Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
R omantikus hangulatú völgy öblösödik a Vtáčnik alatt, emlékörző sziklák, ha megszólalnának, idézhetnének régi harcokat, véres küzdelmeket. A legújabb korban ezek a hegyek és az árnyékukban megbúvó falvak látták a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseit, azokat, akik fegyvert fogtak a gonoszság ellen — a szabadságért. Kľak. A község éli saját, lüktető ritmusú életét, lakói szorgalmasan dolgoznak, örülnek az elért eredményeknek. Ján Benča, a hnb elnöke 48 éves. Tanító volt, de miután megrokkant, vállalta a felelősségteljes funkciót. 1952 óta párttag. A szemtanú hitelességével beszél a múltról: — Amikor 1944 augusztusában megkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés, községünk lakói fegyvert fogtak és bekapcsolódtak a küzdelembe. Hegyeinkben már 1944 novemberében megjelentek az első tak, amikor felsőbb parancsra lemondtak az újabb tömeggyilkosságról s az embereket Zarnovicé- re szállították. Jozef Adamov is csodával határos módon maradt életben. Szintén a Zubek házba terelték, de a golyó a gallérját és a sapkáját ütötte át. — Ellöktek és esés közben lőttek. Aztán halottak zuhantak rám. Tudtam, hogy sértetlen vagyok, de a ház már égett, egy német pedig ellenőrizte a vérző testeket, és akik még sóhajtottak, vagy hörögtek, azokat golyóval némítot- ta el... Akkor leszakadt a lángoló tető, a német elmenekült.., Lángolni kezdett a kabátom ujja ... Fuldokoltam a füsttől ...! Nem bírtam további Kirohantam, átvágtam az udvaron és a kert túlsó sarkában beástam magamat a hóba. Csak az orrom és a szám maradt szabadon... Teljes hét órán át feküdtem ott... A háború után új iskola épült a faluban. A tavaszi napfényben gondtalanul játszanak a gyerekek a nagyszünetben. 1974. IV. 7. partizáncsoportok, a Nálepka-bri- gád tagjai. Vezetőjük Sagát elvtárs volt. Egyébként már augusztusban megalapítottuk a községben a forradalmi bizottságot, megszerveztük a segítés módját, szinte azt mondhatnám, hogy így váltunk élő hiddá a hegy és a völgy között. Fokozatosan egyre több partizánalakulatot irányítottak át a Vtáčnik térségébe, és amikor beköszöntött a tél, a par tizánok lekényszerültek a völgybe. A község lakói nemcsak „elszállásolták,“ a harcosokat, hanem igazi otthont adtak nekik. 1944 karácsonya vidám, kellemes, bizakodó hangulatú volt. A szovjet partizánokkal együtt úgy éreztük magunkat, mint egyetlen nagy család tagjai. Valamikor a XVI. században németek települtek le a szomszédos Píla és Veľké Pole községekbe. Emberemlékezet óta jó barátságban éltünk, nemegyszer osztottuk meg egymással ételünket, segítettünk egymásnak a kaszát forgatni, feledtük gondjainkat, hallgatva az ő fúvószenekarukat, és a mi cimbalomegyüttesünket. Amikor azonban Hitler parancsára megalakult a szlovák bábállam, a két község lakói vérszomjas fenevadakká váltak, fanatikus nácikká, besúgókká aljasultak. Az ő jelentéseik alapján a Kremnicán és Žarnovi- cén a Gestapo és az Ortskomman- do, valamint a diverzánsokból és a gyilkosokból verbuvált Edel- weíss-csoport közös terv alapján rendszeresen támadta 1944 szeptemberétől a térségben tartózkodó partizánokat. Január 18 án tankokkal, nehézfegyverekkel, páncélos autókkal végeztek felderítést és közben összecsaptak a partizánokkal, akik közül Janko Jakab és Peter Boroš súlyosan megsérült, Jožko Samelčik pedig hősi halált halt. A küzdelem után Janko Jakabot Alojz Trvalec házában, Peter Borost pedig az erdőben rejtettük el. Másnap dr. Hubert egy közönséges fűrésszel narkózis és érzéstelenítés nélkül, amputálta Jakab lábát, de a súlyos műtét után ez a kemény férfi kijelentette, hogy egy lábon is űzni fogja a fasisztákat. Sajnos, nem tehette meg, mert ezután következett a tragikus véres vasárnap — 1945. január 21-e. A nácik felfedezték rejtekhelyét, kihúzták az ágyból, a falu közepén halálra kínozták, és testét egy égő ház lángjai közé dobták. 1945. január 21-én kezdődöttl A nácik hajnalban Ostrý Gruň községben behatoltak Izidor Debnár házába, a család 13 tagját lemészárolták, majd további áldozatokat — gyermekeket, asszonyokat, és idős férfiakat — hajszoltak a házba és a ház köré s rövidesen 72 ártatlan ember testéből patakzott a vér. Az áldozatok közül csak nyolcán nem szenvedtek halálos sérülést. Az akkor 12 éves Ferko Debnár, az ágy alá rejtőzött, és amikor a gyilkosok tovább vonultak, segített az élet- benmaradottaknak. Klak községben Bubekék házába hajtották az embereket, és perceken belül 84 életet oltottak ki. A község többi lakiját kihajszolták a téren felállított gépfegyverek elé, és már tüzelni akarA 76 éves Józef Adamov elvtárs egyik élő tanúja a német fasiszták vérengzésének. Képünk bal oldalán lerombolt, jobb oldalán újjáépült háza látható. Ján Benő, a Kľaky Helyi Nemzeti Bizottság elnöke közérdekű közleményt olvas be a helyi rádióba. Jozef Adamov elvtárs ma 76 éves. A náci gyilkosok nem egészen egy nap alatt követték el a borzalmas bűntetteket, majd a holttesteket benzinnel öntötték le és meggyújtották, tehát akik esetleg még megmenthetők lettek volna, tűz- halált haltak. Amikor a felszabadulás után az életben maradottak visszaszállingóztak a faluba, romokat találtak, kiégett szülőházat, elpusztított falut. Nem volt pénz, nem volt ennivaló. Nem volt ruha, és nem volt tető a fejük felett, összetákolt kunyhókban kezdték az új életet. Hiszen nem volt miből építeni, nem volt anyag, nem volt szög, nem volt üveg, és nem volt senki, aki segített volna nekik. Aki a kiaki völgyet nem láthatta közvetlenül a gén hordák pusztítása után, aki ma ismerkedik meg a faluval és a tájjal, annak hiába magyaráznánk, hogy mennyi erő, emberi szorgalom, akarat és lelkesedés kellett ahhoz, hogy eltűnjön az áldatlan, a szörnyű múlt minden nyoma. Csak a sírok, és a fájó emberi szívek őrzik a múlt emlékeit és a deres hajú nagyanyák és nagyapák mesélnek a szebb jövőbe növő unokáknak a vértől iszapos kíak golgotáról. PAVEL HAŠKO A szorgalmas lakosok újjáépítették a községet. Az új házakban élő emberek sohasem feledkeznek el azokról a hősökről, akiknek a békét és boldogságot köszönhetik. A német fasiszták terrorjára emlékeztető emlékmű. Mellette nevek, azoknak a nevei, akik életükkel fizettek a drága szabadságért. (CSTK felvételei)
