Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
Tv immmM „SZÍVLEL” vagy SZÍVEL? Egyáltalán nem megy ritkaságszámba ä magyar köznyelvben, sőt az irodalmi nyelvben sem egy-egy szótévesztés, Illetve a hasonló hangalakú szavak összekeverése. Lányoknál pl. — az iskolában — előfordul, hogy némelyik osztálytársukat nem „szívlelik“. Fiúkkal megesik, hogy azt gondolják: valamelyik tanár nem „szívleli“ őket. Akadnak olyan felnőttek is, akik egy várt előléptetés vagy jutalmazás elmaradása esetén sértődötten mondják: így van az, ha valakit nem „szívlel“ a főnök ... Értjük ezeket a tagadó mondatokat, ám — valljuk be — a „szívlel“ ige nincs ínyünkre. Emlékeztet valamire, ismerős valahonnan, de a neki tulajdonított jelentés: szeret, kedvel, jóindulattal kezel valakit vagy valamit — valójában más igéhez tapad. Még akkor sem tudjuk fenntartás nélkül elfogadni a „szívlel“ igealakot, ha a „H é t“-ben közölt Ugo Betti-novella fordítója ilyen szavakat ad a Szösz! szájába: „ ... apám, aki nemigen szívlelt, kegyetlenül eltángált, amiért pazarlóm az erőmet.“ A Hét „Vidám szilveszteri játékjának egyik kérdése is inkább táplálja, mint eloszlatja a „szívlel“ igealakkal kapcsolatos ellenérzésünket: „Meg akarja találni azoknak az igazságát is, akiket nem szívlel?“ Nyelvhelyességi szempontból mi is igazságkeresők vagyunk, tehát tisztázzuk: mi az igazság a „szívlel“ körül? Az igazság az, hogy ilyen igénk nincs. A Magyar értelmező kéziszótár „elvisel vkit, vmit, jóindulattal van iránta“, illetve „kedvel, szeret“ jelentéssel a szível szót közli. Ez a képződmény természetesen a szív szóra vezethető vissza. Nyilvánvaló, hogy a szível úgy jött létre a szív szóból, mint a mézel a méz, a tüzela tűz szóból... Van azonban egy megszívlel alakú igénk, mely A magyar nyelv értelmező szótára szerint azt jelöli, hogy valaki valamit, pl.“ (tanácsot, intelmet) fontolóra véve, helyesnek, követendőnek ítél és magatartásában alkalmazkodik hozzá.“ Tehát joggal feltételezzük, hogy a csalóka „szívle I“ szót vagy a megszívlel igéből vonták el az emberek, vagy a kér —kérlek, az íz — ízlel stb. mintájára tévesen alkották ... , Mi következik mindebből? . Az, hogy a „szívlel“ szót ne használjuk a szível helyett. Persze ezután is előfordulhat, hogy a lányok némelyik osztálytársukat nem szeretik (— nem szívelik); megeshet az is, hogy valamelyik tanárról a fiúk feltételezik: nem kedveli (nem — szíveli) őket, anyanyelvi műveltségünk mégis nyer a pontos szóhasználattal. A sajtótól pedig elvárhatjuk, hogy munkatársai e felismerés szellemében dolgozzanak ... Hiszen ha megszívlelik (— megfogadják) a tanácsot, akkor nemcsak Szöszi panasza talál több megértésre, hanem azoknak az igaza is, akiket — tegyünk fel: szókimon- clásuk miatt — nem mindenki szível f— szeret). DOBAY BÉLA JÄN PONIČÄN: Akácvirágos dombhajlatok. Miért fáj szívem, miért sajog? Azért fáj, azért, mert magam vagyok. Akácfürtöt letört ágról, szálló hímport a virágról, lelkem üdvét s oltliatatlan vágyam, vajon kinek adjam? -< Kinek adjam? r- Utolért az ég haragja: szárnyas felhők feketéllnek s eső zúdul a nyakamba. DÉNES GYÖRGY fordítása MILAN KRAUS: Ólomszínű felhők vonják be az eget. Megjelennek szerte az esőköpenyek. Kövér csöppeket hullat máris a szürke felleg. Dallamosan zizeg már a sok csepp. Zeng, dalol a földnek szomjas ajka iszik. De rég kívánja! Csak hulljál, szemerögj. Nagy érték minden csepp. Hadd legyen minden dúsabb, a természet zöldebb, ne tűnjön el a mosoly, ne tudjuk, milyen gond, ha nincs kenyér elég. Csak hulljál, ne kímélj, minket jó köpeny véd! Szeretjük a zöld szint, a termő földeket. Oly nagyon kellesz nékünk, hulljál csak, szemeregj. Hűvös, üdítő vagy. Forró a szívverés! Zizeg, dalol az eső. Lesz kenyér, hö termés. FÜGEDI ELEK fordítása iMLggiFTranw ANDREJ PLÁVKA: Áthágtam hét ormon, lábam vascsizmában, oda vitt a sorsom, hol az üvegvár van. Öperencián túl élet vize forrott, de abban a várban rút boszorkány trónolt) Nehéz szolgálatba szeretnék szegődni, tizenhárom ajtó rejtelmét felfödni. Tizenkét csúf ajtó ez a felhős élet, a tizenharmadik felforralja véred. Tizenhormadik, te, fedd fel titkod végre, vascsizmám, életem lerakom elédbe. Hét csúcsot megmásztam, nem bírok már járni, zsiványok szállásán meddig kell még várni? Hej, te átkozott hegy, rejtelmes üvegvár, sehol sincs már ösvény, nem jutok el hozzád. DÉNES GYÖRGY fordítósa JOZEF HORA: Áttetsző, friss szelek csúcsokat ostromolnak Nem látod, érzed csak Tán tavaszt hoz a holnap. A hallgatag időbe nézünk a félhomályból. Megremegtet a nesz, mely zizeg ott fent, távol. FÜGEDI ELEK fordítása REGÉNY REGÉNY A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJDONSÁGAI: REGÉNY REGÉNY Ivan Olbracht: A hódító Jókai Mór: Az arany ember Oldŕich Daňek: A király nem visel si sakot Somerset Maugham: Catalina
