Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-21 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
N yolcszáz évig állni látszott az idő a Maldive- szigeteken. Szultánok, brit gyarmatosítók, -nyomor, himlő, malária — ezek voltak a sziget- ország sorsát alakító tényezők és a kétszáz sziget népe talán nem is várta, hogy új eszmék, életet szépítő reformok enyhítsék szenvedését, könnyítsék terheit. Kétségtelen, hogy ez a szinte önpusztító türel- messég a vallásból eredt. A szigeteken az ó-szin- galézzel rokon maldiv nyelvet beszélő indiai nép él, és ezek többsége szunnita mohamedán. Márpedig az iszlám legnagyobb, ortodox irányzata éppen a szunnita irányzat, amelynek hívei elismerik a vallási közösség által választott elöljáró törvényességét és kötelező érvényűnek tekintik a vallási közvélemény által elfogadott hagyományokat, a szunnákat. Nyilván ezért tűrték az elnyomást 1153-től — az arab hódítás időpontjától — egészen 1953-ig, a szultánság megdöntésének időpontjáig. De ekkor sem váltak teljesen szabaddá, mert a brit gyarmatosítók még tizenkét évig akadályozták a Maldive-szigetek függetlenségének a kikiáltását. 1965. július 26-án váltak valóban függetlenné. Két hónappal később az ENSZ a tagjai közé választotta a kis szigetországot, amelynek népe 1968. november 11-én népszavazással döntött a köztársasági államforma mellett. ■* ' 4 Maldive Köztársaság területe 298 négyzetkilométer, lakóinak száma 118 818 fő. Ha hivata los vendég érkezik a főváros, Male kikötőjébe a „protokoll-udvariasság“ szabálya szerint meg kell tekintenie a hajóról a hat kilométer hosszú partvidéket, ugyanis a külügyminisztérium a ki kötőtől csak néhány lépésnyi távolságban van, és a vendéglátók úgy érzik, hogy ez nem eléggé ün nepélyes, hiszen még annyi hely sincs, hogy egy díszszázad felsorakozzon. Ez a köztársaság ugyan is egy mini-ország, területe nem egységes, hanem kétszáz szigetre oszlik. A szigetek között van olyan is, aminek területe nem nagyobb egy láb darúgópálya területénél. A mezőgazdaság fejlődését nemcsak ez a területi tagoltság hátráltatja, hanem a homokos, mostoha talaj és a vízhiány is. Ezért kell a rizst — a legfontosabb közélelmezési cikket — is importálni. A szigetországnak nincs ipara. Néhány kézműves foglalkozik csónaképítéssel, készít halászhálókat vagy gyékényszőnyeget. Amikor a hajnali napfény első csókjai hullanak az Indiaióceán vizére, sok száz halászcsónak úszik ki a tengerre. Az apák mellett ott vannak a 10—11 éves fiúgyermekek is, akik megkapják munkájukért a törvényes bért. A 4000 — többnyire magántulajdonban lévő — halászcsónak között alig 10—12 motorcsónak található, ezért a halászati zóna keskeny, csupán húsz kilométeres, holott a az egyenlítő táján, kötöttárut? A választék bősége azzal magyarázható, hogy 1969-ben a fővárost „nyílt kikötőnek“ nyilvánították, tehát a külföldi termékek vámmentesek. Az importált cikkek tekintélyes riválisa a híres maldevi tengeri kagyló, ami a bélyegkibocsátással és a turizmussal együtt jelentős hasznot hajt az prszágnak. 1972 nyarán két, addig lakatlan szigeten megkezdték a turistaközpont építését. Az egykori bozót helyén három hónap alatt felépültek a legkorszerűbben felszerelt szállodák, éttermek és sportpályák. Ez a gyorsaság a kis ország lakóinak szorgalmával, munkaszeretetével és ügyességével magyarázható. A szigetországban valóban kihaszRizsszdllító hajó a révben nálják a munkaidőt — például a gyűléseket, fln- nepi összejöveteleket csak munkaidő után, az esti órákban rendezik, sőt: a Medzslisz, a parlament ülései is este 10 órakor kezdődnek. A leggyakrabban emlegetett ország Szrí Lanka, mert az fekszik legközelebb — 700 kilométernyi távolságra — a szigetországhoz. Szrí Lanka a Maldive Köztársaság legjelentősebb kereskedelmi partnere, és még a hivatalos állami himnuszt is Ama- radeva, ceyloni zeneszerző komponálta. A mini-ország egyik legsúlyosabb problémája az írástudatlanság, öt bennszülött közül csak egy tud írni és olvasni. Csak két újság jelenik meg, összesen másfélezer példányban, és a helyi adó műsorait 1491 rádiótulajdonos hallgatja. A kormány egy ideig csak Szrí Lankától fogadott el gazdasági segítséget, mert külpolitikailag rendkívül óvatos. Annak ellenére, hogy 19 országgal áll diplomáciai kapcsolatban, a fővárosban eddig még egyetlen külképviselet sem kapott „letelepedési engedélyt“. Nagyon is indokolt ez az elővigyázatosság: az imperialista országok, mindenekelőtt Nagy-Britannia és az USA, leplezetlen éhséggel figyeli a szigetország fejlődését, mert Maldevia földrajzi fekvése révén szinte ideális tengeri támaszpont. A bizalmatlanság csak a Szovjetunióval szemben oldódott fel. Ahmed Szaki miniszterelnök a közelmúltban jelentette ki, mintegy a külpolitikai orientáció távlati fejlődését előrejelezve, hogy: „A barátságot csak azokkal az országokkal ápoljuk, amelyek nem veszélyeztetik függetlenségünket!“ A kormányfő még fiatal, negyvenéves, szinte nehéz elhinni, hogy hosszú évekig harcolt a gyarmatosítók ellen, és felnőtt fia van, aki Lenin- grádban tanul. „Népünk nagyra értékeli a Szovjetunió békepolitikáját, ami a fiatal nemzeti államok érdekeit is szolgálja“ — hangsúlyozta a külföldi újságírók előtt. A Szovjetunió egyre nagyobb mértékben járul hozzá az ország gazdasági életének megerősítéséhez és a szakemberek kiképzéséhez. Néhány nappal ezelőtt nyílt meg a köztársaság legnagyobb tanintézetében, a Majeediyya School- ban egy szovjet fotokiállítás. Aligha volt Maldevia sok évszázados történelmében kulturális esemény, ami ilyen érdeklődést keltett volna. A kormány díszruhás tagjai mellett ott álltak a színes száron- got viselő halászok, a száriban pompázó asszonyok, és a fehér iskolai egyenruhába öltözött diákok. M. Oszerov, az Ogonyok munkatársa szellemes cikkben számolt be arról, hogy a kiállítás megnyitása előtt a kikötőben horgonyzó szovjet hajó legénysége labdarúgó mérkőzésen találkozott a — mezítláb küzdő — hazai csapattal. És a mezítlábas hazai fiúk 2 gólos győzelmet arattak. A szigetországban a sport rendkívül népszerű, elsősorban a labdarúgásnak, a kerékpározásnak és a sakkjátéknak vannak fanatikus rajongói és szép teljesítményeket elérő bajnokai. „Természetesen ez is a fejlődés, a szabadság egyik látható megnyilvánulása, mert akik éhesek és bilincseket hordanak, azok nem sportolnak, nem játszanak“ — jelentette ki Mohamed Ahmed, aki a leningrádi Orvostudományi Egyetemen szerezte meg a diplomáját. Ahmed doktor egy új kórház vezetője. A négy beosztott orvos közül kettő a Szovjetunióban tanult. A kórház felszerelése a lehető legkorszerűbb, de az orvosoknak ma még nincs lehetőségük a „szakosításra“1 A Maldevi Köztársaság egyetlen kórházában minden orvos sebész, belgyógyász, szülész és röntgenológus, és naponta 16—18 órát dolgozik. A kormány jelentős összegeket fordít a köz- egészségügy fejlesztésére, és a legfontosabb feladat a fertőző járványok hatékony megelőzése. Az ország vezetői és a lakosság egyaránt nagyrabe- csüli azokat az orvosokat, akik a Szovjetunióban tanultak, mert ezek nemcsak diplomát szereztek, hanem „dolgozni, gyógyítani is tudnak, és lelkesedve, mindent -.vállalva vesznek részt az ország fejlesztésében“. A pálmakéregből épült kunyhókban a tengerről hazatérő halászok ugyanúgy térdükön ringatják kisfiúkat mint az európai apák. És dünnyögő halk hangon mesélnek arról, hogy a jövőt nem Allah küldi, a jövő nem a szelek szárnyán, nem az óceán kék hullámain érkezik — a jövőt qz ember építíl kis ország felségjoga kiterjed a parttól számított 160 kilométer széles övezetre. A kormány — valóban nagyon józanul mérlegelve a lehetőségeket — a tengeri halászat és a halfeldolgozás korszerűsítésére törekszik. Megkezdték a csónakok meclianizálását, a húzóhálós halászhajók építését, és ami a legfontosabb: a halkivitelt ma már az állam ellenőrzi. Elsősorban szárított halat exportálnak, és a „Maldive- hal“ ismert és közkedvelt márka az tizsiai piacokon. A szigetország legfontosabb növénye a kókuszpálma, amit a bennszülöttek „az élet fája“ néven emlegetnek. Nem indokolatlan ez az epitheton ornans, hiszen a lakosság a kókuszpálma kérgéből épít kunyhót, leveléből szerkeszti a háztetőt, a kókuszdió pedig fontos közélelmezési cikk. Emellett a koprából nyerik a kókuszzsírt, ami jelentősen növeli az exportbevételt. Ezért nem csodálható, hogy a kókuszpálma az anyagi jólét mércéje. A szigetország földje állami tulajdon, de a hatóságok szívesen eladnak egy-egy szigetet. A sziget ára viszont nem a terület nagyságától, hanem a kókuszpálmák számától függ. Egy sziget átlagos ára 50 000 maldiv rúpia. Sok ez, vagy kevés? Nehéz erre válaszolni. Az összeg nagyságát talán érzékelteti, hogy például egy kerékpár ára 400 rúpia. A nehezen kivívott függetlenség védelmét bizonyítja, hogy külföldi nem vásárolhat szigetet Maldive Köztársaságban. Male főutcáján bazárnegyedekre emlékeztető árubőséget talál a látogató: japán magnetofon, amerikai rágógumi, ausztráliai fürdőruha, norvég kötöttáru. Ez utóbbiból még soha egyetlen darabot sem adtak el, mert ugyan ki is vásárolna itt, Páimakéregböl épült kunyhó a Himafusi-szigeten
