Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-27 / 73. szám, szerda

Egyiptomi—poleszlinai vegyes bizottság létesül Egyiptom és a Palesztinái Ijelszabadítási Szervezet ve­gyes bizottságot létesít a kö­zel-keleti válság rendezésével kapcsolatos közös problémák tanulmányozására. A rendsze­resen ülésező bizottság, amely­ben az egyiptomi küldöttséget Iszmail Fahmi külügyminiszter vezeti, mindenekelőtt azt a kér­dést vitatja meg, hogy miként vehetnek részt és milyen sze­repet játszhatnak a genfi í)é- keértekezlet munkájában a pa­lesztinai nép képviselői. Sza­dat egyiptomi elnök és Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke megálla­podott abban, hogy a közel- keleti rendezés minden fázisá­ban összehangolják tevékeny­ségüket és magatartásukat. A vegyes bizottság a két fél ál­láspontját rögzítő egyiptomi és palesztinai munkaokmány alap­ján rövidesen megkezdi első ülésszakát. Mint emlékezetes, Kairó több ízben kinyilvánította, hogy csak Szíria és a palesztinai nép küldöttségével együtt haj­landó visszatérni a genfi bé­keértekezlet tárgyalóasztalá­hoz. Míg Szíria részvételét el­sősorban a szíriai—izraeli csa­patszétválasztás késlekedése akadályozza, addig a paleszti­nai képviselet kérdése több szempontból is tisztázatlan. Mindeddig a palesztinai ellen­állási mozgalom sem alakította ki végleges álláspontját a gen­fi békeértekezlettel, illetve a palesztinai probléma igazságos rendezésével kapcsolatban. Iz­rael legutóbb az új kormány programjában erősítette meg, hogy nem fogadja el tárgyaló- partnerként a Palesztinái Fel­szabadítási Szervezetet. Tovább­ra is homályos és ellentmon­dásos Jordánia magatartása, bár Kairóban arra számítanak, hogy Husszein király április első hetére tervezett egyiptomi látogatása során u palesztinai nép egyedüli törvényes képvi­selőjeként ismeri el a felsza­badítási szervezetet. AZ ARAB LIGA KÜLÜGYMINISZTEREINEK TANÁCSKOZÁSA Tunisz — Az Arab Liga kül­ügyminiszteri tanácsának Tu­niszban megnyílt ülésszakának első eseménye egy bejelentés volt: Szajed Nofal a Liga fő­titkár-helyettese közölte, hogy Tunézia és Jordánia ismét fel­veszi egymással a diplomáciai kapcsolatokat. (A két ország között 1973. július 13-án sza­kadt meg a viszony, miután Burgiba tunéziai elnök mester­séges államalakulatnak minő­sítette a hasemita királyságot). A tanácsülés Mahmud Riad főtitkár megnyitó szavaival kezdődött, majd Hédi Nuira, a vendéglátó állam kormányfője felolvasta Burgiba elnök üze­netét. A következő felszólaló, Habib Satti, tunéziai külügyminiszter az arab világ és Nyugat-Európa kapcsolatainak jövőjével foglal­kozott. Mint elmondotta, új tí­pusú megállapodásra van szük­ség, amelynek keretében az arab országok nyersanyagot biztosítanának a fejlett ipari államok számára, cserében pe­dig ipari-gazdasági fejlődésük hez szükséges technikai és technológiai segítséget kapná­nak. A Földközi-tenger partjain élő népek biztonsága elválaszt­hatatlan egymástól, Nyugat­Európa biztonsága az arab or­szágok biztonságától is függ. Mindaddig azonban nem kép­zelhető el ennek a biztonság­nak a megteremtése, amíg a közel keleti helyzetet nem ren­dezik és nem ismerik el a pa­lesztin nép önrendelkezési jo­gait — jelentette ki a tunéziai külügyminiszter. Jobert Caracasban Caracas — Michel Jobert, francia külügyminiszter, aki „félhivatalos“ látogatáson tar­tózkodik Caracasban, nyilatko­zott a sajtó képviselőinek. A többi között elmondotta, hogy látogatásának célja Franciaor­szág és a dél-amerikai orszá­gok kapcsolatainak szorosabb­ra fűzése. E célból hívták ösz- sze Caracasban a dél-amerikai kontinens országaiban akkredi­tált francia nagykövetek érte­kezletét is. Jobert jelezte, hogy ezen az értekezleten korrigálni kívánnak bizonyos — Francia- ország és Latin Amerika vi­szonylatában elkövetett — té­vedéseket és nem utolsósor bán a gazdasági együttműkö­dés lehetőségeit kutatják. A francia külügyminisztert magánbeszélgetésre íogadta Carlos Andres Perez, venezue­lai elnök, majd ezt követően Efrain Schacht, venezuelai külügyminiszter is. A saigoni légierő folytatja bmbér bombázásait Kivizsgálják a Cai Lay-i tragédiát Saigon — Hanoi — A dél- vietnami tűzszünetet ellenőrző nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság megállapodott abban, hogy vizsgálatot indít a Mekong-della vidékén lévő Cai Lay elemi iskolája ellen már­cius 9-én végrehajtott támadás ügyében. A dél-vietnami felek kétolda­lú katonai vegyesbizottsága DIFK-tagozatának egyik szóvi­vője hétfőn nyilatkozott^ a Cai Lay-i tragédiáról, az iskola el­len intézett támadásról, amely­nek során több mint 20 tanuló életét vesztette és 40-on megse­besültek. Leszögezte: a saigoni adminisztráció ocsmány gya­korlata az, hogy bűncselekmé­nyeket követ el, majd azoknak elkövetésével a forradalmi erő­ket rágalmazza meg. A Thieu- rezslm a DIFK-t vádolja e ször­nyű bűncselekmény elkövetésé­vel — mondotta a szóvivő. Így igyekszik félrevezetni a nem­zetközi közvéleményt és elken­dőzni a Mekong deltájában folytatott véres hadműveleteit, az amerikaiaknak és a saigoni hatóságoknak a párizsi megál­lapodást sértő cselekményeit. A DIFK szóvivője nyilatkoza­tában felszólította a saigoni kormányzatot, hogy a Cai Lay-i vizsgálat haladéktalan megin­dítása érdekében működjék együtt a kétoldalú katonai ve­gyesbizottsággal. valamint a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottsággal. A Quang Dói Nanh Danh, a VDK néphadseregének lapja cá­folta azokat a saigoni állításo­kat, amelyek szerint a Thieu- rezsim börtöneiben már nem tartanak őrizetben olyan viet­namiakat, akiket az indokínai amerikai háború idején ejtettek foglyul. Saigon azt állítja, hogy szabadonbocsátotta az ösz- szes polgári és katonai fog­lyokat és hogy „börtönei üre­sek“. A saigoni kormányzat fegy­veres erői március 16-tól 20-ig — vagyis öt nap alat — 3019 tűzszünetet sértő cselekményt köveitek el. Ezen belül 2593 úgynevezett „pucifikációs“ és rendőrségi műveletet, 69 tüzér­ségi támadást, valamint 92 bombatámadást s felderítő re­pülést hajtottak végre. A Felszabadulás hírügynök­ség keddi tudósítása szerint a saigoni kormányzat 1973. ja­nuár 28-tól, vagyis a tűzszünet hatálybalépésétől 1974. március 20-ig összesen 347 047 alkalom­mal sértette meg a tűzszünetet. A VNA hírügynökség egyik tudósítása szerint saigoni repü­lőgépek március 22-én — 1973. október 3-a óta — már hatodik alkalommal bombázták a Tay Ninh tartományban lévő, DIFK ellenőrizte Hoa Hiep falut. Brandt nyilatkozata az SPD választási kudarcáról Bonn — Nem szabad helyi okokkal magyarázni a szociál­demokraták sclileswig-holsteini választási kudarcát, mert azért felelős a központi pártvezető­ség is — ismerte el televíziós nyilatkozatában Willy Brandt nyugatnémet kancellár. A bonni kormányfő ugyanak­kor hangsúlyozta, hogy nem hajlandó kormányában bűnba­kokat keresni, nem hajlandó senkit sem pellengérre állíta­ni. Védelmébe velte a sokat tá­madott Lauritzen közlekedés- ügyi minisztert — aki Schles- wig-Holsteinben a szociálde­mokraták egyik vezető képvise­lője — és Dohnányi közokta­tásügyi minisztert is, akinek a „pótkancellári“ intézmény meg­honosítására vonatkozó javas­lata a közelmúltban nagy port kavart fel SPD-körökben. Elismerte viszont, hogy nincs mindenben egy nevezőn Helmut Schmidt pénzügyminiszterre], az SPD alelnökével, akit a jobboldali ellenzék mostanában „trónörökösnek“ és „puccsistá- nak“ nevez. Az SPD azonban — érvelt Brandt — nem lenne életképes, ha soraiból nem hangzanának el bíráló hangok és nem lenne senki sem, „aki elfoglalhatná helyemet“. A kancellár nyomatékosan szembefordult azokkal, akik erőtlennek tartják vezetését és gúnyosan megrótta azokat, akik azt hiszik, hogy „az asztalra- csapás a vezetés bizonyítéka“. „Az ésszerű tekintély híve va­gyok, de nem az olyané, amely értelmetlenül a tekintélyi elv mögé menekült“ — mondotta. A kormányfő nem tulajdoní­tott nagy jelentőséget annak, hogy egyes helyi (tartományi) szabad demokrata politikusok megkérdőjelezik a kormánykoa­líciót. „Nincs okom panaszkod­ni a koalíciós légkörre" — je­lentette ki és hangsúlyozta, hogy igen jó és bizalomteljes együttműködést alakított ki az FDP országos vezetőivel. A kor­mánykoalíció 1976-ig végrehajt­ja programját — ígérte. De már sokkal korábban, a júniusban megtartandó alsószászországi tartomány gyűlési választásokon bebizonyosodik majd, hogy az SPD és az FDP együttvéve töb­bet ér el a CDU-nál — hangzott Brandt kancellár jóslata. Kommentárunk l/ínos intermezzo zavarta meg vasárnapra virradó éjjel az ugandai főváros hangu­latát. Fegyverropogás törte meg a csendet, bár a hivatalos tájékoztatás szerint semmi sem történt. Később azt sem magya­rázták különösebben, miért zár­ták le a kampalai repülőteret. A hivatalos hírszolgálat aztán a hadsereg bizonyos egységei­nek nézeteltéréséről számolt be, de cáfolta, hogy puccskísérlet történt volna. Vasárnap este aztán elismerték a fegyveres összecsapás tényét, s azt is, hogy a katonai villongásnak több száz ártatlan polgári sze­mély esett áldozatul. Hétfőn, miután újra megin­dult a kampalai repülőtér for­galma, maga Idi Amin államel­nök ismerte be az összeesküvés tényét, s annak bizonyítására, hogy ura a helyzetnek, tiszto­gatást rendelt el a hadsereg­ben és különleges katonai bíró­ságot állított fel, nyilván „gyors ügyintézés“ végett. Charles Arube dandártábor­nok, vezérkari főnök, aki az emlegetett összeesküvés értelmi szerzője volt és teljes mérték­ben felelős a történtekért, ön- gyilkosságot követett el s az ugandai tisztikarban többen Is követték példáját. Ebből nyil­ván arra következtethetünk, hogy a vasárnapi történtek mégsem jelentettek csak amo­lyan „fenegyerekeskedést“, ha­nem valóban az elnök megdön­tése volt a zendülők szándéka. Az éremnek persze hagyo­mányosan két oldala van. Ami­kor az összeesküvők, s maga Kampalai hétvége Arube szándékosan be akarta csempészni a köztudatba Amin elnök rendszere megdöntésének tényét, hogy félrevezesse a köz­véleményt, a legtöbb ugandai katonai alakulat felvonult a fő­város felé, hogy állításuk sze­rint az elnök segítségére sies­sen. Ez erkölcsi pluszként könyvelhető el Idi Amin javá­ra, viszont pozícióját a jövőben kétségessé teszi az a puszta tény, hogy megingott fő táma­sza, a hadsereg, amelynek se­gítségével került három évvel ezelőtt hatalomra. Az ugandai események láttán logikusan felmerül a kérdés: kinek az érdeke lehetett Amin elmozdítása? Amin személyisége a három év alatt sok vitára adott okot. A körülötte felmerült problé­mák egyrészt azonosak általá­ban az egykori gyarmati had­seregek altisztjeiből az új füg­getlen afrikai államok magas rangú katonai személyiségeivé, sőt politikusaivá előlépett sze­mélyek problémáival, másrészt Amin esetében különös fejlődés tapasztalható. Amikor Amin és tiszttársai 1971 januárjában megdöntötték a külföldi látogatáson tartózko­dó John Milton Obote elnök rendszerét, a közvélemény álta­lában gyanakvással fogadta Amin politikai bemutatkozását. Bár politikai nézeteire erős ha­tással van a mohamedán taní­tás, ami olykor zavarja a poli­tikai tisztánlátást, eltökélt szo­ciális szándéka, hogy Ugandát megtartja az ugandaiaknak, azaz kiszorítja az idegen tőkés érdekeket és állami igazgatásba veszi a gazdasági élet fő ágait: a mezőgazdaságot, a fejlődő ipart és kereskedelmet. Amin, aki puritán erkölcsrendeletei miatt gyakran volt a nyugati vicclapok céltáblája, kitartott szándéka mellett. Ezt a célt kö­vette fokozatos államosító ren­deletéivel, majd az indiai és pakisztáni származású, állam-. polgársággal nem rendelkező személyek, a kereskedő réteg zömét alkotó külföldiek kiuta­sításával. Ez az elhatározása akkor a brit Nemzetközösség­ben és Afrika-szerte is nagy port vert fel, az Afrikai Egység Szervezete keretében is foglal­koztak vele. Az eredmény az lett, hogy a brit állampolgár­ságról lemondó és az ugandai állampolgárságot felvevő idege­nek maradhattak. Amin „ugandaizálása“ követ­kezésképpen afrikai érdekeket szolgált, amit a tavalyi afrikai csúcsösszejöveteleken tanúsított magatartásával is bizonyított. Az afrikai egység szellemében békült meg Addisz Abebában Tanzániával és zárta le régi vi­szályát. Ugyanakkor mind ha­tározottabban sikra szállt a kö­zel-keleti kérdésben az arabok igazságos ügye mellett, amit az izraeli katonai tanácsadók kiutasítása és a két ország kap­csolatainak megszakítása köve­tett. Ilyen előzmények után logi­kus az a következtetés, hogy a zendülő tiszteket a monopolista körök támogathatták, amelyek­nek pozícióit az ugandai álla­mosítás erősen megrendítette. Nyilván azt remélték, hogy Amin vezetése belebukik a kor­mányzásba, képtelen lesz egye­dül megbirkózni a gazdasági építés feladataival. Amin azon­ban széles körű együttműködést épített ki a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, él­vezi támogatásukat az új élet megteremtésében. Az elvetélt ugandai puccskí­sérlet nyilván egy rövid fejezet volt az afrikai nép drámájá­ban. L. L. HAFEZ ASSZAD, a szíriai Baath párt főtitkára, Szíria el­nöke, április első felében párt és kormányküldöttség élén hi­vatalos látogatást tesz a Szov­jetunióban. VASZILIJ KONOTOPNAJC. az SZKP KB tagjának, a moszkvai területi pártbizottság első tit­kárának vezetésével Japánban látogatást tett szovjet pártkül­döttség visszaérkezett Moszk­vába. HUSSZEIN jordániai uralkodó megbeszélést folytatott Harold Wilson brit miniszterelnökkel a közel-keleti helyzetről. EMILIO RABASA mexikói kül­ügyminiszter március 28-án hi­vatalos látogatásra Kubába uta­zik. AZ INTERSZPUTNYIK nem­zetközi űrtávközlési szervezet tanácsa március 26—30 között Budapesten tartja 3. ülését. „DARK IMAGE—74“ fedőné­ven NATO-haügyakorlatot tar­tanak március 29. és április 5. között Észak-Olaszországban, melyen az olasz és az ameri­kai szárazföldi, légi és haditen­gerészeti erők 7000 katonája vesz részt. KRAKKÓBAN április 4—8 kö­zött Pugwash-értekezletet lanv tanak az európai leszerelés tér1 májáról. A BELGA KORMÁNY a nem­zetközi olajmonopóliumok nyo­másának engedve határozatot fogadott el a kőolajtermékek árának emeléséről. MONZA olaszországi város­ban több száz baloldali tüntető nyolc neofasiszta perének má­sodik alkalommal történt elha­lasztása ellen tiltakozott. Á karhatalmi erők 50 tüntetőt őrizetbe vettek. LISSZABONBAN bírósági el­járást indítottak hót portugál demokrata ellen, akiket a por* tugál kormány ellen szervezett akciókkal vádolnak. SVÉDORSZÁG 15 millió svéd korona értékben pénzügyi se­gélyt nyújt a Mocambiquei Fel­szabadítási Frontnak (Frelimoj a portugál gyarmatosítók elleni harcban. A GUINEA BISSAU köztársa­ság fegyveres erői február 25* és március 5. között 43 portu­gál katonát és hadifelszerelése­ket tettek ártalmatlanná a por­tugál gyarmatosító hadsereg el­leni harcban. ARGENTÍNÁBAN a kormány, kisajátított hét jelentős ban­kot, melyek a megdöntött ka­tonai kormány uralkodása ide­jén kerültek a külföldi tőké­sek kezébe. AZ ARAMCO olajtársaság szóvivője kedden bejelentette: öt és fél hónapos szünet után ismét megkezdődött az Egyesült Államokba irányuló szaúdi kő- olajszállítmányok behajózása. Az első, az Arab-öbölből indu­ló olajszállító tankhajók kö­rülbelül három hét múlva ér­nek az amerikai partokhoz. Izlandi bejelentés Reykjavík — Olafur fohan- nesson, izlandi miniszterelnök a parlament ülésén bejelentet­te: kormánya arra fogja kérni az Egyesült Államokat, hogy 1976 közepéig vonja ki összes fegyveres erőit a keflaviki N ATO-támaszpontról. Ugyanakkor jelezte, hogy Izland mind a NATO egyik tag­országa továbbra is bizonyos kedvezményeket biztosít az amerikaiaknak. így például meg fogja engedni, hogy az Egye­sült Államok és a NATO repü­lőgépei Keflavikban le- és fel- szálljanak és műszaki sze­mélyzetet tartsanak a repülőté­ren. Ez a személyzet azonban nem katonákból, hanem polgá­ri egyénekből fog állni. Az iz­landi kormány továbbá arra törekszik, hogy izlandiak ve­gyék át a keflaviki támaszpont radarállomásainak kezelését.

Next

/
Thumbnails
Contents