Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-02 / 78. szám, kedd
TELJESÜLT ÍGÉRETEK A VIENNALE MARGÓJÁRA A kíváncsian érkező elégedetten távozott, hiszen a „Viennale ’74u, az immár tizennegyedik bécsi filmnapok műsora igényes volt. A fesztivál- moziba huszonhat országból érkeztek filmek, harmincötből a vendégek. A mindig népes előcsarnokban Geraldine Chaplin mellett a prágai Jana Gy- rova állt, a bratislavai Vladi mír Bahna a francia Claude Chabrol és Agnes Varda mögött igyekezett a moziba. A Viennale célkitűzése: minél többet bemutatni a világ jelentős, vitára késztető filmjeiből. Műsorán kizárólag olyan alkotások szerepelnek, amelyek korábban még nem voltak és többnyire később sem kerülnek forgalmazásra Ausztriában. A Viennalét és az idén először megrendezett gyermek és családfilm bemutatókat Don Taylor musicalje, a „Tóm Sawyer“ nyitotta meg. A gyér mekfilmek sorában láttuk még többek között a szovjet Alek szander Mitla „Pont, pont, vesszőcske“ című munkáját, Nino dél Fra „Torta az égben“ jéi, a magyar Szemes Mihály a film kitűnő grafikai és technikai megoldása. Az NDK-ból a „Kulcs“ című nagyszerűen sikerült Egon Günther-film szerepelt a műsoron. Feltűnt, hogy a szomszéd-országok közül épp az osztrák filméletet fojtogatóan befolyásoló NSZK- filmművészet alkotásai hiányoztak és nem vetítettek svájci műveket sem. A szomszédok helyét a távoli Chile, Japán, Tunézia, India, Irán filmjeivel töltötték be. A chilei film, Aldo Francia alkotása /Nem elég csak imádkozni/ egy fiatal papot állít a középpontba, aki az Allende-kormány uralma idején, a gazdagok oldaláról a sztrájkoló munkások oldalára áll, és az egyházi élelmiszer forrásokat önhatalmúlag, u társadalmi haladásért küzdők rendelkezésére bocsátja. Ezért „bűnhődnie“ kell. A „Nem elég csak imádkozni“ olyan társadalmi változások hátterét világítja meg, amelybe a külföld alig-alig tudott bepillantani, éppen ezéri válik a játékfilm izgalmas társadalmi pillanatképpé. Ugyanezt az izgalmai A HORMONOK ÉS A GÉNEK jelenet a Vad bolygó című cseh francia koprodukciós rajzfilmből. „Kincskereső kisküdmüné"-t, a cseh Karéi Kachyíía „Vonat az Ég állomásra“ című művét. Nagy érdeklődés mellett került sor a Viennale cseh újdon ságanak, Karéi Kachyíía „Vonat az Ég állomásra“ című filmjének a bemutatójára. A mozikból már ismert partizán - történet őszinte tetszést aratott, és még a vetítés utáni második napon is sokszor emlegették. Azután viszont Bfetis- lav Pojafról esett egyre több szó. Kanadában, 1973-ban ké szüli filmje a „Bálabiok“ szerepelt a műsoron, mely egyébként tavaly Cannes bán a rövidfilmek egyik legrangosabb díját nyerte el. A szellemes és kitűnő munka, a nagyszerű grafika Bécsben is sikert aratolt. összesen hat gyermekfilm szerepelt az idei „Viennale“ műsorán és a siker igazolta: folytatásra érdemes vállalkozás tanúi lehettünk. Miként azt Edwin Zbonek, a Viennale igazgatója is nyilatkozta: „Azt hiszem, a gyormekfilm-kategó- ria létrehívását igazolták az sredmények. Elképzeléseink tel ■esebbé váltak általa. A Viennale rdgszületésétől fogva mindig ;'s arra törekedett, hogy az Ausztriával szomszédos országok filmművészetét ismertesse meg elsősorban a bécsi közönséggel. A gyermekfilm-kategó- riü megteremtése különösen ■ egíti ezt a programot: szom szód országaink ugyanis a műfaj nemzetközi tekintélyű művelői.“ Az Ausztriával határos országok a felnőtteknek szóló kategóriában is nagyon jelentős filmekkel képviseltették magukat. A szovjet Alekszander Megyvedkin Riasztó tudósítása dokumentumfilm, amely a környezetszennyezés veszélyeire figyelmeztet. Érdekes, hatásos alkotás. Jugoszláviát az „Érted, öregem! című sajátos hangvételű, később sokat vitatott film képviselte, A felnőtt-kategóriában a csehek a francia koprodukcióban készült „Vad bolygó“ című rajzfilmet mutatták be, igen nagy sikerrel. A tudományos-fantasztikus téma mélyén nagyon is mai mondanivaló húzódik: az emberiség valamennyi problémáját már ina is és a jövőben is itt a Földön, a mi bolygónkon kell megoldani. Nagy sikert aratott éreztük a tunéziai Umar Khiifi „Kiáltások“ című filmje közben. Szenvedélyes őszinteség jellemzi az iráni Shudid Sales „Egyszerű esemény“ című filmjét is, mely az 1973-as tehe- ráni fesztivál nagydíját nyerte el. Költőiességgel nemesített érdekes társadalmi dráma a hindu Satyajit Ray Távoli mennydörgése. Ray szimbolikájával nem kevsebbet fejez ki, minthogy bemutatja: alapvető társadalmi változások nélkül nem változhat meg az emberek egyéni élete sem. A Viennale iránti érdeklődést tanúsítja a sok-sok többi országból érkezett film is. A spanyolok két alkotással is szerepeltek /A méhek megszül lőtt ja és Anna és a. farkasok). Mindkettő a spanyol fasizmus személyes vonatkozásaira kívánt figyelmeztetni, bemutatva, hogyan juttatja el az embert a gyilkossággal azonos közömbösségig, vagy magáig a gyilkosságig, a fegyveresek önzésére épülő egoista megszállottság. Az olaszokat a moszkvai fesztiválról ismert „Mateot- ti ügy“ képviselte Bécsben. A film éles aktuális és társadalmi mondanivalójú. A svéd Ingmar Bergmann filmje, a „Sikolyok és suttogások“ is vetítésre került. BergmanI élességgel és szinte a dokumentumfilmek módszerével ábrázolta Amerika gondjait Zsíros város című filmjében John Huston. Amit a program ígért, teljesítette. Érdekes, beszélgetésre, vitára érdemes filmek sorát vonultatta fel, jóízlésű, politikai szempontból igen haladónak mondható válogatásban. A Viennalén nem osztanak díjakat és nem folyik ádáz küzdelem alkotók és filmek között. Bécsben a filmek bemutatását tartják és mondják fontosnak és a közönség ítéletére bízzák a rangsorolást. Fontos, hogy a filmek és az emberek összejöjjenek — mondta Edwin Zbonek —, hogy megismerjük egymást. Alighanem ezzel magyarázható, miért voli minden előadáson zsúfolásig tele a Viennale mozija, és miért jelentek meg harmincöt ország újságírói a vetítéseken, hogy legalább ötven ország olvasóinak számoljanak be a látottakról. FENYVES GYÖRGY Régóta tudjuk, hogy a növények, az állatok meg az emberek életműködéseinek szabályozásában fontos szerepe van a hormonoknak. (Hormonok a szervezet bizonyos sejtcsoportjai által termelt igen kis mennyiségben is különleges és erős élettani hatást kifejtő többnyire ismert kémiai szerkezetű anyagok). Ahhoz például, hogy egy ember szervezete" a pillanatnyi igénylievé- telnek megfelelően használja fel tartalék energiáit, nélkülözhetetlen a tiroxin nevű hormon. Vagy például a vér cukortartalmát meg a cukroknak zsírokká való átalakulását az inzulin, a vizelet kiválasztását és a vizeletürítést pedig a vazopresszin nevű hormon szabályozza. Ezek a hormonok, meg a többiek is olyan többé-kevés- bé bonyolult felépítésű szerves vegyületek, amelyek belső elválasztású — kivezető cső nélküli — mirigyekben termelődnek, közvetlenül a vérbe kerülnek, a véráram útján jutnak el azokhoz a szervekhez, szövetekhez, végső soron sejtekhez, ahol hatásukat kifejtik. Arra a kérdésre, hogyan fejtik ki hatásukat, a legújabb kutatások egyre pontosabb választ adnak. Kiderült, hogy egyes hormonok a szervezet anyagcserefolyamatait irányító enzimekre hatnak, azokat aktiválják (például a tiroxin). Mások a sejt külső hártyájához kapcsolódnak, megváltoztatják annak fizikai állapotát, áteresztő képességét (például az inzulin meg a vazo pressziii). A legújabb megfigyelésekről pedig arra következtethetünk, hogy a hormonok az élő szervezetek génjeire is hatnak. Ezzel összefüggésben tudni kell, hogy a gének az élőlények sejtmagjában levő kromoszómáknak, illetve a kromoszómák legfontosabb anyagának, a dezoxiribonukleinsav (DNS) molekulaláncoknak meghatározott szakaszai. Bennük van kémiailag „rejtjelezve“ a szervezet valamennyi tulajdonsága. A DNS molekulák a „rejtjelüket“ az úgynevezett hírvivő ribonukleinsav (RNS) molekuláinak adják át. Ók az „utasítást“ a fehérjeszintézis helyére, a sejtek citoplazmájába szállítják, s ott irányításuknak megfelelően ami- nnsavakból készülnek el a fehérjék. A fehérjék az élet nélkülözhetetlen anyagai, a szervezet anyagcserefolyamatainak, s ezáltal tulajdonságainak meghatározói. Jellegeik elsősorban ami- nosavaik sorrendjétől függnek. Hogyan jöttek rá a kutatók, hogy a hormonok a sejtek tulajdonságait, működését olykor azok génjein keresztül szabályozzák? A kutatók a tyúktojás sárgájában találtak néhány olyan fehérjét, amelyek foszfortartalma aminosnvakat tartalmaznak. Ezek az úgynevezett foszforproteinek. E vegyületeket a tojássárgáján kívül csak a tyúk májában tudták kimutatni. Hogy a kakasok, vagyis ugyanennek a fajnak a hímjei nem raknak tojást, azt fölösleges említeni. így természetes, hogy a szóban forgó fehérjéket rendes körülmények között a kakasok májában nem lehet kimutatni. De ha a kakasokat a női nemi hormonokkal, az úgynevezett ösztrogénnel kezelik, azok májúban is megindul a tojássárgájában kimutatott foszforproteinek képződése. Mit bizonyít ez a kísérlet? Először azt, hogy a kakasoknak ugyanolyan a génkészletük, mint amilyen a tyúkoké, csak éppen a női jelleget szabályozó gének (közöttük a tojássárgájának a fehérjét termelő gének) a kakasokban nem működnek, inaktívak. Másodszor: minthogv a női nemi hormonokból és általában a hormonokról tudjuk, hogy nem kapcsolódnak be közvetlenül a fehérjeelőállítás folyamatába, a néhány foszfortartalmú fehérje csak úgy termelődhetett, hogy a hormon a rendes körülmények között inaktív géneket „bekapcsolta“. Vagyis a hormon a sejt anyagcseréjének működését „génszinten“ szabályozta. Csakhogy miként? E problémát talán akkor tudjuk legjobban megközelíteni, ha előbb vázlatosan szólunk a baktériumok génjeinek működéséről. Ezekről ugyanis már meglehetősen sokat tudunk. A baktériumokban nemcsak olyan gének vannak, amelyek az előállítandó fehérjék szerkezetét — s így a baktériumok anyagcserefolyamatait, azaz tulajdonságait — meghatározzák (szerkezeti gének), hanem olyan gének is, amelyek a szerkezeti gének tevékenységét vezérlik. E vezérlő géneknek két fajtáját ismerjük. Az egyik a szerkezeti gének bekapcsolását végzi — ezek a működtető gének. A másik az utóbbiakat szabályozza, ők a szabályozó gének. A működtető gének a szabályozó génektől (tulajdonképpen a szabályozó gének segítségével) szerzett értesülések alapján „kapcsolják be“ a szerkezeti géneket. Ezek ismeretében kialakíthatunk magunkban egy elképzelést a „kakasos“ kísérletekről is. Eszerint mind a kakasoknak, mind a tyúkoknak a májsejtjeiben megvannak ugyanazok a szabályozó gének, de tőlük a működtető gének csak akkor szerezhetnek értesüléseket, ha a sejtekben van ösztrogén. S ekkor a működtető gének „bekapcsolhatják“ a tojássárgája fehérjei emelést megindító szerkezeti géneket. Ha tehát ösztrogén kerül a májsejtekbe — a tyúk esetében természotas, hogy kerül, mert van petefészke (ez termeli az ösztrogént) —, ez hat a szabályozó génekre, ezek a működtetőkre, amelyek azután „bekapcsolják“ a szerkezeti géneket. Elméletileg ez így jó, csak van egy kis „szépséghiba“. A baktériumokkal — általában a mikroorganizmusokkal —• kapcsolatos észleletek, sajnos, rendszerint nem érvényesek ugyanolyan formában a fejlettebb élőlényekre. Az említett kísérletekben és még néhány hozzá hasonlóban a hormonoknak a génekre gyakorolt hatása csak közvetve —- az anyagcsere megváltozásából — következtethetünk. Van azonban közvetlen bizonyíték is arra, hogy # hormonok valóban a géneken keresztül hatnak a fehérjeszintézisre. A bizonyítók erre egy kísérlet, amelyben, a hormonok hatását szemmel is láthatjuk. Nagyon sok rovar, így a Chironomus tentans nevű árvaszúnyog is teljes átalakulással (metamorfózissal) fejlődik. Ez annyit jelent, hogy a petéből lárva kel ki, a lápva többször vedlik, majd bebábozódik, és a bábállapot után alakul át kifejlett rovarrá. A vizsgálatok megállapították, hogy a bebábozódást ekdizonnak nevezett hormon irányítja. Ha az árvaszúnyog lárvájában nem képződik ekdizon, a lárva fejlődése megáll, és csak akkor bábozódik be, ha a hormonképződés megindul. Ugyanennek az állatnak némely sejtjében (például a nyálmirigy sejtjeiben) a kromoszómák olyan nagyok — úgynevezett óriás kromoszómák —, hogy azokat fénymikroszkóppá! nagyon jól lehet tanulmányozni. Látható, hogy az óriás kromoszómák bizonyos helyeken duzzadtak. A kísérletek során kiderült, hogy ezek a duzzanatok, puffok a génműködésnek, az aktív géneknek a helyei. Tehát amikor és ahol puff képződik a kromoszómán, akkor és ott géncsoportok aktiválódnak. Megfigyelték e puffokat — a puffok helyét és kialakulásuknak sorrendjét — az árvaszúnyog természetes bebábozódásakor, Ez utóbbiról már megállapítottuk: létrejöttéhez feltétlenül fontos, hegy a rovar ekdizon hormont termeljen. Mi történik akkor, ha a bebábozódás megindulása előtt fecskendeznek hormont a lárvába? A mesterségesen adagolt hormon megindítja a bebábozódást, a nyálmirigyek óriási kromoszómái rí pedig ugyanott keletkeznek puffok — s ezek mikroszkópban láthatók is —, mint a természetes bebábozódáskor. A kromoszómáknak ez a szemmel is nyomon követhető megváltozása a bizonyítéka annak, hogy a hormonok a gének működésére hatnak. Úgy látszik, az ekdizon mennyiségétől függően kapcsolódnak be egymás után a gének. Ugyanakkor a hormon mennyiségének növekedése a sejtekben a felesleges gének működését sorra kikapcsolja. Ily módon a fejlődéshez szükséges sajátos gének működése minden szakaszban biztosítva van. De felvetődik egv újabb kérdés. Az élő szervezetek minden sejtjében ott van az egész szervezetre jellemző teljes génállomány. Ahhoz, hogy az élet jelenségek lejátszódjanak, szükség van arra, hogy valamennyi érdekelt szövetben és szervben a megfelelő gének „bekapcsolódjanak“. A kérdés az, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz az ekdizon, vagy az előbbi példában ösztrogén hormon egy fejlődési folyamatban részt vevő egymástól sokszor egészen eltérő működésű génekre is hat? Ennek magyarázatára ma még csak feltevéseink vannak. Ezek egyike az úgynevezett kaszkád reguláció. E szerint az elmélet szeriül az egyes gének működése a korábban működésbe lépett gének termékeinek hatására kapcsolódik be, míg a régebben működő géneket az újabban beindulok termékei kapcsolják ki. Kérdés azonban az is, hogy e hormonok miért csak egyes sejtekben aktiválják a géneket. Pél dául a foszfortartalmú fehérjéket létrehozó géneket az ösztrogén csak a máj sejtjeiben aktiválja. Miért nem aktiválja őket — mondjuk — a bőr, vagy az izom sejtjeiben is? Hiszen ismereteink szerint ezek a gének azok kromoszómáiban is megvannak! Meg aztán miért éppen azokat a géneket aktiválja a hormon, amelyeket aktivál? A kérdést összefoglalóan úgy fogalmazhatnánk meg: hogyan nyilatkozik meg a hormonok specifikus jellege? Ma még ez a kérdés megoldatlan. Hogy válaszolni tudjunk rá, a tudománynak előbb azt kell felderítenie, hogy miként is szabályozódnak az egyes sejtek molekuláris szinten. GYORS ERDŐSÍTÉS A fejlődő országokban az utóbbi évtizedekben nagy súlyt fektetnek az erdősítésre. A kiültetett fák háromnegyed része lomblevelű, mint az eukaliptusz, a teák-, a nyár-, a fűzfa és ausztráliai akác, egynegyed része pedig fenyő. Dél- Amerikában évente mintegy 200 UOÜ hektárral növekszik az erdősített terület. Ázsiában is csak nem ennyivel. Jóformán nincs olyan fejlődő ország, ahol ne folynék, vagy ne lenne tervbe véve erdősítés. Ezekben az országokban a már kifejlett erdők hozama évente meghaladja a 45 millió köbmétert. Ennek jelentősége a fejlődő országok szempontjából akkor válik érthetővé, ha meggondoljuk, milyen széles körű a fa felhasználhatósága, különösen ott, ahol a természeti kincsek nincsenek még kiaknázva, és az ipar kezdetleges (építkezés, bútor, csomagolás, nyomda, tüzelő, üzemanyag). A fejlődő országok évente ipari célokra már több mint 110 millió köbméter és fűtőanyagként 00 millió köbméter fát használnak fel. Ez a mennyiség évről évre növekszik. A cél nem az, hogy sokféle fafajt honosítsanak meg, hanem az, hogy az éppen keresett — például a papírgyártáshoz vagy deszkák készítésére alkalmas — olcsó fát megtermeljék. A kérdés megoldásával tudományos szinten foglalkoznak. Gondolnak a minőségre is, ezért a fiatal fákat mezőgazdasági növényként kezelik: a talajt előkészítik, felássák, gyomlalaníla- nak, a fákat ritkítják, öntözik stb. A faiskolákban trágyáznak is, hogy erős példányok fejlődjenek. (dj) 1974 IV.
