Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-07 / 56. szám, csütörtök
Csökken a balesetek száma Az utóbbi időben több akció — szinte észre sem vettük, hugyan — hagyomány lett. Évekkel ezelőtt valakinek — vagy egy munkaközösségnek — támadt egy jó ötlete, bevezette a gyakorlatba és kiderült, érdemes volt. így alakulhatott ki a nagyobb ünnepek tiszteletére szervezett kötelezettségvállalási mozgalom, az éppen most folyó könyvhónap, a tavaszi nagy- takarítás vagy a jövő hónapban megrendezésre kerülő biztonságos munka hónapja. Ez utóbbi főleg az üzemek dolgozóinak körében eresztett mély gyökereket. Fő oka: minden év áprilisában jelentősen csökken a munkabalesetek száma és a csökkenést eredményező rendelkezéseket a dolgozók a továbbiakban is megtartják. Ezzel magyarázható, hogy 1973-ban — az előző évhez viszonyítva — több, mint 12 ÜÜO-rel csökkent a balesetek szálra. 1972 ben — 1971-hez viszonyítva — 4910011 nappal csökkent a munkából való kiesés, és tavaly — 1972-höz viszonyítva — ez a szám 201 968 nappal csökkent. A politikai és a gazdasági szervek jó szervező munkáján kívül e nagyszerű eredményekhez nagyban hozzájárult a minden év áprilisában megrendezett munkabiztonsági hónap. Ehhez az akcióhoz közeledünk most is. A biztonságos munka hónapjában megrendezésre kerülő akciók biztosítását nem szabad az utolsó napokra hagyni, mert átgondolt, komoly intézkedésekre van szükség. Az üzemekben mar most az egészségügyi dolgozók és a Vöröskereszt, valamint a munkahelyeket legjobban ismerő mesterek, művezetők bevonásával feliil kell vizsgálni a munkahelyeket: hol, melyik részlegen és főleg miért kerül sor leggyakrabban balesetre? A baleseteknek sokféle oka lehet. Egyik „melegágyuk“ a rendetlenség. Ahol iémlárgyakkal dolgoznak és nemtörődömségből eldobálják a uicgniunkálógépek mellett vagy az utakon a vashulladékot, fennáll a balesettel fenyegető botlás veszélye. Több dolgozó „lietvonkcdésből“ nem használja a munkavédelmi felszereléseket: szemüveg használata nélkül köszörül, és ha a szemébe repül egy parányi fémszilánk, tartósan munkaképtelenné válhat. Ugyanez a helyzet a biztonsági övékkel, melyeket a magasban dolgozó szerelőknek, építőmunkásoknak kell használniuk. Senki se gondoljon arra, hogy „eddig még nem ért baleset, miért esnék le éppen ma az állványról"! A baleset, egy pillanat alatt bekövetkezhet, de a következményei sokszor egy életre kihatnak. A munkabalesctek egyik fő okozója az alkoholfogyasztás vagy a rendezetlen életmód. Az a dolgozó, aki „másnaposán“ vagy álmosan bódnrogva kezeli a nagy teljesítményű táblanllóknt, gyors fordulatú fúrókat, könnyen megsérülhet. Vannak természetesen úgynevezett veszélyeztetett munkahelyek, melyeken a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is sor kerülhet balesetre. Ezeket a helyeket kell felülvizsgálni a biztonságos munka hónapja előtt, továbbá hatékony felvilágosító tevékenységgel kell harcolni az alkoholizmus, az önfejűség ellen. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy rá lehet szoktatni a dolgozókat a munkabiztonsági, védőfelszerelések használatára, az előírások megtartására. És nemcsak áprilisban, hanem az év minden hónapjában! A Szlovák Munkavédelmi Hivatal 1971-től 1973-ig több, mint 10 000 munkahelyen végzett preventív jellegű felülvizsgálást. Ennek a szervnek a dolgozói 95 000 baleseti veszéllyel fenyegető gócot számollak fel. Ha kellett, szigorú intézkedéseket foganatosítottak és a felelőtlen gazdasági vezetőket megbüntették. Egy hírügynökségi jelentés arról számol be, hogy ta valy 178 üzemet 3,3 millió korona megfizetésére köteleztek a munkavédelmi szabályok megsértéséért. Természetesen a különféle akcióknak, így a biztonságos munka megrendezésének sem az a célja, hogy büntessünk. A pénzbírság kirovására csak akkor kerül sor, ha a nevelői-felvilágosítói oktatói tevékenység nem hozza meg a kívánt eredményeket. Ha az üzemek vezetői, a párt és a szakszervezet tisztségviselői a küszöbönálló biztonságos munka hónapjában sikereket akarnak elérni, ha arra törekednek, hogy a munkabalesetek száma tovább csökkenjen, már most gondosan készítsék elő ezt az akciót. A Szakszervezetek Központi Tanácsa fi. plenáris ülésének szellemében szervezzék meg a munkahelyeken a kollektív felügyeletet, és az eddiginél több baleset-elháritó-intézke- dést foganatosítsanak, hogy a balesetek számának már néhány éve tartó örvendetes csökkenése ne rekedjen meg. —kom— H umboldt, a híres utazó és természetbúvár sokat foglalkozott az időjárás problémájával Mindenáron meg akarta találni a hideg és a meleg szeszélyes játékában az általánost, az állandót, meg akarta találni az időjárás alakulásának „játékszabályait“. Ügy gondolta, hogy nagyszerű rejtvényfejtés ez, hisz nincsen olyan játék, amelynek ne lennének szabályai... Ilyen értelemben rejtvényfejtő az a kát fiatalember is, akit be szeretnék mutatni. Úgy is mondhatom, hogy ifjú meteorológusok ők, valamikor talán igazi meteorológusok lesznek. A METEOROLÓGIAI INTÉZET repülőtéri állomásán meglátogattam dr. Peter ForgáC meteorológust, aki rendszeres időjárási jelentéseivel, előrejelzéseivel gyakran jelentkezik szerkesztőségünkben. Ő ugyanis „rejtvényfejtő“ a javából. Elmagyarázta, megmutatta, hogy Humboldt nyomán ma is ugyanúgy rajzolják meg az időjárás „arcának“ vonásait, mint annak idején. Humboldt geográ- fusi taapsztalatait felhasználva a térképen vonalakkal — izotermákkal — kötött össze min- ‘den pontot, ahol azonos hőmérsékleti adatok álltak. Ma is így csinálják. A inegíigyelőállomá- sok munkatársai azonban ma már sokkal korszerűbb felszereléssel, több tapasztalattal rendelkeznek, ezért pontosabb, valószínűbb az előrejelzésük. Ahogy régen dolgoztak, az ma már gyerekjáték. Ma rádiószondákat lőnek a felhőkbe, az űrállomások meteorográf ja Inak, önműködő műszereinek jelzéseit rajzolják a térképre ... Felfigyeltem erre a mondatra: Ahogy régen dolgoztak, az ma már gyerekjáték. Egyszerűen csak így: gyerekjáték. Naponként figyelni, feljegyezni a hőmérsékletet, a légnyomást, a páratartalmat, mérni a csapadékot, pontosan meghatározni a szél irányát, erősségét ... az gyerekjáték. Szeretnék megismerni legalább két olyan gyereket, aki ilyesmivel játszik — mondtam. Nem lepődtem meg, amikor a címüket megkaptam, de nem sokáig tétováztam, hogy felkeressem-e őket, vagy se, mert nagyon kíváncsi voltam rájuk. ÍGY JUTOTTAM Komáromba. Mégpedig a gimnázium II. A osztálya ajtaja elé. Némi várakozás után felberregett a szünetet jelző csengő, kinyílt az ajtó. És szemtől szembe álltam azzal, aki számára gyerekjáték az időjárás változásainak a megfigyelése, feljegyzése. Tizenhét esztendős Mihály Tibor, az ifjú meteorológus. Ö már „régóta“ foglalkozik ilyesmivel. Még pionír volt, a természetrajzi szakkör tagja, amikor benevezett az egyik televíziós vetélkedőbe, mert főleg az időjárás megfigyelésével szeretett foglalkozni. Díjat nyert ezen a vetélkedőn. Dr. Peter Fogáč meteorológust azóta ismeri. Feljegyzéseit, számításait azóta mindig beküldi hozzá. Nos, ha gyerekjáték az ilyesmi, gondoltam, legjobb lesz, ha megkérdezem tőle, hogy milyen volt meteorológiai szempontból Komáromban a tavalyi év. Válasza meglepően pontos volt. — Aránylag hűvös volt az év. Az átlagos hőmérséklet feljegyzéseim tanúsága szerint 6.3 fok. Ha figyelembe vesz- szük, hogy hazánk legmelegebb pontja Štúrovo, ahol az átlagos évi hőmérséklet 10 vagy 10,5 fok szokott lenni, akkor a tavalyi év bűvös volt. LegmeleRUTVÉNYfEJTÖK gebb hónapunk augusztus volt. Feljegyzéseim szerint a hőmérséklet havi átlaga 19,8 fok. Megmutatta a naplóját. Minden lapon egy-egy nap időjá; rásának adatai. Jelzések, betűk és számok. Ő pontosan tudja, hogy melyik, mit jelent. SZ — a szél iránya ... azután egy szám az erőssége . .. még egy szám, az már a hőmérséklet. .. Naponként háromszor szokta, mindig pontosan megszabott időpontban elvégezni a megfigyeléseket, s azokról feljegyzéseket készít. Havonként és az év végén összegezi tapasztalatait. Humboldtot idéztem: Ez már az időjárás rejtvényének a megfejtése? — Még nem — mosolygott szerényen. — Ez csak olyan próbálkozás, előgya korlat. Egyébként nagyon szeretnék igazi rejtvényfejtő, azaz meteorológus lenni... Tovább nem folytattuk a beszélgetést, mert becsöngettek. Matematikaórára. Ez nagyon fontos. Kár volna mulasztani, hisz főleg matematikában kell jeleskednie annak, aki igazi meteorológus akar lenni. A MÁSIK IFJO, aki hozzá hasonló, még fiatalabb. Tizenöt éves. Otrísal Ján, a süketnémák bratislavai intézetének kilencedikes tanulója. Nagyothalló. Ez persze egyáltalán nem akadálya annak, hogy az időjárás megfigyelésével foglalkozzon. Sőt, ha az intézet udvarán elhelyezett mini meteorológiai állomás mérőműszereinek adatait lejegyzi, nem is fontos számára a hallás. — Nem csinálok én semmi különöset — mondta, amikor találkoztam vele. — Lejegyzem, amit az időjárás ír... Amit az időjárás ír? Ej, de furcsákat mondanak a meteorológusok: Amit az időjárás ír? Megmagyarázta. — A hó úgy ír, hogy a súlyával lenyomja a mérleget. Az eső hol felemel, hol leenged egy úszó parafát. A meleg és a hideg a hőmérő higanyszálát mozgatja. Megmutatta a naplóját. Ugyanolyan pontosan vezeti, mint komáromi társa. Jelzések, betűk, számok. Egy kicsit azonban merészebb, mert osztálytársai elmondták, hogy néha-néha megpróbál „saját“ előrejelzést ösz- szeállítani. Olyankor egész délután feljegyzéseit lapozgatja, ír, számol. Vacsora után egy lapra felírja: Várható időjárás. A többiek persze másnap szinte óránként lesik, hogy bevált-e Jankó időjárási jelentése, jóslata. Ha igen, olyankor ő „a nap hőse“. Ha őt, magát kérdezi valaki, hogy minek minősíti saját foglalatosságát, csak mosolyog. — Gyerekjáték... Ez még csak gyerekjáték ... A válaszban persze a jó megfigyelő észreveheti a vágyat: Egyszer, valamikor, szeretna igazi meteorológus lenni. GYEREKJÁTÉK, valóban gyerekjáték ma már csak a föld- felszíni változásokat figyelnie a meteorológusnak, hisz valójában egészen más módszerekkel dolgozik. Ül a megfigyelő. Asztalánál hangosan vartyog és kuruttyol a hangszóró. A tapasztalatlan hallgató azt gondolná, hogy egy béka szólózik a mikrofon előtt, azért Ilyen különös a közvetítés. A megfigyelő füle azonban pontosan megkülönbözteti ebben a ku- ruttyolásban a hosszú és rövid jeleket, a morzeábécé pontjait, vonalait, s jegyzi a felhőkbe lőtt rádiószonda ilyen formában küldött jelentését. Egy másik szobában a különféle állomások táviratai alapján már rajzolják is a térképre a légtömegek mozgásának útvonalát. A harmadik szobában számítógépek zúgnak. Ott csoportosítják az adatokat, a gép segítségével kiszámítják a középértékeket, a légmozgás várható irányát. A negyedik szobában hangos vita folyik: elemzik az adatokat. És hány és hány szobában, megfigyelőállomáson, repülőgépen, hajón, szárazon és tengeren figyelik a meteorológusok az időjárás változásának alakulását. Tudós, statisztikus, térképrajzoló, rádiós valójában a meteorológus. Persze, persze, az ö munkájukhoz képest csak gyerekjáték, amit az ifjú meteorológusok csinálnak. Kezdő, játszadozó rejtvényfejtők. Ma még. Holnap, tíz év múlva azonban már igazi rejtvényfejtők, igazi meteorológusok lehetnek. HAJDÜ ANDRÄS ■ Több mint 20 országból — köztük Magyarországról is — mintegy 600 kiállító vesz részt az idei lipcsei könyvvásáron, amelyet a tavaszi vásárral kapcsolatban március 10-től 17-ig rendeznek meg. A Német Demokratikus Köztársaság 80 kiadótól kereken 9500 kötetet mutat be. Jelen lesz az ENSZ 8 szervezete, s különösen az UNESCO képviselete lesz igen erős. GAZDAG MÚLT, BIZTATÓ TÁVLAT Gyermekkoromban főleg munkásmozgalmi múltja miatt, sokat hallottam a Gemerská Hőrka-i (gömörhorkai) Papírgyárról. így, ha Plešivecen (Pelsősön) keresztül utaztam, a vonatablakból elnéztem füstölgő kéményét. Felkeléskor, később a mezei munkák során is gyakran igazodtunk reggeli, déli és délutáni szirénázásához. Később a Sajó-parton emlegettük, amikor a lúgos víz már nem volt alkalmas a fürdésre. Szlovákia első cellulózgyára 1972-ben ünnepelte megalakulásának 90. évfordulóját. Akik ma felkeresik, nehezen hiszik el, hogy a kezdet kezdetén csak egy vízimalom állt a helyén. Az átalakítás után napi termelése 11 tonna cellulóz és 6 tonna papír volt. A növekvő papírszükséglet szükségessé tette a gyártás növelését, illetve a cellulőzgyár újabb átépítését. Az Osztrák—Magyar Monarchia szétesése után a Brnói Agrár- és Iparbank vásárolta meg. Ettől az időtől ott függött felette Damoklész kardja. A slavosi papírgyárat és a gömörhorkai cellulózgyárat el akarták adni, illetve le akarták szerelni, ami több ezer ember munkalehetőségének elvesztését jelentette volna. A kommunista párt 1926- és 1927-ben megszervezte a védelmi akciót, amelyben olyan személyiségek vettek részt, mint Klement Gottwald és Anionín Zápotoc- ký. Ez a harc győzelemmel végződött, és megkezdődött a gyár továbbfejlesztése, de a magyar megszállás ismét gátat vetett a biztató fejlődésnek. A felszabadulás után pár héttel újra megindult a termelés. Bár fejlesztésére nagyobb anyagi támogatást nem kaptak, egyrészt, mert hol önállók voltak, hol pedig más vállalathoz tartoztak, másrészt a termelés növelése következtében nagymértékben szennyezte az tizem a Sajó vizét. Egyszóval- az ötvenes évektől úgy kezelték, mint olyan üzemet, amely szanálásra van ítélve. Ennek ellenére új gépi berendezéseket állítottak be, csökkentették a termelési költségeket, új technológiai eljárást vezettek be, s a kézi „fahajalást“ a gépek váltották fel. Az 1950—1973-as években az alapeszközök értékét 223, a termelékenységet 2ÜÜ, az árutermelés értékét 250 százalékra növelték és tonnánként 40 százalékkal csökkentették a cellulóz gyártásához szükséges nyersanyagíelhasználást. Nem volt könnyű ezeket a mutatókat elérni. Ök azonban bizonyítani akartak. A dolgozók, a műszakiak és a vezetőség összefogásával, jó munkájával a termelés és a nyereség tervét rendszeresen teljesítették, sőt a legtöbbször túlszárnyalták. Sikeresen zárták az ötéves tervidőszak első három évét is. Az említett időszakban 1970-hez viszonyítva 10,6 százalékkal növelték az árutermelést, 5 százalékkal a munkatermelékenységet, a tiszta nyereséget pedig 25 százalékkal. Száz korona értéket 74,50 korona ráfordítással értek el, a tervezettnél 1,98 koronával kevesebbel. Ezeknek az eredményeknek az elérésében nagy szerepe volt a komplex szocialista racionalizációnak, az újítómoz- galomnak, a szocialista munkaversenynek, s nem utolsósorban a dolgozók kezdeményezésének, a kötelezettségvállalásaiknak. Ennek köszönhető az is, hogy tavaly 1 millió koronával szilárdíthatták évközben a termelés tervét. így születhetett meg az egész üzemi 11 650 000 korona értékű kötelezettségvállalás is, amely szerint 1975. november 31-ig teljesítik az ötéves tervidőszakból rájuk háruló feladatokat. A múlt év nemcsak jó eredményeket, hanem kedvező döntéseket is hozott. S ezzel Uj fejezet kezdődik a vállalat életében, amely megnyitja a továbbfejlesztés lehetőségét, s így az üzem lövője is biztosítva van. Az elkövetkező ötéves tervidőszakban megoldódik a szennyvíz tisztításának kérdése. A gömörhorkaiak — bár központilag irányított beruházásról van szó — már megkezdték a szükséges káderalap biztosítását. A fejlesztési akció negyed- milliárd koronát igényel. A korszerű szennyvíztisztításban visszanyerik a vegyianyagokat, a lúgot, s párologtatással sűrítik. Az erre alkalmas anyagból takarmányélesztőt állítanak elő, a többit az új erőtelepen égetik el. Az így nyert hőenergiát nemcsak a párologtatásnál használják majd fel, hanem villanyáram előállításán nál is. Az utóbbiból teljesen önellátók lesznek. Ezzel a Sajó vize szennyeződésének a kére dése lényegében megoldódik, mivel egynegyedére csökken a szennyeződés foka, ugyanakkor a termelés jelenlegi kapacitását 25 százalékkal lehet növelni. A szennyvíztisztító berendezést előreláthatólag 1978- ban adják át rendeltetésének. Az üzem fejlesztésével párhuzamosan új szociális létesítmények is épülnek. Még az idén befedik a strandfürdőt és így télen is használhatják nemcsak az üzem dolgozói, hanem a pel- sőci iskolások is. Mind a három műszak számára megoldják az üzemi étkeztetést. Jövőre átépítik az összes szociális épületet. Oj létesítmény építését kezdik meg, amelyben az öltözőn kívül helyet kap az üzemi konyha is. Tervezik egy pionírtáborral bővített üdülő- központ építését, az igazgatósági épület egy emelettel való bővítését, óvoda, bölcsőde, üzlet stb. építését. A Gömörhorkai Papír- és Cellulózgyár doloigozói, akik jó munkájukkal többször elnyerték a Szakszervezetek Központi Tanácsának a vándorzászlaját, 1970-ben megkapták „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést is. N. J:
