Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-11 / 86. szám, csütörtök
Tudatformálás — eredménnyel Nagy figyelmet szentelnek a káderek kiválasztásának 0 Iskoláztatások 0 Küldetésükhöz méltóan rendezik be a polgári szertartások helyiségeit 0 Munkájuk eredményességéről a számok tanúskodnak MEGJEGYZÉS A polgári ügyek testületéi, jelentős szerepet töltenek be az emberek ideológiai nevelésében. Meggyőző módszerrel, elsősorban a kapitalista társadalmi rendszerből fennmaradt kispolgári és vallásos szokásokat hivattak megszüntetni, s az életben adódó ünnepi eseményeket szocialista tartalommal megtölteni. Éppen ezért: tevékenységük hatékonyságát állandóan fokozni kell. A polgári ügyek testületéinek új koncepcióját Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járási pártbizottság elnöksége és a járási nemzeti bizottság — amint arról Ľudovít Mižúr szakfelügyelő beszámolt — közvetlenül a központi párt- és állami szervek jóváhagyása után megtárgyalták, s a feladatok teljesítése érdekében számos politikai intézkedést foganatosítottak. A járási nemzeti bizottság tanácsa a polgári ügyek járási testületével együtt mindenekelőtt a káderek kiválasztásának szentelt nagy figyelmet. Elsősorban abban a 24 városban, illetve községben, amelynek anyakönyvvezetői körzete van. Ezeken a helyeken a polgári ügyek testületéibe a múlt év októberéig a párt- alapszervezetek segítségével megfelelő kádereket biztosítottak. A feladat megvalósítása természetesen együtt járt a polgári ügyek testületéi azon dolgozóinak a felmentésével, akik ideológiai téren — főleg az 1968—69-es években — hibákat követtek el. Az idén a járásban azokba a polgári ügyeket intéző bizottságokba igyekeznek megfelelő kádereket biztosítani, amelyek anyakönyvvezetői körzettel nem rendelkező helyeken működnek. A polgári ügyeket ihtéző bizottságokban csak olyan emberek tevékenykedhetnek, akik politikai és Ideológiai téren fejlettek, hű polgárai szocialista társadalmi rendszerünknek, tudnak bánni az emberekkel, szeretik a munkájukat, és következetesen végrehajtják a rájuk háruló feladatokat. A járásban nagy gondot fordítanak a polgári ügyeket intéző bizottságok tagjainak a nevelésre. 1972-ben például hároméves politikai esti iskolát nyitottak, . melyen az anyakönyvvezetők a tudományos világnézet alapjait, illetve azokat az ismereteket sajátítják el, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy munkájuk tartalmi, ideológiai és kulturális téren, de főleg a tudományos ateizmus szempontjából igényes legyen. A járási nemzeti bizottság művelődésügyi osztálya a nemzeti bizottságok azon funkcionáriusainak, akik a polgári szertartásokat bonyolítják le, a múlt évben hatnapos iskolázást rendezett. Ezen a résztvevők elsősorban a szónoklással kapcsolatban gyarapíthatták ismereteiket. A rendezvény a polgári szertartások esztétikai és kulturális színvonalának emelésére irányuló célját teljesítette. Erről az eredmények tanúskodnak. A múlt évben a polgári gyászszertartások lektorainak is rendeztek iskolázást. Erre nagy szükség volt, hiszen a járás 36 lektorának körülbelül a fele még nem érte el azt a színvonalat, amelyen lennie kellene. Továbbképzésük céljából erre az évre újabb — háromnapos — iskolázást terveztek. A polgári ügyek járási testületé nagy súlyt helyez a polgári szertartások ideológiai, kulturális és esztétikai színvonalának az emelésére. Igyekszik oda hatni, hogy a névadó ünnepségek, a házasságkötések, az ezüst-, az arany- és a gyémántlakodalmak, az emberek életében adódó különféle ünnepi események és a polgári gyászszertartások is jellegükhöz méltóak legyenek. Ennek érdekében a múlt évben egynapos iskolázásra hívta ösz- sze a polgári ügyeket intéző bizottságok képviselőit. Nagy gondot fordított a tapasztalat- cserére Is. Többek között tanulmányi kirándulást rendezett Poprádra, Prešovra és Koéicé- re. Ahhoz, hogy a polgári szertartások színvonalasak legyenek, megfelelő helyiségek is szükségesek. A járásban jelenleg 24 olyan helyiség van, amelyben polgári szertartásokat tartanak. Ebből nyolc teljes mértékben megfelel az igényeknek, nyolc részben, nyolc viszont egyáltalán nem felel meg. 1973-ban három helyiséget rendeztek be, az idén újabb három helyiségre kerülhet majd sor. Az anyagi eszközök megvannak, a terv megvalósítása csupán a kivitelezőkön múlik. A polgári ügyeket intéző bizottságok munkájának az eredményességéről a statisztikai adatok tanúskodnak. 1970-ben például a járás polgári ügyeket intéző bizottságai 127 gyermeknek rendeztek névadó ünnepséget — ebből 90 olyan volt, akinek vallásos szertartást nem rendeztek —, 1973- ban viszont már 928-nak — ebből 465-öt nem kereszteltek meg. A házasságkötésekkel kapcsolatban az eredmények még szembetűnőbbek. 1970-ben például 195 fiatal házaspár nem vett részt a vallásos szertartáson. 1973-ban viszont már 550. Paradoxként hangzik, de hasonló a helyzet — természetesen kisebb mértékben — a polgári gyászszertartásoknál is, a vallásos gyászszertartások rovására. Az eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárul a polgári ügyek testületéi számára a múlt évben meghirdetett országos verseny. Ebbe a járásba 24 polgári ügyeket intéző bizottság nevezett be, vagyis azok, amelyek anyakönyvvezetői körzettel nem rendelkező helyeken működnek. A járási nemzeti bizottság tanácsa az országos verseny meghirdetése után közvetlenül szintén versenyt hirdetett. A polgári ügyek testületéi itt három csoportba tartoznak. Az elsőbe a 2700-nál kevesebb, a másodikba az 5000- nél kevesebb, a harmadikba pedig az 5000-nél több lakost számláló városokban, illetve községekben működő polgári ügyek testületéi. A járási versenyt az országos versennyel egyidejűleg értékelik." A polgári ügyek testületéi közül a járásban eddig a hnúšťai, a tisovec!, a klenoveci, a Rimavská Baňa-i rimabányai) és a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) tevékenykedik a legeredményesebben. Az utóbbi főleg a tagjai iskolázásának és a szekciók tevékenységének szentel nagy figyelmet. A polgári ügyek járási testületé napjainkban főleg a polgári ügyek aktíváinak a számát igyekszik gyarapítani. Aktívákat alapít az üzemekben, az állami gazdaságokban, a szövetkezetekben és más helyeken. Tagjaiknak eddig 74 alkalommal rendezett egynapos iskolázást, s a jövőben az alapismeretek, a munkaformák és a munkamódszerek elsajátítása érdekében újabb iskolázásokat szeretne a számukra rendezni. Célja, hogy a káderek nevelésével olyan színvonalat érjen el, amely magában hordozza e vallásos körökben nem népszerű munka eredményességét, a polgári szertartások sikerét. TÖZSÉR LAJOS Egy rendező — két b emutató A Don Pasquale és a Trubadúr a Szlovák Nemzeti Színház műsorán A Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének utóbbi két bemutatóját július Gyermek rendezte. Donizetti Don Pasquale című vígoperája hangvétele miatt is már nagyon kellett vezető operatársulatunk műsoréba. Az elmúlt évadban ugyanis az újjáépített Szlovák Nemzeti Színház színpadán kivétel nélkül igényes, komoly hangvételű operákat mutattak be, s ezért eddig a repertoár színvonalas volt, de hiányzott a megfelelő változatosság és arányosság. Donizetti vígoperája valóban alkalmas a műsor felfrissítésére, mert a cselekmény bőségesen tartalmaz kiaknázható komikumot, s az énekesek számára is számos lehetőség adódik tehetségük bizonyítására. Sajnos, a mostani bratislavai előadás nem egészen váltotta be a hozzáfűzött reményeket, elsősorban azért, mert Július Gyermek, aki két éves kihagyás után most vitt színre újra operát, rendkívül óvatos volt, csaknem mindenben ragaszkodott a hagyományokhoz, s így különösebb említésre méltó megoldások nélküli átlagos előadást hozott létre. Nem segít a cselekmény ritmusán Vladimír Su- ehánek színekben gazdag, de aránylag szűk díszlete sem, amely részben megkötötte a rendező kezét, s csökkentette a térbeli elrendezés lehetőségeit is. A vígoperának ugyan csak öt szereplője van, de mivel több szerepet kettős, vagy hármas szereposztásban játszanak, aránylag sok művészt láthattunk a színpadon. Közülük elsősorban a főszerepeket éneklő Jozef Špaček és Sidónia Haljá- ková énekesi és színészi megoldásaiban egyaránt kidolgozott alakítását kell megemlítenünk. A többi szereplő közül a Mala- testa doktort éneklő Juraj Wle- dermann és Szűcs Róbert érdemel elismerést.. A Trubadúr mostani színrevi- tele kapcsán a színházi plakátok bemutatót hirdettek, holott tulajdonképpen felújításról van szó, hiszen Július Gyermek még 1963. júniusában vitte színre Verdi remekművét. A nagy sikerű előadás, melyet azóta is Gyermek legsikeresebb rendezéseként tartják számon, éveken át megszakítás nélkül műsoron volt, s telt házakat vonzott. A színház felújítása miatt került le a műsorról, s most lényegében az akkori előadás felújítását láthatjuk korszerűbb színpadtechnikai körülmények között. A felújított Trubadúrban továbbra is kiemelkedik Gyermek korszerű rendezése, amely szakított az operai közhelyekkel és konvenciókkal. Elismerést érdemel L. Málek precíz zenei betanítása és P. M. Gábor látványos díszlete is. A bemutató nagy eseménye Margita Česányiová fellépése volt, aki egyetlen próba nélkül lépett színpadra, s újra bebizonyította, hogy immár több mint tíz éve nem ok nélkül írtak felső fokon Leonóra szerepében nyújtott teljesítményéről. A további előadásokon E. Kittnáro- vá, és A. Kajabová-Peňaškovä alakította sikerrel ezt az igényes szerepét. Néhány jelenetben viszont számos kívánnivalót hagyott maga után Juraj Onoščenko (Luna gróf) és Milan Kopačka (Manrico trubadúr) énekesi teljesítménye. Több jót mondhatunk el Nina Hazu- chová (Azucena) és Jozef Spa- ček (Ferrando) kiegyensúlyozott, részleteiben is kidolgozott alakításáról. Mindkét előadást többféle szereposztásban játszanak, s ez többek között arról Is tanúskodik, hogy a színház vezetőségének számítása szerint ezek az operák hosszú Időn át nem kerülnek le a műsorról. A felsorolt hibák ellenére mi is ugyanígy vélekedünk. Azon viszont mindenképpen el kellene gondolkodni a színház Illetékeseinek, hogy elősegíti-e a fiatal, tehetséges színészek fejlődését, ha az igényes Verdi-operában olyan szerepekkel bízzák meg őket, amelyre jelenleg még nincsenek teljes egészében megfelelő énekesi adottságaik. Diadém meprobamatból (Szuperneoszürrealista trappogás) Az egész azzal kezdődött, hogy szépirodalomra szomjú- hozíam és ezért fenékig merültem egyik irodalmi folyóiratunkba, de annyira, hogy alig tudtam kievickélni belőle. Ugyanis egy helyen azt a kifejezést olvastam, hogy „le- trappogott“. Ilyen szó pedig édes anyanyelvűnkben nincs. A magyar legfeljebb trappot, de inkább üget. Sebaj — gondoltam magamban — ettől még ez az írásmű Nobel-díjas műremek is lehet. Tehát elolvastam. De már minden rend ben van, mert az orvosok azt mondják, állapotom javul. Már nem mászom fel naponta éjfél előtt tíz perccel a háztetőre nyeríteni, mint közvetlenül a műremek olvasása után. Csak hetenként kétszer. Kedden és pénteken. De azért még nagyon sokszor eszembe jut a műremek és olyankor hosszan, dallamosan üvöltök, mint a veszett ordas. Mert ebben a műremekben minden benne van. Az élet meg a halál, a keresztanyám barhent alsószoknyája meg a nyavalyatörés. Ugyanis ebben a műremekben arról van szó, hogy egy sükebóku. kőfaragó az egyik téren tulál egy nagy barom követ és elhatározza, hogy ebből a köböl apró kis golyót farag. Tetszik tudni, olyan kis, gömbölyű izét, amivel a srácok golyóznak. És ennek a kőnek diadémja van. Meprobamatból! De könyörgöm, ne tőlem tessék kérdezni, hogy miért van ennek a süket kőnek diadémja és miért éppen meprobamatból van a diadémja. Ezt a műremek szerzőjétől tessék megkérdezni! Ö tudja! Á sükebóka kőfaragó annyira megörül a kőnek, hogy kiveri a dilit. Fejtetőre áll, lenyel egy nyitott esernyőt, begombolja a kabátját, meg kigombolja a kabátját, aztán verset ntond. Versikét. De azt Is a műremek szerzője írta. íme: Ötért tű (r) ót vet temasza tócs ( + nálj ésalép CSŐ házbanbe fa (l) tam. Ezt kővetően a sükebóka kőfaragó még nem kezdi el a golyót faragni, hanem előbb okosan elmélkedik az életről, a halálról, a művészetről. Rájön fmicsoda észt), hogy az élet véges, az embert elhan- tolják (a hamvasztásról még nyilván nem hallott), elhatározza, hogy albérleti szobába költözik, miért a lakása nagyon messze van a kőtől és minek strapálja magát a trap- pogással. Hát nincs igaza? De még mindig nem kezd el kőfaragni, hanem előbb takarít, tesz-vesz, kismos, nagymos, leszedi a pókhálót, azonban erre gyorsan ráún, mert ez egy trehány, slampos kőfaragó. Végre faragni kezdi azt a vacak követ, de abban sincs köszönet, folyton lazsál. Aszongya neki fáj a csuklója, a kőpor az orrát facsarja és azok a büdös kölykök telefirkálták csúnya szavakkal a követ és neki azon muszáj röhögni. De aztán mégis megembereli magát, belebújik önmagába, ott nagyon jól érzi magát, csak néha bandzsít ki a külvilágra. És mit tetszik gondolni, mit Iát egy ilyen kukucskálás alkalmával? Hát azt látja, hogy azok a piszok huligánok zöldre festették a követ! Micsoda emberek vannak, kérem tisztelettel! A kőfaragó — nagyon helyesen — feljelentést tesz az ismeretlen tettesek ellen, aztán ismét verset mond. Ezt is a műremek szerzője írta: Marhaságok. Mar Ha Sá Gok Aztán találkozik valakivel, akinek sörszaga van. Vagy szaqája? (Ezt nem én írom, a műremek szerzője írja, ts- tenbizony!) Szagája van. Neki je. Végül a kőfaragó nagyon megharagszik a kőre, mert annyit kell vele dolgoznia, hogy majd meggebed és folyton izzad, langyos vizet vedel a műanyag kulacsából, pedig jobban szeretne hideg sört, vagy bort vedelni, hogy neki is sörszaga, vagy borszaga legyen. Vagy szagája. Ezért aztán nekirugaszkodik és lekever eqy oltári pofont a kőnek. És elmegy. Mint komor bikáé olyan a járása. De any- nyira olyan, hogy még a föld is döng a lépteitől. Persze a járda tropa, jöhetnek az út- burkolók. De nem az útburko- lók jönnek, hanem a tanulság, amit a szerző így fejez ki: „Valaki erre trappog." Ismétlem: nem kell aggódni — állapotom már javul. Csak az orvosok megtiltották, hogy irodalmi folyóiratot olvassak. PÉTERFI GYULA ALFRÉD GABAUER TAVASZ Molnár János felvétele
