Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-14 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
Újszülöttek a Wrangel-öbölben K ilencvenegy évvel ezelőtt a tájfun a Japán-tenger egyik festői szépségű öblébe űzött egy korvettet, és tulajdonképpen ekkor kezdődött Nahod- ka város alapítása. De a valódi városalapítás időpontja 1950. május 18-a volt, és azt mondhatjuk, hogy a város polgármesterei azóta egy percre sem szabadulnak meg a gondoktól. De ezek a gondok a heves ütemű fejlődés kísérői, szívesen vállalt terhek, mert súlyuk mellett is örömök eredői. A második világháború után gyors tempóban növekedett, és korszerűbbé vált a Szovjetunió távol-keleti halászflottája, egyre erősebben használja ki az Ohot- szki-tenger, Szahalin, a Kuril-szigetek és a Kamcsat- ka-félsziget mentén húzódó halpadok gazdaságát. A hatalmas méretű, modern halgazdaság kiépítésével a Szovjet Távol-Kelet a halászterületek élére került. Az évről évre növekvő halzsákmány nemcsak a belső szükségleteket fedezi, hanem növekvő exportlehetőségeket is biztosít. Az egyik legfontosabb szovjet távol-keleti halászkikötő: Nahodka. De a Bajkálon túli terület sok véres történelmi emlék hordozója is. A japán agresszorok a szovjethatalom kezdete óta készültek a Szovjet Távol-Kelet lerohanására. Legutoljára 1941. július 2-án Tokióban határozta el a császári konferencia, hogy a fasiszta Németország Szovjetunió ellen intézett támadását ki kell használni Japán osztatlan kelet- és délkelet-ázsiai uralmának megteremtésére. A konferencia határozata értelmében dolgozta ki a japán vezérkar a Szovjetunió elleni háború tervét (fedőneve: Kantouken], és ez a terv a szovjet Távol-Keletnek és Szibéria jelentős részének az elfoglalását irányozta elő. A terület feketeszén- és barnaszénkészlete csábította a kalandorokat, Tyetyuhe ólomkohászata és Vlagyivosztok hajóipara, gépgyárai, élelmiszeripara növelte mohó étvágyukat. Az agresszorokra lesújtott a Vörös Hadsereg ökle, a fegyverek elnémultak, és a fiatal város — jahôdka — lakói békében építhetik egyre szebb, egyre gazdagabb életüket. Az első városfejlesztési terv 40 000 lakossal számolt, de a terv még el sem készült, amikor a város lakóinak száma már meghaladta a tervezettet. A második tervben 55 000 lakosra méretezték a létesítményeket, de ez is csak rövid távú tervnek bizonyult, mert Nahodkában ma már 130 000 ember él. A jelenlegi terv azzal számol, hogy a város lakóinak száma 1990-ig eléri a 360 000 főt. De a városatyák mosolyogva mondják, hogy „ismét szűkén számoltak“. A valóság ezt látszik igazolni. Kukszov polgármester közlése szerint a múlt évben 1600 házasságot kötöttek, és a város minden ezer lakosára tizennyolc születés jutott. Emellett egyre nő a „bevándorlók“ száma is. A fejlődés úttörője a csendes-óceáni tengeri halászat. Alig van olyan család, amelynek legalább egy-két tagja ne a halászflotta kötelékében vagy a halfeldolgozó iparban dolgozna. A halászat és a halfeldolgozás termelési volumene az elmúlt évben 19 százalékkal nőtt. A fejlődés másik szavato- lója a kereskedelmi kikötő. Az egész világon közismert jelenség, hogy a városatyák azért panaszkodnak, mert csökken a népesség- szaporulat, kevés gyermek születik, Nahodka polgár- mesterének ilyen gondjai, panaszai nincsenek. A lakosság átlagos életkora 25 év. De hát nincsen rózsa tövis nélkül. Ugyanis egyre több bölcsődét, óvodát és iskolát kell építeni, és természetesen egyre nagyobb a „lakáséhség“. Bőven van építőanyag, munkaerő, gép, de — kevés a hely. Az erdő borította hegyek látványa nagyon szép, de a meredek hegyoldalakon nagyon nehéz építkezni, nem csak a lejtési szög miatt, hanem azért is, mert csakhamar kemény sziklából csihol szikrát a csákány. A keskeny parti övezet már régen beépült. Halászkikötő, kereskedelmi kikötő, hajógyár és egy konténer-kikötő épülettömbjei foglalják el. Az övezettől a hegyek lábáig pedig szorosan zárkóznak egymás mellé a lakóházak. És minél feljebb hatolnak az építők a hegyfalakon, annál nehezebb a munka. Rövidesen elérik azt a határt, ahonnan már nincs tovább, ezért már ma kénytelenek a jelenlegi városon kívül lerakni az új lakónegyedek alapjait. A város egyre „hosszabb“ lesz, tehát a gépkocsik, taxik, autóbuszok nem tudják biztosítani a zavartalan összeköttetést az egyes negyedek között. Ezért elektromos gyorsvasutat kell építeni. Vajon szolgálhatja-e egy kikötőváros a békét, hozzájárulhat-e az SZKP békeprogramjának megvalósításához? Nahodka példája azt bizonyítja, hogy igen. Az árucsere-forgalom a békés egymás mellett élés egyik legfontosabb tényezője, és ez növeli a szovjet távol-keleti tengeri kikötők jelentőségét, ezért válik Vlagyivosztok mellett Nahodka is a világ csendesóceáni kapujává. Nahodkán át jutnak el a szovjet ipar gyártmányai és a szovjet föld termékei San Franciscoba és Los Angelesbe, a japán kikötőkbe csakúgy, mint az Indiai-óceán kikötőibe, és Nahodkán át jut más ország gyártmánya-terméke a Szovjetunióba. A kereskedelmi kikötő rakodópartja mindig foglalt. A teherszállító hajóóriások kénytelenek a szabad tengeren vesztegelni és várakozni, amíg horgonyt vethetnek a kikötőben. A jelenlegi helyzet tehát nem kielégítő, feltétlenül bővíteni kell a kereskedelmi kikötő befogadóképességét. De hogyan, merre? Erre egyetlen lehetőség van: az új kikötőt a Nahodkával szemben elterülő Wrangel-öbölben kell kiépíteni. A feladatot a Dalmor—Hidrosztroj távol-keleti kikötőépítő vállalatra bízták, és a gépek már belemartak a sziklákba, hegyeket hordanak el, védőfalakat építenek, robbantanak, hatalmas önbillenő járművek száguldanak, hogy mielőbb „legyalulják“ a terepet, kialakuljon a kikötői övezet, felépüljenek a raktárak, és lerakhassák a vasúti síneket. Már megérkezett egy láda pezsgő is, amit akkor fogyasztanak el, amikor az első hajó befut az új kikötőbe. Hatvan, egyenként 190 méter hosszú rakodópart épül és a kikötő különösen nagy előnye, hogy a víz mélysége a rakodók mellett is még 11 méter, tehát a kikötő hajóknak még révkalauzra sem lesz szükségük. A településföldrajz szabálya szerint a városokat — mivel mindenkor kölcsönhatásban vannak a vonzáskörükbe tartozó területtel — funkciójuk szerint osztályozzuk. Ezek szerint vannak: — világvárosok (Moszkva, Leningrád, New York, London, Párizs), — országos jelentőségű központok (ezek is gazdasági, közigazgatási, politikai és kulturális központok, de szerepük nemzetközi vonatkozásban kisebb. Pl.: Kijev, Novoszibirszk, San Francisco, Glasgow, München), — ipari központok — amelyekben az ipari funkciók szerepe magasan felette áll a többieknek, — a nem termelő központok (ezek közé tartoznak azok a városok, amelyek üdülési-szórakozási, üdülési gyógyítási, vallási, hadászati, vagy lakó funkciót látnak el). Az ipari központok keretében külön csoportot alkotnak azok a városok, amelyek egyben jelentős tengeri kikötők is. Az ilyen városokban a lakosság számának növekedésével rendszerint nő az ipari funkción belül a differenciálódás, valamint a kereskedelmi, a közigazgatási és a kulturális funkciók szerepe. Ezért logikai-közgazdasági törvényszerűség, hogy növekednie kellene a közjólétnek, a lakosság életszínvonalának is. Ezzel szemben a nyugati tőkésországokban az ilyen városok (példaként említhetjük Liverpoolt, Marseille-t vagy Nápolyt) lakossága gyors ütemben pauperizálódik, foglalkoztatása rendszertelen, rövid idejű és zömük már elvesztette a munkában való visszatérés minden lehetőségét. Ez csak a magántulajdon kisajátításával, tehát csak a szocialista társadalomban szüntethető meg. Bizonyítja ezt többek között Nahodka példája is, ahol — annak ellenére, hogy a lakosság létszáma jelentős mértékben és rohamosan emelkedik, az általános jólét egyre nagyobb, a sokrétű igényeket maradéktalanul kielégítik. Természetesen, igen nagy szerepük van az eszmei Elhordják a hegyeket tényezőknek. A Wrangel-kikötő építését a Komszo- mól patronálja, és ez nem üres formalitás, deklaratív gesztus: a 2500 kikötőépítő jelentős többsége kom- szomolista. Egy részük még ideiglenes szálláson lakik, de már otthon érzi magát, tudja, hogy a saját jövőjét építi és hogy a fiatalok mennyire végleges otthonuknak tekintik ezt a tájat, azt a Wrangel-öbölben született kis szovjet állampolgárok nagy száma is bizonyítja. A most épülő lakónegyedet Bonivurról akarják elnevezni az egykori Komszomol-titkárról, aki a húszas években mint a partizánok vezetője harcolt a japán betolakodók ellen. Aki Nahodkában — a fiatalok fiatal városában — járt, a búcsú pillanatában Janka Kupala belorusz költő sorait Idézi: Posvány, mocsár vagy ingovány — Nevezd, aminek akarod, De jött a bolsevik sereg — S áldás fakad azóta ott... 1974. IV. 14. (A FREIE WELT nyomán) 8 Az új kikötőt a komszomolisták építik
