Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
FELVÄGÁS Cassius Clay (Muhammad Ali) filmajánlatot kapott. — Majd gondolkodom az figyiin — mondta. — Tulajdonképpen mit kéne eljátszanom? — Újra megfilmesítjük a Robinsont — volt a válasz. — Péntek szerepét szántuk önnek. — Szó sem lehet róla — húzta ki magát a jóképű fekete ember. — Vagy Othello, vagy semmi! Szöveg nélkül Lnbomir Kotrha rajz» Szöveg nélkül Gabriel Levický rajza AH Szép, fiatal lány lép be a boltiéi a nagymamájával. Megkérdezi az ifjú eladót: — Mennyibe kerül ennek az anyagnak métere? — Nálunk egy méter egy puszi — kellemkedik az elárusító. — Jól van — mondja a kislány. — Mérjen le tíz métert. A nagymama majd kifizeti. VITÁS KÉRDÉS Két ember verekszik az utcán, és nem messze tőlük egy kisfiú bőg. — Miért sírsz, gyermekem? — kérdi az egyik járókelő. — Verik az apámat! — Melyik a te apád? — Nem tudom. Ök is emiatt verekednek . .. NEM HALLUCINÁLÁS A paciens panaszkodik a pszichiáternek: — Az utóbbi időben folytonosan hangokat hallok . . — Mióta? V- kérdezi az orvos. V > — Január 20-a óta. ' — Mi történt akkor md’gá- val? * — Beköltöztem egy házgyári elemekből épült lakásba. ' ■ % VIZSGA A német szakos egyetemista kilép az előadóteremből. Társai rögtön körülveszik: — Sikerült a vizsga? — Azt hiszem, igen. — Mit kérdezett a prof? — Mit tudom én? Németül kérdezte. SZÁMTAN Két szesztestvér áll az Itaí* boltban. — Mennyi ötször kettő? — töpreng az egyik. — Egy liter ... UTCÁN — Na megállj, te betyár! Megmondom a tanítódnak, hogy cigarettázol! — Felőlem nyugodtan megteheti. Én még nem járok iskolába. PÁRBESZÉD — Mit szop olyan kitartóan? — Cukorkát. — Az lehetetlen! Nekem nem szokott ilyen hosszú ideig tartani. — Persze, ha maga előbb kicsomagolja ... A DOLOG NYITJA — Más ember lettem, amióta annak a lánynak udvarolok. — Igazán? — Más nevet és lakcímet mondtam neki. GYANÚ — Az az érzésem, hogy a vőlegényem nős ember. — Te szegény ... Miből gondolod? — Tegnap rúzsnyomot hagytam az arcán, s ma kék foltot találtam a helyén. LABORATÓRIUMBAN — Kollégám, legyen szíves ideadni azt az üveget, amire dilaceti- lonamidonapitol van Írva! •yyjai* Az üres. — Az ördög vigye el! me9i,,° Üldözési mánia Hallos Jenő rajza 1974. IV. 28. — Ülj rendesen! Nem látod, hogy az apád is ül?! Smrke rajza M int minden jelenség a világon, az idő múlásának érzékelése is viszonylagos értékű. Amikor Kelemen, a Műszem- pillagyár igazgatója jelvette a telefonkagylót, hogy tárcsázzon, délelőtt kilenc óra volt, már legalábbis az ó szemében. Az igazgató ugyanis már reggel hat óra óta talpon volt. De amikor Károlyi, a humorista a telefoncsöngésre felemelte a kagylót, bosszúsan konstatálta, hogy reggel kilenckor már zavarják. Ö még aludt ugyanis, minthogy szokása szerint éjfél után még javában olvasgatott az ágyban. — Itt Kelemen Géza igazgató beszél, a Műszempillagyárból — hallatszott a kagylóból. — Nagyon szeretném, ha mielőbb beszélhetnénk az író elvtárssal. Én délután ötkor már szabad vagyok. — Kérem — mondta Károlyi —, ha sürgős önnek, akkor már ma délután találkozhatunk. Öt óra tájban mindig ott szoktam ülni a Kökény utcai Padlizsán eszpresszóban. — Köszönöm szépen, ott leszek — felelte Kelemen, és letette a kagylót. Károlyi, aki főleg humoros és szatirikus újságcikkeket írt, továbbá ugyanilyen jellegű kabarédarabokat, már előre sejtette, hogy miről lesz szó a találkozón. Csak néhány napja jelent meg egy bíráló hangú írása, amely a Műszempillagyár termelési viszonyaival foglalkozott. A kis szatíra élesen kifigurázta azt a sajnálatos ténykörülményt, hogy az üzem se- lejtje az utolsó negyedben 0,7 százalékra ugrott fel az előző negyedév 0,3 százalékos selejt- jével szemben. Ha így megy tovább, állapította meg végül a szerző, akkor műszempillából hamarosan behozatalra szorulunk, holott a hazai műszempil- la eddig exportcikk volt, s mint ilyen, igen jó hírnévnek örvend a világpiacon. Nos, várakozásában a humorista nem is csalódott. Kelemen, aki pontosan a megbeszélt időSelejtkutatás ben beállított az eszpresszóba, a kölcsönös bemutatkozás után azonnal tért a tárgyra. — Elhiheti az író úr — kezdte hogy nekem mint igazgatónak, egy kicsit rosszul esett a cikkecske tagadhatatlanul gu- nyoros hangja. Hiszen, ami azt illeti, bizonyos fokig igaza van, a selejtünk valóban emelkedett, de ön nem tért ki az írásban az objektív nehézségekre ... Márpedig az utóbbi időben a vezetőség hibáján kívül álló okokból nem volt kielégítő az együttműködésünk a kooperáló üzemekkel. Mert tudni kell, hogy a műszempillát mi csak összeszereljük és kiszereljük, a félkész pillát mi is más üzemektől kapjuk... — No igen — mondta jóindulatúan Károlyi —, de azért ez a 0,4 százalékos emelkedés mégiscsak sok egy kicsit... — Soknak valóban sok — bólogatott az igazgató de még mindig kevesebb, mintha több lett volna — tette hozzá rejtelmesen, és vaskos noteszt húzott elő zsebéből. — Mert tudok én nagyobb selejtszázalékról is ... A szatírája megjelenése óta ugyanis magam is egy kis selejt- kutatást végeztem. Minthogy általában nagy híve vagyok az író úr munkásságának, nagyrészt tudom, hogy hova szokott dolgozgatni. Namármost, ezekben a napokban telefonon felhívtam néhány szerkesztőség titkárságát, s úgyszintén érdeklődtem a kabaré és a varieté igazgatóságán is ... A humorista kezdte kissé furcsán érezni magát. — Mit akar ezzel mondani? — kérdezte feszengve. — Utólagos szíves elnézését kell kérnem, kedves Károlyi úr, de a cél érdekében kénytelen voltam egy kis trükkhöz folyamodni ... Mindenütt azt mondtam, hogy az ön titkára vagyok, és az ön megbízásából érdeklődöm a benyújtott kéziratainak sorsa felől... — Es?! Es?l — vágott közbe hüledezve az író. — No és megállapítottam, hogy a különböző lapoknál és színházaknál, pillanatnyilag nem kevesebb, mint tizennégy visszautasított kézirata vár el* hozatalra ... Amikor tehát a Műszempillagyár dolgozói névé ben megköszönöm a mester építő kritikáját, egyben mi is arra kérjük önt, hogy a saját háza táján se tessék megfeledkezni a selejt csökkentéséről... HEVES FERENC 19 PROTEKCIÓ — A férjemnek remek kapcsolatai vannak ... Már azt is elintézte, hogy elsőnek lépjünk át a kommunizmusba! (Sztrsel)
