Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-25 / 71. szám, hétfő

EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN BARÁTSÁGUNK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK ELMÉLYÍTÉSÉÉRT A népek és nemzetek bé­kés egymás mellett élése le­nini elveinek szellemében hazánk arra törekszik, hogy jó kapcsolatokat építsen ki az eltérő társadalmi rend­szerű államokkal is. E törek­vés eredményességének szép példája a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és az Indiai Köztársaság sokoldalú baráti együttműködése. Ennek to­vábbi elmélyítése és baráti kapcsolataink még szorosabb­ra fűzése céljából a múlt hét elején Alois Indra elvtársnak, a Szövetségi Gyűlés elnöké­nek vezetésével csehszlovák parlamenti küldöttség utazott az Indiai Köztársaságba hi­vatalos baráti látogatásra. Legfelsőbb törvényhozó szer­vünk képviselői ezzel viszo nozzák az indiai parlamenti képviselők 1972 nyarán ha­zánkban tett látogatását. Ha­zánk képviselőit a baráti or­szágban mindenütt kitüntető szívélyességgel fogadják. Az indiai lapok nagy teret szen­telnek ennek a látogatásnak, s egyetértenek abban, hogy a csehszlovák küldöttség tár­gyalásai hozzájárulnak köl­csönös együttműködésünk el­mélyítéséhez. TÁRGYALTAK A SZISZ KERÜLETI KONFERENCIÁI Pénteken és szombaton or­szágszerte megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség kerületi és városi konferen­ciáit. Hazánk fiatalságának küldöttei mérlegelték e leg­utóbbi konferenciák óta vég­zett munkájuk eredményeit és a jövőre vonatkozólag meghatározták a további fel­adatokat, amelyek megvalósí­tásával a szövetség tevékeny­ségét az eddigieknél még ma­gasabb minőségi színvonalra akarják emelni. A konferen­ciákon a kerületi és a városi pártszervek küldöttségeinek részvétele is kifejezte, mily nagy fontosságot tulajdonít a CSKP ifjúsági szervezetünk tevékenységének. A most lezajlott kerületi konferenciákkal csúcsosodtak ki a SZISZ felépítésének va­lamennyi láncszemében az elmúlt hónapok folyamán le­zajló tárgyalások, amelyeket a SZISZ szerveinek és szer­vezeteinek, valamint, tagságá­nak nagyfokú aktivitása jel­lemzett. A Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség szervezetei az elmúlt időszakban taglétszá­muk nagyarányú számbeli gyarapodását érték el, a SZISZ első kongresszusa óta 300 000 új tag lépett be. Prá­gában például az 1972-ben megtartott első városi konfe­rencia óta a kétszeresére nö­vekedett a taglétszám és mindenütt SZISZ-szervezet működik, ahol húsz fiatalnál több dolgozik vagy tanul. A konferencián elhangzott be­számoló egyik figyelemre méltó adata azt ismerteti, hogy Prágában a SZISZ leg­kiválóbb tagjai közül már több mint háromezret java­soltak párttagjelöl ti felvétel­re. A kelet-szlovákiai kerüle­ti SZISZ-szervezet az első konferencia óta 24 000 fővel gyarapította tagjainak létszá­mát, s ma csaknem százezer fiatal tevékenykedik a kerü­let alapszervezeteiben. A konferenciákon az ifjú­ság kezdeményezésének sok szép példájáról volt szó. A prágai fiatalok a múlt évben több mint 3 630 000 órai bri­gádmunkát végeztek. A bra­tislavai városi konferencián Mikola jalamov, a Magasépítő Vállalat szocialista racionali­zálási ifjúsági brigádjának vezetője arról beszélt, hogy vállalatukban tizenkét ifjúsá­gi kollektíva kapcsolódott be a „Mindenki szocialista mó­don“ versenymozgalomba, a racionalizálási ifjúsági brigád 320 000 koronát takarított meg a vállalatnak. AZ EGÉSZSÉGÉRT, AZ ÉLETÉRT ÉS A BÉKÉÉRT A „gyerek” furaj Maglay néphadsere­günk magas rangú tisztje. Ma negyvenhét éves, komoly, meg­fontolt katona, családapa. Arca pirospozsgás, haja ősz. Egy ap­rócska szobában foglalunk he­lyet, hogy felidézzük a múltat. A szavak a mából indulnak ki, de rövidesen visszakanyarod­nak a múltba: a harminc esz­tendővel ezelőtti események­hez, amely a szlovák nép tör­ténetének legdicsőbb fejezetét képezi. Amikor a Banská Byst- rica-i rádió külön adásban hí­rül adta ország világnak, hogy a szlovák nép felkelt, fegyver­rel szállt szembe a német fasiz­mussal és hazai szekértolóik­kal, még csak tizenhat éves volt: gyerek, a Dolný Kubín-i Gimnázium tanulója. Elsők kö­zött állt a felkelők sorába. Amikor a németek Dolný Ku- bínt megszállták, a harcosok egy része a hegyekbe vonult, hogy változott feltételek között folytassák a harcot. A Maglay fiúnak viszont az volt a fela­data, hogy maradjon otthon, tartsa nyitva a fülét, a szemét és mindenről számoljon majd be a partizánok összekötőjé­nek. Hogy ki lesz az összekö­tő, azt később majd megtudja. Hlinka gárdistái azonban nem hagyták nyugton. Először tiltott fegyvertartásért állítot­ták elő. Amikor kiderült, hogy csupán játékpisztolyról van szó, elengedték, de továbbra is szemmel tartották. Közben az összekötő jelent­kezett. Ö pedig tényleg nyitott szemmel, füllel járt. Munkáját megkönnyítette, hogy közvet­lenül a kaszárnyák mellett lak­tak, amelyet a németek tar­tottak megszállva. Minden na­gyobb készülődésről, megmoz­dulásról idejében tudomást szerzett és az összekötőn ke­resztül hírt adott a partizánok­nak. A kezére játszott az is, hogy édesapjának, az ügyes kezű fogorvosnak a kaszárnyá­ból és benfentes helyekről is gyakran akadtak olyan pácien­sei, akik nem tettek lakatot a szájukra. El-elszólták magukat: hol és milyen akciókra készül­nek. A rendelőben lábatlanko- dó gyerekre oda sem figyeltek. Annál inkább odafigyelt a „gye­rek“, habár úgy tett, mintha egy szavukat se értené. A gárdisták gyanút fogtak. Letartóztatási tervükről azonban a „gyerek“ idejében értesült: jobb hát ha mielőbb eltűnik. Nem volt más választása: irány az erdő, a hegyek. Az ég felé kapaszkodó hegyek az ellen­ségnek rettegést, a hazafiak­nak, a partizánoknak védelmet jelentett. így lett a Jurkó gyerekből Kovačič partizán főhadnagy csoportjának Benjáminja. — Fegyverzetünk alig volt — emlékezik vissza. Csupán je­lenlétünkkel nyugtalanítottuk az ellenséget. Majd parancsot kaptunk, hogy induljunk a kö­zelgő front irányába és csúsz- szunk át a túloldalra. A fel­adat szinte kivihetetlennek bi­zonyult. Akadtak, akik az utol­só pillanatban visszariadtak a kockázattól. A csoport zömének azonban mégis sikerült az át- jutás. Legtöbbjük fegyvert ka­pott és harcba indult. Amikor ő is fegyvert kért, a harcosok csak a fejüket csóválták: gye­reket csak nem küldenek a tűzvonalba. Maradna inkább a front mögött, segítsen a lőszer­utánpótlás szállításában. Ezt is szívesen vállalta, ha­bár szívesebben ment volna fegyverrel a kezében az ellen­ségre. Büszke volt rá, hogy „beosztásában“ egyenrangú harcosnak tekintették. Dolný Kubínban a győzelme­sen előretörő szovjet hadsereg­gel érkezett. Társai azt taná­csolták: most aztán már ma­radjon otthon. A tanácsot elfo­gadta: otthon maradt. A háború befejezése után újból elfoglalta helyét az isko­lapadban. Minden vágya az volt, hogy katonaorvos legyen, embereket, harcosokat gyógyít­hasson. Az élet azonban másképpen határozott: mégsem lett kato­naorvos, csak katona és topog­ráf us. Ezzel a történet végéhez ér­tünk. Évtizedek távlatából minden olyan egyszerűnek tűnik, pe­dig unnak, aki annak idején a hegyeket választotta, állandó kísérője volt a halál. Az ember azonban a halálnál is erősebb. Igazának tudatában a kaszással is bátran szembe­néz. Juraj Maglay vállalta a koc­kázatot és hónapokon keresz­tül járt a halál árnyékában. SZARKA ISTVÁN Szorgos munka, jó eredmény A honvédelmi nevelés már az óvodákban kezdődik. Hogyan? Természetesen az erre alkal­mas játékokkal. A Banská Bys- trica-l járásban a gyerekek ta­nulják megismerni a közleke­dési jelzéseket, játszanak, gya­korolnak, edződnek... A ki­lencéves iskolákon már lehet igényesebb rendezvényeket is szervezni, mindenekelőtt a kü­lönböző körökben. A múlt évi járási mérleg több minT jónak mondható: tavaly 78 honvédel­mi sportkörben az általános is­kolák 4000 tanulója, a sport­műszaki körökben pedig 2800 diák dolgozott. Húsz iskolában versenyeztek a honvédelmi rá- termettségi jelvényért, 37 isko­lában folytak az úttörő négy­próba iskolai fordulói, 30 is­kola bekapcsolódott a Felső- Garami Játékokba. Tizenkilenc iskolában már jelentős segít­séget jelentettek a hazafias és honvédelmi nevelésben a forradalmi hagyományok sar­kai vagy emlékszobái. A ki­lencéves iskolákból az Időseb­bek, de mindenekelőtt a közép­iskolák és a szakmunkásképző intézetek diákjai honvédelmi és turista menet gyakorlatok egész során vettek részt. Ezek olyan akciók voltak, mint az „Ismerd meg városodat és környékét", „Menet a partizán köztársasá­gon keresztül" „Menet Ján Sverma nyomában", vagy az igényes éjjeli menet Kalištéra. A honvédelmi nevelési bizott­ságok tagjai még nem kis kü­lönbségeket látnak az egyes versenyek és akciók között. Di­csérik és példaként emlegetik a Banská Bystrica-i Bőr-Gumi TOVÁBBRA IS TEVÉKENYKEDIK —Textil vállalatot, amely a duklai rátermettségi versenyre 96 ipari tanulót készített fel, vagy a járási népegészségügyi intézetet, amely legfiatalabb dolgozói számára honvédelmi és sportjátékok egész során kí­vül előkészítette az SZNF nyo­mában menetet. Jól kibontako­zott a sorkötelesek kiképzésé­re alakult központok munkája is. Több helyi nemzeti bizott­ság magáévá tette a honvédel­mi nevelés jeladatait. Breznón, Helpán a funkcionáriusok mun­kájuk mellett találtak időt arra is, hogy a sorköteleseket ok­tassák. A honvédelmi nevelés jó pro­pagálásáról gondoskodtak az elmúlt időszakban a PHSZ-ta- gok is. Tavaly Seleiében az SZNF 29. évfordulója alkalmá­ból szervezett honvédelmi na­pon mintegy 3 és fél ezer em­ber vett részt. A nézők százai jöttek a Motocross bajnoksá­gaira Banská Bystricára. Az ezüst géppisztolyért és revolve­rért rendezett lövészversenyek­re, Banská Bystrieán előkészí­tettek egy nemzetközi tornát is, amelyen szovjet és magyaror­szági lövészek is részt vettek. Ez az év az SZNF 30. évfor­dulójának jegyében zajlik. Ban­ská Bystrica egész sor érdekes rendezvény színhelye lesz. Már júniusban sor kerül a második ciklusba tartozó iskolák ifjúsá­ga honvédelmi versenyének or­szágos döntőjére, amelyen részt vesznek a Varsói Szerződés egyes országainak fiatal ver­senyzői is.-nj­Tóth 'Vince alezredes 1949-. ben jött a hadseregbe, ahová Csehszlovákia Kommunista Pártja küldte akkor, amikor néphadseregünknek új parancs­noki testületre volt szüksége. Azóta Tóth alezredes különbö­ző tisztségeket töltött be. Min­dig teljes odaadással nevelte ifjú nemzedékünket, hogy a fia­talok a szocialista haza öntu-. datos védelmezőivé váljanak. Részt vett a Szlovák Nemze­ti Felkelésben, a telgárti és a Žiar nad Hroaom-i kemény harcokban, Akkor is tudta, hogy miért harcol. Később a katonákat a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának széllé-? mében nevelte. Mindig védeU mezte a CSKP politikáját, a CSKP honvédelmi politikájának szellemében dolgozott. A néphadseregünkben kifej-? tett állhatatos munkájáért és szolgálatáért több ízben meg­jutalmazták. Számos szovjet és csehszlovák kitüntetés és érem tulajdonosa. Tóth Vince alezredes néhány nap múlva a megérdemelt nyu* galomba vonul, nyugdíjas lesz, Ám ezután sem pihen, tovább* ra is tevékenyen bekapcsolódik a fiatal nemzedék nevelésébe, Munkájához továbbra is erőt és egészséget kívánunk. G. F, KATONÁK a gyermekotthonban Egy kedves kisfiú, aki nagy szemével a búskomor téli tájat nézegeti az ablakon keresztül, egyszerre csak megfordul és nagy örömmel, teli torokból kiáltja a többi gyermeknek; „Jönnek már a katonák!“ A kis Jarda szavaira lázasan ide* oda futkosnak a gyermekek a gyermekotthonban. Egyesek az ablakhoz tolakodnak, hogy lát­hassák az érkezőket, mások meg az ajtóhoz igyekeznek, hogy elsők között üdvözölhes­sék új, nagy barátaikat — a katonákat. A gyermekek már megszokták a katonák látoga­tását, akik két hónapja minden héten rendszeresen ellátogat­nak hozzájuk. Türelmetlenül várják azt a pillanatot, amikor egy két órát el játszadozhatnak nagy barátaikkal. A vidámságnak nincs se vé­ge, se hossza. Sohasem jönnek üres kézzel. Mindig valami új játékkal jelentkeznek. Együtt hancúroznak a gyermekekkel, mintha ők is csupán 10—12 évesek lennének. A kicsik, Jar­da, Jojko, Ládík, vagy akár Má­sa, Jirinka mag a többiek vég­telenül boldogok, hogy a ka­tonákkal játszhatnak. Csupán a búcsú esik mindig rosszul, s csak azért nyugszanak meg, mert a nevelőnő megígéri, hogy a katonák újra visszajönnek. A katonák és a gyermekott­hon lakói találkozásának egy kis epizódját írtam csak le, ami egy bizonyos városban ját­szódott le. Az alakulat katonái, ahol Milan Viliš tiszt a pa­rancsnok, védnökséget vállal­tak a városi gyermekotthon fe­lett, hogy rendszeres látogatá­saikkal kellemessé tegyék az elhagyott gyermekek életét. Amint maguk a katonák mond­ják, ez a munka igen érdekes, s a világ minden kincséért sem hagynák abba. -gL* A hét végén tanácskozott Bratislavában a Szlovák Vö­röskereszt második kongresz- szusa. A küldöttek értékelték ötévi munkájuk eredményeit és kitűzték további feladatai­kat. „A CSKP XIV. kongresz- szusa határozatainak teljesí­tésével az egészségért, az életért és a békéért“ jelszó jegyében megrendezett ta­nácskozáson elhangzott je­lentés a tömegszervezet szer­veinek és helyi csoportjainak gazdag tevékenységéről adott számot. Szlovákiában a Vö­röskeresztnek több mint 450 000 tagja van, akik áldo­zatkészen munkálkodnak szervezetük nemes küldetésé­nek teljesítésében. A Vörös- kereszt céljainak egyre jobb megértését mutatja egyebek között az a tény, hogy tagsá­gának létszáma 1969 óta több mint százhúszezerrel gyara­podott. A kongresszuson rámutat­tak, hogy a szervezet mun­kájának súlypontja az egész­ségügyi és a nevelőmunka, amely az állami egészségügyi gondoskodás feladataiból in­dul ki és ezek megvalósítását segíti elő. A városokban és a községekben a Vöröskereszt tevékeny tagjai sokrétű tevé­kenységükkel elnyerték az emberek megbecsülését. A többi között nagyban hozzá­járultak ahhoz is, hogy az utóbbi időben megkétszerező­dött a térítés nélküli vér­adók száma. Nagyra kell ér­tékelnünk azt az emberbaráti munkát is, amellyel a Vörös- kereszt tagjai az egyedül élő beteg és idős emberekről gondoskodnak. VÉDELMEZZÜK KÖZÖS TULAJDONUNKAT A népgazdaság kártevők elleni védelmének kérdései gyakorta szóba kerülnek a különféle értekezleteken és tárgyalásokon. Természetes­nek tarthatjuk ezt, hiszen egyes elvetemedett személyek önző kapzsiságukkal, hará- csolásukkal, vagy pedig bű­nös gondatlanságukkal tete­mes értékekkel károsítják meg közös tulajdonunkat, a szocialista társadalmi rend­szerünk alapját képező nép­gazdaságot. Természetes, hogy ez a kérdés nemcsak a bűn­üldöző szervekre tartozik, ha­nem a gazdasági szerveknek és minden becsületes állam­polgárnak fokozott mérték­ben részt kell vennie — kép­letesen szólva — közös pénz­tárcánk tartalmának védel- mezésében. A népgazdaság védelmével összefüggő kérdések is napi­renden szerepeltek az SZSZK Belügyminisztériuma vezető dolgozóinak és pártfunkcio­náriusainak múlt heti szlová­kiai aktívaértekezletének ta­nácskozásán, s ezekről a kér­désekről tájékoztatták a saj­tó dolgozóit a héten a köz- biztonsági szervek főparancs­nokságának képviselői. Szlo­vákiában tavaly a gazdaság megkárosításának 5662 esetét derítették ki a közbiztonsági szervek. Ezek a bűntettek mintegy negyvenhárom millió korona kárt okoztak, elköve­tésükben 7394 személy vett részt. Az előző évhez viszo­nyítva tavaly növekedett a gazdasági bűntettek elkövető sében a visszaeső bűnözők aránya. Általában az tapasz­talható, hogy a bűnszövetke­zésben csoportok által elkö­vetett bűntettek okozzák a legnagyobb kárt a népgazda­ságnak. Ezek a bűntettek közvetve társadalmunk vala­mennyi tagjának érdekeit megkárosítják, helyénvaló te­hát a követelmény, hogy az elvetemedett kártevőkkel ne- csak a hatóságok, hanem minden becsületes ember az eddiginél sokkal határozot­tabban szembeszálljon.

Next

/
Thumbnails
Contents