Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
lEacaioaDD - thrshdridn Human hürnvitsiik mug a fűzfist Hazánk iiáztartásaiban évente hárommilliárd óra élőmunkát vesz igénybe az ételek készítése * A közvélemény és a háztartási munka A szabad idő nagysága a társadalom technikai fejlettsegének mutatója és az életszínvonal magasságának mércéje. A szabadidő nagy részét azonban még a háztartási munkák foglalják el. Hogy milyen mértékben, az arra vonatkozó közvéleménykutatási fel- Mérés eredményeit az alábbiakban közöljük. Az ételek készítésére forť'tott munkát ntsük A fenti problémával iogmlkoző felmérések kimutatták, hogy a csehszlovák háztartásokban a főzés évente hárommilliárd óra élőmunkát vesz igénybe, ami csaknem az egész, csehszlovák ipar élőmunka- kapacitásának 50 százalékával egyenlő. A háztartási munkákra családonként hetente klj. 55 órát fordítanak. Ezeknek a munkáknak a zömét a nők végzik, szabad idejük tehát kb. 4ü százalékkal kövesebb, mint a férfiaké. Köznapokon a napi öt óra háztartási munkaidő 32 százalékát a főzés, 22 Százalékát a bevásárlás, 12 százalékát a mosogatás foglalja el. Bevásárlásra, főzésre és mosogatásra tehát naponta több mint 2,5 óra, azaz az összes háztartásbeli munkára szánt idő 66 százaléka szükséges. Ha sikerülne a főzésre fordított időt lerövidíteni, ez nagy segítséget jelentene. 1973-ban közvéleménykutatást végeztek, melyben a háztartási munkák, főleg a fó- žés megkönnyítését szolgáló nézetekkel, javaslatokkal összefüggő kérdések szerepeltek. A „válassza ki a legmegterhelőbb munkát“ kérdés álapján a megkérdezett nők 23 százaléka első helyre a főzést, 20 százaléka a bevásárlást, f) százaléka a takarítást helyezte. Arra a kérdésre „nézete szerint mi könnyítené meg leginkább a főzéssel és az ételek elkészítésével járó munkát“ a megkérdezettek 46 százaléka azt válaszolta, hogy főleg a jobb minőségű és árbelileg hozzáférhetőbb élelmiszeripari termékek nagyobb választéka. Az üzemi és iskolai étkeztetés fejlesztését és javítását a megkérdezettek 23 százaléka részesítette előnyben, J5 százalékuk pedig a közétkeztetés fejlesztését szorgalmazta. Annak a 613 megkérdezettnek, akik az élelmiszeripari termékek nagyobb választéka mellett szavaztak, 56 százaléka a pótkérdésben kívánt termékként a félkész- árukat, 22 százaléka a konzerveket, 18 százaléka a kész konzervételeket, 17 százaléka a fagyasztott ételeket, 13 százaléka a fagyasztott élelmiszereket tüntette fel. A háziasszonyok nézete szerint (ha elegendő idő van a főzésrej legjobb az ételeket az alapnyersanyagokból sajátkezűleg elkészíteni (a feleletek 70,5 százaléka). Ha nincs elég idő a főzésre, legjobb valamilyen félkész ételt (a feleletek 48,3 százaléka), vagy készételt (a feleletek 40,3 százaléka) használni. A sajátkezűleg készített étel a legtöbb nő szemében megbecsültebb, mint például a félkészáruból készített. Időhiány esetében azonban más a helyzet. Legnagyobb használati esélyük tehát azoknak az áruknak van, amelyből a háziasszonyok sajátkezűleg készítik el ugyan az ételeket, de könnyen vásárolhatok és már főzésre előkészítettek. A felmérés utolsó része azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy hány háztartásban főznek nálunk hétköznap délre. Hogyan étkeznek azoknak a családoknak a tagjai, ahol hétköznap délre egyáltalán nem főznek. Hétköznapi étkezés A hétköznapi főzés kérdése szorosan összefügg a megkérdezett személy szociális és demográfiai jellemzőivel. A nem főző háztartások aránya a megkérdezettek műveltségi szintjének emelkedésével növekszik. Az alapműveltségű szakképzettség nélküli megkérdezettek 18 százaléka, míg a főiskolai végzettségűek 51 százaléka nem főz. A maximum kétezer lakosú községekben csak a háztartások 20 százalékában, a nagyvárosokban 47 százalékában nem főznek hétköznapokon. Hogy a megkérdezettek és a háztartások tagjai hétköznap délben hogyan étkeznek, azt természetesen az határozza meg legerősebben, hogy a háztartásban rendszeresen főznek-e. Azok a családok, ahoi rend- szertelenül vagy egyáltalán nem főznek, valószínűleg nélkülözik a rendszeres friss, jó minőségű, meleg ételt. A fenti tapasztalatokból az otthon főzött ételek elkészítésének könnyítésére a következő célkitűzések összegezhetők: 1 A napi bevásárlás megkönnyítése, mely aránytalanul sok időt igényel. 2. Áttolni a háztartásból az ipari termelésbe azokat a tevékenységeket, amelyek iparilag sokkal eredményesebben elvégezhetők, s elvégzésük a háztartásban nem nélkülözhetetlen. Például a félkészáruk, csomagolt szeletelt hús, fagyasztott készételek, tisztított zöldség és krumpli stb. árusítása. 3. Gépesíteni a háztartásokat úgy, hogy egyre kevesebb legyen a fizikai és időigényes háztartást munka (például a jégszekrények és fagyasztók leaw- tővé teszik a fagyasztott készételek használatát). 4. A közétkeztetés fejlesztése, amely lehetővé teszi az otthon készítendő ételek és ezáltal az össz- munka mennyiségének csökkentését. ( j A HÁZBAN a szomszédok nem akartak nyilatkozni. „Sajnáljuk az asszonyt, meg a két gyereket, de mi nem segíthetünk, nem avatkozhatunk egy család magánügyébe...“ — mondta a közvetlen szomszéd, vezető beosztásban dolgozó mérnök. „Nincs esze annak a szerencsétlen asszonynak! Miért nem válik el? Az én uram is rákapott az italra, egy évig tűrtem, aztán kiadtam jz útját... nein, ne haragudjon, részleteket nem mondok, nem akarok magamnak kellemetlenséget.— mondta egy másik lakó, művelt, középkorú asszony. „Igen, tudjuk, hogy B. iszákos, de mi tehetetlenek vagyunk, munkáját rendesen végzi, itt a munkahelyen csak ritkán iszik. Kérem, mi nem foglalkozunk az alkalmazottaink családi viszályaival... igen, a felesége volt nálam, sírógörcsöt kapott... ne haragudjon, azt hiszem, az asszony egy kicsit hisztérikus...“ — magyarázta B. munkahelyén az egyik vezető. „A B. úr? Aranyos ember, kedves, közvetlen. Persze kérem, régi törzsvendég. Dehogy! Nem iszik sokat. Csak éppen annyit, amennyit egy egészséges férfi szervezete megkíván. Hát azért nem kell olyan szigorúnak lenni, néha mindenkivel előfordul, hogy megfeledkezik magáról... születésnap, névnap, de egy kis szalonspicc nem a világ ..." — mondták azokban a kocsmákban, borozókban, presszókban, amelyeket B. G. 32 éves technikus, két gyermek apja rendszeresen látogat. Az illetékes nemzeti bizottság dolgozója, aki elkísért erre a felderítő körútra, makacsságomat jutalmazva, megkérdezte: „Akar még valakivel beszélni?“ Lemondtam a további beszélgetésről. Minden kérdésre kitérő választ kaptam, az emberek féltek beavatkozni az „intimszférába“, a kereskedelem minden lehető módon „szépítette“ a gavallér törzsvendéget. B. G. tíz évvel ezelőtt nősült. A házasságból két gyermek született, öt évvel ezelőtt költöztek a kétszobás, összkomfortos lakásba. B. G. havi tiszta jövédelme 2610, felesége, B. Gizella havi tiszta jövedelme 1540 korona. Ebben nem szerepel a családi pótlék, a falun élő szülőktől kapott csomagok értéke (szalonnát,- zsírt, kolbászt, hagymát egész évben nem keli vásárolni). Elegendő ez a jövedelem? Igen! Lehet ilyen anyagi feltételek mellett szépen, teljesen, boldogan élni? Igen! Jut ebből új ruhára, nyaralásra, néha egy táncos szórakozóhely látogatására, vagy baráti körben rendezett vidám torozásra? Igen! Ennek ellenére: B. G. kél gyermekéről három év óta az anya és a nagyszülők (a férj és a feleség szülei egyaránt!) gondoskodnak! B. G. az elmúlt három év alatt nem törvényeket, hivatkoztam a Tt. 150/1969 számú törvény 9. §-ának a és b pontjára. „Mit akarsz, törvénysértést kövessünk el? Érkezett ebben az ügyben feljelentés feleségtől, munkaadótól? Nem! A testi bántalmazás külső nyomairól készült látlelet? Nem! A feleség, vagy a lakók jelentették a közbotrányokozást a rendőri szerveknek? Nem! A feleség bejelentette a bíróságnak, hogy férje három év óta teljesen elhanyagolja a tartási kötelezettség teljesítését? Nem! Akkor mit akarsz? Mit tehet az ügyészség? Amint látom, a nemzeti bizottság minden tőle telhetőt elkövetett... nekem feljelentés kell. Annak alapján megindulhat a bűnvádi eljárás .. Emberek a lejtőn egészen négyezer koronával járult hozzá családja eltartásához! A többi pénzt elitla! Ittas állapotban durván bántalmazta és bántalmazza a feleségét és a gyermekeit, több esetben belekötött békés járókelőkbe, több esetben verte fel ar- tikulátlan, részeg üvöltéssel a lakóház éjszakai csendjét. Mindezért fizetett eddig: egyszer 50 és egyszer pedig 100 korona bírságot. Szóbeli figyelmeztetést kapott (többször is) a nemzeti bizottság illetékes osztályától. A FELESÉG arcán gyakran láthatók a férfiököl nyomai, de nem fordul a hatóságokhoz, „elvégre csak nem jelenti fel a saját férjét!“ A feleség tűr és hallgat, a szomszédok mindent tudnak és hallgatnak, a társadalmi szervezetek városkerületi alapszervezeteit én tájékoztattam. Tanácstalanul néztek rám: „Megmondaná az elvtárs, hogy mit tehetünk ebben az ügyben mi?“ Vitatkoztam az ügyészszel is. Régi ismerős, asztaldöngető vitákban edzett partner. Emlegettem az alkoholizmus elleni harcot, idéztem a Valóban: mit akarok? A feleség — amint meglátta kezemben a ceruzát és a papirost, elhallgatott. Csak sírt. Gyakran és könnyen elsírja magát, mert az utolsó három évben olyan pokolban él, amilyet Dante sem tudott elképzelni! Ezért kapott sírógörcsöt, amikor férje munkahelyének egyik vezetőjéhez fordult, aki viszont előttem fölényesen és könnyedén „egy kicsit hisztérikusnak“ nevezte ezt a végtelenül szerencsétlen asszonyt. A férfi — B. G. — ki jelentette, hogy az újságíró nem hatósági közeg, tehát ő nem köteles velem eszmecserét folytatni. Valóban: mit akarok? Évezredek óta gyártják és fogyaszják világszerte az alkoholt és az italozás közösségi szokások, vallási rítusok és egyéb tényező által bizonyos alkalmakra ősidők óta szentesítést is nyert. A mítoszok szerint maguk az ősi istenek is kedvelték a hódító italokat: az indiai felsőbb lények a „szómát“, míg a görög istenek az ambróziát fogyasztották .... Ma pedig igen sokan nagy igyekezettel bizonygatják, hogy a „szegény alkoholista“ áldozat, a „gyilkos tempo“ áldozata, hogy az iszákosságért tulajdonképpen a társadalom felelős. Az alkoholizmust mentegető lélektani fegyvertár igen gazdag, — dr. Benedek István professzor szerint — szegénység, gazdagság, csalódás, kudarc, elidegenedés, szerelmi bánat, családi viszály, versengés. Az italozásra mindig van „ok“, mindig magyarázható, az iszákos ember mindig mentegethető! Emellett közismert tény, hogy munkahelyeken, lakónegyedekben, a társadalmi élet különféle szakaszain kialakult „a szesztestvérek konfraternitása“, alkoholisták ártalmas szolidaritása. Ilyen mesterségesen emelt betonfalakon csorbulnak ki az alkoholizmus elleni harc ma még túlságosan enyhe fegyverei! Pedig mindnyájan tudjuk, hogy milyen szerepe van az iszákosság- nak a bűntevékenységben, tudjuk, hogy az üzemi és egyéb balesetek jelentős részét az ittasság okozza, tudjuk, hogy az alkoholizmus hozzájárul a mortalitás statisztika kedvezőtlen alakulásához is. Ennek ellenére visszariadunk az erélyesebb intézkedésektől és toleranciánkat a személyiségtisztelettel indokoljuk. Azonban a szocialista demokrácia törvénytisztelete és személyiségtisztelete nem jelenthet menlevelet azok szá mára, akik elhanyagolják közösségi kötelességüket, akik nem tudnak vagy nem akarnak megbirkózni a környezetükben reájuk háramló kötelmekkel és esetleges feszültségekkel, hanem a szocialista életforma vállalása helyett a tudatos önrombolást választják. B. G. tragédiája nem elszigetelt jelenség, nem az egyetlen — alkohol okozta — emberi és családi tragédia! Az újságíró nem törvények alkotója, tehát arra a kérdésre, hogy mit akar, csak így válaszolhat: Hatékonyabb — szigorúbb! —- fegyvereket az alkoholizmus elleni harchoz! Azért, hogy a könnyes szemű asz- szonyok és gyermekek újra megtanuljanak mosolyogni! PÉTERFI GYULA 1974 IV. 7.
