Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-16 / 89. szám, kedd

Egy hét a belpolitikában NAGY JELENTŐSÉGŰ BARÁTI LÁTOGATÁS Három napig tartózkodott hazánkban a magyar párt- és kormányküldöttség, Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának vezetésé­vel. Magától értetődően ez volt a hét legjelentősebb ese­ménye. Nincs szándékunkban megismételni a látogatás min­den állomását, mozzanatát, hiszen erről részletes tudósí­tást adtunk lapunk olvasói­nak. Elsősorban azt szeret­nénk kiemelni, hogy a magyar elvtársakat mindenütt, ahol csak jártak, elsősorban Prá­gában, az ország szívében, de a cseh munkásosztály egyik fellegvárában, a nyugat-cseh­országi Plzeňben és másutt is lépten-nyomon észlelhető lel­kes, baráti fogadtatásban ré­szesítették. Valóban, az im­már hagyományosnak számító barátság szelleme vette körül a maigyar elvtársakat, ami újabb tanúbizonysága volt a két testvérpárt, a két ország és népe szilárd kapcsolatai­nak. Ezekkel a kapcsolatokkal összefüggésben állapítja meg a látogatásról szóló közle­mény, hogy a teljes bizalom, az egyre szorosabb testvéri együttműködés és a kölcsönös megértés jellemzi őket. Meg­elégedéssel tölt el ez bennün­ket éppen most, amikor egy­idejűleg megemlékezünk a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk aláírásának 25. évfordulójáról. A közlemény hangsúlyozza, bogy a két fél továbbra is szüntelenül erősíti a barátság szálait a magyar és a cseh­szlovák nép között. Az együtt­működés különféle formáival kapcsolatos részben hadd hív­juk fel a figyelmet néhány fontos momentumra. Ezek kö­zé tartozik, hogy a legidősze­rűbb feladatok egyikeként egyeztetni fogjuk az 1976— 1980. évekre szóló népgazda­sági terveket. Jelentős körül­mény, hogy a központi szer­vek megállapodtak az alapve­tő nyersanyagok és termékek cseréjében. A közleményből kiolvasható, hogy elmélyül fontos együttműködésünk a gépiparban, a személy- és te­hergépkocsi-gyártásban. a vegyiparban és a könnyűipar­ban. Magától értetődő, hogy ezzel lépést kell tartania a műszaki-tudományos együtt­működésnek is. A két orszá­got és rendkívüli mértékben Szlovákia déli részét érintő fontos megállapítás, hogy a tárgyaló felek „nagy jelentő­séget tulajdonítanak a Duna magyar—csehszlovák szakasza közös komplex hasznosításá­nak, az energiatermelés, a fo­lyami közlekedés, az árvízvé­delem, az öntözés szempontjá­ból. Mindkét kormány intéz­kedett az építkezés előkészí­tésére“, További, a közlemény­ben szereplő és széles rétege­ket érintő problémakör a tu­rizmus. Ezzel kapcsolatban a közlemény leszögezi, hogy a turizmus az országaink lakos­sága közötti kapcsolatok egyik fontos eleme, amely jól szol­gálja a két szomszédos nép barátságának elmélyítését. A közlemény külpolitikai kérdésekkel foglalkozó fejeze­te minden vonatkozásban ar­ról tanúskodik, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság és a Magyar Népköztársa­ság között teljes a nézetazo­nosság. A két testvérpárt kép­viselői ismét kiemelték a Szovjetunió nagy szerepét ko­runk világában és hangsú­lyozták, hogy nemzetközi te­vékenységükben továbbra is kiindulnak a kommunsia és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásán elfo­gadott dokumentumokból, a CSKP XIV. és az MSZMP X. kongresszusa határozataiból. Természetesen nemcsak va­lamiért harcolunk, hanem kommunista módra valami el­len is. „A két testvérpárt — állapítja meg a közlemény — ismételten kifejezi eltökéltsé­gét, hogy közös harcot vív a jobb- és a baloldali opportu­nizmus, a revizionizmus és a dogmatizmus, a nacionalizmus és a szovjetellenesség, az an- tikommunizmus minden for­mája ellen.“ Ugyanakkor egybehangzóan határozottan elítélik a kínai vezetők egységbontó, szaka- dár tevékenységét, szovjetelle- nességét, nagyhatalmi sovi­nizmusát, a szocialista közös­ség elleni politikáját, amely károkat okoz a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galomnak, az imperialistaelle­nes erők közös ügyének és magának a kínai népnek is. Véget ért egy nagy jelentő­ségű látogatás és örömmel fo­gadjuk, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya csehszlovák párt- és kormány- küldöttséget hívott meg hiva­talos, baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba. Nem vitás, hogy az ilyen köz­vetlen, személyi kapcsolatok, baráti látogatások mindkét párt és ország javára válnak. ACÉLMŰ, AMELYRE BÜSZKÉK LEHETÜNK Még múlt hétfői számunk­ban beszámoltunk Husák elv­társnak kelet-szlovákiai láto­gatásáról, abból az alkalom­ból, hogy a Kelet-szlovákiai Vasműben próbaüzembe he­lyezték a II. acélüzemet. Leg­alább néhány szóval szeret­nénk visszatérni ehhez az eseményhez, mivel gazdasági életünkben rendkívül nagy jelentősége van. Hatalmas acélmű készült el, amelynek fokozatosan bővített kapacitá­sa lehetővé teszi, hogy a vas­mű kél és fél millió tonnáról "évi négymiilió tonnára növel­je az acél termelését. Nem csekélyég ez, ha meggondol­juk, hogy az ilyen nagyság- rendű gyár világviszonylatban is a ranglétra felső fokain foglal helyet. Ezen túlmenően, az új acélüzem rendkívül rö­vid idő alatt, összesen 34 hó­nap alatt készült el számos csehszlovákiai vállalat koope­rációjában. Tény, liogy Euró­pában eddig egyetlen ehhez hasonló nagyságú üzem nem épült fel ilyen gyorsan. Az is felette fontos körülmény, hogy korszerű berendezése, s a technológiai eljárás bizto­sítja az acél nagyon gazdasá­gos előállítását, miközben a minimumra csökkenti a leve­gő szennyezettségét is. Elis­meréssel nyugtázhatjuk azt is, hogy ebből az alkalomból a vasmű dolgozói vállaltak, ez idén az anyagi költségeken 12,5 millió koronát takaríta­nak meg, és figyelmüket össz­pontosítják a gyártmányok mi­nőségére, valamint a gazdasá- .ossá^gra. Meggyőződésünk, nogy állni fogják szavukat. SZEREPÜNK AZ INTERKOZMOSZ PROGRAMBAN A hét vége felé megemlé­keztünk egy tizenhárom év­vel ezelőtti napról, arról a napról, amely örök időkre arany betűkkel szerepel a vi­lágtörténelemben. 1961. ápri­lis 12-én a Vasztok szovjet űrhajó fedélzetéről első ízben jelentkezett emberi lény a világűrből. A Szovjetunióhoz és Jurij Gagarin nevéhez fű­ződik ez az új korszakot nyi­tó esemény, amely sokk-sze- rűen hatott főleg az amerikai közvéleményre, hiszen annak idején az Egyesült Államok propagandája a rakétafejlesz­téssel kapcsolatban még több esztendős amerikai előnyről beszélt. A Világűrkutatás Napján, amelyet április 12-én minden évben megtartunk, Prágában egy érdekes beszélgetés volt a Csehszlovák, illetve a Szov­jet Tudományos Akadémia dolgozói között, mégpedig a világűr békés kutatása hely­zetéről és kilátásairól. Az ér­tekezleten leszögezték, hogy az Interkozmosz program ke­retében a csehszlovák tudo­mány is részt vesz a szocia­lista országok ezzel összefüg­gő kutatási feladatainak telje­sítésében. A tudomány, a technika és az ipar ezáltal óriási lehetőséghez jut, hogy alkalmazza a korszerű tech­nológiát és új, rendkívül ér­tékes tapasztalatokra tegyen szert. (gály) Kiváló hadvezér volt A Szovjetunióban alakult el­ső csehszlovák önálló dandárt Ukrajna fővárosa, Kijev felsza­badításakor beosztották az el­ső ukrán front egységei közé, melyek parancsnoka Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin hadsereg­tábornok volt. Ludvík Svoboda a „Buzuluktól Prágáig“ című könyvében említést tesz arról, hogy a 38. hadsereg paruncsno- sága miként akarta beilleszteni a csehszlovák katonákat a má­sodik frontba, ám u dandár pa­rancsnoka valamennyi katona nevében nein értett egyet ezzel a szándékkal, hiszen a Kijevért vívott küzdelmek a csehszlo vák katonák számára a Prágú ért és Bratíslaváért vívott har­cokat jelentették. A 38. hadse regparancsnoka, s utána Vatu­tyin tábornok, .az első ukrán front parancsnoka is jóváha­gyását adta ahhoz, hogy az el­ső csehszlovák dandár a fő irányban támadjon. A csehszlo­vák katonák Belaja Cerkov, Zsazskov és más városok fel- szadításában annyira kitüntet­ték magukat, hogy ehhez a front parancsnoka is gratulált. Vatutyin tábornok azok közé a szovjet parancsnokok közé tar­tozott, akik egész életüket egy­bekötötték u Vörös Hadsereg­gel és a Nagy Honvédő Hábo­rúban példásan helytálltak. 1944. április 15-én egy ellen­séges légitámadás alkalmával halálos sérülést kapott, amikor terepjáró autójával az előretö­rő katonaság szemlélésére in­dult. Ezt a mozzanatot „A fel­szabadítás“ című szovjet film is bemutatta. Nyikolaj Fjodorovics Vatu­tyin 1901. december 3-án Cse­puhina falucskában, a volt kur- szki tartomány területén pa­rasztcsaládban született. 1920- ban lépett a Vörös Hadseregbe és a polgárháború idején részt vett a harcokban. Aztán Poltu- vába, a gyalogosok iskolájába küldték, majd a kijevi katonai főiskolára. Ny. F. Vatutyin si­keresen teljesítette a katona­ságnál a parancsnoki tisztsége­ket, nagy tehetségről, ráter­mettségről tett tanúságot, ami­nek eredménye az volt, hogy elküldték a Frunze Katonai Akadémiára, amelyet 1929-ben végzett el, majd ennek az aka­démiának a hadműveleti kará­ra küldték. Fokozatosan jelen­tős tisztségekkel bízták meg: hadosztály törzsfőnöke volt, ké­sőbb a kijevi katonai körzet ve* zérkari főnökének helyettese, majd főnöke volt. Az e tisztsé­gekben szerzett tapasztalatait a legfelsőbb katonai iskolán el­méleti tudással egészítette ki — 1937-ben elvégezte a főve- zérkari akadémiát. Nagy pa­rancsnoki és vezérkari tudása, képességei nyújtottak alapot ar­ra, hogy kinevezték a fővezér­kar hadműveleti parancsnoksá­gának főnökévé. Amikor a hitleri katonaság megtámadta a Szovjetuniót, az északnyugati front vezérkari fő­nöke lett, 1942 májusában és júniusában betöltötte a brjan- szki front parancsnoksága mel­lett létesült főhadiszállás kép­viselői, majd vezérkari főnök­helyettesének a tisztségét. Ezt követően a voronyezsi, a dél­nyugati és az első ukrán front parancsnoka volt. E frontok ka­tonasága az ő vezetésével aktí­van kivette részét Voronyezs védelméből, a sztálingrádi és a kurszki csatából, Ukrajna fel­szabadításából, a Dnyeperen va­ló átkelésből, Kijev és Ukrajna jobb oldali területeinek a fel­szabadításából. 1943-ban kiváló érdemeiért és az alárendelt egységek sikeres' vezényléséért hadseregtábor­nokká léptették elő. A szovjet érdemrendeken és kitüntetése­ken kívül csehszlovák kitünte­tést is kapott. Ny. F. Vatutyin tábornoknak 1948-ban Kijevben — felvételünkön — a város központi parkjában szobrot ál­lítottak. —ambroí— BÁTORSÁGÉRT ÉS KIVÁLÓ ÉRDEMEKÉRT Negyven évvel ezelőtt — 1934. április 16 ári — hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Hőse megtisztelő cím beveze­téséről szóló határozatot. Ezzel a megtisztelő címmel elsőnek azt a hét sarkvidéki repülőt tüntették ki, akik szokatlanul nehéz és bonyolult körülmé­nyek között mentették meg az alpusztult Cseljuszkin jégtörő megmenekült 104 főnyi legény­ségét egy úszó jégtábláról. Az egész világ közvéleménye nagy figyelemmel kísérte a mentési akciót éppen úgy, mint V. P. Cskalov, G. F. tiajdukov és A. V. Beljajev pilóta távre- pülését, akik 1936 júliusában leszállás nélkül tették meg az utat Moszkvából Kamcsatkán keresztül az Udd szigetre és vissza. 1937-ben új távrepülési rekordot állítottak fel, amikor Moszkvából az Északi-sarkon keresztül Észak Amerikába re­püllek. Az út hossza több mint 12 000 km volt. Mind a hármu­kat kitüntették a Szovjetunió Hőse címmel. A szovjet emberek a Nagy Honvédő Háborúban bebizonyí­tották a világnak bátorságukat és hősiességüket. A Szovjetunió Hőse megtisztelő címmel 11 600 katonái tüntettek ki, és közü­lük 119 en kétszer is megkap­ták ezt a címet. Sz. M. Bu- gyonnyij marsall, I. N. Kozse- dubov és A. I. Pokriskin vadász­repülő három ízben G. K. Zsu­kov marsall négy ízben nyerte el ezt a magas kitüntetést. A Szovjetunió Hőse kitünte­tettjei között külföldiek is van­nak. Elsőnek Otakar faros szá­zadost tüntették ki, aki az 1943. április 17-i határozattal in memórián nyerte el a meg­tisztelő címet a szokolovói csa­tában tanúsított bátorságáért. A Kijev felszabadításáért folyta­tott hadműveletekben tanúsított bátorságáért Richard ľesarík és Antonín Sochor főhadnagy ré­szesült ebben a kitüntetésben. In memoriam tüntették ki fán Nálepka századost, a Szovjet­unióban működő első csehszlo­vák partizánalakulat parancsno­kát, úgyszintén Stépán Vajda páncélos szábadost, aki a duk- lai csatában halt hősi halált. A háború után L. Svoboda hadse­regtábornoknak, a CSSZSZK el­nökének adományozták a Szovjetunió Hőse címet a Nagy Honvédő Háborúban és a cseh­szlovák-szovjet barátság fej­lesztése körül szerzett érdemei­ért. Az 1943. október 12-én lefolyt laninói csata után a Tadeas Kosciuszko első lengyel hadtest három katonáját, majd a „Nor­mandia— Nyemen“ francia va­dászrepülő ezred négy katoná­ját tüntették ki a Szovjetunió Hőse címmel. Eddig összesen kb. 12 500 sze­mélyt tüntettek ki a Szovjet­unió Hőse címével. A mostani Időkben a világűr meghódítói­nak — a szovjet űrhajósoknak — adományozzák Jurij Gaga- rinnal az élen. —a — Továbbra is dolgozni akar Dr. Jaroslav Brož ezredes, (felvételünkön) már gyermek­kora óta orvos akart lenni. Ami­kor 1938-ban megszerezte orvo­si diplomáját, mégcsak nem is álmodott arról, hogy néhány év múlva katonai orvos lesz belő­le. A második világháború alatt mint orvos különböző munka­helyeken dolgozott, 1945-ben, amikor a dicső szovjet hadse­reg felszabadította hazánkat, behívták az újonnan alakult néphadseregbe. Elvégezte a ka­tonaorvosi tanfolyamot. S mint­hogy a hadseregnek új káde­rekre volt szüksége, úgy dön­tött, hogy a katonaságnál ma­rad. Azóta már számos helyőr­ségnél működött és több kato­nai kórházban dolgozott. Fele­lőségének teljes tudatában vé­gezte munkáját, gyógyította a katonákat, gondoskodott egész­ségükről. A februári események után 1948-ban a CSKP tagja lett. A pártban mindig a marxi—lenini álláspont híve volt. Nézeteiben sohasem ingadozott, és a CSKP politikájának szellemében ne­velte és irányította alárendelt­jeit is. 1956 óta az egyetem or­vosi kara katonai tanszékén gondoskodik a hallgatók neve­léséről. Dr. Jaroslav Brož ezredes, a „Haza szolgálatában“ és a „Ha­za védelmében szerzett érde­mekért“ kitüntetések tulajdono­sa. Ezekben a napokban tölti be 60. életévét, de munkáját nem hagyja abba. Továbbra is aktív módun akar bekapcsolód­ni a fiatal nemzedék nevelésé­be.-gf-

Next

/
Thumbnails
Contents