Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDIG AZ ELEN

Bár kevés nő van nálunk vezető beosztásban —, nem mint-* ha kevésbé lennének rátermettek az irányításra, mint a fér« fiák, hanem más közismert okok miatt — a gépek mellett, a földeken, az egészségügyben, szolgáltatások területén, min* denütt, íahol dolgoznak, élenjárnak a munkában. Sőt ml több, sokan közülük olyan példamutatóan végzik a munkájukat, hogy azért magas állami kitüntetést kaptak. Szlovákiában a felszabadulás óta körül* belül 400 nő részesült „Kiváló munkáért“, „Az építésben szerzett érdemekért“ és egyéb ál* lami kitüntetésben. Két elvtársnő pedig, Mária Kudronová, a ružomberoki V. I. Lenin Gya* potfeldolgozó Üzem munkása és Viera Trlandová, a partizánskeí cipőgyár alkalmazottja a „Szó* cialista munka hőse“ kitünte* tés tulajdonosa.

Mária Kudroňová elvtársnő egyébként több újítási javaslat elkészítője, egy alkalommal így nyilatkozott a munkáról: „Dől* gozni, tanulni kell és meg kell szeretni a munkát. Aki nem leli örömét a foglalkozásában, az boldogtalan. A mi gyárunk* ban is vannak olyan lányok, akik nem szeretnek dolgozni. Ez számunkra, idősebb dolgozók számára, nem lehet közömbös, ezért a fiatalokkal beszélni kell. Lehet, hogy tízszer nem hallgatnak meg bennünket, de tizenegyedszerre igen.*4

Júlia Pet'ková nem általánosságban, hanem konkrétan beszélt munkájáról, az életéről s arról, hogy mivel érdemelte ki „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést, melyet hat évvel ezelőtt 53. születésnapja alkalmából kapott. 1935-ben lépett a kommunista pártba, ekkor már egy éve a podbrezo- vái Vasgyár alkalmazottja volt.- Itt dolgozott egészen a Szlovák Nemzeti Felkelés kitöréséig. Akkor otthagyta a munkahelyét, és a felkelők közé állt. A Je- gorov partizáncsoportban harcolt a fasizmus ellen. A felszabadulás után családjával együtt Bratislavába költözött s először mint munkás, majd mint az SZLKP KB dolgozója vette ki részét a szocializmus építéséből. Két évvel ezelőtt, miután nehéz műtéten esett át, nyugdíjazták. A nőmozgalomba, a Nőszövetség munkájába, to*- vábbra is bekapcsolódik, és éppoly fáradhatatlanul dolgozik, mint azelőtt a munkahelyén. S még hadd tegyük hozzá azzal, hogy többletmunkát végzett szocialista jelenünk megteremtésében, kiérdemelte a kitüntetést. Ugyanígy kiérdemelték a többiek is, ak’t munkájukkal Pet'ková elvtársnőhöz hasonlóan kivívták munkatársaiknak, valamint a pártós állami szervek vezetőinek az elismerését. -kv*

Munkába és iskolába egyaránt jól megjelel ez a négy csinos szovjet modell.

1. A kötényruha a mai nő legcélszerűbb ruhadarabja, mivel blúzokkal és különféle pulóverrel teheti változatossá.

2. Kétrészes csinos szövetruha, divatos széles nyakkendővel.

3. A nadrág a fiatalok kedvelt öltözéke és télen szinte nélkülözhetetlen. Karcsúsított vonalú, csinos, hosszú blúzzal egészítjük ki. Ä zsebek és a vállrész lehet műbőrből is.

4. Alakítási ötletnek is megfelel ez a kétféle kelméből készült modell. A felsőrész világosabb színű kelméből van. A szoknya, az öv és a nyakkendő sötétebb színű.

P

1974. III. 3.

Tb

Anna otthonra talált

Ladislav Lisický felvétele

húcruhában, a harmadikon nálánál is nagyabb babával ... Az egyik felvétel az Érchegységben készült, természetesen a „szülőkkel“, a következő a Magas-Tátrában, vagy éppen azt kapták lencsevégre, amikor a hatéves Anna sízni tanul.

— Vojto, a fiam készített legtöbb képet a kislányról — mondja Krčmárová. Tudják, ő is nagyon szereti.

Vojto, az efsz traktorosa, nemrégen nősült, ám kistestvérkéjéről még most sem feledkezik ineg. Képeskönyveket, játékokat, ruhákat vásárol neki. A rokonok is nagy érdeklődést tanúsítanak Anna iránt. Olyannyira, hogy az Eliáš család tagjai, akik Lozornóban laknak, magukhoz vették Anna kishúgát, Dankát. A két család azóta még jobban összebarátkozott.

Nők alkotják a nagyobbik felét a Moldava nad Bodvouban (Szepsiben) működő tömegszervezetek tagjainak, tudtuk meg Keszi Istvántól, a Nemzeti Front helyi szervezetének elnökétől. A nők a Vöröskereszt, a CSEMADOK, a tűzoltószervezet munkája iránt is nagy érdeklődést tanúsítanak.

A városka utcái négy óra körül a legforgalmasabbak. A munkahelyükről bevásárolni és hazafelé tartó emberek lepik el a gyalogjárókat. Haring Ilona is betér néhány üzletbe, hogy megvegye a vacsorára va- íót. A bevásárlás után azonban nem haza, hanem a művelődési ház felé, a nőszervezet Vezetőségi gyűlésére indul. A Vezetőség többi tagja már ott Van. Miután helyet foglal közöttük, Gladis elvtársnő, a helyi szervezet elnöke megnyitja a gyűlést. Két hét múlva teaestet rendeznek. Azért jöttek Össze, hogy felosszák a szervezéssel járó munkát. Egyikük á teaestet hirdető plakátok kiragasztását, másikuk a meghívó felküldését vállalja... Közben gyorsan telik az idő. Néha rövid pillantást vetnek a teli fáskákra, de senki sem mozdul. Tovább folytatják a tanácskozást. Kilenc óra felé jár az idő, amikor hazafelé indulnak.

Haring Ilona és Dzúrová Mária, a szervezet titkárnője, egy irányban indulnak. Mi is velük tartunk. Útközben elmondják, hogy 90 tagja van a szervezetnek. Legtöbbjük a háztartásban dolgozik. Az elmúlt év végén megtartott évzáró taggyűlésen elfogadott határozatok alapján kidolgozták az ez évi munkatervet. A terv alapján már eddig is több figyelemre méltó akciót rendeztek. Ilyen volt a „Mi illik, mi nem“ című előadás, melyen többnyire fiatalok vettek részt. Ezt különben is az ő számukra rendezték, hogy ilyen formában is elmélyítsék az együttműködést az ifjúsági szervezettel. Legközelebb „Házassági tanácsadó“ címmel tartanak előadást a fiataloknak, akik ezt nagy érdeklődéssel várják. A nők részére ez idén Is politikai iskolázásokat tartanak, bevonják őket az érdekköri tevékenységbe, a kulturális munkába.

Másnap felkerestük dr. Si- vák Annát, a Vöröskereszt helyi szervezetének elnökét. Ö is megerősítette Keszi Istvánnak azt az állítását, hogy a tömegszervezetek munkájából a nők nagymértékben kiveszik a részüket. A Vöröskeresztnek 195 tagja van, ebből 135 nő, akik közül többen a munkaszervezésből is kiveszik a részüket. Pekárik és Stark elvtársnő már évek óta önkéntes véradó. Rigó és Somodi elvtársnő pedig minden évben a járási elsőse- gélynyújtási-versenyre készülő csoportok előkészítésében segít.

• * *

A helyi tűzoltószervezetnek is több női tagja van. Ha a tűzoltásban nem is vesznek részt, mégis hasznosan kiegészítik a szervezet munkáját. A tagoknak a tűz megelőzése érdekében is munkálkodniuk kell. A megelőző tevékenység közé tartozik a tüzoltóberendezések ellenőrzése is, továbá a lakosság tűzrendészeti felvilágosítása, melyből Lipták és Dobos elvtársnő már régóta kiveszi a részét. Cziranka György tűzoltóparancsnok megjegyezte, hogy ennek a megelőző munkának is köszönhető, hogy Szepsiben gondatlanságból 20 év óta nem volt tűz a háztartásokban.

A CSEMADOK-szervezetben folyó sokrétű munkába is aktívan bekapcsolódnak a nők. Többen közülük a színjátszó- körben tevékenykednek, mint

pl. Hodermanszky Anna, Balázs Éva. Mindketten a legjobb női alakítás díját nyerték már el a színjátszók fesztiválján. Az énekkarnak 35 női tagja van. Az ő érdemük is, hogy az énekkar 1972-ben a galántai Ko*- dály-napokon bronzkoszorút nyert. Az irodalmi színpad vezetője is nő, Puszák Zoltánná. * # # *

Amint látjuk, Szepsiben éppen úgy, mint másutt az országban, a nők amellett, hogy helytállnak a munkában, vezetik a háztartást, eleget tesznek családjukkal szemben kötelezettségüknek, a társadalmi és a kulturális életbe is bekapcsolódnak.

(milicky)

Majkának, a gyermeknővérnek is már saját háztartása van. A szülői házban lakik, tehát naponta találkozik Annával. A kislány számára Majka nyolchónapos kisfia, Martinko, a világ közepe ...

Itt áll előttünk egy munkáscsalád, amely önzetlenül otthont, anyai és apai szeretetet adott egy idegen gyermeknek. Még azelőtt, hogy életbe lépett az új gyermekgondozási törvény. Mint már említettük, a Krčmár házaspár hét éve gondoskodik Annáról. Három évig mindennemű anyagi támogatás nélkül nevelték a gyermeket. Ezt egyszerűen kötelességüknek tartották.

TEREZA MICHALOVÁ

KORA TAVASZRA

Bekapcsolódnak a társadalmi és a kulturális eleibe

Országunkban a tavalyi évtől kezdve egy újabb formával — a gondozási formával bővítettük az elhagyott gyermekekről való gondoskodást. Ez annyit jelent, hogy az elhagyott gyermekek idegen családban, államilag irányított és ellenőrzött, nevelésben részesülnek. Az említett gondozási forma lránt nagy az érdeklődés. Mi egy konkrét példán is meg akartunk győződni létjogosultságáról, ezért felkerestük a Bra- tislava-vidéki Járási Nemzeti Bizottság gyermekvédelmi ügyosztályán Anna Modrovičovát. Elmondotta, hogy eddig 23 esetben adtak gyermekeket idegen család k gondozásába. Azt is megjegyezte, hogy részletes helyzetkutatást végeztek mindazokban a családokban, ahova a gyermekeket beosztották, illetve beosztják, hogy teljes meggyőződéssel jelenthessék ki: a családokra bízott gyermekek valóban megbízható kezekbe kerültek, igazi otthonra találtak.

Ilyen családba látogattunk együtt.

Anna alig tízéves. A haja szőke, hullámos, gyermeki arca gyönyörű. Ez a kislány hároméves koráig gyermekotthonban nevelkedett, mert sem a szülei, sem a rokonai nem gondoskodtak róla.

Hároméves volt, amikor új nővérke jött az otthonba. Mária Krümárovának, a 19 éves gyermeknővérnek a stu- pavai gyermekotthon volt az első munkahelye. A kislány Majka nővért nagyon megszerette, aki gyakran elvitte magával Annát Vysoká pri Morave községbe, ebbe a jellegzetes zá- horiei falucskába a szüleihez. Ük is egyre jobban megszerették a kislányt, és egyre nehezebben búcsúztak el tőle. Egyszer azután nem engedték visz- sza. Ez hét évvel ezelőtt történt. Anna azóta a Krémár családban nevelkedik. így lett Majka nővér édesanyja Anna anyukája.

Az 50 év körüli asszony szeméből szeretet sugárzik, ahogy a kislányra néz, mosolyával és simogatással sem fukarkodik.

A Krčmár családot abban a

el Modrovičová elvtársnovel

nemes elhatározásában, hogy maguknál tartják Annát, Modrovičová elvtársnő is támogatta. Amikor a kislány hozzájuk került, óvodába adták. Modro- vičová elvtársnő elmondja, hogy mennyire kikelt magából Krč- márné, amikor az óvodában nem volt ivóvíz. Akárcsak egy igazi anya.

Krčmárová elvtársnőnek ha sonló gyermekkora volt, mint Annának. Négyéves volt, amikor meghalt az édesanyja. Rajta kívül még négy testvére maradt árván, akik közül a legidősebb kilencéves volt akkor. — Apánk mindnyájunkról gondoskodott —, mondta, amikor erről beszélgettünk. Kimondhatatlanul jó ember volt. Szezonmunkásként hol itt, hol ott dolgozott. Nem volt mindig munkája. Ezért nagyon jól ismertük a nyomort. Anna korában a molnárhoz jártam dolgozni. Hogy mi volt a fizetség? Szombatra két kiló liszt... Később szolgálni mentem.

Talán ezért is olyan jó a kislányhoz, mert tudja, mit jelent anya nélkül nevelkedni.

Anna apai szeretetben is részesül. Adalbert Krčmár, a becsületes és állhatatos ember szintén nagyon szereti a kislányt. — Amikor hazajövök a munkából, az az első, hogy megkeresem őt — mondja a bratislavai Fémipari Vállalat raktárnoka. Szabadságát már többször töltötte együtt a kislánnyal . ..

Krčmárék asztalfiókjából sok-sok fénykép kerül elő. Mindegyik Annát ábrázolja. Az egyiken négyéves korában, a másikon egy jelmezbálon bo-