Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-02 / 78. szám, kedd
KORSZERŰ TECHNIKÁVAL A sládečkovcei Haladás Efsz három közepes nagyságú, jól gazdálkodó szövetkezet társulásából — Hájske, Horná Králové (Felsőkírályi] és Sládec- kovce — formálódott közel ötezer hektáros gazdasággá. A szövetkezet gépkezelői mind kiváló mesterei szakmájuknak. Bátran rájuk lehet bízni a legkorszerűbb, nagy teljesítményű erőgépeket és munkaeszközöket. A gépesítési csoport tagjainak zöme szakképzett fiatalember, akik a Dúcz Mihály vezette SZISZ ifjúsági brigádban eggyéíorrva már tavaly is magukra vonták a tagság és szakvezetők figyelmét. Az idei tavasz alkalmával ismét bizonyítottak. Négyszáz hektárt kitevő árpájuk elvetése alig négy napig tartott. A gépek teljesítő képességét a lehető legjobban kihasználják és nyújtott műszakokban dolgoznak. A felkelő nappal érkeznek és alkonyaikor térnek vissza a határból. Ez a tizenkét fiatalember, közöttük Uher Milán, Zeller Lajos, Levický Gabriel, Novák Jozef, Ember József, Trubač Karol és Móri Ernő az Idei jubileumi évfordulók tiszA 12 soros vetögépekkej gyorsan halad a cukorrépa vetése leletére 720 tonna gabona ós 240 tonna cukorrépa terven felüli termelését vállalták. A kedvező időjárásban négy nap alatt elvetették az árpát, amely már erőteljesen fejlődik, hat nap alatt négyszáz hektáron befejezik a cukorrépa vetését, s a közel 1500 ha kukorica vetése sem vesz tíz munA nagy teljesítményű erőgépek a talajelőkészítő munkákban is kiválóan érvényesülnek kanapnál többet igénybe. Néhány évvel ezelőtt ez még gondolatnak is merész lett volna! — Ilyen lendülethez valóban kitűnő gépekre, átgondolt munkaszervezésre és ütőképes brigádra van szükség — magyarázza Vladimír Vanek mérnök, a szövetkezet agronómusa —. A talaj idejekoráni előkészítésével és a korai vetéssel mind a cukorrépánál, mind a kukoricánál előbbre hozzuk az érés idejét. A tagság is szívesebben dolgozik napos októberben, mint a fagyos novemberben, vagy december közepén. A korszerű gépek, talajművelő eszközök beszerzése természetesen komoly anyagi befektetést is igényel, amit csak a társult, kellő termelési perspektívával induló és szakmailag képzett tagsággal rendelkező nagy sző vetkezetek engedhetnek meg maguknak. A korszerű termelési mód és a modern technika sokoldalúan képzett, körültekintő és előrelátó, az ipari termelés fortélyait jól ismerő embereket kíván. Olyanokat, mint a mieink ... SZOMBATH AMBRUS Fényképezte: Vlado Taškár I szKbfeű nezígazdasag iMje Bankó István elvtárs, a Nový Život-i (Új Élet) Csehszlovák- Mongol- Barátság Efsz elnöke halk szavú megfontolt ember, akinek minden szavából a mezőgazdaság iránt érzett vonzalom és elkötelezettség sugárzik. 1948-ban, amikor a községben megalakult a gépi szövetkezet, az a gondolat fordult meg a fejében, hogy mennyire ésszerűbb lenne, ha a szétszórtan gazdálkodó kis- és kö- zép parasztok földjeit egyesítenék, s előnyös feltételek kő zött, közösen művelnék meg a földeket. Amikor 1949-ben a CSKF IX. kongresszusa kitűzte a mezőgazdaság kollektivizálását Bankó István sem habozott. Kezdeményező szerepet vállalt a községben az egységes föld- mű vessző vetkezet megalapításában. — Községünkben a lakosság túlnyomó többsége primitív viszonyok között dolgozó béres, földmunkás vagy néhány hektáron gazdálkodó kisparaszt volt — mondja Bankó elvtárs. Ezek fogatok és szerszámok hiányában csak annyit tudtak termelni, amennyi szűkös megélhetésükhöz volt elegendő. A nópgyűléseken rámutattunk arra, hogy milyen előnyöket rejt magában a nagyüzemi mezőgazdasági termelés. A már említett gépi szövetkezet példáján bizonyítottuk, hogy a gépi termelést csak akkor lehet kihasználni, ha a kis parcellák közötti mezsgyéket összeszántják. Törekvésünket a lakosság megértette, s még a történelmi nevezetességű kongresszus évében sikerült megalapítanunk a közös gazdaságot. A jó szervezőre és előretekintő mezőgazdászra a járási szervek is csakhamar felfigyeltek. Bankó elvtárs a párt megbízásából a jnb mezőgazdasági osztályára került. Az efsz-ek kezdeti fejlődésének éveiben nagyban elősegítette azok stabilizálását. 1960-ban, amikor a , három község szövetkezete egyesült, hazajött szülőfalujába, ahol eleinte az efsz könyvelője később agronómusa volt, majd 1970 főj az elnöki tisztséget tölti be. A választás nem volt véletlenszerű, hiszen szocialista mezőgazdaságunk továbbfejlesztése a korszerű technika és technológiai eljárások alkalmazásán kívül, szocialista rendszerünkhöz hű, jó szervezési készségekkel rendelkező vezetőket igényel. Vezetése alatt az itteni szövetkezet felzárkózott a dunaszerdahelyi járás élenjáró gazdaságai közé. Az eltelt negyedszázad alatt a gabonafélék hektárhozama 20 métermázsáról ötvenre, a kukoricáé 16- ről 61-re emelkedett hektáronként, az évi tejhozam pedig 1500 literről 3772 literre nőtt. Az efsz tagsága mindig bizalommal fordul elnökéhez, tudják, hogy jó munkát csak közösen, alkotó légkörben lehet végezni. A termelési mutatók növekedésével párhuzamosan a tagság életszínvonala is jelentősen növekedett. — Tagságunk a kezdeti nehéz években sem hátrált meg, pedig akkor a munka dandárját igával és kézi erővel végeztük — folytatja az elnök. — Abban az időben az évi átlag- kereset 6000 korona volt, jelenleg pedig meghaladja a 30 000 koronát. Eddig negyvenen kaptak térítésmentes kölcsönt családi ház építésére. A község arculatának megváltozását is a szövetkezet segítette elő, mivel a lakosság többsége itt dolgozik. A tagok korszerű, jól berendezett családi házakban laknak. Ilyen takaros külsejű házban lakik Bankó István családja is. A házi teendőkre ugyan kevés ideje jut, hiszen az efsz irányítása egész embert kíván, s Ezenkívül még több szervezetben és funkcióban is tevékenykedik. Tekintélye a községben nem olcsó népszerűségen alapszik. Egész életútja összefonódott az efsz fejlődésének árnyas és napos oldalaival, megalakulásától egészen napjainkig. A XI. kongresszus után, amikor a kollektív gazdálkodás létrejöttén fáradozott, meggyőződéssel vallotta, hogy a nagyüzemi termelés az egyedüli járható útja szocialista mezőgazdaságunknak. Ugyanezt vallja ma is a közös gazdaság dolgozóinak népes családjával együtt. SVINCER ISTVÁN A modern társadalom igyekszik az erdőket sokoldalúan hasznosítani. Az erdőgazdálkodás célja ma már nem csupán a szükséges faanyag, esetleg más erdei melléktermékek megteremtése, hanem az erdők éghajlati, vízgazdálkodási, talajvédelmi, valamint egyéb közvetlen vagy közvetett hatásának érvényesítése. Ebben a vonatkozásban nemcsak az ösz- szefüggő, nagy kiterjedésű erdők, hanem az erdősávok, a fasorok, facsoportok is jelentős szerepet játszanak. Ebben az írásban elsősorban az erdősávoknak, illetve fasoroknak a mezőgazdasági termelésre kifejtett hatásával kívánunk kissé behatóbban foglalkozni. Ez annál is inkább időszerű, mivel az utóbbi időben gyakran _ találkoztunk rendkívül helytelen nézetekkel egyes mezőgazdasági, valamint vízgazdasági dolgozók részéről, amelyek sok esetben az erdősávok, facsoportok, fasorok teljes letárolásához vezettek. Az érv csaknem minden esetben teljesen ugyanaz: a fás kultúrák árnyékoló hatásuk következtében állítólag csökkentik a közelükben levő mezőgazdasági területek termékenységét, megnehezítik a gépesítést stb. Még mielőtt a kérdést részle Leiben és érdemben tárgyalnánk, csupán egyetlen tényt kívánunk megemlíteni. Azt ugyanis, hogy éppen a legfeljebb mezőgazdasággal és legnagyobb terméshozamokkal rendelkező államok azok — például a Szovjetunió, Dánia, az Egyesült Államok stb. —, ahol a legérdekesebben foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ezekben az országokban jöttek rá ugyanis leghamarabb arra, hogy a mezőgazdaság sikere elsősorban a talaj nedvességgazdálkodásán múlik. Védő erdősávokat telepítettek tehát, amelyek a növénytermesztés szempontjából jótékony hatást gyakorolnak a szomszédos területek mikroklíAz erdősávok, fasorok jelentőségéről májára, talajának vízgazdálkodására és védelmére. Számos hasznos tapasztalatot gyűjtöttek össze ezen a téren. Ezek alapján a védő erdősávok főbb hatásait a következőkben foglalhatjuk össze: a szél erejének csökkentésével megakadályozzák, vagy legalább is mérséklik a termő talajréteg elhordását és a növényzet szól verését. A talaj nedvességtartalmának növelésével, az elpárolgás csökkentésével, a harmatképződés elősegítésével, a hó egyenletes elosztásával és tárolásával, valamint a lehulló csapadék haszontalan elfolyásának megakadályozásával javítják a mező- gazdasági területek vízgazdálkodását és csökkentik az aszálykárok előfordulását. B izonyítást nyert tehát, hogy az erdősávok jótékony hatásának segítségével a mezőgazdasági területek termékenységét biztonságosabbá tehetjük. A feldolgozott tudományos anyagból az is megállapítható, hogy a szélvédő ültetvények az egyes országok egész közgazdaságára is kedvező hatást gyakorolnak. Általában megállapítható, hogy minél kedvezőtlenebbek a termőhelyi viszonyok, illetve minél aszályosabb egy-egy esztendő időjárása, annál jelentősebb az erdősávok pozitív hatása. A Szovjetunióban hosszú éveken át végzett megfigyelésekből megállapították, hogy a védő erdősávok között a gabonaféléknél mintegy 25—100 százalékos, kapásoknál és takarmánynövényeknél pedig 50—150 százalékos termésnövekedést értek el a védtelen területekkel szemben. Ezen túlmenően az erdősávok között termelt gabonafélék minősége és fajsúlya is javult. Az elért eredmények mérlegelése után a Szovjetunióban, különösen Ukrajna területén 1931—1941 között mintegy 100 000 ha. erdősávot telepítettek. A második világháború következtében megszakított munkákat 1949-ben folytatták. Az 1949-től 1965-ig terjedő időszakban közel 6 millió hektárnyi területen létesítettek mezővé>~ dó erdősávokat. Dániai megfigyelések szerint a terméseredmények gyarapodása védett területeken a termesztett fajták szerint 11—34 százalék között mozgott. Az Egyesült Államokban végzett mérési adatok szerint is jelentősen emelkedtek a mezőgazdasági terméseredmények. Mindezekből kitűnik, hogy a mezővédő erdősávok nemcsak megtérítik azt a termelési hiányt, amit területükkel a mezőgazdaságtól elvonnak, hanem azt többszörösen is visz- szaadják és a termények minőségének fokozásával is meghá lálják. A teljesség kedvéért azt is meg keill említeni, hogy az erdősávoknak az árnyékolás, a gyökérkonkurrencia stb. következtében bizonyos fokú káros hatásuk is van. Ez azonban csak egy egészen keskeny sávon érvényesül, és megfelelő beavatkozásokkal, mint pl. a trágyázás fokozásával, keskeny koronájú fafajok alkalmazásával, árkok készítésével stb. a minimumra csökkenthető. Az elmondottakhoz csupán annyit kívánunk még hozzáfűzni, hogy az erdősávok, fasorok rendkívül kedvező egészségügyi, esztétikai, turisztikai és egyéb hatással is rendelkeznek, ami szintén jelentős tényező. Az ismertetett eredmények értékelése után joggal vetődik fel a kérdés: vajon alkalmazhatok-e az erdősávok, fasorok hazánk éghajlati és talajviszonyai között? A helyzet megítéléséhez tudnunk kell, hogy Szlovákia sík vidékein a szárazságot elsősorban a csapadék egyenlőtlen elosztása okozza. Így a talaj kellő vízszükségletének biztosításánál bizonyos műszaki beavatkozások mellett az erdősávok és a fasorok Is jelentős szerepet játszanak. A kérdés tisztázására még az ötvenes évek második felében kísérleteket végeztek dr. Fekete István vezetésével főleg nemesnyárasokból álló sávok, fasorok által határolt mezőgazdasági területeken a Csallóközben és a Csallóköztől északabbra fekvő sík vidéken. A kísérletek eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: A védősávok a fák magasságával arányosan csökkentik a szél erősségét. A helyesen telepített védősávok ugyancsak kedvezően hatnak (mintegy 5 százalékkal növelik) a levegő páratartalmára is. Átlagosan 25 százalékkal csökkentik a talajfelszín párolgását, s így jelentősen javítják a talaj vízháztartását. Jótékonyan befolyásolják a harmatképződést — annak időtartamát 17,13 százalékkal meghosszabbítják — miáltal növelik a talaj nedvességtartalmát. A vizsgált sávok hozzájárulnak a hóréteg vastagságának növeléséhez, késleltetik a hóolvadást, s így védik a kalászosokat a kifagyás ellen. Végül említésre méltó az a tény, hogy hómentes időben 10 százalékkal csökkentik a talaj átfagyását. A felsorolt kedvező éghajlati és talajvódő hatások következtében jelentősem növekedett a védett mezőgazdasági területek hektárhozama a nem védett területek hoktárhozamához képest. A teljesség kedvéért szükségesnek tartjuk még megjegyezni, hogy az összehasonlított (védett és nem védett) területeken a terméseredményeket ugyanolyan agrotechnikai eljárások alkalmazása mellett érték el, a különbség tehát kizárólag a védősávok hatásának tulajdonítható. Az öt éven át tartó megfigyelések eredményeként búzából átlagosan 3,5 százalékos, tavaszi árpából 9,4 százalékos, lóheréből 12,2 százalékos, zabosbükkönyből 11,7 százalékos, cukorrépából 7,4 százalékos, burgonyából 51,2 százalékos, kukoricából pedig 15,2 százalékos terméstöbbletet állapítottak meg. Az itt felsorolt valamennyi termesztett növény átlagos súlyozott hektárhozamának tiszta növekedése kereken 10 százalékot tesz ki. Tekintettel arra, hogy a megfigyelések fiatal (5—10 éves] védő sávok közelében folytak, a 10 százalékos termésemelkedést minimálisnak tekinthetjük. Az elért eredmények bebizonyították, hogy a nemesnyárak gyors növekedésük, jó korona- és törzsalakjuk, valamint szól- törő képességük következtében rendkívül alkalmasak védő erdősávok, fasorok létesítésére. Ezekből kiindulva az 1956—70- es években mintegy 26 600 hektárnyi területen létesítettek Szlovákia területén nyárfasorokat, facsoportokat. A telepítést főleg fasorok formájában vízfolyások, csatornák, utak, árkok, védőgátak mentén, vagy egyéb, mezőgazdaságilag nem hasznosítható területeken vó-. gozték. Ezek a telepítések nagy fatermésüknél fogva is jelentős értéket képviselnek. Sajnos, a telepítések közül már eddig is többet megsemmisítettek. Ha nem történik e téren változás, félő, hogy még jelentős részük hasonló sorsra jut. E *~ vről-évre örömmel veszünk tudomást a mező- gazdaságban elért nagyszerű eredményekről. Nem kétséges, hogy az eredmények eléréséhez erdősávjaink, fasoraink, facsoportjaink is hozzájárultak. Megérdemlik tehát, hogy védjük őket, mint életkörnyezetünk szerves részét KOHÁN ISTVÁN
