Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-14 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
PÉLDÁS APOLONŰ Kurciková Anna 1973 júliusától dolgozik a Košicei Egyetemi Kórházban. A mindig mosolygós nővért a betegek és a kollégák hamar megszerették. A foglalkozásból eredő betegségek gyógykezelésével tizenegy éve foglalkozik; korábban a belgyógyá?zaton és a sebé- szeten, legutóbb pedig a šem- šai pszichiátrián dolgozott. Itt is elégedettek voltak a munkájával, ő is szerette a betegeket. — Eddigi beosztásai közül, ugye, ez az utóbbi volt a legnehezebb? — Igen, ugyanis az idegbetegekkel való bánásmód nagy türelmet, szakértelmet igényel. Sokszor, ha akarnak sem tudnak uralkodni magukon. A jelenlegi beosztásom is összefügg egy kicsit az előzővel. Gyakran kerülnek ide idegrokkos betegek. Először meg kell nyugtatni őket, ez pedig nem könnyű feladat. A nővérnek elsődleges feladata elérni, hogy a beteg bizalmat érezzen iránta, hassa át az a tudat, hogv nincs egyedül, szükséges, hogy bízzon önmagában és a gyógyulásában. Ha a beteg bízik a nővérekben és az orvosokban, az már fél gyógyulást jelent számára. — A nővér viselkedése, hangulata is nagy pzetepet játszik a munkájában. Ha belép az osztályra, nem szabad magánembernek lennie, el kell felejtenie a problémáit, mosolyognia kell, hogy a betegekben ne keltsen rossz hangulatot. Sajnos, ez néha nem sikerül, akárhogy is akarja az ember. Ilyenkor a betegek meg Is szokták kérdezni: — Miért olyan szomorú, nővérke? Kurciková Anna mindig jókedvű és mosolyog, pedig neki is vannak problémái. Hatéves kislányát egyedül neveli. Ha délelőtt vagy délután dolgozik, a gyermek iskolában, majd napközi otthonban van, de ha éjszakai szolgálata van, a kislányt rokonoknál kénytelen hagyni, pedig legszívesebben ő vigyázna rá. De a betegei erről nem tudnak, ahogy egy jó nővérhez illik, eltitkolja előlük a gondjait. Végighallgatja a betegek panaszait, elbeszélget velük, majd a panaszokat továbbítja a szolgálatos orvosnak. Az az osztály, ahol Kurciková Anna dolgozik, mindössze harmincöt férőhelyes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nővérnek kevesebb a munkája. Ellenkezőleg, talán több, mint másutt. Főleg gége- és légcsőmegbetegedések a gyakoriak, ezenkívül törésekkel, bénulásokkal kerülnek ide a betegek. Éjjel csak egy nővér szolgál, ő felel az egész osztályért, a szolgálatos orvos a szomszédos belgyógyászati osztályon van. Sokszor megtörténik, hogy egyezerre két-három embernél is légzési zavarok lépnek fel, gyorsan mesterséges légzést kell alkalmazni. Tennivaló tehát van bőven. Kurciková Anna szereti a foglalkozását. Esti iskolán tanul, most már harmadéves. 1972 novemberétől párttagjelölt. A folyosókon és az ebédlőben látható faliújságokat ő szerkeszti. A munka, a pártoktatás, az iskola és a tanulás töltik ki napjait, szabad idejét pedig a kislányának szenteli. ~cky~ Ott sokkal érdekesebb! A völgyi rétet őrző fákon bozontos farkú mókus ugrál. Ügyet sem vet rá, hogy a fasoron túl gépek zúgnak. Csak mi figyelünk oda, mert már a távolból látszik, hogy a nagy gépek nagy munkába kezdtek. — Víztárolót építünk ... A falu felől jön erre a patak. Felfogjuk a vizét. Ügy tervezzük, hogy legalább ötven hektáron ebből a víztárolóból öntözzük majd a lucernát. HATÁRJÁRÁS UTÁN az efsz irodaházában Pásztor János mérnök, az efsz elnöke, Domin János mérnök, a szőlőgazdaság vezetője fogad. Éppen „cigarettaszünetet“ tart a vezetőségi gyűlés. Szabadkoznak: nagyon fontos ügyet tárgyalnak, most nem érnek rá. — Miről van szó a gyűlésen? — Arról, hogy talán nem osztunk az idén félhektárakat háztájiba, hanem helyette megszabott árért bizonyos mennyiségű gabonát adunk a tagoknak. Ez persze még csak elképzelés, nem végleges döntés. A szövetkezeti demokrácia érvényesítése jegyében majd a tagsági gyűlés mondja ki a döntő szót. — Akkor nem is zavarunk tovább, de, hogy ne mondhassa senki se, hogy csak úgy, üres kézzel mentünk el, szeretnénk, ha egyetlenegy kérdésünkre választ kapnánk: Mit tartanak fontosnak, jellemzőnek az efsz gazdálkodási viszonyaira vonatkolólag? Pontos, hiteles választ szeretnénk kapni... — Kérem — mondták, mi pedig lejegyeztük a válaszokat. Pásztor János mérnök, az efsz elnöke: — Szövetkezetünk 2415 hektáros mező- gazdasági földterülettel rendelkezik, de ebből csak 1378 hektár a megművelhető szántóterület. Arra törekedünk mégis, hogy minél belterjesebb legyen a gazdálkodásunk. Küzdelem ez a javából. Nehéz egy-két szóval megmagyarázni, de talán találóbb, pontosabb választ csak úgy adhatunk, ha arra hivatkozunk, hogy mégis a szőlészet a mi specialitásunk. Domin János mérnök, a szőlőgazdaság vezetője: Ezen a munkaterületen lényeges, hogy saját borfeldolgozó üzemet, pincegazdaságot létesítsünk. Az építést már megkezdtük. A hodoníni szakemberekkel közösen kidolgoztuk a belső berendezés tervét. Néhány hét múlva munkához kezdenek a szerelők. PONTOS, HITELES tájékoztatást kaptunk. Ha a századfordulón szerkesztett monográfia szerzője fájlalva, szomorúan állapította meg, hogy a község legrégibb földesurairól, gazdálkodási viszonyairól kevés a hiteles adat, nem bosszant bennünket. Az a fontos, hogy most, amikor a határ már nem a gróf Zichy-féle sze- niorátus birtoka, az efsz tagjai, vezetői pontosan tudják: mit, miért cselekednek. HAJDÚ ANDRAS kesebb“ munkát. Mosadékos, meredek dűlőút kavicsa csörren-zörren a talpunk alatt, öreg diófa zegzugos, vastag gyökerei kúsznak kígyókként a felszínen. A törzsön harkály kopog. Lenéz a magasból, úgy bámul, hogy kiejti csőréből a kukacot. Nagyon ránkcsodálkozott szegényke ... Azután csak tapossuk tovább a dűlőút kavicsát, s az egyik forduló után már mi csodálkozunk: szőlőt telepítenek a Kőhegy oldalán. Fejünkbe húzzuk a kalapot, szorosra gomboljuk a kabátot, mert érezni a szél csípését. Emlegetjük: Hej, ravasz ez a tavasz! De csak azért, mert érdeklődésünket palástoljuk. Szőlőt telepítenek a Kőhegyen! A teraszokat már kiképezték. Most egy HON típusú fúrógéppel Jakab Vince gépész és a segédje Fónod László Jó, mély gödröket „ás“ a gyökeres vesz- szők számára. Amott, az öreghegy felőli részen pedig lányok, asszonyok verik a karókat. — Negyvenen ...! A mérnök elvtárs megjegyzése a munka nagy méretét hangsúlyozza. A még pontosabb Jellemzés kedvéért újabb megjegyzés következik: — Specialitásunk a szőlészet. Azután mintha szabadkozna, úgy magyaráz: — Mibe is kezdhettünk volna ezen a hegyes-dombos tájon?! A valamikori falu helyén is föld alatti pinceüregeket találtak ... És nézzenek szét! Ott a falu fölött pincesorok láthatók, mintha egy másik falu lenne. A hagyományra építve, de persze egészen más módszerekkel foglalkozunk mi ezzel. Különben ez nem is annyira az én munkám, hanem Domin János mérnöké, ö jóformán csak ezzel foglalkozik. Ahogy „belemelegszik“ a magyarázatba, úgy gombolkozunk mi is kifelé a kabátból. Emlegetjük: Napos hely ez, jól idetűz a napocska ... — Az kell a szőlőnek! — LÁSSON MÁST IS! — így mondja a mérnök, indulunk tehát a határ másik részébe, Opava község felé. Kérdezgetjük, tudakoljuk tőle, mi olyan nagyon érdekes ott, de kitér az egyenes válasz elől, csak ilyesmiket mondogat: — Olyan futva jött az idei tavasz is, mint a csikó ... A kár magától adódik, a haszonért meg izzadni kell... Ügy mondjuk, hogy ma már gépek nélkül annyit ér az agronómus, mint hegedű nélkül a zenész, cérna nélkül a tű, vagyis hajítófát sem ér... De azért a syalogmunkások aranyat érnek..* Megállunk. Rámutat az egyik, fákkal szegélyezett nagy táblára. — Ezt nézzék meg! A barázdák mentén óvatosan lépkedve asszonyok, férfiak haladnak. Kezükben kosarak, vödrök. Lehajolnak néha. Szedik a köveket. — Régi igazság: itt ingyen semmit sem ad a barázda. Minden második esztendőben fel kell szednünk a köveket. Minél mélyebbre szántunk, annál több kő kerül a felszínre. A kőszedés annyira szükséges, mint a boronálás vagy a kapálás. Furcsa volna jó munkát kívánni azoknak, akik kőszedéssel foglalkoznak, inkább a határ túlsó vége felé kerülünk, mert arrafelé mutat a vezetőnk is. mai Cebovce {Csáb) község ősi település, bizonyítják ezt az úgynevezett György Márton partalja dombon talált bronzkori leletek ... Így írja a századfordulóban szerkesztett monográfia, melynek egyik írója megjegyzi, hogy a község okleveles említésével, a Possessio Chab névvel, már 1330-ban találkozhat az érdeklődő. A KŐHEGY felé tartunk Kosut Lajos mérnök vezetésével, mert a három község — Csáb, Dacsókeszi, Opava — földművesszövetkezeteinek egyesülése után a Csábi Efsz ott kezdte meg a „legérde1974. IV. 14. 6 Pásztor János mérnök, az efsz elnöke Domin János mérnök, a szőlőgazdaság veze tője Régi és új házak a községben gifllőt telepítenek a Kőhegyen (Tóthpál Gyula felvételei)
