nem csupán a munkakörülmények, az élet, az emberek is nagyot változtak az „elmúlt esztendőkben". Takács Lajos nem önmagára, családja és személyi szükségleteire gondol elsősorban, amikor kívánságról esik szó. Űj tehergépkocsit szerelne, amellyel nyilván még jobban végezhetné munkáját. Tolmácsoltuk Banský elvtársnak Takács Lajos kívánságát. Elmosolyodott. — Gondom lesz rá, hogy az első alkalommal ö kapjon új kocsit. Tán nem is kell rá már oly sokat várnia!,... ... és a fiatal, rendkívül felelősségteljes poszton álló vezető arckifejezéséből csalhatatlanul leolvashatjuk: ... büszke beosztottjára! (plk) Újabb jelentős lépés 2ÍŽÍS iparosításában A štúrovói (párkányi) Délszlovákiai Cellulóz- és Papírgyár e vidék iparosítási programjának méltó jelképe. A gyár az elmúlt év novemberében jutott el életének első, valóban nagy jubileumához. Ekkor volt ugyanis 10 éve annak, hogy lerakták az alapkövet. Napjainkban, alig pár hónappal a 10 éves jubileum után, a gyár dolgozói ismét ünnepre készülnek. Tegyük azonnal hozzá, nem akármilyen ünnep lesz ez a gyár és 3000 alkalmazottjának életében. Nem kisebb dologról van sző, mint arról, hogy rövidesen megindul a termelés a gyár új üzemrészében, az ún. „Štúrovo Il“-ben. Itt készül majd a világszerte keresett hullámkarton, éspedig a próbaüzemeltetést és a kezdeti termelést jellemző nehézségek áthidalása után naponta 500 tonna. Az új termék nagyobb részét exportálni fogják. Ezért nagyon fontos, hogy a termelés mielőbb meginduljon. Pillanatnyilag a hullámkarton ugyanis keresett árucikk a piacon, előnyös áron és jól értékesíthető. Az új üzemrész legtöbb egysége már elkészült, sőt próba- üzemeltetésükre is sor került. Ezek közé tartozik a fadaraboló, amely már javában aprítja a hasábfákat. Az épület körül az alig fél gyufásdoboz nagyságú fadarabkákból máris több, 1—2 emelet magas „hegy“ emelkedik. A hullám- papír gyártási útjának másik kiindulópontja a hulladékpapír- áztató berendezés. Ez a gép április 25-én hajnalban indult meg, miután ezt megelőzően a szerelők egész éjszaka dolgoztak. Elkészült a kompresszor állomás, s az üzemrész egyes épületeit összekötő ezüstösen csillogó csővezetékek is átestek a főpróbán. Ugyanakkor azt is el keli mondani, hogy az új üzemrész komplex üzemeltetéséig még meglehetősen sok a tennivaló. A szerélőknek és az építőknek aránylag rövid idő alatt rengeteg munkát kell elvégezniük, mindennemű további kiesés és késedelem nélkül. Az üzemelés megkezdése ugyanis az eredeti határidőkhöz képest máris jelentősen késik, s az idei póthatáridőket sem sikerül betartani. Ez egyáltalán nem csekélység, hiszen egyetlen napi késedelem a termelés megkezdésében 2 millió korona veszteséget jelent a népgazdaságnak. Éppen ezért a Štúrovo II üzembehelyezése nem késhet tovább, a próbatermelésnek még májusban meg kell indulnia — hangsúlyozza a papírgyárban tartott építkezési ellenőrző napon elfogadott határozat. A tanácskozáson az érdekelt minisztériumok, a helyi és kerületi pártszervek képviselői, a Štúrovo II építésében érdekelt vállalatok vezérigazgatói, valamint a beruházó gyár vezetői vettek részt. Alojz Kusalík mérnöknek, az SZSZK ijjarügyi miniszterének irányításával szám- bavették azokat a hátralevő munkákat, amelyeket a komplex próbaüzemeltetésig okvetlenül el kell végezni. Pontosan megjelölték melyik munkát melyik szállító vállalatnak és mikorra kell elvégeznie. A feladatok teljesítését hetente fogják ellenőrizni. Ugyancsak az építési batáridők késedelem nélküli megtartását szolgálta az április 25-én tartott építők aktívája, amelyen a pártfunkcionáriusok, vezérigazgatók és igazgatók mellett a munkások képviselői is felszólaltak. A saját és társaik nevében mondott szavaik bizonyították: megértették az előttük álló feladat nagyságát, teljesítéséhez munkájuk fokozásával akarnak hozzájárulni. Vállalták, hogy meghosszabbított műszakokban, éjszaka, valamint szombatokon és vasárnapokon is dolgozni fognak, hogy betarthassák a határidőket. Mindenekelőtt a munkaszüneti napokat akarják jobban kihasználni. A felszólalók közül hadd emeljünk ki legalább kettőt. Proszonits László építésvezető, a bratislavai Priemstav dolgozója elmondta: munkabrigádjá- nak valamennyi tagja kész a megnövekedett feladatok teljesítésére. További mondataiban még a munkaszervezésben szükséges építők, szerelők munkája közötti összhang megteremtésének fontosságára is felhívta a figyelmet. Cepiga elvtárs a beinduló új üzemrész munkásainak nevében szólt. Elmondta, készek az átadott részlegek átvételére, a gépek kezeléséhez elégséges elméleti és gyakorlati tudást szereztek. A hajrá természetesen nem mehet a minőség rovására. Hogy ez így lesz, arról az építők ezúttal is biztosították az űj üzemrész dolgozóit. Mint hangsúlyozták, május utolsó napjaiban olyan üzemet akarnak átadni, amellyel a benne munkába lépő 680 alkalmazott elégedett lesz, és amelyben zavarmentesen termelhetnek. (egri) A több mint hétszáz éve* Bardejovban két olyan cipőgyár működik, melyek termékeit külföldön is jól ismerik. Az egyik a „JAS“ Cipőgyár. Az idén több mint nyolcmillió pár férfi-, női és gyermeklábbelit gyárt, 692 ezerrel többet, mint tavaly. Az ősi város második cipőgyártó üzeme a „Športvýroba“ ipari szövetkezet, amely elsősorban sportcipőket gyárt. Az idén csaknem tízezer pár fut- ballcipőt, ebből négyezer párat a Szovjetunió részére gyártottak az első negyedévben. Ezenkívül férfiszandálokat is készítenek. Sportlabdákból az idén hatvan százalékkal többet gyártanak, mint tavaly. (ik) M. Vodéra felvétele Von-e létjogosultsága a névtelen levélnek? Előkészületek a műszaki ellenőrzésre. Rucz László és Hurá- Cek elvtársak regioszkőppal ellenőrzik a gépkocsik világító berendezését. Takács Lajos szintén az egyik tehergépkocsi körül forgolódik. Öt esztendeje ül kormánykerék mögött, de korábban is a vállalatban dolgozott, más beosztásban. Kísérletet teszünk az összehasonlításra. Múlt és jelen — vajon az ő véleménye szerint mi a legszembetűnőbb különbség? — Ma lényegesen könnyebb dolgozni, mint pár esztendővel ezelőtt. — Elgondolkodik, majd pár percnyi tűnődés után hozzáteszi — összehasonlíthatatlanul jobbak a munkakörülmények. Ez viszont közvetve és közvetlenül is azonos az életkörülmények javulásával. Azzal, hogy az emberek nem csupán a munkahelyükön élnek jobban, hanem a családi „tűzhely“ mellett is. Az olvasókkal megrendezett beszélgetésen felvetődött a probléma, illik-e vagy sem aláírni a panaszbejelentést. Két ellentábor alakult ki. Az egyiknek az volt a véleménye, hogy a névtelen levélnek a papírkosárban a helye, a másik a névtelen leveleket a következő hasonlattal próbálta megindokolni: Olyan ez is, mint az építkezések, amikor a segédmunkás feldobálja az állványzaton dolgozó kőművesnek a téglát. Ha fölfelé repül, jól el lehet kapni, de ha véletlenül a kőműves aztán visszadobja a segédmunkásra... A hasonlat tehát arra a tapasztalatra utal, hogy az alulról jövő kritikát könnyebb elfogadni, mint a következményeit — mert az egész visszaüthet a kritika gyakorlójára, ezért jobb meghúzódni a névtelenség mögött. Bizony el kell ismernünk: néha van a dologban valami. Az ilyen megfontolásoknak aztán az az eredménye, hogy a panasztevők nem írják alá a levelüket, vagy legfeljebb úgy hogy — Egy barát, Megfigyelő stb. Ez azonban még a jobbik eset. Sokkal rosszabb, ha a névtelen levelekben közölt rágalmakkal egyeseknek az a célja, hogy kárt okozzanak kollégájuknak, feljebbvalójuknak, vagy egyáltalán valakinek, aki nem volt hajlandó elintézni valamilyen indokolatlan kérelmet. De beszéljünk egy kicsit konkrétabban. Szlovákiában a múlt évben több mint 3500 névtelen bejelentés érkezett a minisztériumokhoz, egyéb központi szervekhez, nemzeti bizottságokhoz és az irányításuk alatt álló szervezetekhez. Azt lehet mondani, hogy csaknem minden tizedik panasz névtelenül érkezett. Az elmúlt évhez képest tavaly összesen 2500-zal emelkedett a benyújtott panaszok száma, míg a névtelen bejelentéseké kb. 12—13 százalékkal volt kevesebb, amit kétségtelenül pozitív eredmény, annak jele, hogy egyre többen vállalják a felelősséget bejelentésükért, írják alá teljes nevüket. Persze itt is az első számú követelmény a névtelen panaszok megokoltsága. A névtelen panaszbejelentéseknél kisebb a panaszok indokoltsága, mint azoknál, amelyeket a bejelentők aláírnak, de még így is 41,5 százalékot tesz ki. Tíz névtelen bejelentés közül tehát négy teljesen vagy részben megalapozott. A többinek valóban a kosárban lenne a helye, de hát hogyan lehet ezt tudni az ügy kivizsgálása előtt? Egy névtelen levélíró például figyelmeztetett rá, hogy a Stará Ľubovňa-i Közületi Vállalat alvállalkozásokat 367 000 korona értékben felvett a saját teljesítmények közé, aminek eredményeképpen jogosulatlan jutalmakat fizettek ki. A bejelentés igaznak bizonyult, az esetet átadták az ügyészségnek. Egy másik esetben névtelen bejelentés alapján megállapították, hogy a jastrabiei Hnb elnöke eltulajdonított a községfejlesztésre szánt bizonyos anyagokat. Leváltották funkciójából. Egy másik névtelen bejelentés arra hívta fel a figyelmet, hogy Banská Bystrica Rudlová nevű lakótelepén hat lakásbérlő 1972 február őta nem fizet lakbért. Megállapították, hogy a bejelentőnek igaza volt, a Járási Építőipari Vállalat hat dolgozójáról volt szó, s ezek azért nem fizettek lakbért, mert a lakásokat még nem vette át a kezelővállaiat. Az illetékes szervek azonnal rendet teremtettek az ügyben. Ľubochňában arra figyelmeztetett egy névtelen levélíró, hogy a Drevokup vállalat mértéktelenül szennyezi a levegőt és nem teljesíti a járási nemzeti bizottság erre vonatkozó határozatát. Ez a bejelentés is igaznak bizonyult; a vállalatot megbírságolták. És tucatszám sorolhatnánk az ilyen és hasonló megalapozott bejelentéseket. S éppen mert ilyenek is vannak, nem lehet globálisan elutasítani az ösz- szes névtelen bejelentéseket. Társadalmunk természetesen támogatja a névvel aláírt bejelentéseket, fontosnak tartva, hogy a bírálatnak e formája mögött is minden esetben konkrétan ott álljon az ember, akinek megvan a véleménye és él panasztevési jogával, mert csak így lehet az ügy kivizsgálása során hozzáfordulni, s ha a vizsgálat megkívánja, további kiegészítő adatokat kapni tőle. A lényeg az, hogy a panaszok ne legyenek túlzottak és ne tartalmazzanak rágalmakat, márpedig a névtelen bejelentések a legtöbbször éppen ilyenek. Erre is lehet eseteket felhozni. Így például Stará Ľubovňában névtelen bejelentés érkezett a jnb egyik dolgozója ellen, általánosságban azzal vádolva őt, hogy korrupt, „kenőpénzeket“ fogad el. A névtelen bejelentés írója egyetlen konkrét esetet sem tudott felhozni, viszont kiderült, hogy a megvádolt jnb-dolgozó elutasította pénzsegély Iránti kérelmét, mivel ez a vonatkozó rendelkezések értelmében nem jár neki. Szigorúan ügyelni kell arra, hogy azok a névtelen vagy teljes névvel aláírt bejelentések, amelyekről a vizsgálat folyamán kiderül, hogy nem igazak, rágalmakat tartalmaznak, ne vessenek tartós „árnyékot“ hatósági személyekre vagy más állampolgárokra, akiknek a névtelen levelekkel ártani akartak. Társadalmunk érdeke, hogy következetesen megvédje minden egyes állampolgár becsületét és jó hírét. Ezért bármiféle igaztalan vádaskodás, rágalmazás, büntetendő cselekménynek számít. A Büntető Törvénykönyv egyértelműen kimondja, hogy azt a személyt „aki másról olyan adatot jelent be, amelyről tudja, hogy az nem igaz és alkalmas arra, hogy jelentős mértékben veszélyeztesse tekintélyét polgártársai előtt, s ezzel kárt okoz neki állásában, feldúlja családi életét vagy más komoly erkölcsi kárt okoz neki, egy évig terjedhető szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő büntetéssel lehet sújtani.“ Így kell nézni ezt az egész problémát. A kérdés, szükséges-e aláírni a bejelentést vagy sem, lényegében már régen világos: Minden elkötelezett tevékenység, tehát az a jóindulatú szándék is, hogy az igazságnak megfelelő panaszok bejelentésével igyekszünk felszámolni bizonyos negatív jelenségeket, szükségszerűen együtt jár bizonyos konfliktus lehetőségével, mert a bizonyos cél eléréséért folytatott harc egyszersmind harc valami, vagy valaki ellen, amely, illetve aki e cél elérését fékezi. Szembeszállni ezzel a szocialista állampolgári öntudat, az erkölcsi erő és annak megnyilvánulása, hogy készek vagyunk kiállni a rend és a társadalom érdeke mellett. JAROSLAV MESKO'
