Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-26 / 98. szám, péntek

Tanulhatunk egymástól Beszélgetés KESERŰ JÄNOSNÉ\/AL. a Magyar Népköztársaság könnyűipari miniszterével A Brnói Nemzetközi Köz­szükségleti Árumintavásárnak évről évre több a látogatója. Bővül a kiállító vállalatok szá­ma, és az itt bemutatott köz­szükségleti cikkek választéka, s végül, de nem utolsósorban, egyre jobban hozzájárul a rész­vevő államok árucsere-forgal­mának u bővítéséhez. Magyar- ország — mely a brnói vásár hagyományos kiállítói közé tar­tozik — kilenc vállalattal kép­viseli a könnyűipart. Az idén hat pavilonban 520 négyzetmé- teren mutatják be textil-, bőr­és cipőipari termékeiket, to­vábbá kötöttáruikat, rádió- és televíziókészülékeiket, villamos háztartási gépeiket és más köz­szükségleti cikkeket. A vásár vendégei között volt Keserű Jánosné, a Magyar Nép- köztársaság könnyűipari mi­nisztere is, aki a múlt héten látogatott hazánkba, hogy ta­nulmányozza a csehszlovák könnyűipari üzemek munkáját. A brnói vásáron megkértük, mondja el a vásáron látottak­kal és a két ország együttmű­ködésével kapcsolatos vélemé­nyét. — Ami a vásár megrendezé­sét illeti, csak pozitív véle­ményt tudok mondani — vála­szolta. — A korszerű, jól fel­szerelt vásári pavilonok kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy mind a hazai, mind a kül­földi kiállító cégek a legelő­nyösebb elhelyezésben mutat­hassák be termékeiket. A „D“ pavilonban bemutatott cseh­szlovák textilipari termékekről az elismerés hangján lehel be­szélni. Különösen tetszetlek a gyapjú- és a bútorszövetek, a szőnyegek, valamint a szebbnél szebb csipkék. Nagyon széles a csehszlovák vállalatok által bemutatott bútorok választéka. Az új megoldású, színes pácolt- és vörösfen yő-bútorok magas színvonalúak. Látogatást tet­tünk egy Brno melletti bútor­gyárban is. Magyarország ebből a gyárból az idén több mint 6 millió korona értékű bútort importált. A bútorok változatos formája és az általuk biztosí­tott kényelem emeli színvo­nalukat. Az MNK könnyűipari minisz­tere elismerően nyilatkozott a divatos csehszlovák női táskák­ról. Elmondotta, hogy az új színek, fonnák, kreációk ma már ezt az iparágat szintén az európai rangelsők közé emelik. Hasonló , volt a véleménye a Barex műbőrről, melyet a cipő­és a bőrdíszműáruk előállításá­ban egyaránt hasznosítani le­het. A magyar és csehszlovák termékek színvonaláról tárgya­lásokat folytatott az illetékes csehszlovák minisztériumokkal. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a két ország együttműkö­dését a könnyűipar területén is tovább kell fokozni. — A közelmúltban külön munkacsoportokat hoztunk lét­re — mondotta —, melyek fel­adata a könnyűipari ágazatok­ban rejlő együttműködési lehe­tőségek feltárása lesz. Mindkét országnak más és más termelé­si feltételei vannak, s egyben mindkét országnak más az erőssége. Az együttműködést tovább kell fokozni, hogy a KGST keretében olyan színvo­nalú áruválasztékot tudjunk biztosítani, amely a szocialista és a tőkés piacokon mind mi­nőségileg, mind az ár szem­pontjából előnyös üzletek kö­tésére adhat lehetőséget. A csehszlovák—magyar kooperá­ció ebben az iparágban az el­következő hónapokban előre­láthatóan jelentősen fejlődik. Ennek érdekében a két ország könnyűiparának vezetői az ál- lardó és az eddiginél nagyobb méretű szakmai tapasztalatcse­rében is megállapodtak. A 25 éves KGST bebizonyí­totta, hogy a szocialista orszá­gok baráti összefogásával nagyszerű eredményeket lehet elérni. Ennek további fokozá­sára minden lehetőség adva van, s ezeket az eddiginél ha­tékonyabban kell hasznosítani. Arra a kérdésre, hogy a könnyűipari termelésben mi a legfontosabb szempont, így fe­lelt: — A közszükségleti termé­kek akkor érik el a világszín­vonalat, ha korszerű anyagok­ból és a legújabb divatirány­zatnak megfelelően készülnek. Magyarországon a könnyűipar rekonstrukciójánál a legfonto­sabb szempont az említett fel­tételekhez való igazodás. Min­den esetben figyelembe kell venni a helyi lehetőségeket és adottságokat. Olyan közszük­ségleti és divatcikkeket kw gyártani, hogy ár és minAs^ szempontjából az átlagember számára is megfeleljenek. Ezen a területen is nagyszerű együttműködési lehetőség adó­dik országaink számára, amit feltétlenül ki keli használni. IP. G.) CSÖKKEN A BALESETEK SZAMA, DE. Gondolatok a biztonságos munka hónapjában szerzett tapasztalatokról A Brnói Nemzetközi Közszükségleti Árumintavásárt naponta számos hazánkban tartózkodó külföldi vendég tekinti meg. E héten kedden ott járt a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, Jan Szydluk elvtárs is. (A ČSTK felvétele) TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG Sajtótájékoztató a CSKP KB Politikai Főiskolájának bratislavai karán A Szlovák Sajtó- és Tájékoz­tatásügyi Hivatal a CSKP KB Politikai Főiskolájának bratis­lavai karával a minap sajtótá­jékoztatót rendezett. Az összejövetelen dr. Jolana llerzková docens, a kar dékán­ja, valamint a nevezett intéz­mények további képviselői tá­jékoztatták a megjelenteket a ^politika! főiskola hallgatóinak tudományos és szakmai tevé­kenységéről. Többek között el­mondták, hogy e tevékenység keretében a SZISZ főiskolai alapszervezete versenyt hirde­tett, melybe a CSKP történeté­vel és a tudomnáyos kommu­nizmussal foglalkozó pályamü­vekkel összesen tizenegyen ne­veztek be. —ér— A jövő héten fejeződik be a már hagyományokkal rendelke­ző biztonságos munka hónapja. Az eddig eltelt időszak eredmé­nyei azt bizonyítják, hogy a vállalatvezetőségek a szakszer­vezet hatékony hozzájárulásá­val jól felkészültek és minden tőlük telhetőt megtettek a bal­esetek minimumra való csök­kenése érdekében Fontos a megelőzés Régi igazság: nehezebb hely­rehozni, mint megelőzni a kárt. A megelőzés leghatékonyabb módszere a rendszeres ellenőr­zés. A rendelkezések, paragra­fusok csak akkor válnak hatá­sos segítő tényezővé, lia nem a mesterek és művezetők irodái­nak polcain porosodnak, hanem a már említett megelőzés — vagy ha a szép szó nem segít — büntetés céljaira használják azokat. A Szlovák Szocialista Köztársaságban pl. tavaly 4897 preventív jellegű ellenőrzést végeztek az illetékes szervek ajs üzemekben és 48 234 fogyaté­kosságot találtak. Figyelmezte­tésük alapján több mint 28 000, az emberek életét, egészségéi veszélyeztető technológiai fo­lyamatot megváltoztattuk, illet­ve megjavítottak olyan gépeket, melyeknek a kiszolgálása bal­eseti veszéllyel járt. Ennek kö­szönhető, hogy 1973-ban — az előző évhez viszonyítva — 1752 vei csökkent a munkabalesetek száma. A megelőzés lényege azonban nemcsak az elmondottakban rejlik. Az új létesítmények terv­rajzának jóváhagyásához oda kell hívni a munkavédele/nmel foglalkozó szakembereket is. A korszerű technika, technológia gyorsütemű fejlődése, a végter­mék előállítására szánt idő ál­landó csökkentése törvénysze­rűen növeli a kockázatot is. Az automata gépsorok kiszolgálása a műszak kezdetétől az utolsó művelet elvégzéséig a dolgozók figyelmének állandó koncentrá­lását igényli, éppen ezért már a munkahely megtervezésekor gondolni kell az időnkénti ki- kapcsolódás, megpihenés szük­ségességére, mert az állandó Igénybevétel nemcsak a kemény 'fémekből készült gépeket, de az embert is meghlbásítja, s elég egy pillanat ahhoz, hogy egy egész életre kiható balesetre kerüljön sor. Az új munkahelye­ken olyan szociális berendezé­seket kell építeni, melyek — ha rövid időre is — lehetőséget biztosítanak a regenerálódáshoz szükséges kikapcsolódáshoz. Felelőtlenség, nemtörődömség A Szlovákiai Munkavédelmi Hivatal dolgozói nemcsak ápri­lisban, a biztonságos munka hó­napjában, hanem az egész év folyamán végeznek ellenőrzése­ket az üzemkben. Tavaly 188 gépi meghibásodás okozta mun­kabalesetet jegyeztek fel. Az ok? A gyári berendezések, mun­kaeszközök elhanyagolása, a karbantartás felelőtlen gyakor­lása vagy annak teljes hiánya. Ezekért főleg a nagy jogkörrel felruházott gazdasági vezetőket terheli a felelősség. Egyes üze­mekben, sajnos, főleg a terme­lés minden áron való növelésé­nek célja lebeg a vezetők sze­me előtt s érdeklődésük fóku­szából kiesik két kulcsfontossá­gú tényező: a dolgozó ember és az általa kezelt gép vagy mű­szaki berendezés. A teljes igaz­sághoz viszont az is hozzátar­tozik, hogy a dolgozók sem „szentek“. A nagyobb kereseti lehetőségek csábításának en­gedve, olykor kockáztatják testi épségüket, egészségtelen túlórá­zásokat vállalnak, kimerültén is oda állnak a gyorsfordulatú, a kezelésüket illetően nagy fi­gyelmet igénylő gépek mellé. A nagy sietségben megfeledkez­nek a munkavédelmi felszerelé­sek használatáról, sokszor csak azért nem teszik fej köszörü­lésnél a védőszemüveget, hogy egy-két percet nyerjenek. El­ítélendő hazárdírozás ez, mely ellen a munkavédelmi techni­kusoknak, a művezetőknek és mestereknek a jövőben az ed­diginél erélyesebben fel kell lépniük. Ha új gépet vagy be­rendezést kap az üzem, a dol­gozók megfelelő iskoláztatása nélkül nem szabad üzembe he­lyezni. Arra is kell ügyelni, hogy a külföldről vásárolt mun­kaeszközök megfelelnek-e a ha­zánkban érvényes munkavédel­mi előírásoknak? Ha nem, szak­emberek bevonásával úgy kell módosítani a technológiai fo­lyamatokat, hogy az ilyen gé­pek kiszolgálása ne legyen bal­esetveszélyes. A 174/1968-as rendelet A gazdasági vezetők döntő többsége nyilván az első pillan­tásra felismerte, milyen rende­letről van szó. A munkavéde* lemmel foglalkozó szervek egyi­kének sem célja a büntetés, de ha már semmi sem segít, végső soron a pénzbírságolástól sem zárkóznak el. Emberek életéről, egészségéről van szó, ezért az idézett rendelet alkalmazása olykor elkerülhetetlen. 1972-ben 86, tavalyx98 gazdasági vezetőt sújtottak pénzbüntetéssel a munkavédelmi szabályok elha­nyagolásáért. Mint ismeretes, a múlt évben jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma. En­nek a felvilágosító és nevelő tevékenység fokozásán túl a szó szoros értelmében ára is volt, mégpedig 3 103 000 koro­na. Ennyit fizettek a munkaadó vállalatok a munkavédelmi sza­bályok elhanyagolásáért. Ez az összeg — ha a problémakörből kiragadjuk és önmagában szem­léljük — magasnak tűnik, ha azonban arra gondolunk, hogy a dolgozókról való gondoskodás növelését, a biztonságos mun­kakörnyezet létrehozását szol­gálja, máris eltörpül, mert az életnek, az egészségnek nincs és nem is lehet pénzben kife­jezhető ára! Legtöbb büntetést — az emlí­tett összegből 1 147 000 koronát — az építővállalatok fizették. Régi „betegségről“ van szó: nem az érvényben levő normáknak megfelelően építették fel az ál­lásokat, az anyagszállítás cél­jait szolgáló felvonókat és ami még ennél is rosszabb, nem ügyeltek arra, hogy a magasban dolgozó munkások minden eset­ben használják a biztosító öve­ket. A múltban e mulasztások­nak többször halálos baleset lett a vége? Sőt mi több, nemcsak a távoli múltban, hanem tavaly is, ugyanis a 46 halálos kime­netelű baleset közül 15-re az építőiparban került sor. Minden eszközzel — nemcsak pénzbír­ságolással — harcolni kell a biztonságos munkafeltételek ki­alakításáért az építőiparban és népgazdaságunk valamennyi ágazatában. Az elvesztett életet, a megbénult lábat, kart semmi­vel sem lehet pótolni, ezért a mesterek, művezetők az eddigi­nél gondosabban ellenőrizzék a munkahelyeket! A rendeleteket kövesse intézkedés! Ha a munkavédelemmel kap­csolatban foganatosított, tör­vényerejű és minden dolgozó számára hozzáférhetően közzé tett rendeleteket vizsgáljuk, elé­gedettek lehetünk. A rendelet azonban — ha a fiókok mélyén lapul — önmagában még nem járul hozzá a munkabalesetek csökkentéséhez; megvalósításra vár, mely azonban- gyakran ké­sik. A Szlovák Szocialista Köz­társaság kormánya például kü­lön rendeletben foglalkozik a dolgozó nők egészségének vé­delmével, a nőkről való gondos­kodás elmélyítésének fontossá­gával. A gazdasági vezetők is­merik ezt a rendeletet, de saj­nos, nem mindenütt valósítják meg. Több üzemben a munkás­nők a megengedettnél nehezebb anyagokat emelnek, szállítanak egyik helyről a másikra, nem is szólva arról, hogy sok üzemben a nők az egészségre ártalmas, baleseti veszéllyel fenyegető munkahelyeken dolgoznak. Nem mindenütt tartják meg a dolgo­zó nők éjszakai műszakokban való beosztásával kapcsolatos rendeleteket sem. Elrendelik számukra a harmadik műszakot anélkül, hogy előzőleg orvosi vizsgálatnak vetnék alá őket és engedélyt kérnének a felettes gazdasági és szakszervezeti ve­zetőktől. Az ellenőrző szervek megállapították, hogy az álta­luk kivizsgált üzemekben dol­gozó, közel 9000 nő közül 368 a nők számára kifejezetten ti­los, 830 pedig veszélyeztetett munkahelyeken doleozik. Ilven esetek több üzemben is előfor­dulnak, éppen ezért ezen a he­lyen is hangsúlyozzuk: A ren­deleteket mindenütt intézkedé­seknek kell követniük. Olyan intézkedéseknek, melyek egyez­nek a rendeietek tartalmával! Akik dicséretet érdemelnek Az SZSZK-ban mintegy 2000 munkabiztonsági őrjárat tevé­kenykedik. Főleg ebben a- hó­napban fejtettek ki jó munkát. Az őrjáratok tagjai a múltban rámutattak a hibákra, az idén viszont már aktívan részt vet­tek az általuk feltárt fogyaté­kosságok eltávolításában is. Azokat a baleseti gócokat, me­lyeket önerőből nem tudnak felszámolni, ismertetik a terme­lési értekezleteken, melyeknek színvonala állandóan emelke­dik. Külön dicséretet érdemel a Poprádi Járási Nemzeti Bizott­ság Tanácsa, amely szigorú ren­delettel megtiltja a szeszes ita­lok délelőtti árusítását. Az al­kohol mértéktelen fogyasztása sok balesetet okozott, ezért a tanácsi rendelet kiegészítése­ként az üzemekben a mesterek és a csoportvezetők is ellen­őrizhetik: a hatáskörükbe tarto­zó munkások közül nem fo­gyasztott-e valaki alkoholt, s ha észlelik, hogy egyik vagy másik dolgozó italosán akarja megkezdeni a munkát, ezt aka­dályozzák meg! Figyelmeztető számok A múlt évben — 1972-höz vi­szonyítva — csökkent a mun­kabalesetek száma. A legjobb eredményeket ezen a téren a központilag irányított üzemek­ben érték el. Kevesebb baleset­re került sor az úgynevezett kis­üzemekben is, főleg azokban, amelyeket a nemzeti bizottsá­gok irányítanak. A balesetek okainak kutatásában a szakem­berek arra a megállapításra ju­tottak, hogy a közlekedési esz­közök okozzák a legtöbb, főleg halálos kimenetelű balesetet. A mezőgazdaságban, az erdő- és vízgazdálkodási üzemekben ta­valy a halálos balesetek 42,1 százalékát okozták. Az előírá­soknak nem megfelelő munka­helyeken végzett tevékenység közben szintén sokan veszítet­ték el az életüket. Az összes halálos baleset 17,8 százaléka ezeknek a munkahelyeknek a számlájára írható. A különféle anyagok mozgatása a halálos balesetek 10,3 százalékát okoz­ta. Figyelmeztető számok ezek, mert míg valaha a villamos árammal és a különféle ener­giával kapcsolatos tevékenysé­gek „szedték“ az áldozatokat, ma a villamos áram — főleg az előírásoknak megfelelő intézke­dések alkalmazása következté­ben — a halálos balesetek mindössze 6 százalékáért „fe­lelős“. Azért figyelmeztetőek ezek a számok, mert ha az energiával kapcsolatos munká­latoknál sikerült csökkenteni a balesetek számát, az említett területeken is lehet — termé­szetesen a munkabiztonsági elő­írások következetes megtartá­sával. A biztonságos munka hónap­jában az üzemek dolgozói sok hasznos ismerettel gazdagod­tak. Szükséges, hogy ezeket ne csak áprilisban, hanem az év minden hónapjában alkalmaz­zák, hogy a balesetek áldatlan statisztikája rendszeresen javul­jon. KOMLÖSI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents