Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

Akármennyire nem tetszett a dél ame­rikaiaknak,' 1958-ban a hatodik világ- bajnokságot ismét Európában rendez­ték meg, mégpedig Svédországban. Bosszankodtak is egy ideig ezen a tenge­rentúliak, de aztán kiadták a jelszót: fel kell számolni a hagyományokat. Ugyanis a „régi“ hagyomány szerint addig minden egyes alkalommal a vendéglátó kontinens valamelyik válo­gatottja nyerte el a világbajnoki címet. A SZOVJETUNIÓ ELŐSZÖR A svájci VB fontos állomás volt a labdarúgás fejlődésében. A magyarok és velük együtt a brazilok és az uru­guayiak is bemutatták, hogyan kell látszani a modern futballt. És csak nagyon kevés ország akadt, amely ne tanult volna a svájci példából. A lab­darúgás rohamos fejlődéséről tanúsko­dik, liogy az 53 jelentkező ország közül a kétszeres világbajnok Uruguay és' Olaszország, valamint Portugália és Spanyolország nem tudta kiharcol­ni a részvétel jogát. Pedig Spanyolor­szágban és Európában ekkor már a Real Madrid uralkodott... Csehszlovákiában a svájci világbaj­nokság után lemondott a labdarúgó szövetség és a csapat edzője s a válo­gatott felkészítését a következő VB-re Karol Kolskýra és Antonín Rýgrre bíz­ták, akik a Dukla Praha játékosaira építve új válogatott együttest alakítot­tak ki. A magyar „aranycsapat“ az előző évek során felbomlott. Néhányan kiöre­gedtek (Buzánszky, Lóránt], mások disszidáltak (Puskás, Kocsis, Czibor), így az 1954 es világbajnoki gárdából csak néhányan maradtak meg (Gro- sics, Bozsik, Budai II., Hidegkúti). A VI. világbajnokság nagy eseménye volt, hogy a Szovjetunió is megjelent a VB porondján s a szakemberek nagy kíváncsisággal tekintetlek Jasin és Net­to társai bemutatkozása elé. Ahogy eddig minden VB előtt, a szakemberek most is latolgatták az esélyeket. Végül is arra a megállapí­tásra jutottak, bogy tulajdonképpen nincs kimondott esélyese a 10-os dön­tőnek. Herberger csapata kiöregedett, a magyar válogatott szétesett, Uruguay pedig nem tudta kiharcolni a részvétel jogát. Mind gyakrabban emlegették vi­szont Argentínát, amely nagy fölénnyel nyerte Dél-Amerika bajnokságát. Csak éppen a brazil csapatot nem nagyon emlegette senki, mert előző európai portyája során nem kápráztatta el öreg kontinensünket... CSEHSZLOVÁKIA ÉS MAGYARORSZÁG FÉL SIKERE A 16 os döntő lebonyolítási rendje az előzőkhöz képest némileg megvál­tozott. Ezúttal is négyes csoportokba osztották be a 16-os mezőnyt, de az egyes csoportokon belül körmérkőzés­sel döntötték el, melyik kót csapat jut tovább. A gólarány nem számított, így a második helyen kialakult holt­versenyt újabb találkozóval kellett el­dönteni* Csehszlovákia elég nehéz csoportba került; ott volt az NSZK csapata, a vi­lágbajnoki cím védője, az esélyesnek kikiáltott argentin együttes és a selej­tezők során Olaszországot és Portugá­liát legyőző Észak-írország válogatott­ja. A bemutatkozás nem is valami fé­nyesen sikerült, mert az -északírek a 16. percben egy ártatlannak látszó tá­madás végén gólt lőttek, s ez annyira idegessé tette csapatunkat, hogy utána szinte semmire sem volt képes. Karéi Kolský edző az NSZK elleni második mérkőzésre négy helyen megváltoztat­ta az együttest és ez segített. Válo­gatottunk 2:0-ás vezetés után 2:2-őt ért el a durván játszó világbajnok NSZK ellen. Két mérkőzésen tehát csak egy pon­tot szerzett válogatottunk, és ez kevés reménnyel kecsegtetett a továbbjutást illetően, mert az utolsó ellenfél az esélyesnek kikiáltott argentin váloga­tott volt. Mindkét csapatnak ez volt az utolsó mérkőzése, és ha tovább akart jutni, akkor győznie kellett. Csehszlo­vákia együttese aztán 6:1 (3:0) arány­ban valósággal lehengerelte az esélyes argentinokat, akik gyenge erőnlétükkel képtelenek voltak feltartóztatni a cseh­szlovák csapat lendületes, széleken ve­zetett rohamait. A gólokat Zikan (2), Hovorka (2), Dvorák és Farajzi rúg­ták. Az I. csoport második helyén Cseh­szlovákia és Észak Írország végzett holtversenyben három-három ponttal. A továbbjutásért újra meg kellett a két csapatnak mérkőznie. Karéi Kolský edző a következő csapatot küldte a pá­lyára: Dolejší — Mráz, Popluhár, Novák — Buberník, Masopust — Dvorák, Mol­nár, Farejzl, Borovička, Zikán (1). A vezetést Zikan szerezte meg a má­sodik percben, de aztán a kitűnő Blan- flower irányításával rákapcsolt a jobb erőnlétben levő északír válogatott és védelmi hibából szerzett két góllal ki­harcolta a negyeddöntőbe jutást. A magyar válogatott a III. csoport­ban szerepelt és első mérkőzését a walesiek ellen játszotta, 1:1 lett az eredmény; Svédországtól viszont 2:l-re kikapott, majd Mexikót 4:0-ra verte. Mivel Walesnek és Magyarországnak 3—3 pontja volt a csoport második helyén, a két csapat sorsdöntő mér­kőzést játszott. Erre a találkozóra így állt fel Baróti mester együttese: Gro- sics — Mátrai, Sipos, Sárosi — Bozsik, Kotász — Budai II.,- Bencsics, Bun- dzsák, Tichy (1), Fenyvesi. A 33. perc­ben Tichy megszerezte a vezetést, de fordulás után a jobban játszó wale­siek nemcsak egyenlítettek, hanem a 77. percben Grosics hibájából (az el­lenfél egyrk játékosának dobta a lab­dát) belőtték a továbbjutást jelentő gólt is. A negyedik csoport mérkőzésein mu­tatkozott be a világbajnokságon a Szovjetunió válogatottja, mégpedig Ang­lia ellen {2:2 lett a végeredményJ. Ka­csaim edzőnek nem volt könnyű dolga, mert közvetlenül a VB előtt sportsze­rűtlen életmód és viselkedés miatt ki­zárták a válogatottból Sztrelcovot, Ta- tusint és Ogonykovot (Sztrelcovot ek­kor a világ egyik legjobb csatárának tartották). Brazília két győzelemmel, egy dön­tetlennel és 5:ü-ás gólaránnyal bizto­sította helyét a negyeddöntőben. Az akkor 17 esztendős Pelé éppen a Szov­jetunió ellen debütált és kitűnően ját­szott. A másik továbbjutót egy újabb angol—szovjet mérkőzés volt hivatva eldönteni. Mindkét csapat kapkodva, idegesen játszott, s a találkozó gyenge színvonalú játékot hozott. A továbbju­tás sorsa a 67. percben dőlt el, ami­kor a szovjet balszélső, Iljin lövése nyomán a labda a kapufáról a hálóba vágódott. A Szovjetunió tehát sikerrel mutatkozott be az első világbajnoksá­gán, bejutott a legjobb nyolc közé. PELÉ, PELÉ, PELÉ A negyeddöntőben az NSZK, Svédor­szág, Észak-Ír ország, Wales, Jugoszlá­via, Brazília, Franciaország és a Szov­jetunió csapata került be. Szakkörök­ben nem nyolc együttesről, hanem 6 + 2-es mezőnyről beszéltek, mert a walesiekben és az északírekben nem nagyon bíztak, a szakemberek nem tartották őket a másik hat csapat egyenrangú ellenfelének. De nemcsak a gyengébbeket jelölték meg, hanem a csoportmérkőzések után kikiáltották a világbajnokság első számú esélyesét, Brazíliát, amely változatos, támadó lab­darúgásával nagy hatást tett a jelen­levőkre, és a közönséget valósággal elbűvölte. Csak az volt a kérdés, hogy a hátralevő mérkőzéseken mennyire tudnak majd fegyelmezetten, kollektív szellemben játszani a tengerentúliak. A lebonyolítási rendszer áldozata lett a negyeddöntőben a Szovjetunió, Wales és Észak-lrország válogatottja, tehát azok a csapatok, amelyek a cso­portmérkőzések folyamán egy mérkő­zéssel többet játszottak. S ráadásul mindhárom csapatnak több száz kilo­métert kellett utaznia pihentebb el­lenfeléhez. A svédek ezt ki is hasz­nálták a szovjet együttes ellen. Az első félidőben sok adogatással futtatták, fárasztották az amúgy is fáradt ellen­felüket, szünet után pedig lendülete­sen támadtak, és 2:0-ra nyertek. Ugyan csak elfáradtak a második félidőre az északírek is, akiket a franciák győztek le 4:0 arányban. A negyeddöntő harma­dik mérkőzésén, a nyugatnémet—ju­goszláv találkozón egyetlenegy gól született. Ralin, az 1954. évi VB hőse talált a hálcba. Váratlanul szoros mérkőzést hozott a Brazília—Wales összecsapás, pedig a találkozó előtt minden világosnak tűnt. Hetven percig kellett várniuk a né zőknek az első és utolsó gólra, de az megérte a türelmet. Húsz perccel a be fejezés előtt a „kis“ Pelé nagy gólt lőtt, élete első világbajnoki gólját. Pelé Diditől kapott egy átadást, átemelte a labdát a fedezet Sulivan és a közép­hátvéd M. Charles fölött, majd „átej­tette“ a kifutó kapust is és a mellén táncoltatva vitte a „bőrt“ a hálóba. Királyhoz méltó gól volt... Kialakult tehát az elődöntő, de a legjobb négy közé nem került be sem brit, sem pedig kelet-európai csapat, s ez meglepetés volt. Az elődöntő eredményei: Svédország —NSZK 3:1, Brazília—Franciaország 5:2. Stockholmban a Brazília—Franciaor­szág mérkőzésen a futball minden szépségét bemutatták a dél amerikai labdazsonglőrök. Szünet után feltar­tóztathatatlanok voltak a brazilok tá­madásai, főleg Pelé játszott káprázato­sán. Egymaga három gólt lőtt, s talán akkor kapta a „fekete gyöngyszem“ nevet. Mindenki előtt világos volt: új labdarúgócsillag született. Harmadik gólját így örökítették meg a tudósí­tók: „Vava beadását még a 16-oson kívül érte el, elég rossz helyzetben. Félig háttal állva a kapunak átvette a labdát, átemelte a védők feje fölött, majd rácsapva a lehulló labdára, fél­fordulatból, kapásból óriási gólt lőtt a jobb felső sarokba.“ Brazília 5:2-re győzött, és Rio de Janeiróban tűzijá­tékot rendeztek a brazil csapat tiszte­letére ... EGY ÁLOM MEGVALÓSULÁSA A világszerte feszült érdeklődéssel várt döntőben a brazilok számára egy réges-régi, sokszor szertefoszlott (1938, 1950, 1954), de természetszerűleg min­dig újjáéledt álom megvalósítására nyílt lehetőség. Az utolsó akadály Svéd­ország volt... Előbb azonban „kis“ döntőt játszott ták Göteborgban 33 ezer néző előtt aí francia és a német együttes. A franci­ák ismét bebizonyították, hogy a bra­zilokon kívül ők játsszák a legszebb labdarúgást. A végeredményt (6:3) egy kicsit eltúlozza Fontaine (a gólkirály)’ eredményessége, akinek öt kapuralövéi- se közül négy a hálóban kötött ki. Sikerül a hazai környezetet élvező svédeknek megállítaniuk a brazilok győzedelmes előrenyomulását? — hang­zott a kérdés a június 29-i stockholmi „nagy“ döntő előtt. És a mérkőzés ele* jén úgy tűnt, hogy igen, mert az 5. percben Liedholm a jobb felső sarokba bombázott. A hazaiak öröme azonban csak négy percig tartott, mert a „ka­csalábú“ Garrincha elviharzolt a jobb- szélen, és beadását Vava bombagóllá értékesítette. Az egyenlítés után cső* dálatosan szép játék következett, meg­kezdődött a brazilok technikai bemu­tatója. Szünet után a több „veterán!* játékossal felvonuló svéd együttes már képtelen volt lelassítani a brazilok gyors, sziporkázóan szellemes játékát, és így nagyobb részt csak nézői voltak a brazil labdazsonglőrök csodálatosan szép futballozásának. A végeredmény: 5:2 (2:1) Brazília javára. A két csapat a következő felállítás­ban játszott: BRAZÍLIA: Gilmar — D. Santos, Bellini, Orlando, N. Santos — Zito, Didi — Garrincha, Vava (2), Pelé (2), Zagalo (I). SVÉDORSZÁG: Svensson — Bergmark, Gustavsson, Ax- bon — Börjesson, Pariing — Hamrin, Green, Simonsson (1), Liedholm (1], Skoglund. A győzelem után a brazil vezetők, játékosok, köztük Pelé is, sírva fakad* tak örömükben. Végre világbajno­kok ... És Bellini csapatkapitány ma* gasha emelte a Rimet Kupát, majd honnét, hóimét nem a brazilok sze>* reztek egy svéd nemzeti zászlót és a közönség tomboló tapsvihara köze­pette tiszteletkört futottak a stadion vörös salakján. Ezzel a nemes, baráti gesztussal, olyan hatást váltottak ki a svéd nézők körében, hogy nagyobb ünneplést talán otthon sem kaphattak volna. De igen is kaptak, mert úgy kedvel­ni a labdarúgást, és úgy örülni a vi­lágbajnoki címnek, mint Brazíliában, sehol nem tudnak a világon. A haza nemzeti hősként ünnepelte világbaj­noki címmel hazatérő csapatát. Rio de Janeiro utcáin kétmillió ember éltette a hősöket olyan éljenzéssel, amilyent európai ember el sem tud képzelni. Peléék hazatérése utáni napot nemzeti ünneppé nyilvánították, a szószéken, a parlamentben, az utcán mindenki a világbajnoki cím megszerzőit dicsői* tette. A BRAZIL SIKER TITKA Hosszú ideig foglalkozott a világ* sajtó a brazilok nagyszerű teljesítmé* riyével, mindenkit elbűvölő játékával,, Világszerte igyekeztek megfejteni a brazil siker „titkát“. A nézők millióit és a szakembereket egyaránt meglepte a dél-amerikaiak taktikai érettsége és fegyelme. Ilyesmit dél-amerikai csa­pattól csak nagy ritkán lehetet látni azelőtt. A bomba kövér Vincente Feola edzőnek valami eddig ismeretlen dolog sikerült: a természetes brazil tempe­ramentumot és az egyéni, gyakran ar- tistabravúrral határos technikái bizo­nyos rendszerbe szorította. A pályán ez így festeti: négy hátvéd, két fede­zet és négy csatár. A brazilok alapjá­ban véve betartották ezt a felállási rendszert és nem hagyták magukat elragadtatni a játékkal, még azzal sem, hogy rengeteget mozogtak, előre-hátra, jobbra-balra és helycserés támadásokat vezettek. Önfeláldozásuknak — amely azelőtt gyakran az ösztönösségbe tor­kollott, úgyhogy például a védők is támadtak, tekintet nélkül arra, hogy a „kiruccanásnak“ milyen következmé­nyei lesznek — most szigorú törvé­nyei voltak. Most, ha valaki elhagyta a helyét, ez csak azért történt, hogy a csatár segítse a védelmet. De minden alkalommal idejében rendeződött a támadósor, és gyors ellentámadás kö­vetkezett. A brazilok játékstílusa és játékfel­fogása a későbbi évekre is meghatá­rozta a világ labdarúgásának a fejlő­dését: az egész vonalon diadalmasko­dott a támadó labdarúgással egyenlő 4—2—4-es játékrendszer. TOMI VINCE Kiadja Szlovákia Kommunisto Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkl| utca 10. Telefon: 169, 312-52. 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tele­fon: 55 V83. 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Of Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS —- Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 4Ő/VII A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJN OKS * GOK TÖRTÉNETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents