Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
A hányszor csak Prievidžan járok, a Nőszövetség járási bizottsága ’nlgozóit lázas készülődés köze- pettr '"-'lom. — zve. órakor a helyi szervezetek vezetőinek tartunk iskolázást a klubhelyiségünkben, s ugyanabban az időpontban a város egyik alapszervezetében pedig gyűlés lesz — tájékoztatott bennünket Františka Včeliková titkárnő, majd hozzátette: — Az iskolai szervezet tagjai a Nőszövetség kongresszusának részleteire kíváncsiak, főleg a nevelésre vonatkozó határozatokra, hiszen ez az ö munkájukkal szorosan összefügg. Érdekes, hogy az iparilag fejlett prie- vidzai járás asszonyai az utóbbi időben a legnagyobb figyelmet az ifjúság és a felnőttek iskoláztatásának szentelik. A Nőszövetség járási konferenciáján is (amelyről saját maguk szerkesztette „Hírlapot“ adtak ki) alaposan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. — A mai iskolázáson a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségéről lesz szó — mondja a titkárnő. — Legközelebb márciusban tartunk iskolázást, akkor világnézeti kérdésekkel foglalkozunk. Utána pedig az esztétikáról tartunk előadásokat. Minden egyes előadás nevelő hatással van a nőkre, s amit ezeken az iskolázásokon hallanak, tovább adják a munkahelyükön. — Ha már a nevelésről van szó, ezzel az ifjúság körében is állandóan foglalkozunk. Mégpedig a CSKP KB 1973 júliusi plénuma határozatának figyelembevételével. Az ifjúsági szervezettel való együttműködés elmélyítésére kihasználjuk mind a Nőszövetség, mind a SZISZ járási konferenciáját, Mert, hogy is mondták nagyanyáink? Ahogy gyerekeinket neveljük, olyan lesz az Öregségünk. Azt hiszem, van ebben némi igazság... Beszélgetésünk során a titkárnő megemlíti azt is, hogy milyen javulás történt az utóbbi időben a járás asszonyainak a vezetésben és az irányításban való bekapcsolódása terén. Az elmúlt választási időszakkal ellentétben, amikor még csak egy helyi nemzeti bizottság élén állt nő, ma már négy faluban tölti be nő a hnb titkára tisztségét. Mégpedig Ráztočno, Nová Lehota, Sebedra- žie és Seč községben. A szakszervezetekben is több nő van vezető beosztásban. Öt évvel ezelőtt csak négy szak- szervezeti bizottságnak volt női elnöke, jelenleg 45-nek nő az elnöke. A mező- gazdasági termelés irányításában is javult a helyzet. A járás területén levő mezőgazdasági üzemek vezetőségeibe 47 nőt választottak be az utóbbi időben, 64-en pedig különböző bizottságokban tevékenykednek. Közeledik a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója, s ennek méltó meg ünneplésére a nők is nagyban készülődnek. Több község a Felkelés színhelye volt, melyeknek lakosai figyelemreméltó kötelezettségvállalásokat tettek. Egyes községekben a nők példamutatóan jártak elöl a kötelezettségvállalások túlteljesítésében. Opatovec tevékenykedik a nőmozgalomban. így a Szlovák Nemzeti Felkelésben valórészvételéért kapott kitüntetés mellé egy újabb került: a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának bronzérme. Méltán megérdemelte, hiszen nehéz lenne felsorolni annak a sok színdarabnak a címét, amelyeket az ő vezetésével tanultak be a műkedvelők, azoknak a tanfolyamoknak a számát, amelyeket ő rendezett, s amelyekre többnyire nők járnak. Nehéz lenne összeszámlálni azokat a brigádokat, amelyeket ő szervezett, hogy minél szebb legyen a falujuk. Beszélgetés közben egy érdekes krónikát fedezünk lel az elnöknő asztalán. Mindent bejegyeztek ide, amit az utóbbi időben csinállak. Az utolsó bejegyzés arról tanúskodik, hogy a falu asz- szonyai a közelmúltban is ünnepeltek. — Ez alkalommal a nőmozgalomban végzett húszéves munkánkról emlékeztünk meg. Az ünnepély résztvevőit megelégedéssel töltötték el az elmúlt húsz év eredményei. Nagyon boldogok voltak. Az ember szívesen dolgozik, örömet lel a munkájában. Ha már Prievidza és környéke asszonyainak munkájáról szólunk, feltétlenül meg kell említenünk a nők klubját, mely bizonyára e városka érdekessége. A klubot a Nőszövetség prievidzai városi szervezetének tagjai alapították. Jelenleg két célt szolgál: itt tartják n nőszövetségi funkcionáriusok iskoláztatását, továbbá itt- jönnek össze a kézi* munkázó kör tagjai is. Ezt a kört 1972- ben alapították. A szervezet egyik čič- mani származású tagjának a vezetésével híres čičmani mintákkal díszített térítőkét készítenek. Ebbe a körbe a gyógypedagógiai iskolából két diáklány is eljár, s már szépen megtanultak kézimunkázni. Ki tudja? Lehet, hogy éppen ez segíti hozzá őket ahhoz, hogy megtalálják helyüket az életben, hogy visszanyerjék önbizalmukat. Ezzel a tevékenységgel a szervezet tagjai felelevenítik a szép hagyományokat, s hozzájárulnak az elvtársiasság kialakításához, megszüntetik a televízió okozta elszigetelődést. Ahányszor csak Prievidzán és kör-' nyékén jár az ember, mindig sok jó ta-< pasztalatra tesz szert, sok újat lát, fő* leg a nőszervezetek munkájában. TEREZA MICHALOVA nad Nitrou község női szervezetének tagjai a- Felkelés tiszteletére 500 brigádórát dolgoznak le, továbbá 30 rózsafát ültetnek ki községükben. Meglátogattuk ennek a helyi szerve zetnek az elnökét, Zuzana Petre je elv- társnőt. Az iskolában találtuk meg. Húsz év óta első osztályosokat tanít. Azt hinné az ember, hogy ez a szülőfaluja. Pedig nem. — Liptovská Kokava községből származom. Azóta vagyok opatoveci lakos, amióta tanítok. Elsősöket tanítani különös érzés. Az év elején egy játékos kis emberke jön be az osztályba és az év folyamán a szemünk láttára változik át kisdiákká. Petreje elvtársnő részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. — Bátyám egy partizáncsoport vezetője volt. Eljártam utána a hegyekbe. Etelt, meleg ruhát hordtam neki és a bajtársainak. Szívesen velük maradtam volna, de azt mondták, így jobban a hasznukra vagyok. Bizonyára Igazuk volt... Amióta Idekerült, megszakítás nélkül i^serevka Terézia úgy vezet végig a városon, mintha ez a hely lenne számára a legkedvesebb, a legközeleb bi: a szülőföld. Pedig néhány évvel ezelőtt még nem is álmodott arról, hogy itt ver gyökeret. A Mátyusfök! ről indult el. Életútja egyszerű volt, mint annyi hozzá hasonló fiatalé, egyetemi tanulmányok, diplomaszerzés, férjhez menés, hivatás Pontosabban: A Komenský Egyetem filozófiai karán szerzett magyar- szlovák szakos tanári diplomát. A férjét is tanulmányai idején ismerte meg, s mire a kihelyezésüket kérték, összeházasodtak. Rožňaván (Rozsnyón) telepedtek le. Terézia asz- szony a P. J. Šafárik Gimnázium tanára, a férje, dr. Cserevka Emil pedig körzeti orvos lett. Nem csoda hát, ha hamar megismerkedtek a város lakóival, hiszen ez hivatásukhoz tartozik ... A gimnázium régi falai között járva nem kis büszkeség tölti el a fiatal tanárnőt. Ez az első munkahelye, ehhez köti idestova egy évtizedes tanári gyakorlata ... S mint igazgatóhelyettes az oktatás megszervezésében, a fiatalok nevelésében is nélkülözhetetlen munkát végez. Végigkalauzol az épületen, és olyan büszkeséggel mutogat mindent, mintha a sajátja lenne: — Több ezer kötetes könyvtárunk van olvasóteremmel. Klasszikusok, új kiadványok egyaránt megtalálhatók benne, s ez mind csak szépirodalom. A szak- irodalom másutt van. Ki is használják tanulóink a lehetőségeket, szeretnek olvasni, irodalomkedvelők. A nyelvkabinetbe is benézünk: modern fülkékben, a legkorszerűbb felszerelések segítségével folyik a nyelv- oktatás. Ezenkívül sok-sok film és más segédeszköz áll a rendelkezésünkre... A fizikalaboratórium zsúfolva van segédeszközökkel. Olyan, mint egy középkori boszorkánykonyha. Pedig nem boszorkányság, komoly munka, kísérletezés folyik itt. És ilyen igyekezettel az eredmény sem marad el. Az eredmény? Ezt már a rozsnyói gimnázium jó hírnevéből is tudjuk: volt diákjai megtalálhatók az ország csaknem valamennyi egyetemén, és nagyszerűen megállják a helyüket. Sok növendékük ma már jó nevű orvos, mérnök, színész, pedagógus, szakmunkás ... Mint tanárnő természetesen a diákokat dicséri: — Ügyesek, okosak, fogékonyak. Tudásvágyuk minden kaput megnyit előttük az érvényesülés felé. — S mint Befogadták, megszerették • f . • . • _____. _________ ig azgatóhelyettes a tanári kar munkájáról szól elismerően: — Az eredmény pedagógusaink fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes munkájától függ. Nemcsak az előírt tananyag tanítását vállalják, hanem egyénenként is foglalkoznak a tanulókkal, a tehetségeseket felkarolják, külön-külön is egyengetik útjukat. A pályaválasztásban nemcsak tanácsokat adnak, hanem felelősségteljes munkát végeznek a szülőkkel, a főiskolákkal, egyetemekkel. Ennek köszönhető, hogy a mostani végzős osztályban is sok kitüntetett tanuló van. A kis létszámú osztályból tizenöten jelentkeztek továbbtanulásra. Az előző évek tapasztalata szerint bízunk abban, hogy valamennyinek sikerül a kívánt helyre bejutnia. És ha már a szülőkről esett szó, meg kell mondani azt is, hogy az iskola vezetősége, a tanárok igen jó viszonyban vannak a szülőkkel. A szülői munkaközösség aktív munkájával segíti a munkánkat és segítségével tevékenyen részt vesz az iskola életében. Ilyen körülmények között öröm a munka, s mint említettük, eredményes is — mondja Terézia tanárnő elégedetten. — Persze ez nem azt jelenti, hogy semmi gondunk sincs. Kevés a tantermünk. A régi épületben átépítjük a legöregebb részeket. Most éppen a mellékhelyiségeket hoztuk rendbe. Szertárainkat, gyakorlótermeinket el kell látni a legmodernabb segédeszközökkel, könyvtárunkat a legújabb kiadványokkal, hogy lépést tudjunk tartani a korral, hiszen tanulóinkat a jövőre készítjük elő. A szerény, hivatását szerető tanárnő keveset be szél önmagáról. Gondolatai állandóan az iskola fa lai közé vezetik vissza, még amikor a magánéletéről beszél is: A férjem megérti, hogy a pedagógusi hivatás sok időt és energiát követel. Megérti, hiszen az ő hivatása talán még ennél is igényesebb. A betegápolás még nagyobb türelmet, felelősséget és áldozatvállalást Igényel. Ezért úgy segítünk egymásnak, ahogy tudunk. Ivettke, a kislányunk, már önállóan készül iskolába, segít az otthoni munkákban, ha van ideje. Csak ellenőrizni kell a napirendjét. Ahogy megismertem Terézia asszonyt és a férjét, nem is csodálkozom, hogy a város megszerette őket. Ha sietős léptekkel mennek az utcán, vagy a pihenés perceiben sétára Indulnak, jobbról is. balról ismerős hangok köszöntik őket. Maguk közé fogadták őket a rozsnyóiak. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, amit áldozatkész munkájukért kaphatnak. —■ ina — 1974. III. 24. 16 Zuzana Petreje a kisdiákok között Prievidzai látkép
