Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-23 / 95. szám, kedd

Az összefogás eredménye Tešedíkovo (Pered) község­ben az év végéig elkészül a művelődési ház, az új zöldség- üzlet és a ravatalozó. Az épít­kezés a falu vezetői és lako­sai összefogásának az eredmé­nye. A vezetőség az anyagbe­szerzést, a lakosság pedig a brigádmunkát végzi. Az építőanyag beszerzése — mivel az országban mindenütt nagyarányú építkezés folyik — komoly gondot okoz a hnb el­nökének és a helyi gazdálko­dási üzem vezetőjének. Mun­káskézből, segíteniakarásból vi­szont nincs hiány. Csak szólni kell, s az emberek szabad szombatjukat és vasárnapjukat Is feláldozva, szívesen jönnek téglát adogatni, maltert kever­ni... A szakmunkát is főleg a helybeliek, mégpedig a nemzeti bizottság gazdálkodási üzemé­nek a dolgozói végzik. Hajtman István elvtárssal, a helyi nemzeti bizottság titká­rával megnéztük a művelődési házat, amelyen a kőművescso- port néhány tagja a külső va­kolást végezte. Négy kőműves, közöttük Lelovics István, a hí­res peredi citerazenekar veze­tője, az állványokon dolgozott. Megnéztük az épületet belül­ről, amelyben előadóterem, mozihelyiség, táncterem, klub- helyiségek és a hnb hivatala kap helyet. Tehát a jövő évben mór hivatásos színészeket is vendégül láthatnak. S azután itt tartanak minden ünnepélyes rendezvényt, amelyet a tömeg­szervezetek szerveznek. Az épület a falu kulturális és tár­sadalmi életének a központja lesz. A kőművescsoport többi tag­ja a ravatalozót építette. Két nyugdíjas is segített nekik. Itt még sok munkát kell elvégez­niük, hiszen eddig csupán a falakat húzták fel. Az építők még dolgoznak, de a létesít­mény körül már megkezdték a parkosítást Is. Ottjártunkkor a helybeli kilencéves iskola diák­jai éppen rózsafákat ültettek a parkosított részre. Vagyis a maga módján a falu minden polgára hozzájárul az épületek mielőbbi átadásához, környé­kük rendbe hozásához. A zöldségüzlet téglafalairól hiányzik még a vakolat. A zöldséget és a gyümölcsöt még az öreg üzletben árusítják. Alaksa Mária méri a vevőknek a citromot, a narancsot, a ba­nánt. Banánból mindig van ele­gendő, mivel ezt a déli gyü­mölcsöt az üzlethez közel ér­lelik. Innen szállítják a járás községeibe, s természetes, hogy legelőször itt, az üzlet előtt tesznek le néhány ládával. A helyiség, amelylren a zöldséget és a gyümölcsöt árulják, ki­csiny és sötét. Az új üzletben majd kulturáltabb körülmé­nyek között árusíthatnak, vá­sárolhatnak. Elkészült a szintén .^“-ak­cióban épített sportpálya és fürdőmedence. A zöld gyepsző­nyeggel borított futballpálya körül salakozott futópálya ka­nyarog. Ezt a létesítményt csak a nyári hónapokban tud­ják kihasználni. — Nem cselekedtek kissé el­hamarkodottan, amikor ezt a sportpályát építették? — kér­deztem a pályáról kijövet Hajt­man elvtársat, hiszen óvodára és napközire szintén nagy szüksége van a falunak. A sportpálya építéséhez 1967-ben fogtunk hozzá — vá­laszolja. Röviddel azután kezd­tük meg a művelődési ház épí­tését is. Ekkor még nem volt szükség sem nagyobb óvodára, sem nagyobb napközi otthon­ra. Csak később emelkedett az alkalmazásban lévő nők szá­A kőművese sepert két tagja munka közben. (A szerző felvételei) Hajtman István ma, s ekkor keletkezett igény a nagyobb gyermekgondozó intézmények iránt. A község­ben a munkaképes nőknek kö­rülbelül 70 százaléka van mun­kaviszonyban. Egy részük a helyi efsz kertészetében, és a baromfitenyésztésben dolgozik. Mások a Salai Trikotában, so­kan pedig Bratislavában a kommunális üzem mosodájá­ban dolgoznak. A falu vezetői tudták, hogy az asszonyok nem érik be ma­gyarázattal, viszont újabb nagy beruházást igénylő építkezésbe sem kezdhettek. Ügy oldották meg a problémát, hogy hozzá­építéssel bővítették az óvodát. Később pedig, amikor a Szlová­kiai Nőszövetség kezdeménye­zésére, a „Jó ötlet aranyat ér“ országos mozgalom megindult, az iskola melletti napközi ott­hont bővítették ki. Itt a kibő­vítést úgy oldották meg, hogy belső átalakításokkal a helyi­ségek száma eggyel megszapo­rodott. Az átalakítást szintén a helyi gazdálkodási üzem szak­emberei végezték el, a felhasz­nált építőanyagra pedig a járá­si nemzeti bizottság iskolaügyi osztályától kaptak pénzt. Az átalakítási munkálatokat 1973. október 26-án fejezték be. A kibővített napközi otthonba ez­után további 26 gyermeket vet­tek fel. Azóta további 26 anya megy nyugodtan munkába, mert tudja, hogy gyermeke ta­nítás után nincs egyedül a la­kásban, nem csavarog az ut­cán, hanem pedagógusok fel­ügyelete alatt a napközi ott­honban, tanul, játszik ... Egyelőre ezt a kérdést is megoldották, persze ez csupán átmeneti megoldás. A követke­ző választási időszakban bizo­nyára újabb igények kielégíté­sét kell majd szorgalmazniuk a falu vezetőinek. KOVÁCS ELVIRA HELYES ÚTON Huszonöt évvel ezelőtt ala­kult meg a Csehszlovák Pionír- Szervezet. Nehéz feladat, szin­te lehetetlen, mérlegre tenni tevékenységét, hisz az akkori első pionírok ma már felnőt­tek. Néhány adattal azonban érézékeltetni lehet, hogy mi­lyen utat tett meg azóta a plo- nírmozgalom. Akkor alig más­fél- kétezer gyermek volt az elsőként megalakított nyolc-tíz pionírcsapat tagja. Napjaink­ban, csak Szlovákiában 1772 csapat tevékenykedik, 570 681 kis szikra és pionír a tagja. A pionírkorú gyermekek 80,8 százaléka 25 787 rajvezető irá­nyításával tevékenykedik a p i no írsz er vezet ben. Biztos ala­pot ad a pionírmozgalom tevé­kenységéhez a negyedszázad évei során létesített 91 pionír- há? A pionírmozgalom legfőbb jelképe a háromszögletű vörös nyakkendő. Ez a jelkép kez­dettől fogva pontosan megha­tározta a pionírszervezet kül­detését, mert hisz a vörös nyakkendő a forradalmárok vö­rös zászlajának egy darabkája, egy része, három szöglete pe­dig a három nemzedék — a kommunisták, az ifiúság, a pio­nírok — összefogását, eszmei egységét jelenti. A Csehszlovák Pionírszerve­zet küldetését hűen betöltötte az elmúlt negyedszázad során. Még a válságos években is, amikor megbontották az ifjú­ság egységét. Ma már értjük, tudjuk, hogy bizonyos csopor­tok miért szerették volna, ha v,monopolhelyzetről“ lemondott volna a cserkészek és más, sebtében kitalált, kigondolt gyermekszervezetek javára. Ma már értjük, tudjuk, hogy miért akarták „függetlenné“ tenni a párttól, az iskolától. Szeren­csére nem sikerültek ezek az „újító“ törekvések. A pionír­szervezet hű maradt küldetésé­hez, hű maradt a vörös zászlói­hoz, a három nemzedék egysé­gének gondolatához. Tavaly, amikor megkezdték pionírjaink a jubileumi ünnep­ségekre való felkészülést, Tôň (Tany) községben például a helyi pártszervezet ajándéko­zott új, vörös selyemből készí­tett csapatzászlót a helyi isko­la pionírcsapatának. Az idén, a jubileumi ünnepségek során már egyre több pártszervezet követi ezt a példát. Sőt, a Bra- tislava-vidéki járásban a pio­nír törzskar a járási pártbizott­ságtól kap ajándékul, kitünte­tésül vörös zászlót. A kommunisták azonban sok­kal többet tesznek a pioníro­kért: pártfeladatként munkát, megbízatást vállalnak a törzs­karokban, a csapatoknál. Szén Ernő őrnagy például már má­sodik éve tagja a komáromi járási pionírtanácsnak, Fábri Jenő elvtárs Rožňaván (Rozs­nyón) a Bányásztéri Alapisko­la pionírcsapatában a sakko­zók szakkörének vezetője. Ha­sonló példákat szép számban lehetne sorolni. Most emlékez­tetőül csak annyit jegyzünk meg, hogy ezt a munkaformát az új párttagok, az Ifjú kom­munisták körében még nagyobb mértékben, még nagyobi) arány­ban kell alkalmaznunk. Természetes, hogy a kommu­nisták példáját követik a fia­talok, a SZISZ tagjai. Főleg az ifjúmunkások. Sahyban (Ipoly­ságon) a pionírház mellett mű­ködő Len in-kör tagjai szinte kivétel nélkül megbízatást vál­laltak a pionírcsapatokban. A PLETA vállalat helyi üzemének két fiatal munkásnője pedig rajvezetői megbízatást vállalt. Fifakovón (Füleken) a KOVO­SMALT üzemi ki., bjának munka­társa, Gáspár István elvtárs a pionírfotósok szakkörének ve­zetője. Ezek a kiragadott példák azt bizonyítják, hogy a pionírmoz­galom csak akkor tudott, és csak akkor tud helyes úton ha­ladni, ha a kommunisták, a SZISZ tagjai, az ifjúmunkások szívügyüknek tartják a pionír- szervezet küldetésének támoga­tását. És nemcsak elvi síkon, nemcsak elvontan értelmezve, hanem munkával, lettekkel tá­mogatva annak célkitűzéseit. Emlékeztetőül, figyelmezteté­sül a gottwaldi intelmet idéz­zük: „Arról van szó, hogy a fiatalok százezreit kell meg­nyernünk, százezrek szívében kell szikrát gyújtani a szocia­lizmus ügye iránt... de aki szikrát akar gyújtani, annak lángolnia kell!“ Negyedszázad nagy idő. Nagy utat tett meg ezalatt a Cseh­szlovák Pionírszervezet, s ami a legfontosabb: helyes úton ha­ladt. Reánk vár a feladat, hogy helyes úton vezessük' to­vább gyermekszervezetünket a pionír jelszó jegyében: A szocia­lista haza építésére és védel­mére készen. — Mindig ké­szen! (haj.) Négy évszázadon át mondták róla ugyanezt őseink. A szín­ház szerelmesei és a színház látszólagos szerelmesei. Azok, akik tehetségükkel csillogtak a világot jelentő deszkákon. S azok is, akik tehetségtelensó- giikkel ködösítettek, buboréko­kat eregettek a színpadon. A helyzet ma sem változott so­kat. Shakespeare-t mindig is „sikk“ volt idézni, szeretni. Sokan szerették és szeretik. De jóval kevesebben ismerték és ismerik utolérhetetlen dráma­írói tehetségét, mélységes em­berismeretét, páratlan életmű­vét. Harminchét darabot és két kötet verset írt. Róla, és szín­műveiről óriási könyvtárba is nehezen bezsúfolható köteg ta­nulmányok születtek. Négy év­századon á,t vitatkoznak és vi­tatkoztak róla, megszámlálha­tatlanul sokszor írták le, hogy már majdnem mindent tudnak a színműveiről, s legalább ugyanennyiszer vallották be, milyen kevés az, amit értünk drámáiból. Ma már kevesen vannak, akik középiskolás fokon ne is­mernék Hamlet vívódásait, Zuboly alakját, Prospero költői figuráját, Lear király és Glos- tér történetét, Jágó cselszövé­sét, Desdemona tisztaságát, Rómeó és Júlia tragikus sze­relmét, III. Richárd pokoli já­tékait és így tovább. Ezért érezzük fölöslegesnek, ha a rendelkezésre álló néhány sor­ban címeket, adatokat sorol­nánk fel a drámaíró születésé­nek 410. évfordulója alkalmá­ból. Ezért inkább kurta monda­tokban jelezzük Shakespeare művészetét, újszerűségét, drá­maírói tárházának kiíogyhatat- lanságát. Amikor Stradfordből London­ba érkezett, s igazgatója, já­tékmestere, drámaírója és szí­nésze lett a Globe Színháznak, a néhány százezer lakosú Lon­donnak már négy színháza volt. Az Erzsébet-kori angol fővá­rosban tehát a korhoz képest virágzó színházi élet fogadta. De Shakespeare zsenije kellett hozzá, hogy ebből a korból színháztörténelem legyen. A számtalan jelző közül ta­lán az áll legközelebb az igaz­sághoz, amely Shakespeare-t a jellemábrázolás mesterének ti­tulálja. Valóban az ő alakjai sokszínűén, gyakran látszólag ellentmondásosan ábrázolt fi­gurák. Nagyravágyóak és kis- hitűek, bátrak és gyávák, hi­hetetlenül jók és rosszak, ne­vetünk rajtuk és sajnálkozunk fölöttük. Sokszor egy egy figu­ra a végletek megtestesítője. Az ő színművei olvasva nem sok élményt tartogatnak az ér­deklődőnek. Nem véletlenül, hiszen csak a színpad, a szín­játék levegője indítja be vér­keringésüket. A Globe Színházban az egy­kori leírások szerint nem vol­tak rekvizitumok. Az emeletes színpadon kizárólag csak a művészi szó s a színjáték do­minált. Veronához, Rómához és más városokhoz nem kellettek díszletek. A művészi szó vará­zsa tökéletesen elegendő volt. Abban a színházban nem volt az a sokat emlegetett „negye­dik fal“ a színész és a néző között, mint a két évszázada divatos úgynevezett kukucská­ló, s állítólag korszerű színhá­zukban. A Globe Színházban a néző együtt ólt a színművel, a színésszel. Shakespeare ezt tu­datosan ki is használta. Be­avatta például a nézőt a játék cselekményébe. Az Othelloban Jágó a darab elején nyíltan ki­mondja: „Othellonak majd egy­kor megsúgom/, Hogy ez a Cassio és Desdemona / már túl jóbarátok.“ 111. Richard is a dráma elején közli a nézővel: „Ügy döntöttem, hogy gazem­ber leszek“. így az akkori szín­házban — s napjainkban már ismét több helyen — egy ma­gasabb rendű, másfajta feszült­ség uralkodott a nézőtórem. A hősökkel együtt éreztek és gondolkoztak. Napjainkban újra tudatosít­juk, hogy klasszikus díszletek­kel, s a két évszázada felgyü­lemlett konvenciókkal már nem lehet Shakespeare-t játszant Peler Brook, Zefirelli, Major Tamás és mások újra az ere­deti Shakespeare-t állítják a színpadra. A mindig újat ho­zó, elgondolkoztató, meghök­kentő, kacagtató és sirató zse­nit, aki nagyon ismerte az éle­tet és az embereket. Voltak, akik Igyekeztek „fel­oldani“ a tragikus jeleneteket Eduard Howard rendezésében például Júlia altatója gyenge volt, ezért idejében felébredt s a két veronai szerelmes bol­dogan egybekelt. Ehhez hason­ló „kísérletekről“ oldalakat ír­hatnánk, de fölöslegesen, mert az idő a színjátszás szemét­dombjára ítélte ezeket a pró­bálkozásokat. S újra csak bebizonyosodott a régi igazság, hogy akkor le­szünk korszerűek és akkor nem hazudunk a színpadon, ha a világot jelentő deszkákon hagy­juk érvényesülni Shakespeare művészetét a maga összetett­ségében és egyszerűségében. y-f JELENTŐS ZENEI ESEMÉNY Előzetes a XIX. Košicei Zenei Tavaszról A košicei Állami Filharmó­nia, a Szlovák Nemzeti Felke­lés 30. évfordulója és a Cseh Zenei Év jegyében az idén áp­rilis 29-től június 4-ig rendezi meg a XIX. Košicei Zenei Ta­vasz elnevezésű nemzetközi zenei seregszemlét. A XIX. Košicei Zenei Tavasz április 29-én a košicei Állami Filharmónia ünnepi nyitányával kezdődik a Művészetek Házá­ban. Jozef Podprocky, fiatal košicei zeneszerző zenekari művét adja elő, melynek témá­ját a szerző a Szlovák Nemzeti Felkelés éhnényanyagából me­rítette. Május 5-én Edward Auer, amerikai zongoraművész Mozart, Beethoven és Chopin műveit tolmácsolja. Egy nappal később a Buda­pesti Filharmónia ad hangver­senyt, Kórodi András vezényle­tével. Az érdeklődők ezen az estén Kovács Dénes hegedűmű­vészt is meghallgatják. Május niaová filmuperalőr — immka közben. 8-án a košicei Állami Filhar­mónia Mozart: Párizsi szimfó­niáját adja elő, majd Klára Havlíková zongoraművésznő mutatkozik be. Ezután Beetho­ven 2. szimfóniája csendül fel, a košicei * Állami Filharmónia előadásában, Urs Schneider svájci dirigens vezényletével. Május 15-én a Szlovák Kama­razenekar, valamint a Ján Cúl mutatkozik be. Május 22-ón ismét a košicei Állami Filharmónia lép fel, majd Emanuel Krivine francia hegedűművész Mozart: koncert hegedűre és zenekarra című művéből az A-dúr tételt adja elő. Május 28-án a lengyel Ca- pella Cracowiensis mutatkozik be lvan Moravec zongoramű­vész közreműködésével. A XIX. Košice! Zenei Tavasz a kelet-csehországi állami ze? nekar fellépésével fejeződik be. — szák —­A Bielsko-Biala lengyel város melletti film­stúdióban már 25 éve működik rajzfilmosztály. Ez alatt az idő alatt több ezer méter rajzfil­met gyártottak a gyermekek számára. Felvé­telünkön: Wla­dyslaw Nehre- becki rendező és Cecylia Ka­(Felvétel: CSTK — CAF) Kortársunk, Shaítespsare

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents