Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-21 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
kapa nélküli kukoricatermesztésről kezdtünk beszélni — emlékezik Bog nár József mérnök, a gazdaság igaz gatója. Aztán ahogy múltak a hetek, hóna pok, úgy csökkent a fejcsóválók tá bora, míg végül mindenki belátta, va lóban a kukorica az a növény, mely nek segítségével a szemes takarmá nyokból való önellátottság kérdése megoldható. — A tulajdonképpeni előkészületek — emlékezik tovább Bognár József — már az előző év őszén elkezdődtek, amikor beszántottuk a tervezett foszfor- és káliműtrágya felét. Ezt azóta is így tesszük, mivel a tavaszi talajelőkészítésnél bedolgozott mű trágya csak bizonyos mélységbe jut, s a kukorica gyökerét csak részben ért el. A gazdaság dolgozói a kukoricatermesztés új technológiáját, aminek a vegyszeres növényápolás, a biológiai anyag helyes megválasztása, a táp anyagellátás és a gépesítés egyaránt szerves része, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola és a Trnavai Kukoricater mesztési Kutatóintézet segítségével sajátították el. A kiválasztott kukon catermesztők, elsősorban a traktorosok filmvetítésekkel szemléltetett elő adásokon szerezték meg a szükséges ismereteket. Azóta is hagyomány, hogy a kukoricában mindig ugyanazok a traktorosok dolgoznak, ők végzik a szántást, a talajelőkészítést, a vetést és a növényápolást. — A vetéshez már 1969-ben az SPC-6-os román szemenkénti kukoricavetőgépet használtuk. A vetés szépen kikelt, a kibújt egyedszám láttán megjött a bizalom. Ez igen! Ez szép, — mondogatták sokan — de ki fogja ezt leszedni? — meséli mosolyogva az igazgató, majd így folytatja: — Magyarországról 3 BRAUD és 3 OROS kukoricaadaptért vettünk, amelyek gabonakombájnokra szerelve kitűnő munkát végeztek. Persze, problémák is akadtak. Már az első évben 68 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el, és szárítóberendezések hiányában szinte az ország minden tájára szállították a kukoricánkat. Azóta ez a probléma is megszűnt, mert közben felépült egy hatalmas tároló. Ám a táblákon maradt kukoricaszár is nagy gondot okozott. Ugyancsak Magyarországról RZ-300- as szárzúzót szereztek be, mely a kórómaradványokat összetépte. Ezt Kirovec traktorral, nitrogénműtrágya adagolással egybekötve, NDK-ból ho zott ekékkel szántották a talajba. A módszer bevált, azóta is így csinálják. A tájékoztat» iáüia ti pontúi adatokon túl ^^£rcellafelelős nevét is „elárulja“. ' Fényképezte: S. Barčák és OOS Dun.'Streda Mindez öt év távlatából már csupán a jelent megalapozó múlt. Legalábbis az ő számukra. Ugyanakkor a kukoricatermesztésben most induló mezőgazdasági üzemeknek utat mutató példa. És az utóbbiakból sincs már kevés. Mint tudjuk, 1973-ban Szlovákiában 100 000 hektáron termesztettek kukoricát, az idei tervben előirányzott- vetésterület 150— 160 000 hektár, és 1990-ig ezt 200 000 hektárra kell növelni. A tervek telje sítéséből a bősi gazdaság dolgozói is kiveszik a részüket. A következő két évben 100—150 hektárral akarják növelni a kukorica vetésterületét, elsősorban a tavaszi árpa rovására. Ebből a jövőben csak annyit vetnek, amennyi a lucerna alávetéséhez szükséges. Persze, a vetésterület bővítése a termelés fokozásának csak egyik oldala. Ezzel egyidejűleg állandóan figyelik az új tudományos ismereteket, hogy a gyakorlatban is érvényesítsék ezeket. Közben a gyakorlati tapasztalatokból, néha saját kárukon is tanulnak. — Megtanultuk, hogy a megfelelő hibrideket nagy körültekintéssel kell kiválasztani. Az utóbbi öt év legalacsonyabb kukoricatermését (62,5 q/ha) tavaly értük el, s nem kimondottan a szárazság miatt. Román és jugoszláv hibridek hiányában 95 százalékban csehszlovák hibrideket vetettünk — Ez annyit jelent, hogy a hazai hibridek kisebb hozamúak? — Csak részben. A hazai hibrideknek valóban kisebb a csírázási energiájuk, ami szerintem elsősorban nem biológiai, hanem magkezelési és tárolási következmény. Ugyancsak jellemzőjük a szárgyengeség. A teljes beérésig elég nagyra emelkedik náluk a megtört növényszárak százalékaránya, s nagy a veszteség, főleg a középkorai és a kései hibrideknél. — Mi tehát a megoldás? — Azt hiszem, hogy a mi gyakorlá tunk. Kukoricaterületünk 30—35 százalékán korai magot, hazai hibrideket vetünk, ezek jól beválnak. A további 30—35 százalék középkorai román hibrid, amelyre elsősorban a jó csírázási energia a jellemző. A fenn maradó területen kései magot, jugo szláv hibrideket vetünk. E három hibridcsoportra jellemző különböző te nyészidők lehetővé teszik a betakarító gépek és a szárító kapacitás folyamatosabb* kihasználását. Az igazgató véleménye szerint a gazdaságban néhány éven belül elérik a hektáronkénti 100 mázsás hozamot. Ezt az újabb, és egyre tökéletesebb termelési módszerek biztosítják Ugyancsak jelentős tartalékforrás ként tartják számon az öntözést. Ed dig ugyanis nem öntözték a kuko ricát. Eredményeiket saját igyekeze tűkön kívül csupán a Duna ment magasabb talajvíz segítette. Ugyan csak kedvezően hatott az utóbbi években bevezetett korszerű, monokultúrás kukoricatermesztés. — öt éven át vetünk kukorica után kukoricát — mondja az igazgató. —- így kiküszöböljük a gyomirtószereknek más növényekre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Az utolsó előtti évben már kevesebb vegyszert kap a kukorica, míg az utolsó (ötödik) évben az adott területen csak silókukoricát termesztünk, mindennemű vegyszer nélkül. Az utóbbi egyébként a kukorica vetésterületének 50—55 százalékát teszi ki. Kukoricaprogramunknak elsősorban a szarvasmarhatenyésztésben látjuk a hasznát. Fokozatosan rátérünk a monodiétás takarmányozásra, azt esetleg csak zsenge lucernával „fűszerezzük“'. A trnavai kutatóintézettel és a többi tudományos mezőgazdasági intézettel továbbra is tartják a kapcsolatot. De már nem úgy, mint az induláskor, lépésről lépésre, „kéz a kézben“. Az ilyen segítségre most másoknak van szükségük. Ugyanakkor adatokat, kutatási eredményeket kapnak, amiket a gyakorlatban hasznosítanak. Viszonzásul ők is továbbítják észrevételeiket. Kimondottan idei újdonság például a tájékoztató táblák bevezetése. A járási pártbizottság és a járási mező- gazdasági termelési igazgatóság kezdeményezésére a Dunajská Streda-I járás valamennyi mezőgazdasági üzemében ellátják velük a kukorica- és a cukorrépa-táblákat. — A javaslatot örömmel fogadtuk — mondja befejezésül Bognár József. — Gazdaságunkban mintegy 30 parcellafelelős lesz, akik majd gondosan ügyelnek, hogy területükön minden tennivalót időben elvégezzenek. A továbblépésnek ez csak egy aprócska láncszeme, de a tudományos ismeretek érvényesítése mellett a jövő 100 mázsás hektárhozamának eléréséhez ugyancsak hozzájárul. EGRI FERENC szlovákiai gabonaprogram * egyik alapvető részfeladata a kukoricatermesztés fejlesztése, s nem véletlenül. A kukorica olyan kultúrnövény, amely minden egyéb növénynél több, értékesebb takarmányt nyújt. Ennek ellenére termesztése hosszú évtizedekig stagnált, évről évre csökkent a vetésterülete, elsősorban a búza és az árpa hektárhozamának növekedése, komplex gépesítése, s termelésük magas fokú jövedelmezősége következtében. A hatvanas években azután a ku korica termesztésében is megváltó zott a helyzet, bár kezdetben meglehetősen lassú volt a korszerű kukoricatermesztés térhódítása. Csak kevés mezőgazdasági üzemben döntöt tek úgy, hogy elindulnak a szép eredményeket és nagy jövedelmet ígérő, de a gyakorlatban még ki nem taposott úton. A Gabčíkovói (Bősi) Állami Gazdaságot, amely az év elejétől a Csehszlovák—Szovjet Barát ság nevet viseli, szintén a kezdeményező vállalatok között említhetjük. A kukoricát 1969-ben vették pártfogásukba. A vetésterületet egyik évről a másikra megkétszerezték, s kereken 700 hektáron vetettek kukoricát. — Dolgozóink túlnyomó többsége bizony csak csóválta a fejét, amikor Még egy utolsó szakmai megbeszélés, és kezdődhet a vetés. Balról jobbra: Bognár József mérnök, Szeif József traktoros és Koninacky Mátyás, a gazdaság főmérnöke. in es te tg i Nitra, 1973. szeptember 1. A gazdaság dolgozóinak képviseletében Bognár József, Kelemen Gyula és Csóka László átveszik a Munkaérdemrendet Gustáv Husák elvtárstól, a CSKP főtitkárától.
