Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-13 / 88. szám, szombat
Laco IMovomeský publicisztikai műveinek magyar nyelvű válogatása Művészet és politika Irta: dr. Juroj Zvara professzor „Művészet és politika“ címmel jelentette meg a Pravda Kiadó magyar szerkesztősége Laco Novomeský válogatott műveit. Egyébként a kötetet a budapesti Kossuth Könyvkiadó és a bratislavai Pravda Könyvkiadó közös gondozásában adták ki. így a válogatás nemcsak hazánk piagyar nemzetiségű olvasóihoz, hanem a Magyar Népköztársaság olvasótáborához is elkerül. „Bámulatos riporter, bámulatos jiublicista“ — írja a szerzőről u Népszabadság recenzora. A Szlovák Nemzeti Felkelés egyik vezető személyisége, költő, kritikus, újságíró, politikus, szilárd meggyőződésű internacionalista, akinek művei nem először jelennek meg magyarul. Ideje volt, hogy verseinek több magyar nyelvű kiadása után — ismét a recenzort idézem —, »felfedezzük mint publicistát és kritikust“. A „Művészet és politika“ a szlovákul megjelent „Publicistika I—V.“ válogatott cikkeit és tanulmányait tartalmazza. (A visszhang nem hal el. Kiáltások és tiltakozások. Becsületbeli kötelesség. Kötelékek és kötelezettségek]. Az anyagot négy részre osztották. Az első: Egy vidék, amelyet csak a csendőrök ismernek és a végrehajtók találnak meg; a második: Űj harcok új eszközök; a harmadik: Kiáltványok — Tiltakozások; a negyedik fejezet címe: Ifjú kommunisták. Nem vagyok trodalomkriti- kus. Érdeklődési területem a politikai tudomány — a tudományos kommunizmus. A munkásosztály és marxista pártja vezető szerepével és egységével, az internacionalizmussal, az osztályelnyomással, valamint a burzsoázia vereségével és a szocializmus győzelmével foglalkozó tudomány. Annak tudománya, hogyan kell a munkás- osztályból a tőke megsemmisítésére képes internacionalista és öntudatos erőt alakítani. A „Művészet és politika“ cikkeiben és tanulmányaiban L. Novomeský mint a tudományos szocializmus ismerője, mint internacionalista mutatkozik be. Műve hozzájárul az internacionalizmus és a valódi szocialista hazaflság eszméit érvényesítő neveléshez. Dušek Imre — Novomeský műveinek ismerője, a kiadvány válogatója — ahogyan a Magyar Népköztársaságban megjelent méltatások is egybehangzóan megállapítják, éppen az internacionalizmus láttatására törekszik. Azt akarja megmutatni, hogyan szolgálta Novomeský a művészetével a proletár internacionalizmusra épült forradalmi politikát. Novomeský válogatott cikkei a munkásosztály, a szlovák nép iránt érzett szeretet bizonyítékai. Dokumentálják, hogy a szerző a szlovák népet a haladás, a demokrácia, az internacionalizmus, a forradalom, a szocializmus szolgálatára ösztönözte. A „Művészet és politika“ anyagának fő eszmei tartalma: a burzsoázia iránti gyűlölet, harc a • csehszlova- kizmus, a\ szélsőséges kispolgári és ludák nacionalizmus, a magyar irredentizmus és a fasizmus ellen, és egyidejűleg harc a csehek és a szlovákok, a szlovákok és a magyarok egyetértéséért, a szlovákok, magyarok, ruszinok jogaiért, ragaszkodás a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez és internacionalista egység a közös ellenség - a burzsoázia — ellen vívott harcban. A kötetben a politika — átvitt értelemben — művészi formában jelentkezik. Ez a lényeg felismerésének a művészete: egységesen kell harcolni a nép érdekeiért. A szerzőnek sikerült hű képet rajzolni a bur- zsű köztársaság osztályviszonyairól és egyidejűleg nemzeti és nemzetiségi viszonyairól éspedig nemcsak mint történésznek, mert akkor nem történész volt, hanem harcoló kortárs. A marxista és Internacionalista közíró, újságíró, művtész és költő szemével látta az eseményeket. fó lenne, ha tankönyveink a múlt és a régmúlt és általában a negyvennyolcig terjedő egész szlovák múlt értékelésében fokozottabban támaszkodnának Novomeský értékítéleteire. A következetesen osztályhü és pártos — és éppen ezért és csak ezért — igaz értékelésre. L. Novomeský tanulmányainak és cikkeinek magyar nyelvű válogotása széles problémakört ölel fel és ezekben az írásokban a szerző védi az osztály, a párt, a nemzet, az internacionalizmus érdekeit. Leleplezi az elnyomást, a fékező tényezőket, bemutatja a harcot és azt, ami később, a szocialista viszonyok között, az új fejlődés szubjektumává lett — a munkásosztályt, a nemzet leghaladóbb rétegét. Nyolcvan éve született Derkovits Gyula, a két világháború közti magyar festészet egyik legnagyobb alakja, Elet- és mü- vészetszemléletét a munkásosztályhoz való tartozása, az illegá lis kommunista mozgalomban való részvétele határozta meg. Politikai állásfoglalásából fakadtak agitatív erejű grafikai müvet. Képünkön jelenet a Dózsa-sorozatból. . ;1! A válogatás bemutatja Laco Novomeskýt mint kommunista internacionalistát, mint a szlovák és a magyar munkásosztály egyetértéséért és egységéért küzdő harcost. A magyar recenzió teljes joggal mutat rá, hogy ,nekünk magyarnak ezt látnunk kell“. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, amit Novomeský tett a szörnyű társadalmi kór — a nacionalizmus és a sovinizmus, a bizalmatlanság, az elfogultság, a gyűlölet, a nemzeti egoizmus és az irredentizmus — gyógyításáért. Novomeský jól ismerte a magyar nép és a szlovákiai magyar kisebbség haladó erőit. Rendszeresen írt a haladó szellemű magyar alkotásokról, „felfedezte“ József Attilát, Illyés Gyulát, a régebbiek közül pedig Petőfit. Látta, hogy a magyar nemzetben két nemzet, a magyar kultúrában két kultúra van: a burzsoá és a proletár. Végül is ezt látta a cseh és a szlovák kultúrában is. És ezért láthatta meg a burzsoázia ellen, a szocialista forradalomért egységesen fellépő „proletár“ szocialista népek és e népek kultúrájának jövőjét. Ilyen értelmű egyetértést hirdetett Novomeský, megmutatva az egységért vívott harc útját és módszerét. A mezőgazdasági munkások és általában a munkásság harcait ábrázoló írásaiban — Gyenge paprikás egy erős sztrájkra. A kosúti fekete pünkösd, Nem vaktölténnyel lövet nek, Čertížne fogalommá válik, stb. — leleplezi a masaryki köztársaság „demokráciáját.“ Nagyszerűen ábrázolja a burzsoáziát és apparátusát az olyan cikkekben mint Szlovákia nemzeti katasztrófája, Bölcs szó a szóra érdemes szlovákok számára. A magyar válogatás nagy teret biztosít Novomeský tanulmányainak. Ezekben a szlovák kultúrával, az új szovjet irodalommal és a csehszlovákiai kultúrára gyakorolt hatásával, valamint azzal a közös harccal foglalkozik, amit a cseh és a szlovák értelmiség haladó erői, az írók vívtak az osztályel- nyomő fasizmus ellen és Spanyolország szabadságáért. A válogatásban helyet kaplak a csehoszlovakizmust, a szlovák kispolgári nacionalizmust, a ludákokat, a magyar sovinizmust és irredentizmust és a szlovák „hakenkrajclerek“ tevékenységét pellengérező cikkek, amelyek teljes nyíltsággal tárják fel a Tiso-autonomizmus és a Tiso-köztűrsaság csődjét. A válogatás negyedik része a felszabadulás utáni cikkeket és beszédeket tartalmazza. Ezek szemléltetik az új viszonyokat Csehszlovákiában és Szlovákiában, a szocializmus előretörését, a csehek és szlovákok új kapcsolatait, a szocialista kultúra és művészet fejlődésének előfeltételeit. Petőfi halálának 100. évfor dulója alkalmából írt „Petőfi Sándor“ című cikkében üdvözli az új népi demokratikus és szocialista viszonyokat Magyarországon, üdvözli azt a Magyarországot, amelyről Petőfi „éleslátó tenniakarással álmo dott“. Ebben a cikkben- írja, hogy „egy-egy nemzet szociális felszabadulása alapozza meg a baráti együttélést a többi nemzettel“. A szociális szabadság — a proletariátus diktatúrája Csehszlovákiában és Magyarországon — biztosította az ilyen együttélést. A válogatást Magyarországon nagyon jól fogadták. Hozzájárul nemcsak Laco Novomeský megismeréséhez, hanem ahhoz is, hogy felismerjük azt, ami minket minden időben összefűzött, amire építhetünk, de azt is, ami elválasztott, aminek soha többé nem szabad ismétlődnie. Bemutatja, hogyan harcoltak a szlovák haladó és forradalmi erők a szociális és nemzeti szabadságért, ami kilátástalan lett volna az internacionalista egység, a szovjet hadsereg felszabadító hősiessége, a Szovjetunió és az új Csehszlovákia léte, valamint a szocialista orszá gok — beleszámítva a szomszédos és hozzánk közel álló szó cialista Magyarország — testvéri együttműködése nélkül. Sokat tanulhatok... A SZISZ-elnök titkárnő Ľudmila Trhanová elnök is, meg titkárnő is egy személyben. A ČSAD 806-os Lévai Közlekedési Üzeme ifjúsági szervezetének az elnöke, s az üzem igazgatójának a titkárnője. Munkahelyén beszélgettünk. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a kérdéseimre kellett válaszolnia, hanem a telefonálók kérdéseire is. Meg azokéra, akik be-benyitottak az irodába. Úgy látszik, a titkárnői munkához is vasidegzet kell. A 26 éves Ľudmila azonban ennek ellenére szereti és édekesnek tartja a munkáját. Mindenekelőtt azért, mert rendkívül sokrétű, így állandóan tanulhat, egyre jobban megismerheti az életet, az embereket. Többek közölt azt is láthatja, egyesek menynyire „megváltoznak“, ha az igazgató szobájába lépnek. Némi tapasztalattal már rendelkezik, hiszen két éve titkárnő. Az üzemben az iskola elvégzése óta, vagyis bét éve dolgozik. A gimnáziumi érettségi megszerzése után hároméves közgazdasági iskolát végzett Léván. Iskoláskorában eszébe sem jutott, hogy irodai munkát fog végezni. Az elfoglaltsága rengeteg, de erre nem gondol. Ez csak akkor jut eszébe, ha már elvégezte a munkáját. Akkor pedig már jő, tehát nincs oka a bosszankodásra. A rosszabb az, hogy az irodáját ritkán hagyhatja el (valakinek mindig ott kell lennie), pedig akadna másutt is tennivalója. Ugyanis azonkívül, hogy az ifjúsági szervezetnek az elnöke, a szakszervezet üzemi bizottságának a titkára és a SZISZ városi bizottságának a titkára. Ráadásul a kommunista párt tngjelöltje. SZISZ-elnökségi tisztségét pártfeladatként látja el. Eddig közmegelégedésre. Ottjártunk- kor éppen vezetőségi ülésre vártak. Űj tagsági Igazolványok átadását készítették elő. — Nélkülem nem tartják meg a gyűlést — mondta, s hangjába egyaránt vegyült panasz és büszkeség. Elárulta, hogy azért vállalta el 1972-ben az elnöki tisztséget, mert senki sem akart elnök lenni. Mert valakinek el kellett vállalnia. Ügy érezte, tennie kell valamit. Meggyőződése, hogy mindenki tehet valamit a köz érdekében. Szerinte az aktivitásban példát kell mutatni. A jó példának nagy a hatása, bármire vonatkozzon is. Ezt a munkahelyén is tapasztalta. A SZISZ üzemi szervezete, melynek az élén áll, 52 tagú. Főleg ipari tanulók a tagjai. Ebből indul ki a szervezet tevékenysége is. Például meghirdette „A legjobb ipari tanuló“ címért folyó versenyt. A győztes jutalomban részesül. A verseny hozzájárult a fiatalok tanulmányi eredményeinek és viselkedésének a megjavításához. A fiatalok aktivitása is fokozódott: részt vesznek a munka- környezet szépítésében és egybéb társadalmi munkába í. Eredményes a fiatalok politikai nevelése is annak ellenére, hogy az előadásokat — ifjúsági klub hiányában — ott kell megtartani, ahol éppen hely van. Például az ebédlőben. Öltözőkre is sürgősen szükségük lenne a fiataloknak. Az ifjúsági szervezet munkájáról szólva Ľudmila azt is megemlíti, hogy az állami ünnepek előtt az iparitanuló-központ rendszerint részt vesz az üzem díszítésében. A fiatalok beneveztek a vállalat Igazgatósága által a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére rendezett sport- versenybe. Ugyancsak az SZNF és a felszabadulás évfordulója tiszteletére vasgyűjtést rendeznek. A SZISZ munkájának eredményessége annak is köszönhető, hogy szorosan együttműködnek a pártszervezettel és a szakszervezet üzemi bizottságával. Abban, hogy Ľudmila Trhanová a párt tagjelöltje lett, nagy szerepet játszott családi nevelése is. Édesapja szintén párttag, s részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Kedvteléseiről, terveiről is elbeszélgettünk. — Nagyon szeretek rajzolni — mondja. — Meg utazni. A szocialista országokat már mind bejártam. A jövőben is sokat szeretne utazni. Ennél is jobban várja, hogy lakást kapjon Léván. Már négy éve tagja a lakásszövetkezetnek. Egyelőre nyolc kilométer távolságból naponta utazik a városba. Barátja sok van, de komolyan nem „jár“ senkivel. Még nem tudja, milyen ember lesz a jövendőbelije. Csak azt tudja, hogy őszintének kell lennie. Mindez érthető, hiszen Ľudmila fiatal és a kommunista párt tagjelöltje, tehát számára az őszinteség nélkülözhetetlen és természetes emberi tulajdonság. F. I. Megjelent a Pártélet 7. száma A lapnak ez a száma közli a Nyilatkozat a CSSZSZK és az LNK barátságának megszilárdításáról és együttműködésének elmélyítéséről szóló dokumentumot s ezt jól kiegészíti M. Štefaňák- nak, a CSKP KB nemzetköi osztálya helyettes vezetőjének A csehszlovák—lengyel kapcsolatok •fejlesztésének új szakasza című cikke. A lap ezáltal is számos párt- politikai és -gazdasági cikket közöl. A figyelmet közölök az Egység és céltudatosság c. cikkre hívjuk fel, mely a januári és a februári párttaggyűlésck északcsehországi kerületi tapasztalatait ismerteti. Sok tanulsággal szolgálhat a Kialakítani a párton belüli élet fejlesztésének tartós tényezőit, a Gyorsítsuk meg a tudományos-technikai fejlődést, a Kommunisták — az egészségügy tartalékai feltárásának kezdeményezői, valamint a Szilárdítsuk és mélyítsük el a mezőgazdaságban a párt irányító és szervező tevékenységét című ankét, mely arra az időszerű kérdésre keresi a választ, hogy milyen Ingyen a pártszervezeti felépítése, főleg a kooperációs társulásokban, a közös mezőgazdasági üzemekben és az egyesült efsz-ekben. A lap gazdag tartalmából kiemelkedik Az ember és a társadalom c. sorozatban V. P. Pono- marjovnak, Az opportunizmus elleni harc — az osztályszemléletű szocialista nevelés feltétele és része c. cikke, mely az osztályöntudat céltudatos formálásának szükségességéről szól. Időszerű témával, a pártmunka marxi— lenini alapelveivel foglalkozik Fr. Lázňovský és M. Hendl cikke, A káderpolitika és a párt káder- munkája. A napjainkban mind szembetűnőbben internacionalizá- lódó nemzetközi osztályharc egységes stratégiai irányvonala szempontjából rendkívül időszerű gondolatokat vet fel a szocialista országok kommunista pártjai eszmei egysége és együttműködése jelentőségéről Az egységesen az ideológiai munkában c. tanulmány. (kezes) A Szovjetunióban atomhajtású léghajók tervezésével foglalkoznak. Mi teszi e terveket időszerűvé? A léghajó Igen célszerűen használható mindenütt, ahol nagy terheket kell gyorsan és olcsón szállítani. A léghajó akár napokig képes energiafelhasználás nélkül a levegőben lebegni, vagy éppenséggel egyhelyben állni. A repülőgép és a helikopter viszont tüzelőanyagának felét arra használja fel, hogy az önsúlyának kiegyenlítéséhez szükséges felhajtóerőt létrehozza és így használata tízszerte, sőt száz- szorta olyan költséges, mint a léghajóé. Bár a léghajó utazósebessége kisebb a repülőgépénél, mégsem mondhatjuk lassú járműnek. Mivel a léejbajót ma már nem hidrogénnel, hanem héliummal töltik, tűz- és robbanásmentesen, biztonságosán üzemeltethető. Ha egy Ilyen repülő óriásnak még atomhaj- tóműve is van, előnyei még inkább szembetűnöek. (b i ) Atomhaftású léghcsRok terve
