Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-31 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
Peter Balgha: 1. Mohón leste a tükörben a lányt. Karcsún ott hajladozott fölötte, s a nyaka körül összefogott bő köpeny alatt sej. teni lehetett a kicsiny halmokat. Hosz- szú ujjai a fiú haját babrálták, simogatták. Kellemes borzongás szalado- zott a fiú haja tövén, karján, egész testén. A lány ujja hozzáért a nyak- szirtjéhez. Bár csak megragadhatná ezt a kezet, odaszoríthatná az arcához, úgy csókolgatná a tenyerét, a hosszú ujjait Egy pillanatra összeakadt a tekintetük. Megállapíthatta, hogy a lány szeme fekete. Lesütötte a pilláit, s a fiú érezte, hogy remeg a keze. Az olló is megrándult, de aztán ismét kellemes csattogásba fogott, s a fiú haja engedett a fésű simogatásának. A lány megkérdezte: — Milyen legyen a fazon? Újra látta a szemét. Megborzongott, s ujjai hegyével a fehér lepedő alatt szórakozottan dobolt a szék karfáján. Kedves tekintetű lány volt. Megismételte: — Maradhat, amilyen volt? — Igen — vágta rá gyorsan, s nem tudta, mire válaszol. — Persze, amilyen volt. A csattogást ezúttal közvetlen közelről hallotta, s az olló acélja kellemesen hűtötte égő fülét. A lány mosolygott, a fiú szégyenkezett, hogy ilyen lehetetlen füle van. Valahonnan messziről ért hozzá a lány hangja: — Miért ilyen szótlan? Nem bírt megszólalni. Először csak hebegett, de végre összeszedte magát. — Hogy miért vagyok^-ilyen szótlan? Csak úgy. Gondolkodom. Nem akarózik beszélnem. Ha akarőzna, biztosan szólnék... — Megtorpant. A lány hallgatott. Biztosan megsértet, te, s most azt hiszi, hogy csak előtte nem akar beszélni. Mondani kellene valamit, magyarázkodni. — Nem akartam ... — kezdte. Elkapta a lány tekintetét. Az a szempár hangtalanul, kihívón nevetett rá a sötét frufru alól, s a fiú elfelejtette, amit mondani akart. Aztán a lány beszappanozta a fiú vörös arcát. Feje kényelmetlenül a vékony papírral bevont hengerre bi- csaklott, szemét lehunyta. Tudta, hogy a lány ott áll mellette, s örült, hogy nem látja a kétségeit. A haja rövidre sikerült. Nem így akarta. A füle még a szokottnál Is jobban elállt vézna arcától. Feltűnt, hogy a szemüveg alatt milyen képtelenül apró a szeme. Bosszankodott s megfogadta, soha többet nem engedi, hogy ő nyírja. Aztán felidézte a lány mosolyát meg azt a kellemes bizsergést, és tudta, hogy legközelebb is majd odamegy. Apa eloltotta a villanyt. A tükör visszaverte a tévé bemondőnőjének a képét. A félhomályban már sem a maga arcát, sem két elálló fülét nem , látta. — Gyere, ülj le — mondta az apja. — Valami színdarabot adnak. Letelepedett. A bemondó ismertette a szereposztást, a képernyőn feliratok váltakoztak, de a fiú oda sem figyelt. — Záhorský is játszik — szólt a mama. Apa érdeklődött: — Melyik a Záhorský?-t- Azt ott — mutatta a mama. — Nem emlékszel? A múlt vasárnap szavalt. Apa nem emlékezett. Szótlanul figyeltek. Végigsimított a haján és elképzelte, hogy a lány ujjainak érintését érzi. Az arcát is fel akarta idézni, de csak fekete szeme, a frufruja, meg a mosolya maradt az eszében. Adáshiba történt, apa megjegyezte: — Biztos, megint a hálózat vacakol. A fotel puha és mély. Kényelmesen hátradőlt, és behunyta a szemét. Apa szerette a fotelokat. — Azelőtt munkásember nem vehetett volna ilyesmit — szokta mondani. Hat fotelt vásárolt egyszerre. A nővére gyerekei szoktak hancúrozni rajtuk, az asszony rájuk ripakodott, de apa rászólt, hagyja csak. Amint elmentek, sokáig ke- félgette, tisztogatta a fotelokat. A fiú igyekezett minden figyelmét a játékra összpontosítani. Záhorský szakállt viselt, és azt magyarázta, hogy a föld forog. — Látná csak Janó — szólalt meg anya. — Jano szereti ezeket a régi dolgokat. Jano katonának vonult be, s a ház üres volt nélküle. Fészkelődül kezdett a fotelban. A frufrut egyre ott látta maga előtt, vágyott a lány simogatására. A három szobás lakás meg is felelne, gondolta. Apa megszólalt: Ez jó színdarab. Világos, érthető. Ilyenekre van szükség, ez a jó propaganda a sötétség ellen. Az ilyen még egy kőszívűt is megindítana. A fiú érezte, hogy kívánja a lányt. Egy szoba is elég. A három szobából adhatnak egyet a szülei... — Ha megnősülnék, befogadnátok bennünket? — kérdezte. 3. Forró vízsugár korbácsolta a testét. A víz befolyt a szemébe, bedugaszolta a fülét. Később a víz lehűlt. Még egyet csavarintott a piros gombon, s hideg zápor fröcskölt a nyaka körül. összehúzta magát, a foga vacogott. — Csak meg ne fagyj! Egy tenyér csattant a vállán. Egész testén végigfutott a csípős fájdalom. — Hagyj békénl — kiáltotta dühösen. Igor mellett kicsinek, igen kicsinek s szemüveg nélkül pedig tehetetlennek érezte magát. A gőzben, a zuhany alatt homályosan kirajzolódott a fiú sziluettje. Igor nekigyürkőzött, mire ösztőn- szerűen összeszorította az öklét. — Bátor vagy — mondta Igor. — Marhaság — szólt a fiú. — Pedig bátor voltál. Hízelgett neki a dolog, mosolygott. — Mindig bátor voltál, ha nem kellett. Nem felelt. Igor megkérdezte: — Milyen? Forróság öntötte el a fiút. — Kicsoda? — Hát ő — mondta Igor, és a szívére mutatott. — Remek lány — szólt, és felcsillant a szeme. S hozzátette: — Igen kedves. — Kedvesebb, mint másokhoz? — Persze — mondta bizonytalanul. — Miért fontos? — Azért, mert fontos .... Mi a neve? — Nem tudom — ismerte be a fiú. Igor elvígyorodott: — Hogyhogy nem tudod? — Nem tudom. — Hát még nem beszéltél vele? — Nem. — Hülye — fakadt ki dühösen Igor. — Tudtam, hogy hülye vagy, de hogy ennyire... 4. Az öltöző vasszekrénykéi idegensé- get árasztottak. A helyiségben köny- nyű fehérnemű és cipőszag terjengett. Az egyik fiú a kulcsait csörgette és káromkodott. Eltűnt a zoknija. Igor bizalmasan, majdnem suttogva beszélt: — Miért nem? ... — Nem volt még rá alkalom. Egyszer se volt rá alkalom. Ha kettesben maradhatnánk... — Arra ne számítsI Ügy kell megszólítani, hogy senki se hallja: Kisasszony, várni fogom, mikor végez? — Megvárod, ha készl A fiú megtalálta a zoknit a pad alatt, és felhagyott a káromkodással. Elmerülten fűzögette a cipőjét. — De mi lesz, ha azt mondja... — Majd elválik. Aki mer, az nyer. Tudta, hogy egyszer meg kell tennie, amit Igor mond. Kétnaponként felkereste a lányt, aki mosolygós arccal simogatta és borotválta ritka, alig mutatkozó szőrzetét. A fiú nem szólt. Napról napra halogatta a dolgot, elmondta magát minden anyámasszony katonájának, pirult és hallgatott. Fizetett, dadogó nyelvvel búcsúzott és el tűnt. — Érdemes megpróbálni, nem? Bólintott, s már ki is bökte: — Szeretem őt, Igor. Ha tudnád, mennyire... azt mond> jegyem az ope tam hozzá ... A borbély mű volt. A ház sa vicsorogtak a meleg levegő és az arcába. Oda! dóállványon fe) vórhoz, és lea Gépiesen siklói rendelnek gyi dott tiltakozási rakati üvegbe Kopp, zümmögi kény bajuszt v csapatát szidta dzsungelban . Visszatette a megüresedett s nagy tükörben, látta a lány te« egy lebarnult, májú flatalemfc Hosszú ujjal i ban. A fiú fé' Egy őszes úi — Kíváncsi nak Gesfben. tárgyalásokat. A borbély I nem felelt. Az — Az bizony — Kérem a Zsebében m vett jegyeket, mondja meg i haj, frufru a mintha a kelle ná körül a bic torka összeszo — Milyen lt A biciklista mét. — Maradhat, A fiú izzadt ta a jegyeket. — Miért ilye a biciklistát. * A biciklista — Ha akarja ta, és megint 1 ja? — Természel — Maguk azt — Mit hiszii ciklista. — Semmit Halk ollócsa a biciklistát. N sA? — Tessék! Bizpnytalanu botiad-ízva me tott ajtót sejte gán érezte a I tét. Egy pillan; tétlenül meg ) A két jegy els Elindult. A ha lány. A fiú küs pillantson. A volt, s a fiú olyan, mint m — Miért mi lány. — Híszí Fordi — Abból még nem sok haszna lesz. Alenát is szeretted. A fiú arca ijesztő görcsbe rándult. Hangját magasra emelte: — Alenáról egy szót se! — Magad is tudod, hogy én nem tehetek róla — mondta Igor. Legalább olyan jól tudod, mint én, mégis dühöngsz. — Hát akkor ki tehet róla, talán én? — kérdezte Ingerülten. — Persze hogy te — mondta konokul Igor. — Hogy... A nők fütyülnek a filozófiára ,.. Alenának nem filozofált. Az egyik gyűlésen, ahogy befejezte a beszédet, Alena egy összesodort papírdarabkán megkérdezte, volna-e ideje estére. A fiú két színházjegyet vásárolt. Utána még egy moziba Is beültek. Majd hazakísérte Alenát: — Jó éjszakát! — Köszönt el hirtelen. Alena szintén: — Jó éjszakát! — és a^tól fogva a lány kerülni kezdte őt. — De azért neked nem lett volna szabad ... — Miért? Láthattad, hogy nem kellesz neki. Aztán ... Igor arca nyers és öntudatos. Ezt az öntudatot irigyelte tőle, s tudta, hogy Igornak igaza van. Semmit sem hányhat a szemére. — Igazad van — mondta. — Hülye vagyok. Igor elégedetten mosolygott. — Jó, hogy beismered. Felidézte magában a lány csöndes, kihívó mosolyát, és megkérdezte: — Mit kell hát csinálnom? — Ne szalaszd el az alkalmat. Ma feltétlenül szólnod kell neki! — Miért ma... — Habozott, és tudta, hogy Igor jóakaratúan kezeli a dolgot. — Amíg valaki eléd nem vág. De színházról egy szót se. Közben befejezték az öltözködést. A nyitott ajtón át éles fénysugár és friss levegő tört be a zuhanyozóba. Becsukta a kis bádogajtót, napfényre vágyott. Igort elkapta a fiú, aki a zoknit kereste. — Miről sugdolóztatok? — Udvarol — mondta Igor. A fiú mohó szemében bizalmatlanság vibrált. Nem szerette az operát; úgy találta, nem sok köze van az élethez. Nem lehet örökké csak énekelni... Csak azért vett két jegyet az Aidára, mert a nők annyira odavannak az operáért. Egy csoport em! er valami új típusú gépkocsi körül rajzott. Vitatkoztak. S a fiú belefutott egy kéményseprőbe. Akaratlanul is megfogta a gombját. Hátha szerencsét hoz. Igor óva intette a színháztól. Végül is — az opera nem színház, s a nőké* mindig meghatja. Ha nincs jegye, nem is tudná, mit szóljon. így majd Magdaléna D. Lehotská: HÉTKÖZNAPOK (olaj)
