Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-31 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
A négus négy évtizedes uralkodásának legnagyobb politikai válsága # Lázadó katonák/ forrongó diákok • Ismét Aszmara E tiópia hetek óta bő anyagot szolgáltat a hírszolgálati irodáknak. Fellázadt az Aszmarában állomásozó 2. hadosztály, melyhez további alakulatok és helyőrségek csatlakoztak, viharos tüntetések törtek ki az Addisz Abeba-i egyetemen, majd a szak- szervezetek mind a 85 ezer tagja általános sztrájkot kezdett, amely hivatalos beszüntetése után sem csendesedett el, s amikor már a legtöbb helyen felvették a munkát, az Addisz Abeba-i és aszmarai repülőtéri alkalmazottak léptek sztrájkba. Vihar söpör végig, történelmi vihar rázkódtatja meg a legendás Sába királynője és János pap országát. I. llailé Szelasszié császár 44 évi uralkodásának legnagyobb válságát éli át, s a múltban semmihez sem hasonlítható társadalmi vihar egy kései feudalizmus megcsontosodott konzervativizmusának az alapjait rázkódtatta meg. Szemben az árral Etiópia ritkán szerepelt a napi hírekben, mintha nagy állóvíz lett volna ez a 25 millió lakosú nagy afrikai ország, amelyben szinte semmi sem történik Hailé Szelasszié császár, aki négusi címe, az állam ban, valamint a kopt államegyházban betöltött magas méltósága mellett még tucatnyi más címet is használ, többek között az előkelő „Juda oroszlánját“, legendás személyiséggé nőtt nemcsak népe, hanem általában az afrikai szabadságszerető népek szemében, amióta hősiesen szembeszállt az olasz hódítókkal, példát mutatott arra, hogyan harcoljanak a gyarmatosítók és neokolonialisták ellen. A négus néhány évi emigráció után győztesként érkezett haza, Addisz Abebába. S azóta is, három évtizeden át ebből a „hajdani dicsőségéből él“. Az uralkodó helytállása, nemzetközi kiállása az országa iránt :s tiszteletet vívott ki, amit az ls bizonyít, hogy az Afrikai Egység Szervezetének Székhelyéül Addisz Abebát választották és itt zajlik le a fekete földrész szabad népeinek legtöbb fontos tanácskozása. Csak a múltjából azonban egyetlen ország sem élhet meg. Haladnia kell a korral. A négus viszont ezt nem értette meg, most is csak a kényszernek engedelmeskedve cselekszik. Hailé Szelasszié életfilozófiájára és uralkodói néze teire nagyon rávilágít egy interjúra, amelyet Oriana Faliad neves olasz újságírónőnek adott. Arra a kérdésére, hogy az egyetlen abszolút uralkodóként nem érzi-e magát egyedül ebben a világban, a császár így lejtette ki nézeteit. „Mi úgy véljük, hogy a világ egyáltalán nem változott meg. Ügy véljük, hogy ezek a változások nem változtattak meg semmit. Nem látunk különbséget köztársaság és monarchia között: szerintünk ezek egy nép kormányzásának lényegében azonos módjai ..'. Demokrácia, köztársaság: mit jelentenek ezek a szavak? Mit változtattak meg a világon? Talán jobbak, derekabbak, becsületesebbek lettek ezek az emberek? Talán boldogabb a nép? Minden úgy megy tovább, mint eddig. Illúziók, illúziók. Látni kell egy nép érdekeit, mielőtt szavakkal megbolondítják őket. A demokrácia olykor hasznos. Ügy véljük, hogy egyes afrikai népek alkalmazhatják. De más esetekben káros és téves dolog... Lassan, megfontoltan kell előre haladni, gyermekeink nagyon megfontolt bölcs atyjának kell lennünk... Királyi vérből születtünk, feladatunk az uralkodás. Azért van így, mert Urunk és Teremtőnk úgy döntött, hogy szolgálhatjuk a népünket, ahogyan az apa szolgálja gyermekét. Uralkodónak lenni nagy öröm számunkra. Erre születtünk és mindig ezért éltünkBővebb kommentárt ez nem kíván. A négus háború utáni uralkodása azért mégsem volt teljesen idillikus. Lázadást kíséreltek meg ellene 1960-ban, majd 1969-ben. Mindkét esetben szerepei játszott a testőrség, sőt egy esetben a császár fia, a trónörökös is. A császár kemény kézzel lesújtott a lázadókra, aztán az életben maradottaknak kegye sen megbocsátott, Palotaforradalomnak számítottak e lázadások, s ha a császár tett is engedményeket, nem volt szó lényeges reformokról. Ekkor mondotta egy diákvezér: „Ha a kormány tíz követelésünket teljesíti, újabb harmincat támasztunk. Valójában célunk a rendszer megdöntése.“ Első számú feszültségi góc: Eritrea Ez a megállapítás már közelebb jár a mai valósághoz. S hogy éppen diákvezér tette, nem meglepő. Etiópiában ugyanis két forradalmi erő jelent meg a színen: a katonaság és a diákság. Ennek is megvan a maga magyarázata. Etiópiában nincsenek hagyományos politikai pártok. A császár ezt nem tűri meg. így aztán a gondolatok kicserélődésének helye, amolyan szabad fórum az egyetem, a főiskola lett. Itt érlelődnek a jövő forradalmárai. A fő- és középiskolai oktatás elhanyagoltsága, az előadók rossz anyagi Helyzete, a beígért és elmaradt, félrevezetésül kiforgatva meghirdetett oktatási reformok kihozták a béketürésből a diákokat és ta náraikat. Ugyanakkor a tömeg mindennapi gondjai, a megélhetési nehézségek is sújtják őket. A másik forradalmi erő a hadsereg. Míg a múltban a lázadók a császári testőrség tisztjei közül, tehát az elitalakulatból került ki, most a katonaság meg mozdulásának központ ja az eritreai Aszmara volt. Nőm véletlenül. Közbevetőleg Etiópia aránytalanul nagy hadsere- get tart fenn: több mint 40 ezer fő a négy hadosztályból és a császári elit gárdából álló etióp hadsereg, melynek fenntartása eddig 95 millió etiópiai dollárba került, s a most klkényszerített zsoldeme- lés után a duplájába fog kerülni. Aszmarában, tehát az ország északi részén állomásozott a 2. hadosztály, a lázadás kezdeményezője. Ez a hadseregcsoport különleges szerej>et tölt be. Aszmara a 117 600 négyzetkilométer területű és 1 millió 300 ezer lakosú Eritrea fővárosa. Erttreát még előbb szállták meg az olasz hódítók, mint Etiópiát, s otthonosan berendezkedtek. A háború után döntés született Etiópia és Eritrea államszövetség! alapon való egyesüléséről. Erre 1952-ben került Sor. Ám már 1960-ban felbomlott a szövetség s Eritrea csupán autonómiát élvezett, két év múlva viszont ezt is elvesztette és Etiópia 14. tartományaként egyszerűen bekebelezték. Azóta tehát több mint. tíz éve kibontakozott az Eritreai Felszabadítási Front mozgalma, melynek harcosai akcióikkal egy egész hadosztályt kötnek le. Eritreának igen fontos stratégiai szerepe van. Etiópia és az afrikai arab országok között helyezkedik el, s ezek támogatását élvező mohamedán vallásé danakilok és tigrék lakják. Az eritreai partizánok szoros kapcsolatban állnak a palesztinai felszabadítási mozgalmakkal, a négus viszont egy időben Izraellel folytatott nagyszabású együttműködést, még rendőrségét ls izraeli oktatók képezték ki. Az eritreai szabadságharcosok nyugtalanító akciói közé tartozott repülőgéprablás, vonatok felrobbantása. Három évvel ezqlőtt ők végeztek Teshome Ergheti tábornokkal a kegyetlenkedéséről hírhedt „gerillavadász-fő- nőkkel, továbbá ők lőttek le egy amerikai kém- repülőt a Kagnew Station amerikai támaszpont közelében. t Az eritreai partizánokkal hadakozó 2. etiópiai hadosztály nyilván megunta a zaklatott életet, a kilátástalan és bizonytalan hadakozást egy mozgalommal s az anyagi természetű követelések mellett e* késztette megmozdulásra. Eritrea további jelentősége: itt összpontosul a csekély etiópiai ipar egyharmadti. A múltból a jövőbe A hadsereg, a diákság és a tömegek megmozdulása egy 13 éve változatlanul fennálló kormány bukását okozta. Erre sem volt példa Etiópiában. Endel- kacsev Makkonen új kormánya teljesen új emberekből áll. Kérdés, tud-e gyökeresen változtatni a helyzeten. A császár legfőbb engedménye — anyagi természetű ígéretei mellett — az, hogy felülvizsgálják az 1955. évi alkotmányt és hat hónapon belül alkot- mányozó értekezletet hívnak össze új alkotmány kidolgozására, amelyben nagyobb szerej>et játszana a parlament, neki lenne alárendelve a kormány. Az államforma, a császárság a maga feudális megkötöttségével azonban egyelőre nem változik. Etiópia gazdaságában mindössze 9 százalék az ipar és 54 százalék a mezőgazdaság részaránya. Tehát számottevő munkásosztályról nem beszélhetünk. A parasztok is nagyon kezdetleges eszközökkel művelik meg a földet, mely voltaképpen nem is az övék. A föld zöme az egyház, a császár és a feudális családok birtokában van; a legtöbb paraszt csak bérlő, s termésének 75 százalékát le kell adnia a tulajdonosnak. Noha a hetekben ilyen jelszavak jelentek megí Addisz Abeba központi tere „Földet a parasztnak, munkát a munkásnakl“f a parasztság, sőt a katonaság zöme is császártisztelő. Még a lázadó csapatok is hangoztatták, hogy nem a császár, hanem a kormány ellen keltek fel. A császár személyének ez a misztifikálása még sokáig kerékkötője lehet Etiópia gyökeres társadalmi, gazdasági és állami átalakulásának. Igaz, a tüntetések során ilyen kiáltás is elhangzott: „Le a császárral“I, ez azonban nem talál sok követőre. Legalábbis egyelőre. Az események megmutatták, hogy a hadsereg és a diákság alkotta hagyományos politikai erők mellett egy új erő is jelentkezett: a szakszervezetek. \ szakszervezetek biztosították az általános sztrájk abszolút jellegét, s nagyon valószínű, hogy a reformok megvalósítása és a további társadalmi fejlődés során szerepük tovább fog nőni. Etiópia politikai és társadalmi haladását valószínűleg egy szélesebb afrikai összefogás keretében lehet meggyorsítani, mert az egyik döntő feltétel a gazdasági fejlődése, amit azonban a mintegy 75 ezer ember éhhalálát követelő katasztrofális aszály következményei nagyon akadályoznak. Az etiópiai események azt bizonyították, hogy a mai világban ingadoznak az anakronisztikus társadalmi rendszerek alapjai és a haladás friss szele mindenüvé elért... L. L. ittB« Jellegzetes etióp ián) arc A Hailé Szelasszié sugárút Aszmarában
