Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-14 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
H arminc évvel ezelőtt egy liptovi juhásztanyán találkoztak vele a partizánok. Egyikük lefényképezte az asszonyt, akinek piciny gyermek ült a karján. Harminc év telt el azóta, s mi elhatároztuk, hogy felkeressük ezt az asszonyt — Mária Jac- kovát —, aki Liptovská Sliačon él. Töprengtünk, milyen lehet? Vajon sokat változott-e azóta? Amikor elénk jött a ház kapujába, a fényképről jól ismert arc nézett ránk mosolyogva. Kicsit teltebb lett azóta, markánsabb, kicsit ráncosabb. De ma is szép és jóságos, mint harminc évvel ezelőtt. Mária Jacková férjével, a bacsával együtt sokat segített akkoriban a partizánoknak. — Itt állt a házunk. Csak ez a kis konyha volt, meg egy parányi szoba, semmi > más. Nem akadt több ház itt, amerre csak a szem ellát. Egyedül voltam otthon, négy apró gyerekkel. A legidősebb hatéves volt akkor, a legkisebb, Anička egy. A gyerekekkel együtt gyalogosan gyakran felmentem férjem után a juhásztanyára. A legkisebbet a hátamra vettem, a másikat kézen fogva vezettem, a két nagyobb meg mellettem tipegett. Öt óra hosszat tartott az út. Néha repülőgép körözött a fejünk felett. Olyan volt este a sötét égbolton, mint egy fényes madár. Ejtőernyősöket hozott. Egyik este éppen megérkeztem a gyerekekkel, amikor egy csapat férfit találtam ott. Megérkezett az első ejtőernyős brigád. A férjem szerzett valahol egy fél tehenet, azt megfőztük gulyásnak, és juhtúrós galuskát készítettünk hozzá. Az ejtőernyős csapatban ott volt a jól ismert parancsnok, Jegorov is. — A vacsora után egy hatalmas sajtfőző üstben mosni kezdtem az ejtőernyősök ruháit. Amint ott mosok, egyszer csak beállítanak a csendőrök. Mit mosol, bacsáné, kérdezik, én meg azt válaszoltam, hogy a juhászok ruháit. Ök csak csóválták a fejüket: vigyázz magadra, asszony, ezek nem a szalasról való ruhák! — Egy másik alkalommal is, éppen partizánok voltak fenn nálunk, amikor kapjuk a hírt: csendőrök és katonák jönnek fölfelé a hegyen. Az uram elvezette a partizánokat a hegyek közé, és visszatért. Megérkeztek a csendőrök, nézegetnek erre-arra, mindenfelé, aztán így szólnak: lógni fogsz, bacsa, ha találunk nálad valakit. A férjem erősen állította, hogy nincs itt rajtunk kívül egy teremtett lélek sem. Az volt a szerencsénk, hogy volt sajtunk — nekik adtuk. Vitték is kilószámra, s megfeledkeztek róla, hogy partizánok után kutassanak. Akkor négy gyermeke volt a bacsánénak. Ma nyolc. Mind itt él a faluban. A legidősebb fia, Albert, tanító, a felesége is az, s azonfelül a nőszövetség helyi szervezetének elnöknője. Velük lakik Albert Öccse, Dušan, és húga, a húszéves Olga. A többi gyereknek saját háza van. — A háborút ebben a kicsiny, szoba-konyhás lakásban éltük át. Azóta már hozzáépítettünk. Sok izgalmas eseményt éltünk át itt. Egyszer három partizán ismerősünk tanyázott nálunk, a közeli hegyekben pedig szovjet katonák rejtőztek. Az itteniekről én gondoskodtam, a szovjeteknek meg a férjem hordott ennivalót. Akik nálunk voltak, sebesültek voltak. Egyszer csak látom, hogy német katonák közelednek. A férjem szaladt a hegyekbe, figyelmeztetni az ottaniakat, én meg ezeket a pincelejáratba rejtettem és letakartam. Arra sem maradt már időm, hogy a ruháikat rendesen eltüntessem, amikor a németek berontottak. — Németül beszéltek hozzám, én meg csak álltam szó nélkül a tűzhely mellett, rántottét kevertem, a gyerekek meg körülöttem. Ellöktek a tűzhely mellől, bementek a szobába, s amikor ott semmit sem találtak, az éléskamrába, éppen oda, ahol a pincelejárat volt. Szerencsére a föld alatti búvóhelyet nem vették észre. Azután felmentek a padlásra, az volt nekik a leggyanú- sabb. Mondhatom, életem legnehezebb pillanatai voltak... Az előszoba falán kitüntetés függ. Jegorov első csehszlovák partizánbrigádjának érdemrendje. Körülötte a nyolc gyermek fényképe. Amint ott nézegetjük a fényképeket, egyszer csak beszalad egy nagy, bundás pásztorkutya. A gazdája lábához dörgölődzik, s egyszeribe elfeledteti velünk a háborús emlékeket. — Már nagyon unatkozik — mondja a gazda —, nem győzi kivárni, hogy szebb legyen az idő, és felmehessünk a juhásztanyára. Jöjjenek el egyszer oda is, legalább megkóstolják, milyen sajtot készítek. Megköszönjük a meghívást, és ígérjük, hogy egyszer elmegyünk oda is. Jackó néni még hozzáteszi: — Jöjjenek csak bátran, kedveseim, úgy, mint haza, mint az édesanyjukhoz. Tavaszodik már. Szép és békés tavaszunk lesz az idén. TEREZA MICHALOVA Myolc gyermekének egyike, Anna, férjével és fiával Ladislav Lisický jelvételei A válás ma már tömegméretű jelenség. A házasság felbomlását kétféleképpen is értelmezhetjük, attól függően, milyen szemszögből nézzük. A partnerek szemszögéből nézve egy súlyos tévedés ésszerű korrekciója, a gyermekek szemszögéből pedig társadalmilag nemkíváhatos, sőt káros jelenség. Maga a válás már csak következmény, az egymástól eltávolodott és elidegenedett házastársak viszonyának törvényerőre való emelése. Mind a gyermekek, mind a házastársak szempontjából sokkal károsabb az a légkör, amelyben a válófélben levő család él, tehát mindaz, ami a törvényes elválást megelőzi. Elgondolkoztató, hogy évente mintegy ötvenezer férfi és nő éli át mindezt. A válás lehetőségei A statisztikai adatok kimutatják, hogy minél fiatalabbak, alacsonyabb műveltségi fokon állók és anyagilag jobb körülmények között élők a házastársak, annál rövidebb az út a válás gondolatának felmerülésétől a törvényes elválásig. Azok, akik már hosszú éveket töltöttek egymás mellett, egyrészt nehezebben szánják rá magukat a válásra, másrészt rengeteg akadály és családi körülmény nehezíti meg végleges elválásukat. Tény, hogy az idősebbeknek nagyobb a felelősségérzetük, de nem is annyira a lelki okok, mint inkább a felnövekvő vagy serdülőkorban levő gyermekek jelentik a legnagyobb gondot a szülők számára. A válás terén a nők egyenjogúságával egyenes arányban növekszik a kezdeményező készségük is. Ez nem azt jelenti, hogy több válóokot szolgáltatnak, mint a férfiak, hanem azt, hogy minél felvilágosultabb, önállóbb a nő, annál nagyobb igényeket — s itt hangsúlyoznunk kell: jogos igényeket — támaszt élettársával szemben, s nem elégíti ki őt a férjtől való függőség puszta ténye. A nehezebb körülményekkel, több kellemetlenséggel járó függetlenséget választja inkább, mint az alárendelt szerepet egy rosszul sikerült házasságban. A váló felek minden korosztályában a nő, mint kezdeményező fél, nagyobb százalékban szerepel a férfinál. Különösen a huszonöt évnél fiatalabb nők képesek gyors és radikális megoldást találni. Azokban a házasságokban, amelyekben a férj 10 vagy több évvel idősebb a feleségnél, szintén a nők azok, akik a válást kezdeményezik. A férjek nagy százaléka ilyen esetben egyáltalán nem akar válni. Fordított a helyzet az olyan házasságokban, ahol a férfi a fiatalabb. Tehát a válást meghatározó tényezők között igen fontos szerepet játszik az életkor és az újabb partner választásának lehetősége. Egy 35—40 éves nő már fél vállalni az egyedüllétet, a gyermeknevelés terhét, tudatában van annak, hogy nehezebben talál magának társat, mint egy ugyanannyi idős férfi. Az alapfokú műveltséggel rendelkező férfiak kevésbé aktívak a válásnál, mint a főiskolai és az egyetemi végzettséggel rendelkezők. A nők esetében ez az arány fordított. A házasság felbomlása a válás előtt A házasság felbomlásának objektív okai közül a két legfontosabb a házastársak érzelmi, valamint A HÁTTÉRBEN? szeuxális élete, és a családi gazdálkodás. Míg fiatal házasoknál a törvényes válás előtt 6 hónappal még volt szexuális kapcsolat, idősebbeknél az utolsó együttlét sokkal korábbra tehető. Ez azt mutatja, hogy az érzelmi kötöttség többéves házasság után meggyengül, válságos állapotba jut, viszont a gazdasági és az anyagi kötelékek sokkal erősebbek, mint a fiataloknál. Bár a családi gazdálkodás fogyatékosságai nem szerepelnek kizárólag okaiként a házasság felbomlásának, mégis igen sok a panasz ezen a téren, különösen a rosszabb anyagi körülmények között élő és sokgyermekes családok esetében. Gyakran elhangzik ez a panasz: a feleségem nem tud bánni a pénzzel, keveset törődik a háztartással. Érdekes jelenség, hogy az egyetemet, főiskolát végzett nőket gyakrabban vádolják férjeik azzal, hogy hanyag és rossz háziasszonyok, mint az alacsonyabb szintű képzettséggel rendelkezőket. Most pedig nézzük, mit mond a statisztika a lakáskérdésről. 1967-ben és 1968-ban a váló felek 18 százaléka a szüleinél lakott, 8,6 százaléka rokonoknál vagy albérletben, a többinek, tehát a túlnyomó többségnek, sa,ját lakása volt. A lakáshelyzet és a házasságok felbomlása közötti okozati összefüggés gyökereit sokkal mélyebben kell keresni. Ehhez pedig tudni kell, mióta van a váló feleknek önálló lakása, éo milyen módon jutottak hozzá. Tény, hogy a lakásszerzés gondjai és anyagi oldala sokkal jobban megterheli a fiatal házasokat. A válófélben levő fiatal házasok felének nincs önálló lakása. A házastársi hűtlenség A hűtlenségről, mint a házastársi viszony felbomlásának előidézőjéről, és a hűtlenség okairól elég sok vita folyik az utóbbi időben. Úgy tűnik, hogy a közvélemény sokkal közömbösebb és elnézőbb a házasságon kívüli viszonnyal szemben, mint régebben. Jó volna utánanézni, milyen mértékben függ össze ez a jelenség a nő egyenjogúságának növekedésével és általában az ember színvonalának fejlődésével. A válásnál elég gyakori eset, hogy valamelyik fél — esetleg mindkettő — beismeri házasságtörését, de sokkal gyakoribb, hogy egyik fél házasságtöréssel gyanúsítja a másikat. Számokban kifejezve: minden harmadik férfi és minden ötödik nő beismeri, hogy házastársi együttélésük alatt intim kapcsolatot tartott fenn valakivel. Itt ismét fontos szerepet kap az a kérdés, vajon kiváltó oka volt-e a hűtlenség a házastársak elhidegülésének, vagy a házasságtörés már csak következménye a válságba jutott házasság rossz légkörének? A hűtlenség különösen ott gyakori, ahol nagyobb korkülönbség van a házastársak között, esetleg a férfi fiatalabb a feleségénél. A feleségüknél idősebb férjek ritkán követnek el házasságtörést, mig ugyanebben az esetben az asszonyok legnagyobb százaléka beismerte hűtlenségét. Különösen a 24 évesnél fiatalabb nők, és azok, akiknek 50 évesnél idősebb férjük van. Az 5 évnél hosszabb ideig tartó házasságban élő férfiaknak 33 százaléka ismerte be, hogy házasságon kívüli viszonya volt. A 15 évnél hosszabb ideig tartó házasság felbomlásánál pedig minden második asszony hűtlenséggel gyanúsítja a férjét. A gyermekek száma vagy az esetleges gyermektelen- ség itt elhanyagolható tényező A házastársak közötti intim testi kapcsolat összhangjának hiánya viszont annál nagyobb szerepet játszik. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a válás különösen a jelenlegi növekvő tendenciájában nem- kívánatos társadalmi jelenség. A szociológiai felmérések éppen úgy. mint a házassági tanácsadók és egyéb intézmények is a válások számának csökkentését hivatottak szolgálni. jp—vs 1974. IV. 14. MM ma B3S3B8SSSBSB! 16 Mária Jacková kicsit teltebb lett az elmúlt harminc év alatt, de ma is szép és jóságos, mint azelőtt.
