Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-27 / 73. szám, szerda
Egyiptomi—poleszlinai vegyes bizottság létesül Egyiptom és a Palesztinái Ijelszabadítási Szervezet vegyes bizottságot létesít a közel-keleti válság rendezésével kapcsolatos közös problémák tanulmányozására. A rendszeresen ülésező bizottság, amelyben az egyiptomi küldöttséget Iszmail Fahmi külügyminiszter vezeti, mindenekelőtt azt a kérdést vitatja meg, hogy miként vehetnek részt és milyen szerepet játszhatnak a genfi í)é- keértekezlet munkájában a palesztinai nép képviselői. Szadat egyiptomi elnök és Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke megállapodott abban, hogy a közel- keleti rendezés minden fázisában összehangolják tevékenységüket és magatartásukat. A vegyes bizottság a két fél álláspontját rögzítő egyiptomi és palesztinai munkaokmány alapján rövidesen megkezdi első ülésszakát. Mint emlékezetes, Kairó több ízben kinyilvánította, hogy csak Szíria és a palesztinai nép küldöttségével együtt hajlandó visszatérni a genfi békeértekezlet tárgyalóasztalához. Míg Szíria részvételét elsősorban a szíriai—izraeli csapatszétválasztás késlekedése akadályozza, addig a palesztinai képviselet kérdése több szempontból is tisztázatlan. Mindeddig a palesztinai ellenállási mozgalom sem alakította ki végleges álláspontját a genfi békeértekezlettel, illetve a palesztinai probléma igazságos rendezésével kapcsolatban. Izrael legutóbb az új kormány programjában erősítette meg, hogy nem fogadja el tárgyaló- partnerként a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Továbbra is homályos és ellentmondásos Jordánia magatartása, bár Kairóban arra számítanak, hogy Husszein király április első hetére tervezett egyiptomi látogatása során u palesztinai nép egyedüli törvényes képviselőjeként ismeri el a felszabadítási szervezetet. AZ ARAB LIGA KÜLÜGYMINISZTEREINEK TANÁCSKOZÁSA Tunisz — Az Arab Liga külügyminiszteri tanácsának Tuniszban megnyílt ülésszakának első eseménye egy bejelentés volt: Szajed Nofal a Liga főtitkár-helyettese közölte, hogy Tunézia és Jordánia ismét felveszi egymással a diplomáciai kapcsolatokat. (A két ország között 1973. július 13-án szakadt meg a viszony, miután Burgiba tunéziai elnök mesterséges államalakulatnak minősítette a hasemita királyságot). A tanácsülés Mahmud Riad főtitkár megnyitó szavaival kezdődött, majd Hédi Nuira, a vendéglátó állam kormányfője felolvasta Burgiba elnök üzenetét. A következő felszólaló, Habib Satti, tunéziai külügyminiszter az arab világ és Nyugat-Európa kapcsolatainak jövőjével foglalkozott. Mint elmondotta, új típusú megállapodásra van szükség, amelynek keretében az arab országok nyersanyagot biztosítanának a fejlett ipari államok számára, cserében pedig ipari-gazdasági fejlődésük hez szükséges technikai és technológiai segítséget kapnának. A Földközi-tenger partjain élő népek biztonsága elválaszthatatlan egymástól, NyugatEurópa biztonsága az arab országok biztonságától is függ. Mindaddig azonban nem képzelhető el ennek a biztonságnak a megteremtése, amíg a közel keleti helyzetet nem rendezik és nem ismerik el a palesztin nép önrendelkezési jogait — jelentette ki a tunéziai külügyminiszter. Jobert Caracasban Caracas — Michel Jobert, francia külügyminiszter, aki „félhivatalos“ látogatáson tartózkodik Caracasban, nyilatkozott a sajtó képviselőinek. A többi között elmondotta, hogy látogatásának célja Franciaország és a dél-amerikai országok kapcsolatainak szorosabbra fűzése. E célból hívták ösz- sze Caracasban a dél-amerikai kontinens országaiban akkreditált francia nagykövetek értekezletét is. Jobert jelezte, hogy ezen az értekezleten korrigálni kívánnak bizonyos — Francia- ország és Latin Amerika viszonylatában elkövetett — tévedéseket és nem utolsósor bán a gazdasági együttműködés lehetőségeit kutatják. A francia külügyminisztert magánbeszélgetésre íogadta Carlos Andres Perez, venezuelai elnök, majd ezt követően Efrain Schacht, venezuelai külügyminiszter is. A saigoni légierő folytatja bmbér bombázásait Kivizsgálják a Cai Lay-i tragédiát Saigon — Hanoi — A dél- vietnami tűzszünetet ellenőrző nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság megállapodott abban, hogy vizsgálatot indít a Mekong-della vidékén lévő Cai Lay elemi iskolája ellen március 9-én végrehajtott támadás ügyében. A dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyesbizottsága DIFK-tagozatának egyik szóvivője hétfőn nyilatkozott^ a Cai Lay-i tragédiáról, az iskola ellen intézett támadásról, amelynek során több mint 20 tanuló életét vesztette és 40-on megsebesültek. Leszögezte: a saigoni adminisztráció ocsmány gyakorlata az, hogy bűncselekményeket követ el, majd azoknak elkövetésével a forradalmi erőket rágalmazza meg. A Thieu- rezslm a DIFK-t vádolja e szörnyű bűncselekmény elkövetésével — mondotta a szóvivő. Így igyekszik félrevezetni a nemzetközi közvéleményt és elkendőzni a Mekong deltájában folytatott véres hadműveleteit, az amerikaiaknak és a saigoni hatóságoknak a párizsi megállapodást sértő cselekményeit. A DIFK szóvivője nyilatkozatában felszólította a saigoni kormányzatot, hogy a Cai Lay-i vizsgálat haladéktalan megindítása érdekében működjék együtt a kétoldalú katonai vegyesbizottsággal. valamint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottsággal. A Quang Dói Nanh Danh, a VDK néphadseregének lapja cáfolta azokat a saigoni állításokat, amelyek szerint a Thieu- rezsim börtöneiben már nem tartanak őrizetben olyan vietnamiakat, akiket az indokínai amerikai háború idején ejtettek foglyul. Saigon azt állítja, hogy szabadonbocsátotta az ösz- szes polgári és katonai foglyokat és hogy „börtönei üresek“. A saigoni kormányzat fegyveres erői március 16-tól 20-ig — vagyis öt nap alat — 3019 tűzszünetet sértő cselekményt köveitek el. Ezen belül 2593 úgynevezett „pucifikációs“ és rendőrségi műveletet, 69 tüzérségi támadást, valamint 92 bombatámadást s felderítő repülést hajtottak végre. A Felszabadulás hírügynökség keddi tudósítása szerint a saigoni kormányzat 1973. január 28-tól, vagyis a tűzszünet hatálybalépésétől 1974. március 20-ig összesen 347 047 alkalommal sértette meg a tűzszünetet. A VNA hírügynökség egyik tudósítása szerint saigoni repülőgépek március 22-én — 1973. október 3-a óta — már hatodik alkalommal bombázták a Tay Ninh tartományban lévő, DIFK ellenőrizte Hoa Hiep falut. Brandt nyilatkozata az SPD választási kudarcáról Bonn — Nem szabad helyi okokkal magyarázni a szociáldemokraták sclileswig-holsteini választási kudarcát, mert azért felelős a központi pártvezetőség is — ismerte el televíziós nyilatkozatában Willy Brandt nyugatnémet kancellár. A bonni kormányfő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem hajlandó kormányában bűnbakokat keresni, nem hajlandó senkit sem pellengérre állítani. Védelmébe velte a sokat támadott Lauritzen közlekedés- ügyi minisztert — aki Schles- wig-Holsteinben a szociáldemokraták egyik vezető képviselője — és Dohnányi közoktatásügyi minisztert is, akinek a „pótkancellári“ intézmény meghonosítására vonatkozó javaslata a közelmúltban nagy port kavart fel SPD-körökben. Elismerte viszont, hogy nincs mindenben egy nevezőn Helmut Schmidt pénzügyminiszterre], az SPD alelnökével, akit a jobboldali ellenzék mostanában „trónörökösnek“ és „puccsistá- nak“ nevez. Az SPD azonban — érvelt Brandt — nem lenne életképes, ha soraiból nem hangzanának el bíráló hangok és nem lenne senki sem, „aki elfoglalhatná helyemet“. A kancellár nyomatékosan szembefordult azokkal, akik erőtlennek tartják vezetését és gúnyosan megrótta azokat, akik azt hiszik, hogy „az asztalra- csapás a vezetés bizonyítéka“. „Az ésszerű tekintély híve vagyok, de nem az olyané, amely értelmetlenül a tekintélyi elv mögé menekült“ — mondotta. A kormányfő nem tulajdonított nagy jelentőséget annak, hogy egyes helyi (tartományi) szabad demokrata politikusok megkérdőjelezik a kormánykoalíciót. „Nincs okom panaszkodni a koalíciós légkörre" — jelentette ki és hangsúlyozta, hogy igen jó és bizalomteljes együttműködést alakított ki az FDP országos vezetőivel. A kormánykoalíció 1976-ig végrehajtja programját — ígérte. De már sokkal korábban, a júniusban megtartandó alsószászországi tartomány gyűlési választásokon bebizonyosodik majd, hogy az SPD és az FDP együttvéve többet ér el a CDU-nál — hangzott Brandt kancellár jóslata. Kommentárunk l/ínos intermezzo zavarta meg vasárnapra virradó éjjel az ugandai főváros hangulatát. Fegyverropogás törte meg a csendet, bár a hivatalos tájékoztatás szerint semmi sem történt. Később azt sem magyarázták különösebben, miért zárták le a kampalai repülőteret. A hivatalos hírszolgálat aztán a hadsereg bizonyos egységeinek nézeteltéréséről számolt be, de cáfolta, hogy puccskísérlet történt volna. Vasárnap este aztán elismerték a fegyveres összecsapás tényét, s azt is, hogy a katonai villongásnak több száz ártatlan polgári személy esett áldozatul. Hétfőn, miután újra megindult a kampalai repülőtér forgalma, maga Idi Amin államelnök ismerte be az összeesküvés tényét, s annak bizonyítására, hogy ura a helyzetnek, tisztogatást rendelt el a hadseregben és különleges katonai bíróságot állított fel, nyilván „gyors ügyintézés“ végett. Charles Arube dandártábornok, vezérkari főnök, aki az emlegetett összeesküvés értelmi szerzője volt és teljes mértékben felelős a történtekért, ön- gyilkosságot követett el s az ugandai tisztikarban többen Is követték példáját. Ebből nyilván arra következtethetünk, hogy a vasárnapi történtek mégsem jelentettek csak amolyan „fenegyerekeskedést“, hanem valóban az elnök megdöntése volt a zendülők szándéka. Az éremnek persze hagyományosan két oldala van. Amikor az összeesküvők, s maga Kampalai hétvége Arube szándékosan be akarta csempészni a köztudatba Amin elnök rendszere megdöntésének tényét, hogy félrevezesse a közvéleményt, a legtöbb ugandai katonai alakulat felvonult a főváros felé, hogy állításuk szerint az elnök segítségére siessen. Ez erkölcsi pluszként könyvelhető el Idi Amin javára, viszont pozícióját a jövőben kétségessé teszi az a puszta tény, hogy megingott fő támasza, a hadsereg, amelynek segítségével került három évvel ezelőtt hatalomra. Az ugandai események láttán logikusan felmerül a kérdés: kinek az érdeke lehetett Amin elmozdítása? Amin személyisége a három év alatt sok vitára adott okot. A körülötte felmerült problémák egyrészt azonosak általában az egykori gyarmati hadseregek altisztjeiből az új független afrikai államok magas rangú katonai személyiségeivé, sőt politikusaivá előlépett személyek problémáival, másrészt Amin esetében különös fejlődés tapasztalható. Amikor Amin és tiszttársai 1971 januárjában megdöntötték a külföldi látogatáson tartózkodó John Milton Obote elnök rendszerét, a közvélemény általában gyanakvással fogadta Amin politikai bemutatkozását. Bár politikai nézeteire erős hatással van a mohamedán tanítás, ami olykor zavarja a politikai tisztánlátást, eltökélt szociális szándéka, hogy Ugandát megtartja az ugandaiaknak, azaz kiszorítja az idegen tőkés érdekeket és állami igazgatásba veszi a gazdasági élet fő ágait: a mezőgazdaságot, a fejlődő ipart és kereskedelmet. Amin, aki puritán erkölcsrendeletei miatt gyakran volt a nyugati vicclapok céltáblája, kitartott szándéka mellett. Ezt a célt követte fokozatos államosító rendeletéivel, majd az indiai és pakisztáni származású, állam-. polgársággal nem rendelkező személyek, a kereskedő réteg zömét alkotó külföldiek kiutasításával. Ez az elhatározása akkor a brit Nemzetközösségben és Afrika-szerte is nagy port vert fel, az Afrikai Egység Szervezete keretében is foglalkoztak vele. Az eredmény az lett, hogy a brit állampolgárságról lemondó és az ugandai állampolgárságot felvevő idegenek maradhattak. Amin „ugandaizálása“ következésképpen afrikai érdekeket szolgált, amit a tavalyi afrikai csúcsösszejöveteleken tanúsított magatartásával is bizonyított. Az afrikai egység szellemében békült meg Addisz Abebában Tanzániával és zárta le régi viszályát. Ugyanakkor mind határozottabban sikra szállt a közel-keleti kérdésben az arabok igazságos ügye mellett, amit az izraeli katonai tanácsadók kiutasítása és a két ország kapcsolatainak megszakítása követett. Ilyen előzmények után logikus az a következtetés, hogy a zendülő tiszteket a monopolista körök támogathatták, amelyeknek pozícióit az ugandai államosítás erősen megrendítette. Nyilván azt remélték, hogy Amin vezetése belebukik a kormányzásba, képtelen lesz egyedül megbirkózni a gazdasági építés feladataival. Amin azonban széles körű együttműködést épített ki a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, élvezi támogatásukat az új élet megteremtésében. Az elvetélt ugandai puccskísérlet nyilván egy rövid fejezet volt az afrikai nép drámájában. L. L. HAFEZ ASSZAD, a szíriai Baath párt főtitkára, Szíria elnöke, április első felében párt és kormányküldöttség élén hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. VASZILIJ KONOTOPNAJC. az SZKP KB tagjának, a moszkvai területi pártbizottság első titkárának vezetésével Japánban látogatást tett szovjet pártküldöttség visszaérkezett Moszkvába. HUSSZEIN jordániai uralkodó megbeszélést folytatott Harold Wilson brit miniszterelnökkel a közel-keleti helyzetről. EMILIO RABASA mexikói külügyminiszter március 28-án hivatalos látogatásra Kubába utazik. AZ INTERSZPUTNYIK nemzetközi űrtávközlési szervezet tanácsa március 26—30 között Budapesten tartja 3. ülését. „DARK IMAGE—74“ fedőnéven NATO-haügyakorlatot tartanak március 29. és április 5. között Észak-Olaszországban, melyen az olasz és az amerikai szárazföldi, légi és haditengerészeti erők 7000 katonája vesz részt. KRAKKÓBAN április 4—8 között Pugwash-értekezletet lanv tanak az európai leszerelés tér1 májáról. A BELGA KORMÁNY a nemzetközi olajmonopóliumok nyomásának engedve határozatot fogadott el a kőolajtermékek árának emeléséről. MONZA olaszországi városban több száz baloldali tüntető nyolc neofasiszta perének második alkalommal történt elhalasztása ellen tiltakozott. Á karhatalmi erők 50 tüntetőt őrizetbe vettek. LISSZABONBAN bírósági eljárást indítottak hót portugál demokrata ellen, akiket a por* tugál kormány ellen szervezett akciókkal vádolnak. SVÉDORSZÁG 15 millió svéd korona értékben pénzügyi segélyt nyújt a Mocambiquei Felszabadítási Frontnak (Frelimoj a portugál gyarmatosítók elleni harcban. A GUINEA BISSAU köztársaság fegyveres erői február 25* és március 5. között 43 portugál katonát és hadifelszereléseket tettek ártalmatlanná a portugál gyarmatosító hadsereg elleni harcban. ARGENTÍNÁBAN a kormány, kisajátított hét jelentős bankot, melyek a megdöntött katonai kormány uralkodása idején kerültek a külföldi tőkések kezébe. AZ ARAMCO olajtársaság szóvivője kedden bejelentette: öt és fél hónapos szünet után ismét megkezdődött az Egyesült Államokba irányuló szaúdi kő- olajszállítmányok behajózása. Az első, az Arab-öbölből induló olajszállító tankhajók körülbelül három hét múlva érnek az amerikai partokhoz. Izlandi bejelentés Reykjavík — Olafur fohan- nesson, izlandi miniszterelnök a parlament ülésén bejelentette: kormánya arra fogja kérni az Egyesült Államokat, hogy 1976 közepéig vonja ki összes fegyveres erőit a keflaviki N ATO-támaszpontról. Ugyanakkor jelezte, hogy Izland mind a NATO egyik tagországa továbbra is bizonyos kedvezményeket biztosít az amerikaiaknak. így például meg fogja engedni, hogy az Egyesült Államok és a NATO repülőgépei Keflavikban le- és fel- szálljanak és műszaki személyzetet tartsanak a repülőtéren. Ez a személyzet azonban nem katonákból, hanem polgári egyénekből fog állni. Az izlandi kormány továbbá arra törekszik, hogy izlandiak vegyék át a keflaviki támaszpont radarállomásainak kezelését.
