Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-26 / 98. szám, péntek

A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt London fenyegetőzik NÉHÁNY rama 1974. IV. 26. New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa szerdán késő este befejezte annak a panasz­nak a kivizsgálását, amelyet Libanon terjesztett be Izrael folytatódó agressziós cselekmé­nyei, egyebek közt több libano­ni falu ellen április 12-ről 13-ra Virradó éjszaka elkövetett légi­támadása miatt. A BT határoza­tot fogadott el, amely elítéli Libanon területi integritásának és szuverenitásának Izrael által történt megsértését, és felszó­lítja a Tel Áviv-i hatóságokat, tartózkodjanak a Libanon elleni katonai akcióktól és fenyege­tésektől. A tanács elítélt minden erő­szakos akciót, különösen az ár­tatlan polgári személyek ellen elkövetett cselekményeket. A határozat hangsúlyozza, hogy Izraelnek haladéktalanul szaba­don kell bocsátania és haza kell juttatnia az elhurcolt polgári személyeket. A határozatot 13 szavazattal hagyták jóvá. A kínai küldőit — aki rendszerint fellengzős beszédeket mond, és szavakban támogatja az arab népek igaz­ságos ügyét, de félreáll, amikor határozatok meghozataláról van szó —, ez alkalommal sem volt hajlandó részt venni a szava­zásban. A Biztonsági Tanács már ne­gyedik alkalommal tárgyalta a libanoni panaszt. Az ülések so­rán éles bírálat érte a Tel Aviv-i vezetést, amely állami politika rangjára emelte a szomszédos arab országok el­leni terrort. Számos felszólaló Javasolta, hogy az agresszor el­ítéléséről olyan hatékonyabb in­tézkedésekre térjenek át, ami­lyeneket a világszervezet alap­okmánya előirányoz, különös tekintettel arra, hogy a tanács korábbi határozataiban már ha­sonló módon figyelmeztetésben részesítette Izraelt. John Scali, az Egyesült Álla­mok képviselője mindazonáltal megkísérelte elérni olyan hatá­rozat megfogalmazását, amely lényegében tisztára mosná az agresszort. Az amerikai módosí­tó javaslatot azonban a BT tag­jainak többsége elvetette. Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője kijelentette: a szov­jet delegáció szerint az agresz- szorral szemben a leghatározot­tabb intézkedéseket kell tenni. Ezzel kapcsolatban javasolta az el nem kötelezett országok ál­tal készített, erőteljesebb hatá­rozati javaslat elfogadását. Ez nemcsak elítélte volna Izraelt a Libanon elleni ismétlődő táma­dások miatt, hanem élesen fi­gyelmeztette volna, hogy az ilyen akciók ismétlődése esetén a tanács megfelelő intézkedése­ket hoz az ENSZ alapokmányá­nak szellemében határozatainak érvényesítésére. A Szovjetunió ugyanakkor lehetségesnek ítél­te a BT által elfogadott határo­zat jóváhagyását, tekintve, hogy Libanon delegációja is elfogad­ta azt. A szovjet küldött, a Bizton­sági Tanács tudomására hozta a szocialista közösség Közel- Kelettel kapcsolatos álláspont­ját, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének nemrégi ülésén el­fogadott dokumentumok tartal­maznak. London — A konzervatív kormány fenyegető célzásai után most a munkáspárti kor­mányzat is azzal fenyegette meg Észak-Irország „lojalis­táit“, hogy ha továbbra is sza­botálják a Sunningdale-i egyez­ményt, a végén Anglia maguk­ra hagyja őket a zavargások dúlta tartományban, amelyet az ír Köztársaság katolikus lakossága vesz körül. A figyelmeztetés ezúttal Roy Mason hadügyminiszter részé­ről hangzott el, olyan megfo­galmazásban, amilyenhez ha­sonló nyíltsággal még egy an­gol miniszter sem beszélt. Mason szerdán New Castle városban, egy bányászgyűlésen kjelentette, hogy Angliában fo­kozódik a nyomás az Észak-ír- országban tartózkodó 15 000 brit katona kivonására, a visz­szavonulás időpontjának kitűzé­sére, ami arra kényszerítené a szembenálló frakciók vezetőit — mondotta —, hogy üljenek össze és hozzanak tető alá mindkét félnek megfelelő meg­állapodást. Mason most kijelentette, hogy az angol katonák „pél­dátlan önmérsékletről“ tesznek tanúbizonyságot. „De — mon­dotta — egy idő múltán fel kell ismerni,, hogy ami sok, az sok, és hogy az országnak (Észak-Irország) az ország né­pének nem szabad állandóan eltűrnie a saját szélsőségei ál­tal gyakorolt harcmodort és terrort.“ Mason hangsúlyozta, hogy az észak-írországiaknak nagyobb részt kellene magukra vállal- niok a fegyveres erők felada­taiból. mmm Provokációk Olaszországban KORMÁNYÁTALAKÍTÁS EGYIPTOMBAN Meir borúlátó a közel-keleti béke ügyében Ljetek óta dörögnek a fegy­■* verek a szíriai—izraeli arcvonalon, s a rendszeressé vált tankcsatákat, valamint tü­zérségi tűzpárbajokat az utób­bi napokban a légierő bomba- támadásai egészítik ki. Már maga ez a tény, valamint a január végén létrejött egyipto­mi—izraeli csapatszétválasztás megkötése óta eltelt idő is bi­zonyítja, igaza volt azoknak, akik azt bizonygatták, lénye­gesen nehezebb lesz fegyver­nyugvást kikényszeríteni a szí­riai hadszíntéren. Csődöt mon­dott eddig Henry Kissinger amerikai külügyminiszter köz­vetítő szándéka, s az sem se­gített a helyzeten, hogy a da­maszkuszi kormány — jó szán­dékát bizonyítva — közzétet­te az izraeli hadifogolylistát. Az elmúlt napokban Hikmat Sehabi tábornok vezetésével szíriai küldöttség járt Wa­shingtonban, hogy tájékozód­jon Kissingernél a csapatszét­választással kapcsolatos Izra­eli elképzelésekről, s átnyúj­totta kormánya javaslatát eb­ben a kérdésben. Azóta mind­össze annyi történt, Washing­tonban bejelentették, Henry Kissinger április végén ismét a Közel-Keletre utazik, hogy köz­vetítsen a szembenálló felek között. Mindezeknél lényegesen na­gyobb horderejű volt az az esemény, hogy Haj ez Asszad szíriai elnök április 11-től 16- ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. A látogatás nemcsak a több mint egy évti­zedes együttműködést erősítet­te meg, hanem ismételten nyil­mánylistát tesz közzé. Úgy tud­ják, Szadat továbbra is magá­nak tartja meg a miniszterelnö­ki tisztséget. Higazl miniszter­elnök-helyettest pedig, aki ed­dig egyben a gazdasági és kül­kereskedelmi, valamint a pénz­ügyi tárca birtokosa is volt, a miniszterelnök első helyettesévé nevezik ki. Washington — Nixon elnök úgy döntött, hogy Izraelnek az októberi háborúban számára fo­lyósított 2,2 milliárd dollár ér­tékű segélyből egymilliárdot kell visszafizetnie. A fennma­radó 1,2 milliárd dollárt hosz- szú lejáratú hitelként kezelik, és háromszázalékos kamatot számítanak fel hozzá. Róma — Folytatódnak a pro­vokációk, terrorista merényle­tek Olaszországban a váláselle­nes népszavazást megelőző fe­szült légkörben. Mario Sossi ge­novai helyettes főügyész elrab­lása és a bologna—firenzei vas­útvonal felrobbantása után újabb merényletek történtek Milánóban és környékén. Bom­bát robbantottak a milánói adó­hivatal épületében és a szocia­lista párt leccooi székházában is. A genovai helyettes főügyész elrablása — az állítólagos „vö­rös brigádok“ részéről — to­vábbra is a közvélemény érdek­lődésének középpontjában áll. Az ismeretlen tettesek egy cé­dulát juttattak el az elrabolt írásával a hatóságokhoz. Sossi közli, hogy jól van és kéri, füg­gesszék fel a nyomozást utána, mivel ez „haszontalan és káros lehet“. Az üzenet nyomán a rendőrség leállította a hatalmas készültséggel folyó nyomozást. A sorozatban történő bűnös terrorakciók felháborodást és tiltakozást váltanak ki a balol­dali közvéleményben. Az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt felszólította tagságát, hogy egységes és fe­lelősségteljes magatartással ad­jon választ a jobboldali provo­kációkra. Berlinguer, az OKP főtitkára nyilatkozatában elítél­te azokat a köröket, amelyek, mint a múltban már annyiszor, ismét a feszültségszítás takti­kájához folyamodtak. „Bármi­lyen nevet adnak is maguknak e bűnös tettek elkövetői, nem kétséges, hogy milyen ügyet szolgálnak, mi a céljuk: fe­szültséget, félelmet kelteni, megrontani a demokratikus együttélést Olaszországban. Súlyos felelősség terheli ezért azokat, akik kierőszakolták a válásellenes népszavazást és így megnyitották az utat a fa­siszta felforgató provokációk, a rendszerre törő jobboldali erők előtt“ — hangoztatta többek kö­zött az OKP főtitkára és egysé­ges, határozott fellépésre, éber­ségre szólította fel a dolgozó­kat, a demokratikus antifasisz­ta szervezeteket. AZ EGYIPTOMI ÁLLAMÜGYÉSZ NYILATKOZATA Kairó — Az egyiptomi állam­ügyész szerdán nyilatkozatot adott ki, amely szerint a kairói katonai akadémia ellen múlt csütörtökön elkövetett támadás résztvevői a hatalom átvételét és Szadat elnök letartóztatását tervezték. Az államügyészi közlemény szerint a csoport tagjai főként fanatikus muzulmán egyetemi hallgatók és középiskolás diá­kok voltak. A csoport vezetője Szaleh Száriján, iraki útlevél­lel rendelkező palesztin férfi. Vallomásában egyebek között elmondotta, hogy a líbiai nagy- követség meghívására 1973 nyarán Tripoliban járt és itt „magánjellegű, hosszú megbe­szélést“ folytatott Kadhafi lí­biai államfővel. vánvalóvá tette, hogy a Szov­jetunió a közel-keleti konflik­tus politikai rendezése követ­kezetes támogatása mellett az arab népek — s ezen belül Szíria — igazságos harca mel­lett áll. Leonyid Brezsnyev a Rendelésre várva látogatás Idején utalt arra, hogy ezt a következetes elvi irányvonalat a Szovjetunió be­tartja az Egyesült Államokkal való kapcsolatában, s össze­hangolja az érintett arab or­szágokkal. Arra a manapság egyre többet hangoztatott vád­ra, hogy „a két szuperhatalom az érdekeltek feje feletti alku­ra“ készül, Brezsnyev kijelen­tette: „ ... létrejött már egy tekintélyes nemzetközi fórum, a qenfi konferencia, amelynek keretei között el lehet és el is kell érni a tartós és igaz­ságos békerendezést“. Persze, a genfi értekezlet folytatása elképzelhetetlen Szí­ria nélkül, s ezt megelőzően a csapatszétválasztás megvalósí­tása nélkül. Izrael azonban nemcsak pozícióharcot vív a Golan-fennsíkon, a Hermon- hegység térségében (42 kilo­méterre a szíriai fővárostól!), hanem — a biztonságos hatá­rok ürügyén — ki akarja ter­jeszteni határait. Márpedig ez Szíria és az arabok számára elfogadhatatlan, Ebben a kér­désben a múlt héten Szadat elnök ugyan úgy nyilatkozott, amennyiben Izrael folytatja a Golan-magaslatokon a harcok eszkalációját, Egyiptom fegy­veres segítséget nyújt. Nos, bármennyire is igaz, hogy a Szuezi csatornánál elért fegy­vernyugvás lehetőséget adott Izraelnek, hogy fokozza akció­it Szíriával szemben, nehezen elképzelhető, hogy ez jelente­né az igazi megoldást. A nyugati „nyitás“ kapcsán hadd említsük meg, hogy az Egyesült Államok 250 millió dollár segélyt ad Egyiptomnak, s 100 milliót egyéb célokra tartogat. Nixon elnök — aki­nek közel-keleti útját egyre gyakrabban emlegetik — jelez­te azt is, hogy ezt az össze­get esetleg Szíriának ajánlják fel, amennyiben a csapatszét­választás megvalósul. Ez utób­bi kérdésben bizakodóan nyi­latkozott kairói látogatása so­rán Brandt nyugatnémet kan­cellár is. így csak remélni le­het, hogy a jó szándék meg­hátrálásra kényszeríti Washing­tonban és Tel Avivban a héjá­kat. A közel-keleti helyzetre kü­lönösebb kihatással nem volt az a fegyveres támadás, me­lyet a kairói katonai akadémia ellen követtek el, az államügyész szerint államcsíny céljából. Fo­kozta viszont a feszültséget Líbia és Egyiptom között, mi­vel vezetőjük korábban hosz- szabb időt töltött Líbiában, s így a „szálak“ kiderítésre vár­nak. Nem ezekkel az esemé­nyekkel, hanem Egyiptom bel­politikájával függ össze, hogy Szadat elnök ma kormányáta­lakítást hajt végre, megtartva azonban továbbra is a kor­mányfői tisztséget. A helyzet rendezése szem­pontjából távolról sem kedve­ző, hogy Tel Avivot kormány- válság gyötri. A lemondott Golda Meir helyébe az Izraeli Munkáspárti Szövetség Jichak Rabint javasolta — Peresz volt tájékoztatásügyi miniszterrel szemben' — a kormányfői tisztségre. A volt vezérkari fő­nöknek 21 nap áll rendelke­zésre a kormányalakításhoz. Meglehetősen hosszú idő ez, ha a harci helyzetet, sőt an­nak éleződését nézzük, s kér­dések kérdése az űj kormány beiktatásáig bármely közve­títő szándék elérkezik-e az iga­zi címzetthez ... Ahogy kérdés az is, hogy az ún. „mehdalim“ — a mulasztások összessége — melyről az októberi háborúban elkövetett izraeli hadvezetési hibák kapcsán oly sokat be­szélnek Izraelben, elhozza-e az agresszív, területi hódításokra támaszkodó izraeli politika tarthatatlanságának felismeré­sét, s ezzel — éppen Izrael biztonsága érdekében — a szükséges önvizsgálatot. lejért tartós és igazságos * * rendezést csak a megbé­kélés hozhat. Olyan megbéké­lés, mely Közel-Kelet vala­mennyi népe számára igazsá­gos békét hozhat. A tisztessé­ges béke állomása Genf, azon­ban az érdekelteken múlik, hogy a várva várt béke s an­nak feltételei mihamarabb megteremtődjenek. FONOD ZOLTÁN MARTIN DZÜR, hazánk nem­zetvédelmi miniszterét Belgrád- ban fogadta Ribicsics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének al­elnöke. VLADIMÍR KUBÁT, hazánk hanoi nagykövete a VDK fővá­rosában sajtóértekezletet tar­tott a közelgő május elsejei ün­nepségek alkalmából, melyen megemlékezett hazánk szovjet hadsereg által történt felszaba­dításának 29. évfordulójáról. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke a Kremlben fogadta Wal­ter Stoesselt, az USA moszkvai nagykövetét. AHT1 KAR]ALAINEN finn kül­ügyminiszter, a finn kormány alelnöke nem hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. A vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter fogadta Karjalainent. WILLY BRANDT nyugatnémet szövetségi kancellár egyiptomi látogatásának befejeztével visz- szatért Bonnba. A repülőtéren adott nyilatkozatában megelé­gedését fejezte ki algíri és kai­rói tárgyalásaival kapcsolat­ban. KALEVI SORSA finn minisz­terelnök Manea Manescu ro­mán kormányelnök meghívásá­ra ötnapos hivatalos látogatás­ra Bukarestbe érkezett. A NYUGATNÉMET kormány helybenhagyta Helmut Schmidt pénzügyminiszter beszámolóját az NDK és az NSZK pénzügyi részmegállapodásáról. A július elsején életbe lépő megállapo­dás a nem kereskedelmi jellegű — tartásdíjak, nyugdíjak, ta­karékbetétek — fizetési forga­lomról intézkedik. MOSZKVÁBAN szovjet—len­gyel kormányközi megállapo­dást írtak alá, melynek értel­mében a két ország együttmű­ködik atomerőművek berende­zésének gyártásában. ERFURTBAN az NDK és az NSZK kormányai megbízottjai­nak részvételével ülést tartott a két ország közös, határmen­ti kérdéseivel foglalkozó bi­zottság. A SZOVJETUNIÓBAN fellőt­ték a Meteor elnevezésű mete­orológiai műholdat, amely az időjárás előrejelzéséhez szük­séges információkat továbbít. VAGAH határmenti városban India pakisztáni nemzetiségű polgárok újabb 794 tagú cso­portját adta át a pakisztáni hi­vataloknak. Kennedy Moszkvában „Azért jöttem a Szovjetunió­ba, hogy megismerkedjem az emberek életével, törekvéseik­kel, reményeikkel“ — jelentet­te ki Edward Kennedy szenátor Moszkvába érkezésekor. A saj­tótudósítók, akik egy-egy fél­mondatból is szívesen vonnak le messzire vezető következte­téseket, a 42 esztendős demok­rata párti szenátor szavainak ezúttal jóval megalapozottab­ban tulajdonítottak nagy jelen­tőséget. Vajon nem az késztet­te a Kennedy-dinasztia utolsó életben maradt férfitagját az egyhetes szovjetunióbeli látoga­tásra, hogy az út tapasztalatait, szorosabb kapcsolatok kiépíté­sét a szovjet vezetőkkel, egy későbbi időpontban, már az Egyesült Államok elnökeként kamatoztassa? A kérdés jogos, hiszen Edward Kennedyt az amerikai politikai körökben hosszabb Ideje a demokratapár­ti elnökjelöltség legesélyesebb várományosának tekintik. Noha Kennedy szenátor ed­dig még nem tett olyan értelmű nyilatkozatot, hogy kétségtelen népszerűségét kamatoztatni kí­vánná, s megpályázná az el­nökjelöltséget, Washingtonban ezt a szovjetuniőbeli látogatása óta és különösen a hétfői, Leo­nyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával folytatott négy­órás eszmecseréje után egyre valószínűbbnek tartják. — ks -= i Kommentárunk Tel Aviv — Izrael állam csü­törtökön ünnepelte kikiáltásá­nak 26. évfordulóját. Vezető po­litikusok az ünnep alkalmából nyilatkozatot tettek közzé. Meir ügyvezető miniszterelnök borúlátó beszédéből kiderült, hogy bízik ugyan a közel-keleti béke megteremtésében, nem hiszi azonban, hogy ennek be­teljesülését személy szerint megérné. Jichak Rabin, a munkáspárt miniszterelnök-jelöltje pénte­ken keresi fel az elnököt, hogy hivatalosan is megbízást kapjon a kormányalakításra. Kairó — Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint Szadat elnök pénteken új kor-

Next

/
Thumbnails
Contents