Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-23 / 95. szám, kedd
ör äzés új módszerrel A hosszan tartó csapadék- nélküli időjárás fokozottabb munkát követel az öntözőrendszerek dolgozóitól. Az öntözési technikát a nyugat-szlovákiai kerület komáromi, galántai és a dunaszerdahelyi járásaiban használják ki a legjobban. A šaľa-kolárovói öntözőrendszert, amely már több mint tíz éve van a mezőgazdasági üzemek szolgálatában, a legnagyobb mértékben a Tešedíko- vó (peredi) Efsz-ben használják ki. Ez a szövetkezet már az elmúlt évek folyamán nagyon jó eredményeket ért el, amelyeket nem utolsó sorban a helyes öntözésnek is köszönhetnek. Jelenleg már csaknem az egész több mint kétezer hektárnyi területű határt öntözik. Ebben az évben viszont nemcsak hagyományos módszerrel öntöznek, hanem új félautomata öntözőberendezéseik segítségével is adagolják a vizet a kívánt területre. Arra a kérdésre, hogy mi az új öntözési technológia lényege, milyen a hatékonysága a hagyományos módszerhez viszonyítva, a legilletékesebbnél kerestük a választ. ]án Dúróši, a sala—ko- lárovói öntözőrendszer tešedí- kovóí részlegének vezetője ismertette velünk az új öntözéHezký Lajos a sávos öntözőberendezés üzembehelyezésénél. kapcsolás és a hidromotor bekapcsolása után a cső automatikusan visszacsavarodik a dobra. A sebesség állítható, s aszerint, hogy milyen ez a gyorsaság, olyan mennyiségű vizet kap az öntözött terület. Ha azt akarjuk, hogy 30—35 milliméternyi csapadékot kapjon a talaj, akkor 24—25 centiméteres percenkénti sebességre állíthatjuk 1)© a hidro- motort. Mikor a cső teljesen Hezký Lajos traktoros és segítőtársa, Zilizi János, rákapcsolják a gépet az öntözőcsatorna hálózatra. (A ČSTK felvételei) si módszer előnyeit és a még felmerülő problémákat. — A PP—67-es típusú sávos öntözőberendezésből, amely a Sigma nemzeti vállalat terméke, jelenleg 80 darabbal rendelkezünk — kezdte az ismertetést Ján Dúroéi. — Az új berendezések mun- k a term el ék en y s égé optimális feltételeknél ötszöröse az eddig alkalmazott öntözési eljárásnak. A sávos öntözőberendezés lényege a következő: egy dobra 240 méter hosszú, műanyagból készült cső van feltekerve, amit traktor segítségével kihúznak azon a területen, ahol öntözni akarnak. Az öntö- fcőcsatoma-hálózatra való rárácsavarodik a dobra, a berendezés autom tikusan kikapcsol. Az így megöntözött sáv szélessége 40 méter. A hagyományos öntözési módszerrel szembeni előnye elsősorban az, hogy nem kell át- hordani az öntözőcsöveket egyik helyről a másikra. Ezt a műveletet még nehezebbé teszi az átázott talajon való jár- kálás, ami persze a fejlődésijén lévő növényeknek sem tesz jót. A sávos öntözőberendezés segítségével ezt a nehéz és eléggé hosszadalmas munkát kiküszöböljük. A további előnye pedig az, hogy az új gép áthelyezése száraz talajon történik, így a növényzetben tett kár is kisebb. A berendezés fel- és leszerelését, tovább- helyezésiét egy ember is kőny- nyen elvégezheti, természete* sen akkor, ha már kellő gyakorlattal rendelkezik. — A sávos öntözőberendezéssel a kezelők is elégedettek? — Ezt egyelőre még nem mondhatjuk. A dolgozók eléggé idegenkednek a sávos öntözőberendezéstől, mint általában. mindentől ami új és szokatlan. A szövetkezet vezetősége és a gépek előállítói viszont egyaránt bíznak abban, hogy a gép kezelését rövid időn belül elsajátítják és minden a terv szerint mehet majd. A PP—67-es sávos öntözőberendezések munkáját a Bratislavai Öntözési Kutatóintézettel karöltve figyelemmel kísérjük, minden észlelt hibát feljegyzünk és figyelmeztetjük erre a Sigma vállalatot is. Menet közben több apró hibát találtunk, amelyek a megfelelő alkatrészek tökéletesítésével kiküszöbölhetők. A kezdetben felmerült hibásodások száma egyre kevesebb, ami részben a gyakorlatnak is köszönhető. Egy traktoros segítőtársával együtt egyelőre 14 gép kezelését tudja elvégezni. A berendezések tökéletesítésével és a kezelésük teljes elsajátításával elérjük majd azt, hogy megszakítás nélkül, éjjel-nappal öntözhetünk. Akkor majd a munkatermelékenység a jelenlegi szint ötszörösére emelkedik, amit mindenki szívesen fogad. Türelemmel és hozzáértéssel ez a feladat is megvalósítható, s határainkból eltűnnek majd az öntözőcsöveket a vállukon hordó emberek. Kevesebb munkaerővel, rö- videbb idő alatt, s mint már említettem, sokkal könnyebben végezzük el a ma még elég nehéz öntözési munkálatokat. Tudjuk, hogy ha jól és időben öntözzük a növényeinket, a jó termést még az ilyen száraz időjárás esetén is biztosíthatjuk. fpákozdi) léipazÉsífsíi és a uilipia ira'i Magas-Tátra-l pillanatfelvétel (Felvétel: ČSTK) A kapitalista világban az utóbbi két évben állandóan növekedett a nyersanyagok és az anyagok ára. Az elmúlt év utolsó hónapjai óta óriási problémákat jelent a fűtőanyag — és energetikai krízis, melynek keretében többszörösére nőtt a hajtóanyagok és a vegyipari termékek ára. Az egyre jobban elmélyülő válságon az állammonopolista szabályozási rendszer sem képes felülkerekedni. A válságos fejlődésnek ráadásul tóbb oldala is van, éspedig a valutakrízis, a magas fokú infláció, s az említett fűtőanyag- és energetikai válság. Bonyolult társadalmi problémák keletkeznek, növekszik a sztrájkmozgalom, szélsőségek között ingadozik a termelés. Romlanak a kapcsolatok a fejlett kapitalista államok között, az Egyesült Államok ellentétbe kerülnek az Európai Gazdasági Közösség államaival, amelyek belső antago- niszlikus ellentétektől is terhesek. Véget ért a „gazdasági csoda“ korszaka. A fejlett kapitalista államok konjunktúrája a fejlődő államoktól olcsón vásárolt nyersanyagokra épült. Az élénk beruházási aktivitás növelte a nemzetközi árucsere-forgalmat, s az árutermelő társadalom a gyors termelési és fogyasztási körforgás teltételeit élvezhette. A nyersanyagok világpiaci ára 1972 első felében kezdett kifejezőbben emelkedni, amikor hirtelen felszökött a nyersbőr világpiaci ára. A világ különböző helyeit sújtó szárazság és a kedvezőtlen éghajlati feltételek következtében 1972 végén gyorsan növekedett a gabonafélék, a kukorica, az olajos magvak, az olajpogácsa, a szó- jfí, a kakaóbab és más mezőgazdasági termények ára. Körülbelül ugyanebben az időben kezdett emelkedni a gyapjú ára is, éspedig az abnormális felvásárlások eredményeként. Egyes államok így akarták elhelyezni devizafölöslegeiket, és támogatni az általuk gyártott vegyi szálak árának növekedését. Közben a kedvezőtlen termesztési feltételek miatt a gyapot ára is emelkedett. A beruházási konjunktúra az ércek, a vas, az acél és a színesfémek árát növelte: ezt a folyamatot az is meggyorsította, hogy a vásárlók a valutakrízis veszélye elől devizakészleteiket anyagokba fektették. Az áremelkedésre az 1973-as év végén a fűtőanyag- és energetikai krízis tette fel a koronát, amely a kőolaj és a kőolajtermékek árának rohamos növekedésével járt. A nemzetközi kő- ülajmonopóliumok arra használták ki a helyzetet, hogy saját készleteik elhallgatása mellett magas árakat diktáljanak, és így busás nyereséghez jussanak. A fűtőanyag- és energetikai válság csupán kicsűcsosodása volt a már hosszabb ideje tartó feszültségnek. Az izraeli—arab háború, s ezt követően az arab államok intézkedése volt az utolsó csepp, amellyel betelt és kicsordult a pohár. A világpiaci árak fejlődését évek óta jegyzik a különböző irodák és ügynökségek. A fejlődés dinamikáját jól szemlélteti például a Reuter brit hírügynökség kimutatása. Az 1931 óta nyilvántartott 21 áru napi árának súlyozott átlaga az utóbbi hónapokban nagyon érdekesen alakult, bár nem szerepel közöttük a kőolaj és a vegyipari nyersanyagok. Ha például e termékek árának 1972- es évi átlagát vesszük alapul, a következő hónapokban ilyen fejlődést tapasztalhatunk: 1973 június: 164,3 százalék, 1973 szeptember 201 százalék, 1973 december: 228,7 százalék, 1974 március: 249,3 százalék. Emellett egyes nyersanyagok és anyagok ára több mint háromszorosára, a kőolaj és a vegyipari termékek ára háromszorosára, négyszeresére, és ennél is többszörösére emelkedett. A további fejlődést nehéz lenne előrejelezni, annak ellenére, hogy már az állandósulás jelei mutatkoznak és kivételes esetekben csökkenés is tapasztalható az árakban. Az azonban bizonyos, hogy a fejlődő államok nem törődnek bele az olcsó nyersanyagok szállítóinak szerepébe. Hogyan érinti ez a fejlődés Csehszlovákia gazdaságát? Külkereskedelmünk döntő hányadát a KGST-tagállamokkal bonyolítjuk le 1972-ben ez a forgalom külkereskedelmünk egész terjedelmének 67 százalékát képezte. A nyersanyagok döntő többségét ezekből az államokból importáljuk és tartósan megállapított árakat fizetünk értük. így például 1972-ben a kőolaj 94,7 százalékát, a vasérc 86,6 százalékát, a réz 96,3 százalékát, az alumínium 100 százalékát a szocialista államokból hoztuk be. Energetikai rendszerünk összefügg a KGST-tag- államok energetikai rendszerével. A tranzit gázvezetéken szállított földgázt használjuk, és szoros kölcsönös együttműködésben további nagy beruházási akciókat indítunk, az energetikai források és nyersanyagok biztosítására. Ha behozatali szükségleteink többségét a kapitalista államokból kellene szállítanunk, az árak alakulása ezen a területen a mi gazdaságunkat is közvetlenül érintené. A nyersanyagok, élelmiszerek és egyéb áruk bizonyos hányadát azonban a kapitalista államokból importáljuk, így az árak fejlődése természetesen a mi gazdaságunkra is hatással van. A megoldást tehát elsősorban a gazdaságos külföldi vásárlásokban kell keresni. A nyersanyagok áremelkedését rövidebb vagy hosszabb időn belül a belőlük készített termékek áremelkedése követi. A megoldás másik útja tehát az, hogy kiviteli termékeink árait a világpiaci árak szintjére emeljük. A harmadik lehetőség a maximális takarékosság az importált anyagokkal és nyersanyagokkal, végül pedig az is nagy jelentőségű megoldás, hogy minél gyorsabban üzembe helyezzük azokat a beruházásokat, amelyekkel vagy a behozatalt csökkenthetjük, vagy pedig lehetővé tehetjük a kivitel növelését. A nyersanyagok és anyagok kapitalista államokból történő behozatalánál tehát a külkereskedelmi szervezeteknek optimálisan kell vásárolniuk, kihasználva az áringadozásokat, a konjunkturális viszonyokat és az idényjellegű felvásárlásokat. Az adott helyzetben ez eléggé bonyolult feladat, melyhez szoros együttműködésre van szükség a hazai átvevőkkel. Elkerülhetetlenül fontos, hogy a vállalatok külkereskedelmi szervezetekkel együttműködve rugalmas beszerzési politikát folytassanak, keressék az olcsóbb vásárlás lehetőségeit, okosan gazdálkodjanak a készletekkel, és gondoskodjanak az előre megvásárolt nyersanyagok megfelelő raktározásáról. A kapitalista államokba irányuló kivitelnél külkereskedelmi szervezeteinknek olyan árakat kell elérniük, amelyek megfelelnek az adott időszak világpiaci árainak. Ezen a szakaszon is fontos a szoros együttműködés a hazai termelő vállalatokkal. Gondoskodni kell a kiváló minőségről, meg kell tartani, esetleg le kell rövidíteni a szállítási határidőket, s olyan választékot kell biztosítani, amely jól értékesíthető a külföldi piacokon. A külkereskedelmi szervezetek figyelmét a további kiviteli lehetőségek keresésére kell összpontosítani, s lényegesen csökkenteni kell a reklamációkat. A termelő vállalatokban az importált nyersanyagok gazdaságos felhasználása mellett keresni kell a behozatali szükségletek csökkentésének minden lehetséges útját, beleértve a hazai nyersanyagok felhasználását, valamint a szocialista államokból való behozatal lehetőségeinek kihasználását. Nem engedhető meg a termelés nem kívánatos növelése, illetve az olyan termékek gyártása, amelyek értékesítése nincs biztosítva. Pénzügyi rendszerünk rugalmasan fogja alkalmazni a felhasználható szabályozókat a kivitel és behozatal maximális hatékonyságának biztosításához, a készletek hitelezéséhez, valamint a beruházások finanszírozásához. JOSEF BLAHA
