Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

RÁJUK VÁR Szlovákiában a vasút szolgá­latában több mint tízezer fiatal dolgozik. Rájuk vár a követke­ző években a vasúti közlekedés inég nagyobb arányú fejleszté­se. A Csehszlovák Államvasutak éppen ezért nagy figyelmet lor­dít a fiatalok nevelésére. A bra­tislavai fűtőház vasúti szaktan­intézetében tíz mester irányít­ja 441 tanuló szakgyakorlatát. A tanulók már a hároméves ta­nulmányi idő alatt is segítenek megoldani a vasúti közlekedés modernizálásával összefüggő problémákat. (Foto: L. Gresner — ČSTK| üli EREDMÉNYEK Kelet metropolisa, Košice 18 közép­iskolájában 12 000 diák tanul. A SZISZ városi bizottságán Rajczy elvtársnő­nél, a középiskolai alapszervezetek titkáránál érdeklődtem az alapszer­vezetek munkájáról. fb Bevezetőben mondjon néhány szót múlt évi munkájukról. — Tavaly SZISZ-szervezeteink a SZISZ első kongresszusa, határozatai­nak szellemében dolgoztak és értek el s-zép eredményeket. Alapszerveze­teink száma 217-re szaporodott, a ta­gok száma ötezer. Emelkedett, a poli­tikai oktatás színvonala, jó eredmé­nyeket értünk el a sport, a turiszti­ka, de főleg az építőmunka terén. A fesztiváljelvényt háromezer fiatal szerezte meg. A X. VIT tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat már június­ban teljesítettük. • Milyen terveket tűztek ki az 1974-es évre? — Ez évi terveinket az SZNF 30. és a pionírszervezet megalakulása 25. évfordulójának jegyében állítottunk össze. Céltudatosan és rendszeresen fogjuk bővíteni a politikai-ideológiai nevelést. Az SZNF 30. évfordulója tisz­teletére beszélgetéseket szervezünk idős kommunistákkal „A párt beszél az ifjúsággal“ akció keretében. Szeret­nénk minden iskolában forradalmi szo­bát, vagy emléksarkot létesíteni. El akarjuk érni, hogy az egyes alapszer­vezetek alakítsák meg az irodalom- barátok köriét. Könyvvitákat rende­zünk Peter Jilemnický Krónika című művéről. A könyvhónap keretében több író-olvasó találkozóra került sor. A vnb-vel karöltve Irodalmi ver­senyt hirdetünk az SZNF 30. évfordu­lója tiszteletére. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a kulturális és a szak­köri munkának. Szeretnénk kibővíteni a szervezetek mellett: működő kul- túrcsoportok repertoárját, hogy minél sikeresebben tudjuk megünnepelni év­fordulóinkat. Szavalóversenyek és két társadalmi-politikai est megrendezése is szerepel a terveinkben. A honvédelmi akciók, a turisztikai versenyek és más sportrendezvények mindennapi tevékenységünk közé tartoznak. A PHSZ-szel tovább fej­lesztjük és bővítjük kapcsolatainkat. Minél több SZISZ-tagot bevonunk a „Száz tavaszi kilométer“ elnevezésű akcióba. Kirándulásokat szervezünk Szlovákia forradalmi hagyományokat őrző helyeire. Támogatjuk a pionírok munkáját is. Alapszervezeteink mun­kájukhoz minden segítséget megkap­nak az egyes iskolák pártalapszerve- zeteitől. Javultak a kapcsolataink a Nemzeti Front társadalmi szervezetei­vel is. Eredményeinkkel hatást gya­korlunk a még szervezetlen fiatalok­ra, hogy minél többen lépjenek be Hz ifjúsági szervezetbe. ZOLCZER JÁNOS Ha minden Még három dolog: a szakdolgozat befejezése, megvédése és az állam­vizsga. Ha mindez sikerül, júniusban avatás, pont a diákévek viégére. Ezek után pedig új élet kezdődik, az a bi­zonyos „nehezebb“, mert a diákélet mégiscsak a „könnyebb“. A szakdolgozatok leadásának határ­ideje március vége, illetve április közepe. GÖGH JÓZSEFNEK március végén kell leadnia a szakdolgozatát. A Komenský Egyetem természettudo­mányi karának hallgatója. Matemati kus lesz. — Miről írod a szakdolgozatodat? — Szakdolgozatom címe „Faklor- analízis.“ Ez egy nagyon érdekes és fontos téma, s talán a matematika egyik legfiatalabb ága. Ezért arány­lag kevés irodalom foglalkozik ve­le. Én is nagyrészt angol és német könyveket használtam, s már a be­szerzésük is nehézséget okozott. A faktoranalízis az élet minden terü­letén felhasználható, az iparban, a közgazdaságban, az orvostudomány­ban. — öt évvel ezelőtt miért éppen a mennyiségtant választottad? sikerűi... — Mert mindig szerettem, érde­kesnek találtam. A számok világa nem is olyan egyoldalii és száraz, mint ahogy egyesek gondolják. Sze­rintem'éppen olyan ritmikus, mint a zene, csak annyi a különbség, hogy míg a zene hangjegyekkel fejezi ki a ritmust, a mennyiségtan számokkal. — Legközelebbi terveid? — A sikere? államvizsga után Kolárovón fGútán) szeretnék elhe­lyezkedni a motorkerékpár-alkatré­szeket gyártó üzem számítóközpont­jában, mint statisztikus. SEBŐ EDIT tanárnő lesz. Szintén a Komenský Egyetem természettudomá­nyi karának hallgatója. Fizika—ké­mia szakos. Neki április közepéig kell leadnia a szakdolgozatát. — A fizikát és a kémiát közép­iskolai tanáraim szeretették meg velem. Eredetileg orvosnak készül­tem. Azután e mellett a szak melieti döntöttem. Nem bántam meg, most már tudom, hogy a tanári pálya jobban megfelel nekem, mint az orvosi. Ál­lamvizsga után Calovóra (Nagyme- gyer) megyek tanítani. — Ha jól tudom, te kelet-szlová­kiai vagy, miért nem mész haza? — Eredetileg vissza akartam térná, de időközben megváltoztak a körüj- mények. Nemsokára ugyanis férjhez megyek, s a vőlegényem Bratislavá­ban tanul. ADAMEK KLÁRI gyermekorvos lesz. ö visszatér szülővárosába, de addig még öt vizsgát kell letennie. Feltéte­lezhetően sikerül neki, hiszen az öt év alatt még egyszer sem „dobták ki a vizsgáról“. —• A gyerekeket mindig nagyo^i szerettem, azért is választottam ezt a pályát. Gyerekeket gyógyítani talán az egyik legnehezebb dolog. Az or­vosnak tulajdonképpen az érzésére kell támaszkodnia, hiszen a gyerek nem tudja megmondani, hogy mi a baja. A másik fontos dolog a szülők megnyugtatása, mert néha a szülők­nél nagyobb a pánik, mint a gyerek betegsége. S én szeretek foglalkozni az emberekkel. A gyakorlat eltérő az iskolától, mindenkit várnak meglepetések, ne­hézségek, Gőgh Jóska, Sebő Edit é? Ádamek Klári bátran néz szembe ^ rá váró nehézségekkel. Bíznak abban, sikerül legyőzniük az esetleges aka­dályokat és jó szakemberek lesznek. —cky 1974. IV. 7. Andruska Lászlót, a levicei Temos dolgozóját ott­honában kerestem fel, hogy elbeszélgessünk hobby- járól, szórakozásáról. Első pillantásra tiszteletet éb­resztett bennem az amatőr rádiós „dolgozószobájá­ban“ található sok műszer. — Régóta érdekel a rádiózás és minden, ami ezzel kapcsolatos. A lévai PHSZ-ben 1966-tól rendszeresen foglalkoztak velem és megnyitották előttem a tudás legrejtettebb forrásait is. Ennek köszönhettem, hogy a katonaságnál két éven keresztül rádiósként dol­gozhattam. Rögtön leszerelésem után letettem az amatőrvizsgát és 1969. április 28-án megkaptam az amatőr rádiós engedélyt. Valóra válthattam régen dédelgetett álmomat — beszereltem magamnak a Lamda IV. 70 W-os adó-vevő állomást. —■ Mindent készen vett? — Dehogy — mosolyodik el riportalanyom —, ak­kor nagyon sokba került volna mindez. Amit csak lehetett, egyedül szereltem össze. Addig nem voltam elégedett, amíg meg nem született a modulációs iónjával működő adóm. így már dolgozhattam az összss amatőrsávon — természetesen telegráfiával (morsével). Ennek köszönhettem, hogy hívójelem az OK 3 TLA gyakran keresi fel rádiós barátaimat a Szovjetunióban, Kanadában, az USA-ban, Dél-Ameri- kában, de még Űj-Zélandon is. Ezenkívül elküldjük egymásnak a QSL lapot is, mely a megteremtett ösz- szeköttetés igazolására szolgál. — Más is foglalkozik Léván rádiózással? — Igen. Az OK 3 TJI és az OK 3 CED ... — ? ... — Bocsánat — mosolyodik el Laci. — Az első hívójel tulajdonosa Bencsík Pali bácsi, a másiké Ivan József, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Ök otjt voltak az indulásomnál és mindig önzetlenül segír tettek. — Vett már részt valamilyen versenyen? — Természetesen. Minden évben részt veszek g nemzetközi URH-versenyen, amit Inovecen rendeznek. Ezek az összejövetelek nagyon ssínvonalasak és egy.- ben kellemesek. Arról nem is beszélve, hogy ezt a három napot a szabadban töltjük. Kicseréljük rádió? tapasztalatainkat, megbeszéljük, milyen változások történtek a nemzetközi amatőrnyelvben {eszerint hívjuk egymást). — Mi a helyzet a fiatalokkal? Sok a követőjük? — Talán ott kezdeném, hogy a mai napig nem lettem hűtlen a levicei PHSZ-hez. A szervezet jól felszerelt adó vevő készülékkel rendelkezik — mégi? kedvés a rádiós fiatalok száma. Valahogy idegenked­nek a rádiózástól, nehéz őket meggyőzni, beszer­vezni. — Tudom, hogy nős. Mit szól e szórakozáshoz a család? — Két kislányom szájtátva, áhítattal figyel, amikor dolgozom (valamelyikből talán szintén amatőr rá­diós lesz). Ami pedig a feleségemet illeti, nagyoiíi megértő — még azért sem zsörtölődik, ha itt-ott éjjel is rádiózgatok. Közben a kérésemre bekapcsolt adó vevő lámpáji izzásba jönnek, s a szoba csendjébe kopogó morze­jelek vegyülnek. Az OK 3 TLA hívójel elindult az éter hullámain, hogy megkeresse a még nem látott, mégis oly közeli barátoKat... KENDE JÖZSEF U I mm I ■ 2 L I M IKf ■ ■ II

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents