Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-27 / 73. szám, szerda
A HARCOKBAN EDZŐDÖTT A Holička családban nyolc gyermek maradt félárván, amikor 1931-ben eltemették az édesanyjukat. így hát az 1938- ban, a mozgósításkor, a hat fiú közül az öt bevonuló csak egymástól és a néhány hold föld- dön gazdálkodó apjuktól vett búcsút. Holička Albert — a legkisebb fiú — akit a községben ma is csak Bélának szólítanak — odahaza maradt. A Šintavá- hoz közel eső Seredre járt polgári iskolába. A községben az idősebbektől gyakran hallotta, ne lépjenek a Hlinka ifjúsági szervezetbe. Szót is fogadott, sőt megverte annak vezetőjét, ezzel elkezdődött a zaklatása. Ezt tetézte azzal, hogy a bátyja által hozott orosz lemezeket játszotta, de olyan hangosan, hogy az egész utca hallotta. Mire a csendőrök kimentek, már nem találták meg a gramofont, így hát őt vették kezelésbe. Megverték . ,. — A bátyám, amikor szabadságon volt, elmondta a németek szovjetunióbeli garázdálkodásait — eleveníti fel a múltat Holička elvtárs. — Mélységes undorral vonultam be 1943 bán Martinba, tényleges katonai szolgálatra. A fasiszta csendőrök összegyűjtötték és utánam küldték ifjúkori tetteim jegyzékét. Kirepültem az altiszti iskolából, de én ennek csak örültem. A hasonló gondolkodásúak, a fasisztagyűlölők egy csoportba tömörültek, természetesen csak titokban. S amikor aztán 1944 tavaszán egyre több légiriadó volt, s a partizánok is mind gyakrabban hallattak magukról, Ritnošík szolgálatvezető — aki minden bizonnyal ismerte a katonák véleményét — a gyengélkedőre küldte Holička közlegényt. Nem betegsége miatt, hanem azért, hogy a hozzájuk beosztott német tisztet szemmel tartsa, ki jár hozzá. — Ahogy múltak a napok, a hetek, úgy szaporodtak a hegyekben a partizáncsoportok — mondja —. Tudtuk, a közeli Sklabiňán is volt belőlük. A csoportunk határozott: csatlakozunk hozzájuk. Szolgálatvezetőnk azonban tudomást szerzett róla. Egy félreeső helyen sorakoztatott fel bennünket, s azt mondta: Fiúk, ne hülyéskedjetek, ha szükség lesz rátok, majd szólnak ... Ügy két héttel a Felkelés kitörése előtt ebédidőben a szolgálatvezető lőszerrel és fegyverrel megrakatott egy tehergépkocsit. Elment vele a partizánokhoz, ahol már Kuchta főhadnagy is ott volt. A szolgálatvezetőt keresték, de nem találták meg. Pedig éj. szakánként gyakran Járt a városban és elbeszélgetett az őrtálló katonákkal. Aztán minden feledésbe merült volna, ha egy napon meg nem jelenik Kuchta főhadnagy Ritnošík szolgálatvezetővel és még néhány partizánnal. Riadót rendeltek el. Aztán a felsorakozott katonákat Kuchta főhadnagy megkérdezte: Ki ellen akartok harcolni? ... — Egy pillanatra síri csend állt be, aztán teli torokkal válaszoltunk; a fasiszták ellen — mondja Holička elvtárs. — Kuchta főhadnagy ezután kijelentette, hogy mától fogva a csehszlovák hadsereg katonái vagyunk. Megerősítettük az őrséget és lezártuk a laktanyát. Hogy hogyan, azt máig sem tudom. A történtek után két órára kiét német repülőgép jelent meg felettünk. Az egyiket lelőttük, de a másik néhány bombát dobott le. A martini felkelő katonák vi. szonzásul három harckocsit Žili- nára küldtek, s azok szétlőtték az olt állomásozó németek szállását. A harc tehát egyre élesebb formában bontakozott ki, míg elérkezett az a nap ... — Ha jól emlékszem, vasárnap volt. Ismét szolgálatot teljesítettem. Az esti órákban újra megjelent Kuchta főhadnagy — mondja —, s a puskákat géppisztolyokra cseréltette ki. Kimentünk vele az állomásra, ahol a német katonai misszió különvonatja vesztegelt. Hogy a forgalmi irodában mi játszódott le, nem tudom, de egyszerre csak jöttek a „kamerádok“ a kofferekkel. Mi is segítettünk nekik, majd elszállásoltuk őket. Reggel pedig végeztünk velük... Ez jeladás volt a felkelésre! Ezután mozgásba lendült az ezred. Strečnóhoz siettek, lezárni a völgyet, eltorloszolni a vasúti alagutat. Holička bemérő volt egy páncéltörő lövegnél. Az ágyút szétszerelték és darabokban vitték fel a kőborította hegyoldalra. — Nemsokára megjelentek a láthatáron a Tigris harckocsik és a Ferdinand rohamlövegek. Kemény, elkeseredett harc bontakozott ki, Az első vonalban gyalogosként küzdöttek a barettsapkás franciák és a gép- pisztolyos orosz partizánok. Soraik megritkultak, de nem hátráltak meg, jóllehet a fasiszták repülőgépeket is bevetettek — mondja. — Itt én is kaptam egy szilánkot, de tovább harcoltam. Túlerő ellen Vrútkyba, majd egészen Martin széléig vonultak vissza. Itt tartották magukat egészen szeptember 20-ig, s nem a vesztes csata, hanem a bekerítés vészéiyö miatt vonultak vissza. Az eredeti útirány Telgárt volt, de végül is Žiar nad Hronom közelében Jalná községnél kötöttek ki. Itt találkoztak először a második ejtőernyős brigád katonáival, akik a segítségükre siettek. — Sokáig együtt küzdöttünk —, emlékszik vissza — s ugyancsak rossz érzés uralkodott el rajtunk, amikor a visszavonulási parancsot megkaptuk. Zvolen bán rengeteg katonával találkoztunk. Nem értettük, hogy mi történt... Donovaly előtt aztán felgyújtottuk a harckocsikat, megsemmisítettük a nehézfegyvereket és ismerősöket keresve igyekeztünk a partizánokhoz. Harcolni akartunk, ez az elhatározás hajtott előre, adott erőt a kimerítő hegyi menetelésben. Holičkának néhány társával sikerült a Jegorov vezette par- tizánegységhez csatlakoznia. Felderítő lett. A hideg éjszakákon, korgó gyomorral robbantották fel a Brezno és Banská Bystrica közötti vasútvonalat. — Pontosan nem tudora, hogy mikor történt, a hegyekben ke- resztülcsúsztunk a fronton — mondja. — Lipovský Mikuláš- nál találkoztunk a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtesttel. Igen rossz bőrben voltam. Gyomorfekély és isiász kínzott és kínoz a inai napig is. E^y kicsi l rendbe szedtek, aztán mentem az első vonalba. Žilina, Martin, Topoľčany voltak a további harcok állomásai. A háború befejezését Morvaországban érte meg. 1946 márciusában szerelt le, azaz csak egyenruhát változtatott. Ugyanis a Nemzetbiztonsági Testület tagja lett. Az annyira várt békés idő mégsem következett be. Kelet-Szlovákiába vezényelték, ahol Hűm enné környékén két éven keresztül harcolt a benderisták ellen. — A februári győzelem után tüzéreket kerestek. Jelentkeztem. A Moravský Ján-i államhatárhoz kerültem a lovasőrjá- rathoz. Egy évet töltöttem itt. Ezután Levicére, majd Koláro- vóra, Hlohovecre és végül Ga- lántára, a mai helyemre helyeztek. Április elsején lesz húsz éve annak, hogy a nyomozóosztályon dolgozom századosi rangban. Albert Holička, — aki .1948- tól tagja a pártnak — szolgálata alatt számos kitüntetést és elismerő oklevelet kapott. Szabad idejében kertészkedik. Termékeivel minden évben részt vesz a járási mezőgazdasági kiállításon. Hasznos időtöltést, de ennél is értékesebb pihenést jelent ez számára, S erre ugyancsak szüksége van, különösen az olyan esetek után, mint egy 15 000 koronás „mankó“ kivizsgálása, amely végül is 650 000 koronára duzzadt fel, vagy pl. a páti gyilkosság felgöngyölítése után. Ilyenkor az éjszaka egybefolyik a nappallal és fordítva. A rendőr századost gyakran hívják az iskolákba ”élgetésre. Mindenkor szívest négy a fiatalok közé. — A yik fiain a katonai, a másii elektrotechnikai főiskolán tanul. A kislányom 12 éves. Lassan felnőnek a gyerekek, mi pedig nyugdíjba megyünk — mondja. De addig, míg ez az idő eljön, dolgozom, üldözöm a bűnözőket. NÉMETH JÁNOS A Hydrostav. és a Staving dolgozói ez idén júniusban fejezik be a Samorínból (So- morjából) Bratislavába vezető vízvezeték építését, amelynek az értéke 98 millió 800 ezer korona. Hat kútból (kapacitásuk — külön-külön — 600 liter másodpercenként) szivattyúkkal hozzák fel a vizet, amely 15 km hosszú acélcsövön folyik a Podunajské Biskupice-i (pozsony- püspöki) víztárolóba. Innen a trnávkai szivattyúállomáson keresztül jut el a városba. Felvételünkön: A Podunajské Biskupice i 3-as számú záróakna. (Felvétel: A. Zagar ml. — ČSTK) Öntözés — korszerűen Az indiai Bakaro Steel kohóipari kombinát építéséhez Csehszlovákia nyújt műszaki segítséget. En nek keretében hat turbokompresszort szállít Indiának, amelyet a prágai ČKD szakvállalat komp resszorüzemének dolgozói gyártanak. Felvételünkön: (balról) Jirí Némec és Karéi Stárek, az ellenőrző üzemrészleg szerelői előkészítik a gépet az ellenőrzéshez. (Felvétel: ČSTK — J. Saroch) Az élelmezési és mezőgazdasági világszervezet (FAO) legutóbbi, 17. ülésszakán fő szerepet kapott az öntözés. A szakemberek véleménye szerint 1985-re u művelés alatt álló földterületet 75 százalékkal kellene gyarapítani, hogy kielégítse az élelmezési igényeket. Márpedig arra nincs lehetőség, hogy újabb, ilyen hatalmas területet vonjunk eke alá. Az egyedüli megoldás: az intenzívebb termelés. A jövőben egyre kevésbé bízhatjuk magunkat a véletlenszerű esőzések áldást hozó hatására. És nem lesz elegendő a kezdetleges eszközökkel végzett öntözés sem. Csakis a korszerű öntözőtechnika széles körű alkalmazása segíthet. Az 1973. évi magyarországi eredmények szintén azt igazolják, hogy az öntözés nem elsősorban az időjárás szélsőségeinek és az aszály okozta károk leküzdésének az eszköze, hanem a mezőgazdaság belterjes fejlődésének egyik fontos feltétele. Az elmúlt évben egyébként itt az öntözögazda- ságok mintegy 76 százalékosan használták ki a rendelkezésre álló 426 000 hektáros területre kiterjedő kapacitást. Ez — az utóbbi öt évet tekintve — a legjobb teljesítmény volt. A gépek, a korszerű berendezések meghálálták a bizalmat. Igazolásul szolgáljon néhány példa az elmúlt év eredménylistájáról. A Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság 60 mázsás búzatermést könyvelhetett el hektáronként az öntözés eredményeként. A Kisújszállási Búzakalász Tsz hektáronként 300 mázsa burgonyát termelt A Har- tai Oj Élet Tsz a kukorica öntözése terén ért el kimagasló sikert. Gépesített vízszétosztással hektáronként 2720 köbméter öntözővizet juttatott a földekre, s az eredmény nem is maradt el: hektáronként 80 mázsa kukoricatermést takarítottak be — májusi morzsoltban számítva. Ugyancsak jeles példa: a szójabab öntözése. A szójabab korunk stratégiai“ élelmiszer- nyersanyaga lett. Az illetékes szervek évek óta szorgalmazzák az öntözéses szőjatermesz- tést. És tavaly is bebizonyosodott, hogy a gazdaságos termesztés titka — a kellő meny- nyiségű öntözővíz. Még a kezdőnek mondható gazdaságok Is 17—25 mázsás átlagtermést produkáltak. A „száraz“ gazdálkodással üzemelők pedig csak 10 mázsa körüli teljesítményt értek el. Az öntözésnek a környezetvédelemben is fontos szerepe lehet. A Tapolcai Szentgyörgy- hegyi Tsz például speciális legelőöntözést valósít meg. A tehenészeti telep a legelővel együtt zárt biológiai rendszert alkot. Az istállótrágyát híg trágya formájában öntözéssel visz- szajuttatják a talajba, s így a legelő—szarvasmarha komplexum körfolyamatába. A nagy területem elosztott szervestrágya gyors biológiai lebomlásával elkerülhető a Balaton-környéki kisvízfolyások minőség- rontása. Más területeken a kommunális szennyvizek öntözéses hasznosításával érnek el jő eredményeket. Hasznosnak bizonyult a kecskeméti szennyvízöntözőfürt részleges üzembehelyezése, valamint a békéscsabai és gyulai városi szennyvizek eljuttatása a földekre. A jövőt tekintve azonban nem elégednek meg a jelenlegi eredményekkel. Legutóbb, az Országos Vízgazdálkodási Bú zottság ülésén határozat szüle* tett az öntözés távlatairól: még az év folyamán kidolgozzák a gazdasági ösztönzők komple? rendszerét. A jelen és a jövő nagy víz* ügyi létesítményei is részben az öntözést szolgálják majd. Ilyen nagy beruházás a Kiskör rei II. Tiszai Vízlépcső és ön* tözőrendszere, melynek első építési szakaszát az elmúlt év közepén adták át. A vízlépcső építésével párhuzamosan azok a csatornák is megvalósulnak, amelyek lehetővé teszik a Tiszából üzemelő kisebb öntöző- rendszerek összekapcsolását a vízlépcső főcsatornáival. A jászsági és a nagykúnsági főcsatorna 18 kilométeres szakaszait fel töltötték, így a mezőgazdasági üzemek egy része már 1973- ban kapott vizet a mesterséges folyókból. A vízgazdálkodás távlati célkitűzéseinek megfelelően Csong- rád közelében megépül majd egy újabb vízlépcső is, s ezzel a Tisza magyarországi szakasza teljes egészében csatornázott lesz. Az öntözővíz a mesz- sze kígyózó mesterséges folyók közvetítésével eljut majd az Alföld valamennyi, vízben szegény szegletébe. Az öntözéshez persze jó gépek, korszerű berendezések is kellenek, s ma már ezekben sincs hiány. A mezőgazdasági vízszolgáltatási célprogram keretében előkelő helyet foglal el az esőztető öntözőfürtök kialakítása. Az erre szánt költség mintegy 2/3-ad részét felszín alatti nyomócsöves esőztetőfilr- tök építésére fordítják. A tervezett 19 öntözőfürt 27 700 hektárnyi területet lát el öntözővízzel. Egy-egy fürt 1—2 ezer hektárt láthat el vízzel. Legfontosabb szakaszuk a nyomásközpont (10—12 atmoszféra nyomású szivattyútelep), amely földbe fektetett csőhálózaton keresztül vezeti az öntözővizet a felhasználás színhelyéig. A vezetékre kapcsolt hordozható esőztető berendezés segítségével a gazdaság annyi vizet vételez, amennyit az adott időpontban a növényzet igényel. A tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy a kísérletileg alkalmazott öntözőberendezések közül a szovjet gördülő „Volzsanka“, az NDK-beli ugyancsak gördülő „Jüterbog“, az angol egyenes vonalban előrehaladó „Husky“, a francia körben forgó „Laureau“ és az osztrák vontatható „Bauer“ öntözőberendezés felel meg leginkább a magyarországi viszonyok között. A kiválasztásnál előtérbe kerültek azok a típusok, melyeknek gyártása alumínium és műanyag alkatrészekkel gazdaságosan megvalósítható. A Szekszárdi Mezőgép Vállalat több prototípust alakított ki. Az alumíniumból készíthető ALVSZ—87 és —130, valamint a műanyagból készíthető VMV—90 vontatható szárnyvezetékek, és az ÖBA, illetve a* ÖBM típusú öntözőberendezések kiállták a próbát. Sorozatgyártásukra még idén sor kerülhet. A korszerű berendezések fejlesztése mellett a közeljövőben nagyobb figyelmet szentelnek az olcsóbb felületi öntözés fejlesztésének is. 1975-ig mintegy 30 000 hektárnyi új felületi öntözőtelep kiépítése várható A korszerű felületi öntözés egyik jól bevált eszköze az alacsony nyomású műbőrtömlős berendezés, amely kiváltképpen barázdás öntözésnél alkalmazható gazdaságosan. (Technika)
