Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
- • I. • - ' • • Az ötödik világbajnokság rendezési jogát a FIFA 1948. évi kongresszusán Svájcnak ítélte oda. 1954 június és júliusában ez a festőien szép alpesi ország látta vendégül a világ legjobb labdarúgóit. Az érdeklődés óriási volt: 44 ország nevezett be a VB-re, és 36 ténylegesen el is indította csapatát a selejtezőkben. Eddig ilyen népes mezőny még nem küzdött a döntőbe jutásért. A labdarúgásban valamit jelentő országok közül csak Argentína és a Szovjetunió hiányzott. Csehszlovákia a románokkal és a bolgárokkal játszott selejtezőt. Annak ellenére, hogy labdarúgásunk színvonala meglehetősen gyenge volt, a válogatott csapat kiharcolta a továbbjutást, mert a bolgárok és a románok még gyengébbek voltak... A csehszlovák közvélemény már- már reménykedett is a svájci szereplésben, de aztán a csoportmérkőzéseken jött a hideg zuhany: Csehszlovákia pont nélkül és 0:7-es gólaránnyal tért haza a világbajnokságról. A magyar válogatott alaposan felkészült a VB-re. Az előző esztendők sikersorozata, az évek óta tartó veretlenség a legesélyesebbek közé emelte Bozsikékat. A 16-os döntő lebonyolítási rendje eltért az előzőktől. Négyes csoportokat alkottak, s a csoportokon belül minden csapat két-két mérkőzést játszott, de úgy, hogy a FIFA által megjelölt két esélyes nem küzdhetett meg egymással. Ha a 2. helyen holtverseny alakult ki, a továbbjutásért új mérkő* zést kellett vívni, mivel a gólarány nem számított. A negyeddöntőtől kezdve aztán egyenes kiesési rendszerben folytatódtak a küzdelmek. HERBERGER TAKTIKÁJA? A négy csoport közül a másodikat tartották a legérdekesebbnek. Itt Magyarország és az NSZK társaságában Törökország és Dél-Korea szerepelt. Törökország teljesen váratlanul jutott be a 16-on döntőbe, miután a selejtezők során sorsolással „kiütötte“ a spanyolokat. És mivel Spanyolországot a FIFA előzőleg az esélyesek közé sorolta és kiemelte, helyette Törökország kapta a „rangot". A szabályok értelmében pedig a két esélyes csapat (Magyarország és Törökország) nem találkozhatott egymással. így alakult ki a csoportban az a komikus helyzet, hogy Törökország nem találkozott Puskásékkal, de a németek igen, majd a döntőben újra. A magyar együttes a csoportmérkőzések során 8:3-ra verte a nyugatnémet csapatot, s az eredmény, a játék azt mutatta, hogy az olajozottan működő magyar gépezetet senki sem állíthatja meg a világbajnoki címhez vezető úton. Herberger csapata igyekezett, de a súlyos vereséget nem tudta elkerülni. Egy dolog azonban sikerült a németeknek. A 63. percben a keménységéről híres Liebrich középhátvéd szándékos sérülést okozott a világ akkori legjobb csatárának, Puskásnak, aki csak a döntőben játszott újra a csapatban, de még akkor sem volt teljesen egészséges. Végzetes sérülés volt... Később a 8:3-at a ravasz Herberger okos taktikájaként emlegették. Az igazság azonban valószínűleg az, hogy a nyugatnémet csapat nem akart vereséget szenvedni, és olyan arányban egyáltalán nem. Sepp Herberger azonban sokat tanult a vereségből, és levonta a következtetéseket. Elsősorban taktikai következtetéseket! Valószínűleg a futballtörténelmet csapnánk be, ha azt állítanánk, hogy Herberger nem akarta felfedni a kártyáját, ezért szerepeltetett öt tartalékot a mérkőzésen. A csoportmérkőzések után kialakult a legjobb nyolc mezőnye, s a negyeddöntő párosítása így festett: Magyar- ország — Brazília, Uruguay — Anglia, Ausztria — Svájc, NSZK — Ausztria. A „BOMBAMÉRKÖZÉS“ A FOLYOSÓN IS FOLYTATÓDIK A két legerősebb dél-amerikai csapat, a brazil és az uruguayi váloga-. tott nagy közönségsikert aratott a csoportmérkőzések során, és ez nagyban növelte a tengerentúliak önbizalmát. A két csapat vezetői nem titkolták, hogy az új világbajnok dél- amerikai együttes lesz, és arról álmodoztak, hogy Bernben megismétlődik a négy évvel azelőtti riói „nagy döntő“. Amikor az uruguayiak megtudták, hogy Brazília kapta ellenfelül Magyar- országot a negyeddöntőben, az egyik vezetőjük kijelentette: „Sajnáljuk, hogy megelőznek bennünket a brazilok, pedig mi is nagyon szívesen győztük volna le a négy éve veretlen magyar válogatottat...“ Az alkalom nem sokáig váratott magára, mert a Puskás nélkül játszó magyar válogatott (Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Tóth J., Kocsis, Hidegkúti, Czibor, Tóth M.) a szó szoros értelmében „bombamérkőzésen“ 4:2-re legyőzte az eleinte túlságosan is magabiztosan játszó brazilokat. Amikor Kocsis 3:2-es állásnál a tőle megszokott eleganciával befejelte a negyedik gólt, szinte az egész brazil csapat „begőzölt“, és érezni lehetett, hogy a rendkívül heves, helyenként durva mérkőzésnek (N. San- tost és Bozsikot kiállította a bíró a 71. percben) folytatása lesz a pályán kívül. És valóban, a „harc" az öltöző folyosóján folytatódott, ahol a brazilok „elégtételt“ követeltek, miután egy magyar mosolybit belekapaszkodtak, és az egyik brazil vezető labdarúgó- cipővel fejbe vágta Tóth Józsefet, majd repültek az ásványvizes üvegek, elkezdődött a verekedés. „Csapatunk valamennyi játékosa szenvedett valamilyen sérülést,“ mondották a magyar vezetők. így „verekedte be magát“ a magyar válogatott az elődöntőbe, ahol türelmetlenül várakozott a másik dél-amerikai ellenfél... NAPSZÚRÄS, 12 GÓL, NÉMET SZERENCSE ... A másik három negyeddöntő mérkőzése is sok izgalmat hozott, leszámítva persze a magyar — brazil mérkőzés utáni „csetepatét“. A kétszeres világbajnok Uruguay csapata 4:2-re legyőzte Angliát, de a találkozó nem volt olyan egyszerű, ahogyan az eredmény mutatja. Ami a gólok számát illeti, ritkaságnak számít az Ausztria — Svájc mérkőzés. A találkozó néhány érdekessége: a 151 és 19. perc között a svájciak három gólt rúgtak, és 3:0-ra vezettek. A 24. és 29. perc között azonban az osztrákok egyenlítettek, így a félidőben 5:4 volt az eredmény Ausztria javára. Kilenc gól 45 perc alatt, ez páratlanul álló eset a világbajnokság történetében. Fordulás után 6:4, majd 6:5-re vezettek az osztrákok, míg végül 7:5 lett a végeredmény. A találkozót 40 fokos melegben játszották le, és több játékos rosszul lett a mérkőzés folyamán. Schmied, az osztrákok kapusa például az első félidő vége felé napszúrást kapott. Mivel nem lehetett cserélni, az osztrák kapusnak végig kellett játszani a 90. percet. De hogyanl Csak úgy tudták eszméletnél tartani, hogy a mérkőzés folyamán állandóan hideg vízzel locsolták. Hogy nem volt minden rendben Schmied- del, azt bizonyítja a mérkőzés 80. perce, amikor megkérdezte: mennyire veszítenek. Mármint ők, az osztrákok. Pedig akkor már 7:5 volt az eredmény ... Izgalmas játékot hozott a nyugatnémet — jugoszláv negyeddöntő is (2:0), amelyet a kihagyott gólhelyzetek mérkőzésének neveznek. Az újságírók egyöntetű véleménye szerint, ha Jugoszlávia 3:0-ra győz, ez sem fejezte volna ki a két csapat gólhelyzeteinek az arányát. Hát ilyen a labdarúgás, szerencse is kell hozzá. Ilyen szerencsével jutott tovább a német csapat. uruguay Alma teljesül. .. De csak annyiban, hogy találkozhatott a magyar válogatottal, amelyet Brazília „átengedett“ dél-amerikai társának. Hogy nem volt teljesen alaptalan az uruguayiak magabiztossága, azt az elődöntő is bizonyítja: a magyaroknak csak 120 perces óriási küzdelemben sikerült legyőzniük becsvá- • gyó ellenfelüket. A rendes játékidőben 2:2-re végződött a mérkőzés (Czibor (2) és Hohberg (2) lőtték a gólokat), így 2)Í15 perces hosszabbítás következett, és a 100. percben eldőlhetett volna a mérkőzés: Schiaffino lövése a kapufáról vágódott vissza. Sorsdöntő pillanat volt!' A hosszabbítás második részében aztán a magyar csapat újított, és a 110., valamint a 119. percben Kocsis fejesével kialakult a 4:2-es végeredmény. A mérkőzés után a nézők sokáig a lelátókon maradtak, meghatotta őket az elcsigázott magyar csapat túláradó öröme és az ugyancsak holtfáradt uruguayiak szomorúsága, akik sírtak bánatukban, de sportszerűen viselték el vereségüket. Ilyen színvonalas, nagy iramú, drámai mérkőzésre addig nem volt példa a világ- bajnokságok történetében. A nyugatnémetek, akiket senki sem vett komolyan az elődöntőig — gyengén is játszottak —, az elődöntő másik mérkőzésén Ausztria ellen játszottak, s először igazán jól ezen a VB-n, 6:l-re győztek. , Ez a nyugatnémet csapat már nem hasonlított a csoportmérkőzések és a negyeddöntő során játszó együtteshez. Ennek ellenére a szakértők többsége még ekkor is kitartott eredeti tippje mellett: Magyarország biztosan nyeri a világbajnokságot. Egyesek odáig mentek, hogy a döntőt csak szükséges formalitásnak tartották ... SZENZÁCIÓ A WANKDORF STADIONBAN Június 4-én a berni Wankdorf-sta- dionban zuhogó esőben 65 ezer néző várt a több mint négy éve veretlen magyar válogatott megkoronázására. Az előjelek azonban nem voltak valami biztatóak a döntő előtt. A németek nyugodtan várták a döntőt, viszont a magyar válogatott fizikailag és idegileg meglehetősen fáradtan készült a végső összecsapásra. NSZK: Turek — Posipal, Kohlmeyer — Eckel, Liebrich, Mai — Rahn (2), Morlock (1), O. Walter, F. Walter, Schäfer. Magyarország: Grosics — Buzánszky, Lantos — Bozsik, Lóránt, Zakariás — Czibor (1), Kocsis, Hidegkúti, Puskás (1), Tóth M. A kezdet biztató volt az „aranycsapat“ számára, mert már az első tíz percben teljesítette a „normát“: Pus<- kás (7. perc) és Czibor (9.) góljával 2:0-ra vezetett. A németeket azonban nem törte le a gyors magyar vezetés, nem adták fel a küzdelmet még a világ legjobbjai ellen sem, és két védelmi hibából 10 perc leforgása alatt egyenlítettek. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy egészen más két csapat játszik, mint a 8:3-as mérkőzésen. Ennek ellenére a magyarok többet birtokolták a labdát, számtalan helyzetük is akadt, de rendre kihagyták, vagy^ Turek kapus védett káprázatosán. Az eredménytelenség és a balsze- rencse lassan felőrölte a magyar csapat erejét, és a második félidő közepétől a németek kezdeményeztek többet. A 84. percben Bozsikot szabálytalanul választotta el a labdától Schüf- fér, de Ling játékvezető nem „vette észre“ a dolgot. A labda keresztbe szállt, a jobb oldalra, ki is ment volna a pályáról; az izguló, megzavart Lantos azonban visszafejelte a mezőnybe, és éppen Rahn felé. A szélső hirtelen befelé húzott, és 18—17 méterről ballal kapura lőtt, s a labda a valamivel később vetődő Grosics kezét érintve jutott a hálóba. Egy perccel később Puskás Kocsis átadásából egyenlített, de a játékvezető — a szemtanúk szerint érthetetlenül — nem adta meg a gólt. Két perc múlva befejeződött a világbajnokságok történetének legszenzációsabb döntője, amely nem hozott színvonalas, szép játékot, de annál nagyobb küzdelmet és még nagyobb meglepetést. S az a csapat nem tudta megszerezni a világbajnoki címet, amelyhez fogható együttes soha nem volt egyetlen VB mezőnyének sem. SEBES? PUSKÁS? LING? A berni 3:2 utórezgései még hónapokkal, évekkel később is világszerte hullámzottak, és a VB alkalmából újra és újra megtárgyalják a szurkolók a döntő részleteit. Nem is csoda, minden idők legnagyobb fut ball meglepetése volt... Miért vesztett a magyar válogatott? A vélemények megoszlottak. Sokan — főleg a szurkolók — Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt vádolták, hogy beállította a nem teljesen egészséges Puskást, és érthetetlenül felcserélte a csatársort. De melyik edző merte volna kihagyni a legjobb magyar futballistát, ha az játékra jelentkezik? Egyébként Puskás rúgott egy érvényes és egy érvénytelen gólt, és semmivel sem játszott gyengébben társainál. A szokatlanul összeállított csatársor is számtalan gólhelyzetet teremtett, de nem tudta kihasználni. Tény az is, hogy Ling játékvezető hibát követett el, araikor a harmadik német gól előtt nem ' vette észre a szabálytalanságot. Ezt a „figyelmetlenségét“ csak tetőzte azzal, hogy les címén — szó sem volt róla — nem adta meg Puskás egyenlítő gólját. Márpedig, hogy a fáradtabbnak hitt magyar csapat felül tudott kerekedni a pihentebb, épebb és komplettebb uruguayi ellenfelén, nem valószínűtlen, hogy egy esetleges magyar — nyugatnémet hosszabbítást is sikerrel küzdhetett volna végig a kisebb állóképességet ellensúlyozó nagyobb tudásával. Ezek persze csak feltevések. A Svájcban tartózkodó szakemberek egészen másban, lényegesebb dolgokban látták a vereség okát. Vittorio Pozzo, az olaszok néhai szövetségi kapitánya, aki 1952-ben azt jósolta, hogy a magyar válogatott megnyeri az olimpiát, legyőzi az angolokat és megszerzi a világbajnoki címet, két dolognak tulajdonítja a vereséget: a pszichikai és fizikai fáradtságnak, valamint a gólkirály Kocsis (11 gólt lőtt 5 mérkőzésen) gyenge játékának. Általában a többi szakember is úgy indokolta a 3:2-őt: a magyar csapat azért maradt alul, mert nem tudta megismételni Brazília és Uruguay elleni kimagasló teljesítményét. Elsősorban a hátsó alakzatok gyengélkedtek, hisz mind a három német gól védelmi hibából született. A nyugatnémetek hallatlan küzdeni tudással magyarázták a sikert. Her* berger együttesének „titka“ az összjá* ték megbízhatóságában és mind a ti* zenegy játékos jól összehangolt se* gítőkészségében keresendő. No, és szerencséjük is volt. Turek kapus huszonöt lövést védett, Grosics csak he* tét! Fritz Walterék sikerének rejtélyét egy időben fokozta az a tény, hogy 1954 őszén a világbajnok csapat tagjainak túlnyomó többsége valami tit* kos kórban megbetegedett, és utána hatan abba is hagyták az aktív játé^- kot. Doppingról suttogott a világ, de semmi sem igazolódott be ... A svájci világbajnokság a támadó labdarúgás seregszemléje volt. Egyetlen találkozó sem végződött gól nélkül, s egy mérkőzésre átlagban 5,8 gól esett. Ilyesmi sem fordult elő az* óta... TOMI VINCK Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkt| utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Ozeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési df| havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogaá minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII, A-LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE
