Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-08 / 83. szám, hétfő
Intrikák az olimpia megrendezésének odaítélése kőről Mint ismeretes, március 31- én éjiéikor zárult le az 1980. évi nyári és téli olimpiai játékok megrendezésének házigazda-igény jelentkezési lehetősége. A nyári olimpiára Moszkva és az amerikai Los Angeles városa, a télire Chamonix és Mont Blanc környéke (Franciaország], Vancouver (Kanada) és Laké Piacid (Egyesült Államok) tart rendezési igényt... A jelentkezett öt város közül egyet-egyet a nyári és a téli olimpia megrendezésével azon a NOB-gyűlésen jelölnek ki, amelynek színhelye október 23-án Becs lesz. A nyugati kommentátorok hangja közvetlenül a jelentkezési határidő letelte előtt egyre inkább izgatott lett. A különböző nyugati újságok szakírói már most keresik a kifogásokat, mivel lehetne Moszkvától megtagadni az olimpiai rendezés jogát. Carol Strondgare New York-i kommentátor például így kesergett: „Mi lenne az olimpiai mozgalommal, ha csupán Moszkva jelentkezne a megrendezésre és ennek a városnak valóban oda is ítélnék a házigazda jogát.“ Ez a kommentátor attól fél, hogy az 1980-as olimpia Moszkva könnyű zsákmánya lesz. Hasonló hangnemben írt az angol Guardian, de a nyugatnémet Die Zeit is ilyen hangokat ütött meg. Az említett kommentátorokat nagyon idegesítette az a tény, hogy a rendezést igénylők közül egyedül Moszkva városa tudta jelentkezését megfelelő biztosítékokkal alátámasztani. Egyesek azzal szeretnék a megoldást megtalálni, hogy a régi értelemben vett olimpiai játékok megrendezését szorgalmazzák, nem változó színhellyel. Ezeknek nagyon frappáns választ adott Willy Daume, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, amikor moszkvai újságírók előtt a következőket jelentette ki: „Az a tény, hogy Moszkvának az utolsó pillanatig nem volt komoly ellenjelöltje, hogy ezt a várost tartják az egyetlen valódi rendezőjelöltnek, az általános elismerést jelenti, Moszkvában látják az autoritást és a megrendezés zökkenőmentes lebonyolításának kezességét.“ Willy Daume hazatérve, a nyugatnémet újságírók előtt ugyanilyen értelemben nyilatkozott. Érdekes, hogy szavait több sportkommentátor, közöttük a Die Zeit újságírója is, félreértették. Az említett nyugati cikkek szerzői meg sem próbálják, hogy tárgyilagosan írjanak a szovjet fővárosnak azon igyekezetéről, amely minden akadályt el akar hárítani az olimpia megrendezése előtt. Egyetlen céljuk van: a különböző, még meglevő problémákat felnagyítani, s nem akarnak tudomást venni arról, hogy egy nagy városnak, amely a világ legnagyobb sporteseményének megrendezésére készül, minden körülmények között több problémát kell megoldania. A tárgyilagosságról nem ismert kommentátorok a tényeket kiforgatják, és felhasználnak olyan rosszindulatú cikkeket, mint amilyenek az Uni- versiadeval kapcsolatban az amerikai Grimsley és az angol Coote tollából jelentek meg, pedig mindkettőjüket Moszkvában nagyon szívélyesen fogadták. A tárgyilagosságot nem ismerő kommentátoroknak nem számít, hogy a szovjet főváros már régen meggyőzte a világot rendezési igényének jogosultságáról. Ma már mindenfelé tudják, hogy Moszkva a maga 70 stadionjával 6 sportpalotájával, 26 uszodájával és ezer tornatermével a világ legnagyobb sportvárosa. Aki nyitva tartja a szemét, látnia kell, hogy sehol máshol nem tapasztalható a tömegsport ilyen méretű fejlettsége. Ezeket a megállaplKét nagy sakkcsata küszöbén Néhány nap múlva megkezdődik a sakkvilágbajnoki középdöntő. Április 10-én KARPOV és SZPASSZKIJ Leningrádban, április 12-én PETROSZJAN és KORCSNOJ Ogyeszában ül asztalhoz. Míg a negyeddöntőben 16 maximális játszma mellett három győzelem biztosította a továbbjutást, most a résztvevők maximálisan 20 játszmát váltanak, de ha valaki előbb ér el négy győzelmet, ezzel megnyeri a találkozót és a döntőbe jut. Döntetlen esetén (tehát 10—10-es állásnál] sorsolás dönt. Különösen a leningrádi találkozót várja nagy érdeklődéssel a sakkozók tábora: a középdöntő legfiatalabb résztvevőjének harcát a volt világbajnokkal, aki a múlt év végén már teljesen kiheverte Fischer elleni kudarcának lelki hatását. Biztosan nyerte meg, Karpovot is maga mögött Iiagyva a nagyon erős mezőnyű szovjet bajnokságot. Kétségtelen, hogy Spasszkij nagyobb versenytapasztalattal rendelkezik mint ellenfele, színesebben és kockázatosabban is játszik, bár az utóbbi hátrányára is válhat. A 23 éves Karpov stílusa egészen más. Körültekintően építi fel az állást, kerüli a fölösleges bo- hyodalmat, hidegvérű a védekezésben. Mellette szól a fiatalság előnye — 14 év a korkülönbség Karpov és Szpasszkij között és ez törvényszerűen visszatükröződhet majd áz idegek harcában, az állóképességben. Petroszjan viszont, aki 44 évével a középdöntő -legidősebbje, — talán kissé önmagára is gondolva a nagyobb gyakorlatot preferálja: „Ha a résztvevők játékerejét reálisan mérlegeljük, Szpasszkij és Karpov javára billen a mérleg. Véleményem szerint Borisz tudása és tapasztalata többet nyom a latba, mint ellenfelének fiatalos becsvágya. Ez a középdöntő legalább olyan érdekesnek Ígérkezik, mint egyikük küzdelme Fischerrel!“ Petroszjanhoz hasonlóan, sokan éppen a Karpov — Spasszkij párharc győztesében látják a világbajnok Fischer kihívóját. De Petroszjan ellenfele: a 42 éves Korcsnoj derűlátóbban itéli meg saját esélyeit: „Nehéz mérkőzés előtt állok — mondta — szívesebben játszottam volna Portisch-val mint Petroszjannal, aki a korábbi találkozóinkon hétszer nyert ellenem, míg én csak négyszer győztem le, huszonöt játszmánk végződött döntetlenül. De ezt nem tekintem baljós előjelnek, az a fontos, ki tud az adott helyzetben felülkerekedni! Bízom benne, hogy megtalálom a sebezhető pontját.“ Korcsnoj abban is bízik, hogy megmérkőzhet majd Fischerrel, mert jobban ismeri a megnyitáselméletet, mint a középdöntő többi résztvevője. Hogy kinek lesz igaza? Nehéz eldönteni. Egyelőre elégedjünk meg azzal, liogy a két győztes szeptemberben majd huszonnégy játszmát játszik — a döntőbe jutásért. Itt már öt győzelem szükséges, s a nyertes 1975 június elsején kezdheti meg a világbajnoki cím ostromát, a Róbert Fischer elleni páros mérkőzést! A Nemzetközi Sakk Szövetség elutasította Fischer javaslatát, miszerint ezen a találkozón 10 győzelem után dőlne el az elsőség, 9:9 esetén pedig Fischer megőrizné a címét. A szövetség megerősítette korábbi döntését, hogy a világbajnokság sorsa 6 győzelem után dől el, de ami újndonság: tekintet nélkül a találkozó játszmáinak számára azelőtt ugyanis 30 játszmáról volt szó. A Szpasszkij — Fischer világ- bajnoki mérkőzés körüli huzavonák miatt annak idején több helyről is támadták a Nemzetközi Sakkszövetséget. Ebből okulva Dr. Euwe volt világbajnok, a szövetség elnöke úgy látszik most az erős kéz politikáját akarja bevezetni. Határozatot hoztak: ha a világbajnok nem jelenik meg az első játszmára, azonnal elveszíti a címét. dél tásokat Rudolf Kuhnkell, a Die Zeit újságírója írta le, de később más hangot ütött meg. Rámutatott az elszállásolási nehézségekre, és a szolgáltatások problémájára. Elfogultsága odáig vezette, hogy a következő sorokat is leírta: „A moszkvaiak a külföldiekkel szemben ellenségesen viselkednek. Az a külföldi versenyző, aki győzelmet szerez, nem nép szerű a hazai közönségnél.“ Ugyan mire akart utalni kitalálásai során ez a kommentátor. Az olvasók mind az öt világrészen a moszkvaiak vendégszeretetéről csak kedvező híreket kaptak. A szovjet fővárosban nagy sportesemények kerültek sorra és a világ legjobb versenyzői nagyra értékelték a moszkvai nézők tárgyilagosságát. A sportolókon kívül ezeken az eseményeken részt vettek a különböző sportágak világszövetségének vezetői és játékvezetői is. Közülük egyetlenegy sem kifogásolta, hogy a városban, a sportcsarnokokban, vagy a stadionokban az olimpiai szellemnek meg nem felelő légkör uralkodott volna. Az említett nyugatnémet újságíró bizonyára végső fegyverként előszedte talonjából, a szovjetellenességet. Senki sem kételkedik abban, hogy az olimpia megrendezése megerőltető, kemény munka. Még mindenfelé élénken emlékeznek arra, milyen szervezési és műszaki nehézségekkel kellett megküzdeniük a házigaz dáknak Helsinkiben, Melbour- ne-ben, Rómában, Tokióban, Mexikóban és Münchenben. Annak is tanúi lehetünk, hogyan viaskodik a nehézségekkel Montreal. Eddig azonban a nehézségeket sohasem használták föl támadó fegyverként a rendezők ellen, nem a rendezők esetleges fogyatékosságait és tévedéseit pellengérez- ték, hanem értékelték azt a munkát, amelyet az olimpia sikere érdekében végeztek. Ezért utasítja el minden józan ítélőképességű ember az említett nyugati sportújságírók mesterkedéseit, amelyek jó szolgálatot kívánnak tenni bizonyos köröknek. Moszkvában meg vannak győződve arról, hogy ebben a városban 1980-ig még sok munkát kell elvégezni. A házigaz dáknak új szállodákat, olimpiai falut kell építeniük, ahol a versenyzők, a bírák és az újságírók megfelelő elszállásolást kaphatnak, meg kell oldani az összeköttetés problémáját, valamint az információ szolgáltatások mikéntjét. Az eddigi problémák álmeneti jellegűek, a helyzet állandóan javul — ezt állapították meg a NOB vezetőségének tagjai is, akik az utóbbi években Moszk vát meglátogatták. Alica Grófová tavaly az asztalitenisz világbajnokságon várakozáson felül szerepelt, hiszen ott szerzett ezüstérme nagy sikernek számított. Ezúttal is jugoszláv földön lesz a nagy asztalitenisz-esemény, most az Európa-bajnokság. Szakvezetőink ismét Grófovától várnak elsősorban jó helytállást. A testnevelés és a sport a nevelés eszköze Az olimpiai eszmény megújítása Egy hatalmasat ugorva, a. modern időkben a sport nevelői és társadalmi jelentőségét Pierre Coubertin tudta ismét nemzetközi síkra emelni és általánossá tenni azzal, hogy megújított a az olimpiai eszményt és jeltámasztotta az olimpiai küzdelmeket. Couberlint ezzel a törénelmi tettel elsősorban az a mélységes meggyőződés vezette, hogy a testi nevelés és sport olyan fizikai és lelki jegyeket alakít ki az ember személyiségében, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember helyt tudjon állni az élet legnehezebb körülményei között is. Ä sport a maga lényegében a jellem és az erkölcs iskolája, mert ahogy Coubertin annak idején írta, a sportoló nem csaphatja be sem magát, sem társait. Itt a számok és a teljesírnények játsz- szák a döntő szerepet és így a sportolónak tisztelnie kell az igazságot De u sportoló lelleme is erősödik, mert csak akkor tud győzni, ha legyűr magában minden olyan hangulatot, amely lemondásra, elkeseredésre, kishitűségre késztetné. Elő rehaladása csak akkor ível jeljelé, ha állandóan erősödik benne a győzni akarás hite. Az újkori olimpiai játékokat élesen elhatárolták a profesz- szionátizmustól, ugyanakkor előtérbe állították az etikai és pedagógiai szempontokkal telített sportszerű küzdelmet. Az olimpiai játékok még a kiélezett nemzetközi viszályok és feszültségek időszakában is a megértés, a barátság, a béke eszméjét hordozták és már azzal a puszta ténnyel nagy szolgá latot tettek az együttműködés ügyének, hogy a különféle világrészek és országok versenyzői békés taíálkpzókon megismerhették egymást. Az olimpiai eszmébe és a sport nevelői fontosságába vetett hit megerősítésének lehet tekinteni az UNESCO mellett működő Testnevelési és Sport Világtanács kiáltványát, amelyet az 1964 es tokmi olimpia alkalmával hagytak jóvá. Azt tárgyilagosan el kell ismerni, hogy az újkori testnevelés nemegyszer túlzásokba esett, egyoldalúvá vált és ebben a tekintetben meg lehet érteni a sport ellenfeleinek az álláspontját. A sportot és a sport eszményt különféle célokra használták fel, sajnos nemegyszer antihumánus célokra is. Kétségtelenül meg állapit, ható, hogy az egész világon fokozódik az érdeklődés a sport nevelői szerepe és személyiség- alkotó tehetőségei iránt. Egyre gyakrabban vetik fel a kérdést, hogy a sport milyen befolyást gyakorol a sportoló személyiségére, milyen nevelői értéke van a versenyszerű sportnak, mert elsősorban ez termékenyíti, meg a fiatalság képzeletét, s ez serkenti sportolásra a fiatalságot. Napjainkban egyre töb bet foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a sport eszméje, mint az emberi természetes mozgások legfőbb megnyilvánulási formája és szervezője, nem torzul-e el a különféle társadalmi, söl politikai érdekek és rendszerek hatása alatt, nem tolódik e el a „megalománia“, az „olimpiai láz“, az „olimpiai arany bűvölete“ felé, hogy nem helyesebb e a „lelátók nélküli sport“, a „menekülés a stadionból“, a titudomány- és technika nélküli sport.“ A sportolókat teljes emberekké kell nevelni Egyetlen módja van unnak, hogy a sport teljesítse hatalmas pedagógiai szerepét. Mégpedig az, hogy a sportolókat állhatatosan és következetesen teljes emberekké kell nevelni. Es fordítva, a sport annál pozitívabb személyiség képző lehet, minél inkább része lesz a fiatalság teljességre törekvő életének. A fiatalember számára is csak ebben az esetben lehet a sport olyan érték, amely gazdagítja az ember egyéniségét. Az igazi sportoló életétől elválaszthatatlan a verseny, a versenyszerű küzdelem, vagy legalábbis az arra való törekvés, a szív és értelem bevetése a sportmunkába és a tökéletesedésre irányuló erőfeszítés mélységes átérzése. Így válik a sport valóban személyiségformáló tényezővé. Az igazi sportoló modelljéhez — különösen a szocialista rendszerben — hozzátartozik még uz öntudatos és meggyőződéses állampolgári érzés, megértése és átérzése annak, hogy mit jelent a haza polgárának lenni, hogy mi a hazaszeretet, mégpedig nem a romantikus értelemben vett, hanem a munka és kötelességtudat érzetével átszőtt hazaszeretet, a valódi internacionalizmus, egybekapcsolva az igazi szocialista humanista magatartással. Ua megértjük, hogy személyiségünket állandóan fejleszteni és alakítani kell, ha megszerezzük a megfelelő szakmai műveltséget, ha emeljük lelki kultúránkat, társadalmi öntudatunkat, akkor az így kialakított személyiségben soha nem lesz helye az unalomnak, az élet ürességének, az elégedetlenségnek, a tagadásnak, az önzésnek. Ellenkezőleg, ha az ilyen sporttolók befejezik sportpályafutásukat, a legjobb dolgozókká válnak szakmájukban, a legderűsebb emberek lesznek a mindennapi életben és mint társadalmi munkások is a legjobbak közé tartoznak. Készülődés a csehszlovák fiatalok olimpiájára A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok I. csehszlovák olimpiájára Lučenecen (Losoncon) folynak az előkészületek. A CSSZTSZ járási bizottságának elnökségi gyűlésén és az aktívákon már megtárgyalták a teendőket. A tervek szerint a mező- gazdaságban dolgozó ifjúság 1. járási olimpiáján az állami gazdaságok, a traktorál- loinások, az egységes földművesszövetkezet és egyéb gazdasági üzemek fiataljai, a különböző típusú iskolák diákjai vesznek részt és vetélkednek atlétikában, röplabdában, asztaliteniszben, lábteniszben, valamint a téli részben síelésben, és sakkozásban. A járási olimpia jó megszervezéséért és sikeréért felelős 11 tagú vezetőség minden feltételt biztosít ahhoz, hogy a járás fiataljai minél jobb eredményeket mutathassanak fel. A járás elmúlt évi legjobb sportolói és edzői a következők voltak: Štefan Máj (TJ TSZ Lučenec), tájékozódási futásban (a járás évi legjobb sportolója volt.) A többiek sorrend nélkül: Illés Sándor birkózó (Kovo- mier Fiíakovo), Saclier Péter kézilabdázó (Strojár /Lučenec), Milan VandPk birkózó (Kovo Fiľakovo J, Jozef Durčenka kosárlabdázó (TSZ Lučenec), Lanko Béla atléta (Strojár Lučenec), Ján Mi- žur tájékozódási futó (TSZ Lučenec), Miroslav Šuška labdarúgó (TSŽ Lučenec), Daniel Kudlák röplabdázö (Strojár Lučenec), Dana Jozefíková teniszező (Strojár Lučenec). A legjobb edzők: Ivan Brada tájékozódási futás, (TSZ Lučenec) Jozef Mižur kosárlabda (TSZ Lučenec), Jozef Kemeník tenisz (strojár Lučenec). A legjobb kollektívák: a TSŽ Lučenec tájékozódási futói, a TSŽ Lučenec ifjúsági kosárlabdacsapata és a Strojár Lučenec teniszezői. KANIZSA ISTVÁN
