Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-26 / 98. szám, péntek
A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt London fenyegetőzik NÉHÁNY rama 1974. IV. 26. New York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán késő este befejezte annak a panasznak a kivizsgálását, amelyet Libanon terjesztett be Izrael folytatódó agressziós cselekményei, egyebek közt több libanoni falu ellen április 12-ről 13-ra Virradó éjszaka elkövetett légitámadása miatt. A BT határozatot fogadott el, amely elítéli Libanon területi integritásának és szuverenitásának Izrael által történt megsértését, és felszólítja a Tel Áviv-i hatóságokat, tartózkodjanak a Libanon elleni katonai akcióktól és fenyegetésektől. A tanács elítélt minden erőszakos akciót, különösen az ártatlan polgári személyek ellen elkövetett cselekményeket. A határozat hangsúlyozza, hogy Izraelnek haladéktalanul szabadon kell bocsátania és haza kell juttatnia az elhurcolt polgári személyeket. A határozatot 13 szavazattal hagyták jóvá. A kínai küldőit — aki rendszerint fellengzős beszédeket mond, és szavakban támogatja az arab népek igazságos ügyét, de félreáll, amikor határozatok meghozataláról van szó —, ez alkalommal sem volt hajlandó részt venni a szavazásban. A Biztonsági Tanács már negyedik alkalommal tárgyalta a libanoni panaszt. Az ülések során éles bírálat érte a Tel Aviv-i vezetést, amely állami politika rangjára emelte a szomszédos arab országok elleni terrort. Számos felszólaló Javasolta, hogy az agresszor elítéléséről olyan hatékonyabb intézkedésekre térjenek át, amilyeneket a világszervezet alapokmánya előirányoz, különös tekintettel arra, hogy a tanács korábbi határozataiban már hasonló módon figyelmeztetésben részesítette Izraelt. John Scali, az Egyesült Államok képviselője mindazonáltal megkísérelte elérni olyan határozat megfogalmazását, amely lényegében tisztára mosná az agresszort. Az amerikai módosító javaslatot azonban a BT tagjainak többsége elvetette. Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője kijelentette: a szovjet delegáció szerint az agresz- szorral szemben a leghatározottabb intézkedéseket kell tenni. Ezzel kapcsolatban javasolta az el nem kötelezett országok által készített, erőteljesebb határozati javaslat elfogadását. Ez nemcsak elítélte volna Izraelt a Libanon elleni ismétlődő támadások miatt, hanem élesen figyelmeztette volna, hogy az ilyen akciók ismétlődése esetén a tanács megfelelő intézkedéseket hoz az ENSZ alapokmányának szellemében határozatainak érvényesítésére. A Szovjetunió ugyanakkor lehetségesnek ítélte a BT által elfogadott határozat jóváhagyását, tekintve, hogy Libanon delegációja is elfogadta azt. A szovjet küldött, a Biztonsági Tanács tudomására hozta a szocialista közösség Közel- Kelettel kapcsolatos álláspontját, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének nemrégi ülésén elfogadott dokumentumok tartalmaznak. London — A konzervatív kormány fenyegető célzásai után most a munkáspárti kormányzat is azzal fenyegette meg Észak-Irország „lojalistáit“, hogy ha továbbra is szabotálják a Sunningdale-i egyezményt, a végén Anglia magukra hagyja őket a zavargások dúlta tartományban, amelyet az ír Köztársaság katolikus lakossága vesz körül. A figyelmeztetés ezúttal Roy Mason hadügyminiszter részéről hangzott el, olyan megfogalmazásban, amilyenhez hasonló nyíltsággal még egy angol miniszter sem beszélt. Mason szerdán New Castle városban, egy bányászgyűlésen kjelentette, hogy Angliában fokozódik a nyomás az Észak-ír- országban tartózkodó 15 000 brit katona kivonására, a viszszavonulás időpontjának kitűzésére, ami arra kényszerítené a szembenálló frakciók vezetőit — mondotta —, hogy üljenek össze és hozzanak tető alá mindkét félnek megfelelő megállapodást. Mason most kijelentette, hogy az angol katonák „példátlan önmérsékletről“ tesznek tanúbizonyságot. „De — mondotta — egy idő múltán fel kell ismerni,, hogy ami sok, az sok, és hogy az országnak (Észak-Irország) az ország népének nem szabad állandóan eltűrnie a saját szélsőségei által gyakorolt harcmodort és terrort.“ Mason hangsúlyozta, hogy az észak-írországiaknak nagyobb részt kellene magukra vállal- niok a fegyveres erők feladataiból. mmm Provokációk Olaszországban KORMÁNYÁTALAKÍTÁS EGYIPTOMBAN Meir borúlátó a közel-keleti béke ügyében Ljetek óta dörögnek a fegy■* verek a szíriai—izraeli arcvonalon, s a rendszeressé vált tankcsatákat, valamint tüzérségi tűzpárbajokat az utóbbi napokban a légierő bomba- támadásai egészítik ki. Már maga ez a tény, valamint a január végén létrejött egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás megkötése óta eltelt idő is bizonyítja, igaza volt azoknak, akik azt bizonygatták, lényegesen nehezebb lesz fegyvernyugvást kikényszeríteni a szíriai hadszíntéren. Csődöt mondott eddig Henry Kissinger amerikai külügyminiszter közvetítő szándéka, s az sem segített a helyzeten, hogy a damaszkuszi kormány — jó szándékát bizonyítva — közzétette az izraeli hadifogolylistát. Az elmúlt napokban Hikmat Sehabi tábornok vezetésével szíriai küldöttség járt Washingtonban, hogy tájékozódjon Kissingernél a csapatszétválasztással kapcsolatos Izraeli elképzelésekről, s átnyújtotta kormánya javaslatát ebben a kérdésben. Azóta mindössze annyi történt, Washingtonban bejelentették, Henry Kissinger április végén ismét a Közel-Keletre utazik, hogy közvetítsen a szembenálló felek között. Mindezeknél lényegesen nagyobb horderejű volt az az esemény, hogy Haj ez Asszad szíriai elnök április 11-től 16- ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. A látogatás nemcsak a több mint egy évtizedes együttműködést erősítette meg, hanem ismételten nyilmánylistát tesz közzé. Úgy tudják, Szadat továbbra is magának tartja meg a miniszterelnöki tisztséget. Higazl miniszterelnök-helyettest pedig, aki eddig egyben a gazdasági és külkereskedelmi, valamint a pénzügyi tárca birtokosa is volt, a miniszterelnök első helyettesévé nevezik ki. Washington — Nixon elnök úgy döntött, hogy Izraelnek az októberi háborúban számára folyósított 2,2 milliárd dollár értékű segélyből egymilliárdot kell visszafizetnie. A fennmaradó 1,2 milliárd dollárt hosz- szú lejáratú hitelként kezelik, és háromszázalékos kamatot számítanak fel hozzá. Róma — Folytatódnak a provokációk, terrorista merényletek Olaszországban a válásellenes népszavazást megelőző feszült légkörben. Mario Sossi genovai helyettes főügyész elrablása és a bologna—firenzei vasútvonal felrobbantása után újabb merényletek történtek Milánóban és környékén. Bombát robbantottak a milánói adóhivatal épületében és a szocialista párt leccooi székházában is. A genovai helyettes főügyész elrablása — az állítólagos „vörös brigádok“ részéről — továbbra is a közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. Az ismeretlen tettesek egy cédulát juttattak el az elrabolt írásával a hatóságokhoz. Sossi közli, hogy jól van és kéri, függesszék fel a nyomozást utána, mivel ez „haszontalan és káros lehet“. Az üzenet nyomán a rendőrség leállította a hatalmas készültséggel folyó nyomozást. A sorozatban történő bűnös terrorakciók felháborodást és tiltakozást váltanak ki a baloldali közvéleményben. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt felszólította tagságát, hogy egységes és felelősségteljes magatartással adjon választ a jobboldali provokációkra. Berlinguer, az OKP főtitkára nyilatkozatában elítélte azokat a köröket, amelyek, mint a múltban már annyiszor, ismét a feszültségszítás taktikájához folyamodtak. „Bármilyen nevet adnak is maguknak e bűnös tettek elkövetői, nem kétséges, hogy milyen ügyet szolgálnak, mi a céljuk: feszültséget, félelmet kelteni, megrontani a demokratikus együttélést Olaszországban. Súlyos felelősség terheli ezért azokat, akik kierőszakolták a válásellenes népszavazást és így megnyitották az utat a fasiszta felforgató provokációk, a rendszerre törő jobboldali erők előtt“ — hangoztatta többek között az OKP főtitkára és egységes, határozott fellépésre, éberségre szólította fel a dolgozókat, a demokratikus antifasiszta szervezeteket. AZ EGYIPTOMI ÁLLAMÜGYÉSZ NYILATKOZATA Kairó — Az egyiptomi államügyész szerdán nyilatkozatot adott ki, amely szerint a kairói katonai akadémia ellen múlt csütörtökön elkövetett támadás résztvevői a hatalom átvételét és Szadat elnök letartóztatását tervezték. Az államügyészi közlemény szerint a csoport tagjai főként fanatikus muzulmán egyetemi hallgatók és középiskolás diákok voltak. A csoport vezetője Szaleh Száriján, iraki útlevéllel rendelkező palesztin férfi. Vallomásában egyebek között elmondotta, hogy a líbiai nagy- követség meghívására 1973 nyarán Tripoliban járt és itt „magánjellegű, hosszú megbeszélést“ folytatott Kadhafi líbiai államfővel. vánvalóvá tette, hogy a Szovjetunió a közel-keleti konfliktus politikai rendezése következetes támogatása mellett az arab népek — s ezen belül Szíria — igazságos harca mellett áll. Leonyid Brezsnyev a Rendelésre várva látogatás Idején utalt arra, hogy ezt a következetes elvi irányvonalat a Szovjetunió betartja az Egyesült Államokkal való kapcsolatában, s összehangolja az érintett arab országokkal. Arra a manapság egyre többet hangoztatott vádra, hogy „a két szuperhatalom az érdekeltek feje feletti alkura“ készül, Brezsnyev kijelentette: „ ... létrejött már egy tekintélyes nemzetközi fórum, a qenfi konferencia, amelynek keretei között el lehet és el is kell érni a tartós és igazságos békerendezést“. Persze, a genfi értekezlet folytatása elképzelhetetlen Szíria nélkül, s ezt megelőzően a csapatszétválasztás megvalósítása nélkül. Izrael azonban nemcsak pozícióharcot vív a Golan-fennsíkon, a Hermon- hegység térségében (42 kilométerre a szíriai fővárostól!), hanem — a biztonságos határok ürügyén — ki akarja terjeszteni határait. Márpedig ez Szíria és az arabok számára elfogadhatatlan, Ebben a kérdésben a múlt héten Szadat elnök ugyan úgy nyilatkozott, amennyiben Izrael folytatja a Golan-magaslatokon a harcok eszkalációját, Egyiptom fegyveres segítséget nyújt. Nos, bármennyire is igaz, hogy a Szuezi csatornánál elért fegyvernyugvás lehetőséget adott Izraelnek, hogy fokozza akcióit Szíriával szemben, nehezen elképzelhető, hogy ez jelentené az igazi megoldást. A nyugati „nyitás“ kapcsán hadd említsük meg, hogy az Egyesült Államok 250 millió dollár segélyt ad Egyiptomnak, s 100 milliót egyéb célokra tartogat. Nixon elnök — akinek közel-keleti útját egyre gyakrabban emlegetik — jelezte azt is, hogy ezt az összeget esetleg Szíriának ajánlják fel, amennyiben a csapatszétválasztás megvalósul. Ez utóbbi kérdésben bizakodóan nyilatkozott kairói látogatása során Brandt nyugatnémet kancellár is. így csak remélni lehet, hogy a jó szándék meghátrálásra kényszeríti Washingtonban és Tel Avivban a héjákat. A közel-keleti helyzetre különösebb kihatással nem volt az a fegyveres támadás, melyet a kairói katonai akadémia ellen követtek el, az államügyész szerint államcsíny céljából. Fokozta viszont a feszültséget Líbia és Egyiptom között, mivel vezetőjük korábban hosz- szabb időt töltött Líbiában, s így a „szálak“ kiderítésre várnak. Nem ezekkel az eseményekkel, hanem Egyiptom belpolitikájával függ össze, hogy Szadat elnök ma kormányátalakítást hajt végre, megtartva azonban továbbra is a kormányfői tisztséget. A helyzet rendezése szempontjából távolról sem kedvező, hogy Tel Avivot kormány- válság gyötri. A lemondott Golda Meir helyébe az Izraeli Munkáspárti Szövetség Jichak Rabint javasolta — Peresz volt tájékoztatásügyi miniszterrel szemben' — a kormányfői tisztségre. A volt vezérkari főnöknek 21 nap áll rendelkezésre a kormányalakításhoz. Meglehetősen hosszú idő ez, ha a harci helyzetet, sőt annak éleződését nézzük, s kérdések kérdése az űj kormány beiktatásáig bármely közvetítő szándék elérkezik-e az igazi címzetthez ... Ahogy kérdés az is, hogy az ún. „mehdalim“ — a mulasztások összessége — melyről az októberi háborúban elkövetett izraeli hadvezetési hibák kapcsán oly sokat beszélnek Izraelben, elhozza-e az agresszív, területi hódításokra támaszkodó izraeli politika tarthatatlanságának felismerését, s ezzel — éppen Izrael biztonsága érdekében — a szükséges önvizsgálatot. lejért tartós és igazságos * * rendezést csak a megbékélés hozhat. Olyan megbékélés, mely Közel-Kelet valamennyi népe számára igazságos békét hozhat. A tisztességes béke állomása Genf, azonban az érdekelteken múlik, hogy a várva várt béke s annak feltételei mihamarabb megteremtődjenek. FONOD ZOLTÁN MARTIN DZÜR, hazánk nemzetvédelmi miniszterét Belgrád- ban fogadta Ribicsics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének alelnöke. VLADIMÍR KUBÁT, hazánk hanoi nagykövete a VDK fővárosában sajtóértekezletet tartott a közelgő május elsejei ünnepségek alkalmából, melyen megemlékezett hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának 29. évfordulójáról. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kremlben fogadta Walter Stoesselt, az USA moszkvai nagykövetét. AHT1 KAR]ALAINEN finn külügyminiszter, a finn kormány alelnöke nem hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. A vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta Karjalainent. WILLY BRANDT nyugatnémet szövetségi kancellár egyiptomi látogatásának befejeztével visz- szatért Bonnba. A repülőtéren adott nyilatkozatában megelégedését fejezte ki algíri és kairói tárgyalásaival kapcsolatban. KALEVI SORSA finn miniszterelnök Manea Manescu román kormányelnök meghívására ötnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. A NYUGATNÉMET kormány helybenhagyta Helmut Schmidt pénzügyminiszter beszámolóját az NDK és az NSZK pénzügyi részmegállapodásáról. A július elsején életbe lépő megállapodás a nem kereskedelmi jellegű — tartásdíjak, nyugdíjak, takarékbetétek — fizetési forgalomról intézkedik. MOSZKVÁBAN szovjet—lengyel kormányközi megállapodást írtak alá, melynek értelmében a két ország együttműködik atomerőművek berendezésének gyártásában. ERFURTBAN az NDK és az NSZK kormányai megbízottjainak részvételével ülést tartott a két ország közös, határmenti kérdéseivel foglalkozó bizottság. A SZOVJETUNIÓBAN fellőtték a Meteor elnevezésű meteorológiai műholdat, amely az időjárás előrejelzéséhez szükséges információkat továbbít. VAGAH határmenti városban India pakisztáni nemzetiségű polgárok újabb 794 tagú csoportját adta át a pakisztáni hivataloknak. Kennedy Moszkvában „Azért jöttem a Szovjetunióba, hogy megismerkedjem az emberek életével, törekvéseikkel, reményeikkel“ — jelentette ki Edward Kennedy szenátor Moszkvába érkezésekor. A sajtótudósítók, akik egy-egy félmondatból is szívesen vonnak le messzire vezető következtetéseket, a 42 esztendős demokrata párti szenátor szavainak ezúttal jóval megalapozottabban tulajdonítottak nagy jelentőséget. Vajon nem az késztette a Kennedy-dinasztia utolsó életben maradt férfitagját az egyhetes szovjetunióbeli látogatásra, hogy az út tapasztalatait, szorosabb kapcsolatok kiépítését a szovjet vezetőkkel, egy későbbi időpontban, már az Egyesült Államok elnökeként kamatoztassa? A kérdés jogos, hiszen Edward Kennedyt az amerikai politikai körökben hosszabb Ideje a demokratapárti elnökjelöltség legesélyesebb várományosának tekintik. Noha Kennedy szenátor eddig még nem tett olyan értelmű nyilatkozatot, hogy kétségtelen népszerűségét kamatoztatni kívánná, s megpályázná az elnökjelöltséget, Washingtonban ezt a szovjetuniőbeli látogatása óta és különösen a hétfői, Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával folytatott négyórás eszmecseréje után egyre valószínűbbnek tartják. — ks -= i Kommentárunk Tel Aviv — Izrael állam csütörtökön ünnepelte kikiáltásának 26. évfordulóját. Vezető politikusok az ünnep alkalmából nyilatkozatot tettek közzé. Meir ügyvezető miniszterelnök borúlátó beszédéből kiderült, hogy bízik ugyan a közel-keleti béke megteremtésében, nem hiszi azonban, hogy ennek beteljesülését személy szerint megérné. Jichak Rabin, a munkáspárt miniszterelnök-jelöltje pénteken keresi fel az elnököt, hogy hivatalosan is megbízást kapjon a kormányalakításra. Kairó — Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint Szadat elnök pénteken új kor-
