Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IV. 7. [Ei- ---- i de k közül legeTlenállóbb a ráncos levelű bangíta — Viburnum rhytidophyllum. Hosszú, keskeny levelei színükön sötétzöldek, fonákukon sárgásán, fehéren nemezesek. Nálunk már kora tavasszal kinyílnak nagy, 10—20 cm széles, ernyős virágzatai. Gyűjteményünkben a bangitáknak több méter magas példányai találhatók. A magyalmahúnia (Mahonia aquifolium), amely szintén el van terjedve a parkban, az alacsonyabb cserjék közé tartozik. Pompás a fényes, bőrszerfi levele. Virágai áprilisban felálló fürtök- l>en nyílnak. Lombozata télre vörösre színeződik, de tavasszal visszanyeri eredeti színét. A kedvelt cserjék közé tartozik még a babér- levelű szuhar (Cistus laurifolius), a szubmediter- rán kertek legszebb örökzöldje. Magas növásű bokor, nálunk is eléri a 2 métert. Levelei nagyok, sötétzöldek, jellegzetes kékesszürke árnyalattal. Délnyugat-Európából került hozzánk, ennek ellenére nagyon szép példányok találhatók. A félárnyékos területeken nagyon szépen mutatnak a bambuszok. Ezek a tarackosan terjedő növények sűrű „nádast“ alkotnak. Lombozatukat csak az átlagosnál hidegebb, száraz teleken veszítik el, különben minden tekintetben kitűnő örökzöldek. Az arborétum gyűjteményében az örökzöld tölgyekét is megtaláljuk. A legszebbek közé tartozik a télizöld turner tülgy (Quercus turneri, var. pseudoturneri). Érdekes továbbá a télizöld lombozatú malonyai tölgy (Quercus cerris Amb- rozyana). Ha örökzöldekről beszélünk, elsők között bizonyára a fenyők jutnak az eszünkbe. Ez érthető is, hiszen az örökzöld tájakat mi elsősorban mint fenyveseket ismerjük. A fenyőfélék fogalma a legtöbb embernél az örökzölddel és a tűlevéllel Is egybeesik. Pedig az arborétum gyűjteméA Szlovák Tudományos Akadémia gondozásában fejlődő örökzöld malonyai park, az Arborétum Mlyűany csodálatos szépségével évente körülbelül 50 000 látogatót vonz ide, akik önfeledten csodálják a szebbnél szebb növények mesterséges csoportjait. Az iskolai kirándulócsoportok főleg május második felében jelentkeznek, ebben az időben virágzik az örökzöldek nagyobbik része. De minden évszakban akad itt csodálni való, hiszen nincs szebb, mint a tavasz- szal fakadó természet, vagy a hóval borított örökzöld ágak a behavazott utcácskák mellett. A látogatók az arborétum megismerése után legszívesebben magukkal vinnék ezt az örökzöld természetet, otthonaik, munkahelyeik környékének szépítéséhez. A parknak ilyen értelemben népművelési jelentősége is van, hiszen a dísznövények. közöttük az örökzöld dísznövények és cserjék ma már nemcsak a kastélyok környékét díszítik, hanem a városok és falvak utcáiban is jól beváltak. Az utcák várnak a fák hűsítő koronájára és a virágok pompázó szépségére. A gyárak és üzemek körül szintén nagy szolgálatot tesznek a növények, szépítik és egészségesebbé is teszik a dolgozók munkakörnyezetét. Tegyünk most egy sétát a zöldellő, örökzöld malonyai parkban, ismerkedjünk meg az itt található növényzet nevezetesebb képviselőivel. Mindjárt a park elején, és aztán csaknem minden területén található az örökzöld cserjék egyik alapnövénye, a babér (Prunus laurocerasus). Nem érzékeny a rövidebb ideig tartó szárazságra, sem a hirtelen hőmérsékletváltozásokra, és fagytűrő képessége is jelentős. Ez a díszcserje főleg télen gyönyörű, amikor élénkzöld, fényes levelei között beérnek a fekete „cseresznyécs- kék“, ezeket nagyon kedvelik a rigók és a fácánok. Tavasszal dúsan virít, fehér, illatos virággal. Szépségével a babér után semmivel sem marad hátra a pompás, fatermetü, örökzöld magyal. A meghonosított fajok a csapadékos, óceáni éghajlatú területekről kerültek hozzánk. Erőteljes növekedésük különösen értékes tulajdonságuk. A kisebb kertekben kitűnően alkalmasak arra, hogy az alacsonyabb örökzöld cserjék szintje fölé örökzöld lombszintet varázsoljunk. A magyalfélék levelei egyszerűek, fiatal korban élénken fogazottak. Virágaik jelentéktelenek, annál inkább díszítenek színes, élénkpiros terméseik. Több gyönyörű példány található itt az Európában egyetlen őshonos közönséges magyalból — Ilex aquifolium. Levelei sötétzöldek, fényesek, tövisesen fogazottak. A szebbnél szebb levélformák mellett a termésbe borult magyalfák nyújtják a legnagyobb élményt. Aligha van gyönyörködte* több, mint a hópelyhekkel takart élénkpiros termések a fényeszöld levelek között. A parkban sétálva több helyen is meglep bennünket a babérsom — Aucuba japonica. A téli napfénytől védett helyeken a szabadban is áttelel. A japán babérsomok nálunk tekintélyes bokrokká fejlődtek. Levelei fónyeszöldek, apró, bordó virágjai a hajtásvégeken tömörülve már kora tavasszal megjelennek. Szép piros termései őszre érnek be. Nálunk a sárga és a sárgásfehér levelű fajok is érdekesek. A Kelet-Ázsiából származó lomblevelű örökzölnyében nem minden fenyő örökzöld, és nem Is mind tűlevelű. Sok faj télre lehullajtja a lombját — a vörösfenyő ősszel megvörösödik, megsárgul, majd lekopaszodik, ugyanígy a mocsári ciprusok, a Metasequoiák is. Egyes fajok levelei lomblevélre emlékeztetnek, másoknál a termést húsos magköpeny borítja. Nagyon elterjedtek a park gyűjteményében a legszélsőségesebb termőhelyek fenyőféléi, a borókák. Közülük a legelterjedtebb borókák egyike a kínai boróka (Juniperus chinensisj. Széles, kúp alakú fa, amely kivételesen 20 m magasra is megnő. Nagyon értékesek, 30 m magasra is megnőhetnek a virginiai borókák (juniperus vir- giniana). Található itt a közönséges boróka mellett (Juniperus communis) az észak-amerikai nyugati boróka is (Juniperus occidentalis), továbbá a legértékesebb, az oregoni boróka is (Juniperus scopulőrum) jelen van. A legnépszerűbb fenyők az életfák. Alig vau nálunk olyan park, ahol ne lenne belőlük egy-két példány. A malonyai park több részén is megtalálható a nyugati életfa (Thuja occidentalis] és a keleti életfa (Thuja orientalis). A park nevét hirdeti a karcsú, oszlopos formájú nyugati életfa (Thuja occidentalis Malonyana). Néhány példányban az óriás életfa (Thuja plicata) is megtalálható. Alsó ágai lehajlanak, majd legyökeresedve újabb példányokká erősödnek. Kitűnő, romantikus, árnyas pihenőhelynek lehet kialakítani. A cíprusfák (Cuprossusf karcsö Jegyenyefákként emelkednek ki a növényzetből. A ciprusok közeli ro&ona a hamisciprus (Chamaecyparis). Az oregoni hamiscipiug (Chamaecyparis lawso- niana) szépségével vetekszik a valódi ciprusokkal. Természetes állományaikban 25—50 m magasak. A fatermetű példányok közismert kerti formái közül nálunk legelterjedtebb a karcsú, zöldes színű Erecta viridis és a szürkés Erecta glanca, a hinoki hamisciprus (Chamaecyparis ob- tusa), a fehér mintázatú, kúp alakú, magas növésű szavára hamisciprus (Chamaecyparis pisifera), valamint a nutka hamisciprus szomorú változata. A fenyőfélék közül (Pinaceae) több mint 20 faj található a parkban. Az óriástobozft íenyü (Pinus coulteri) sűrűn elágazó hatalmas koronája a 20 centiméteres tűlevelekkel és a díszes, 1,6—2,0 kg súlyú tobozokkal nagyon szép látványt nyújt. A platánkérgű, ezüsttörzsű fenyő (Pinus bungeana) szintén nagyon tetszetős, éppúgy a cirbolyfenyő, az egytűs diófenyö, a csa- vartűjíí fenyő, a Jeffrey fenyő stb. A parkban látható hegyi niammutfenyo (Se- quoiadendron giganteum) a világ legmagasabb kort megérő Iái közé tartozik. Hatalmas, kúp alakú koronájával, vastag, vöröslő kérgével a park legszebb dísze. A malonyai park nemcsak minden időszakban szép, hanem valamennyi része is szép és értékes. Megcsodálhatjuk itt az olyan növényeket, amelyek mutatós örökzöld környezetet nyújtva elsősorban tömegükkel hatnak, és olyanokban Is gyönyörködhetünk, amelyek szép lombozatukkal, érdekes formájukkal egyedileg is feltűnnek. A park összes területe nagyon változatos, olyan, hogy szinte lépésről lépésre valami újat, a korábbitól eltérő képet nyújt. A park leköti, megragadja a szemlélődő figyelmét, és az egymást érő hatások végül is egységes, felejthetetlen élményben egyesülnek. Végül pedig emlékezzünk meg a park alapítóiról, dr. Ambrózy-Migazzi Istvánról és Misák József kertészről, akik nyolcvan évvel ezelőtt láttak hozzá ahhoz a hatalmas munkához, amely- lyel megalkották Európa egyik legremekebb örökzöld kertjét. Ambrózy széles látókörű, Európát járt ember volt, látta Svájc és Anglia díszes kertjeit és egyre nehezebben tudott belenyugodni a hazai környezet téli kopárságába. Ezért elhatározta, hogy összegyűjti az olyan lomblevelű növényeket, amelyek télen is meghagyják a zöld lombjukat, éppen úgy, mint a tűlevelű fák. A park megalapítása idején senki sem hitt abban, hogy itt, a kelet és észak küszöbén, örökzöld park születhet. Annál inkább Ambrózy és munkatársa. Egyre újabb és újabb növényeket hozott kipróbálásra, és nemsokára Olaszország, a Balkán, Kis-Ázsia, a Távol-Kelet és Amerika különlegességei virultak a kertben. Az évek folyamán előforduló rendkívüli hideg telek, különösen az 1928 as esztendő vége és az ezt követő január nagy megpróbáltatást jelentettek, s a malonyai park növényzetét hatalmas károk érték. A második világháború óta a Malonyai Arborétum mindnyájunk tulajdona. Eleinte a Komens- ký Egyetem egyik munkahelye volt itt, ebben az időben kezdődött a park felújítása. 1953 júniusában a Szlovák Tudományos Akadémia vette át a parkot. Az itt működő korszerű dendrológiai kutatóintézet nemcsak a növények morfológiájával és ökológiájával, hanem a fiziológia, a honosítás és a növényvédelem kérdéseivel is foglalkozik. A fafajok és díszcserjefajok gyűjteménye évről évre bővül. Az arborétum területe 1964 óta 14 hektárral megnagyobbodott. Ezen az új területen a növények főleg a Szovjetunió távol- keleti részéről, Japánból, Kínából, Koreából és a Kaukázus környékéről származnak. A park jelenlegi gondozói arra törekszenek, hogy az arborétumot a felnövő nemzedék még virulóbb állapotban láthassa, mint amilyen most. A park egész éven át megtekinthető, a látogatók vonattal és autóbusszal is Ide utazhatnak. A vonat a Slep- čany vasútállomáson áll meg a Topoľčianky—Zlaté Moravce—Vráble vasútvonalon. Az autóbusz- szal, vagy személyautóval érkezők számára a Nitra és Zvolen közötti főúton jól látható figyelmeztető tábla nyújt felvilágosítást: „Arborétum Mlyňany — 7 km.“ JUHÁSZ GABRIELLA mérnök, PAVEL HRUBlK mérnök
